Épp szétesett a videókártyám, így most "némileg" korlátozva vagyok :)
Túl nagy az időintervallum, pl. több mint 100 katolikus ünnepnap volt amikor elvileg tilos volt dolgozni plusz vasárnap. Meddig tartották ezt, akik nem katolikusok kompenzáltak-e valahogy? Egyébként korántsem annyit mint gondolnánk, de ha rendbe jön a gépem ígérem feltúrom az anyagaimat, bár pontos és általános képet vsz nem fogunk kapni, hiszen senki sem mérte ezt, nem is volt mivel...
Scipio,
engem az érdekelne hogy a 100-500 évvel ezelőtti parasztok vajon éves szinten hány órát dolgozhattak?
Ebben a témában tudsz valami rövidebb cikket?
Nem volt főtiszt, kegyvesztett katonaként frissen kinevezve a munkaszolgálatosokat irányította, katona meg volt vagy 200k, nem volt mind hithű komcsi... Persze nálad nyilván 1848 tisztjei, akik császári oldalon kezdék a harcot mint hivatásosok is aljas gazemberek, akik megérdemelték Aradot és a többi kivégzést, mert korábban a császárt szolgálták és kezdetben a magyarok ellen voltak...
Egy kis olvasnivaló pro és kontra, hátha használ a fekete-fehér világképednek :)
http://beszelo.c3.hu/cikkek/corvin-koz-1956
http://www.datanet.hu/ndp/2000_10.htm
http://franka-egom.ofm.hu/esztergom_1956/dokumentumok/kepek_anyagok/maleter_pal.htm
http://mno.hu/migr/56-arcai--jozsa-miklos-maleter-osszekotoje-662879
Még mindig ott tartasz a késelés kapcsán, hogy sok ember sokféleképpen élheti meg ugyanazt az eseményt, ez mint írtam igaz, de mi köze van ahhoz, hogy szerző minden alkalommal máshogy adja elő a szerepét? Azt meg már ne akard megmagyarázni, hogy természetes dolog egyszer úgy emlékezni, hogy a vezetésemmel betörtük, máskor meg úgy, hogy kijött értem néhány katona és letartóztatott majd bevittek és becsuktak, harmadjára meg, hogy a tömeg vitt be a vállán. Magyarázhatod akárhogy, vagy szenilis, vagy hazudik... Innentől meg már minden egyéb állítása kérdőjeles. Nem beszélve arról, hogy ezeket mint 1956 igaz történetét megíró történészként publikája. A pufajka mint embert jellemzi: a rendszer kiszolgálójából a szovjetekre elsőként támadó forradalmár lesz, majd kitüntetésre érdemes pufajkás, majd 89 után véres szájú komcsizó forradalmár hős...
Annyiban valóban érdekes, hogy jól ábrázolja a káoszt, ami ott volt, hogy ez Maléter szempontjából mitől érdekes, fel nem fogom, eddig sem mondta-írta senki, hogy okt.25 előtt ott volt, a beszámoló meg már 24-én végetér, talán nem véletlenül, mert ha tényleg a szerző intézkedett ott, esetleg megkérdezhetnék, ki lövöldözött a felkelőkre onnan...
Na ne már: A KOMMUNISTA DIKTATÚRA KISZOLGÁLÓJA ÉS FŐTISZTJE VOLT, ami akkoriban a hithűség bizonyítéka volt. Az első napokban harcolt a MAGYAROK ELLEN, utána beszűntette a harcokat a MAGYAROK ELLEN, majd felkötötték. Az, hogy ezt az elvtársak tették meg, azzal csak szivességet tettek nekünk, mert egyrészt nem kellett vele a kezünket bemocskolni, másrészt pedig megérdemelte a sorsát aki elárulta a pártot. Ez utóbbi volt ugyanis a kivégzésének a tárgya, amiben semmi tragikus nincs, hiszen pontosan tudhatta, hogy mi a bukott kommunisták bűntetése.
"ha így tennék kiröhögnének és legyintenének rám és joggal:)"
Ez a gondolatmenet teljesen jogos egy olyan esetben, amikor egy CSAPATBAN vagy, jól körülhatárolható emberekkel és szerepekkel, egy könnyen leírható szituációban.
Ezzel szemben amikor KÁOSZ van, akkor ez egyáltalán nem így működik.
Ez ügyben mondjuk csak gondolj arra, hogy mostanában megint megkéseltek két magyar élsportolót a nemtudomkicsodák, oszt csak nézzed meg, hogy hiába volt ott tucatnyi ember, de képtelenek UGYANAZT az eseményt, amit UGYANOTT láttak és éltek meg ugyanúgy elmondani.
És ez - történetesen, bár szomorú példa - éppen csapattársak előtt történt, mégsem tudják, hogy ki szúrt először, ki kapott, hogyan kezdődött, a'la West Bahnhof tragédiája, ahol "egyesek hallani vélték, hogy valaki késelt", a téren már terjedt a hír, hogy "a cigányok öltek meg valakit", aztán végül SENKIT(!) sem találtak, aki tudta volna, hogy egyáltalán hogyan taposták agyon a szerencsétlen lányokat. Csak olvassad vissza a megemlékezéseket, ahogy pár óra alatt TÉNYKÉNT hozták, hogy a cigányok megkéseltek valakit és ezért tört ki a pánik.
Szóval, szerintem inkább ezek az esetek lebegjenek a szemed előtt, amikor "visszaemlékezésre" szeretnél gondolni 1956-al kapcsolatban, hogy mennyire nem megbízhatóak például a szemtanúk egy bűnügyben sem, akár csak pár nappal az esemény után sem.
Még akkor sem ""megbízhatóak"", ha sportemberek és a legeslegjobb szándék vezeti őket. Mert OTT VOLTAK és ezért NEM TUDNAK elfogulatlanok lenni a történésekkel kapcsolatban. Ezért is olyan iszonyat nehéz rekonstruálni olyan eseményeket amiben sokan vettek részt és sok tanu van, mert akkorák az ellentmondások, hogy néha egyáltalán nem tudsz belőle eredményre jutni, és sokszor egyáltalán nem könnyű a tettesre sem ráhúzni a vizes lepedőt, egyszerűen azért, mert nem lesz egyértelmű a bizonyíthatóság.
Szóval, káoszra gondolj, ne rendezettségre.
És most figyelj:
"én mondtam, hogy meneküljünk és akkor úgy éreztem, hogy erre indultak el kifelé, ja nem, csak bár szóltam, de addigra már megindult a tömeg, csak sodródtam velük, ja nem, én is már hallottam és megindult és tulajdonkéépen csak oda toltak a sor elejére engem, ja nem, volt valaki más is, aki integetett velem együtt, de hogy ezt észrevették-e és ezért mentek-e, vagy én is csak mentem és nem is velük mentem, hanem lelöktek levittek... "
Tökéletesen hihető. Avagy ez is:
"hogy én menekítettem volna őket, ja nem, csak elsodródtam velük, ja nem, ők ünnepeltek és én akkor érkeztem, ja nem, másokkkal mentem felfelé, ja nem, nem is én mentem előre, és nem is velük mentem, hanem már igazoltattak is volna és majdnem bevittek... "
Pont az a gyanús, aki meggyőződéssel és semmiféle kételkedéssel adja elő azt, hogy "az is lehet, hogy ott sem voltam".
Ezek érzések, amelyek hangulatfüggően változnak.
Az egyik nap érezheted úgy, amikor önbizalmad teljében vagy, hogy a tömeg a te szavadra ment be a laktanyába, a másik nap, amikor bizonytalan vagy, akkor úgy, hogy hiszen mintha már meg is indultak volna, én meg legfeljebb rátettem egy lapáttal, amikor magad alatt vagy, akkor meg úgy, hogy pofázhattam én, akkor is arra ment a tömeg, amerre akart. A történetből számomra NEM az ő személye az érdekes, hanem az, hogy valójában mekkora KÁOSZ volt a Kilián laktanyánál.
Senki sem tudta, hogy kit akar, mit akar, hova megy, egyértelműen nem volt vezető sem a bemenőknél, sem a bennlévőknél, aki egy kicsit is vezetői képességekkel rendelkezett, vagy rendfokozattal, annak volt aki engedelmeskedett, volt aki nem is tudott róla és szintről szintre, épületszárnyról épületszárnyra változtak a közállapotok, a komplett vezetési rendszer megszűnt, nem volt központi vezetés és irányítás.
Az illető személy PONTOSAN EZT írja le a saját szemszögéből, pontosan úgy, hogy mellette nyilván LEGALÁBB fél tucat másik ember hihette, hogy ők is vezettek valakiket. Pontosan leírja azt a káoszt, hogy miközben ott vannak a forradalmárok is, aközben még az ÁVÓ is ténykedik, vagyis azt, hogy teljesen kaotikus volt minden, amiben mindenki úgy érezhette, hogy "különleges" szerepet tölt be, és akár azt is érezhette, hogy ő adta le az első lövést, hiszen ő is úgy írja, hogy például a Molotov koktélok akkorra már MINDKÉT oldalról záporoztak, vagyis MÁR MÁSOK is vezették és irányították az elszigetelt részeket.
Ez - szerintem - egy tökéletesen hihető és életszerű lenyomat arról, ami aznap arrafelé történt, és ez történetesen éppen teljesen független attól, hogy később mit csinált. Az, hogy pufajkássá lett, nem egészen értem, különösen abban a kontextusban, hogy ettől mitől lenne hiteltelenebb az elbeszélése, mint egy nyílt kommunistáé, aki semmit sem tett a forradalomért. Én simán el tudom képzelni egyébként, hogy valakit magával ragad egy ilyen esemény, aztán mondjuk felkoncolják a testvérét, vagy éppen a pártszékháznál látja meg a sorállományú diákjait fellógatva, felkoncolva és onnantól megcsömörlik. Nem szép dolog pufajkássá válni a mai terminológia szerint, de szerintem meg kellene vizsgálni azt, hogy ennek mi lehet az oka. Egyebekben pedig én nem nemzeti hőst kívántam a személyéből kreálni, hanem csak annyit elmondani, hogy NEM maléter pál hithű kommunistát kellene preferálni.
Egyébként, annak idején talán írtam is, hogy a "tüzértiszt" az idős ember szerint meghalt a harcok során, szóval, számomra ezért is volt ez annyira érdekes, mert ugye, akár igaz is lehet a halála és ez az ember hazudik, de ennél sokkal érdekesebb az, hogy ha azt hitték, hogy ott meghalt az a személy, akkor ő élhetett tovább és akár "re is lehetett habitálni", hiszen "az is lehet, hogy ott sem volt".
Mert hát, ahogy te is írod, lassan meghalnak a tanúk, hiszen már jóval több, mint ötven éve történt mindez, és mint az köztudott, mára már csak a zsidóságot szinte teljesen kiírtó holokausztnak vannak olyan éles eszű és minden részletre emlékező minden kétséget kizáró túlélői, akik bárhol és bármikor képesek bárkivel szemben minden kétséget kizáróan hitelesnek deklarált történelmi nyilatkozatra és tanuvallomásra.
Egy magyar forradalom, ami több millió embert érintett, az mára már szinte nem is kutatható, ami jól mutatja a ténylegesen résztvevők szerény számát, ami méginkább érdekessé tenne minden emlékezést, született is akármilyen indokból, vagy személy által.
Én például azt is komolyan kérdeztem, te miről tudsz maléter kommunista csinovnyik esetében, ami a forradalom érdekében kifejtett tevékenységére utalt volna?
Maléter "közönséges aljas gazember" Má' mé'? Már megint valami irracionális-zsigeri gyűlölet célpontját találtad meg? :)
Katona volt, először harcolt a felkelőkkel, aztán a kormányt követve beszüntette ezt, majd naívan besétált a szovjet csapdába és végül Kádárék felakasztották. Túl sok hősiességet nem lehet a tetteiben felfedezni, de aljas gazemberséget sem, sodródott az árral, a hullámok feldobták, vállalta a felelősséget és végül pont emiatt fizetett az életével. Ennyi, sem démonizálni, sem az egekbe magasztalni nem kell, tragikus sorsa volt, mint annyi más embernek akkoriban.
Minden ember másként éli meg ugyanazt az eseményt, ez igaz. Idővel változhatnak-halványulhatnak-letisztulhatnak az élményeink, ez is igaz. De a történetének semmi köze az eltelt időhöz vagy ahhoz, hogy hogyan érzem-élem át a múltat. Én sem úgy mesélek a kézis "pályafutásom" csúcsmeccséről, hogy minden alkalommal máshogy adom elő: a keretbe sem fértem be, ja nem, csere voltam, ja nem, kulcsjátékos voltam, ja nem, csapatkapitány, a csapat motorja voltam, akit a vállukra víve ünnepeltek, ha így tennék kiröhögnének és legyintenének rám és joggal:)
Ha valaki egy konkrét eseményre - hogyan tört be a tömeg és foglalta el a laktanyát - úgy emlékszik, "hogy én vezettem őket, ja nem, csak sodródtam velük, ja nem, ők ünnepeltek és állítottak élre engem, ja nem, másokkkal vezettem őket, ja nem, nem is vezettem és nem is velük mentem, hanem letartóztatva bevittek... " az vagy reménytelenül szenilis, vagy szimpla hazudozó, egyik esetben sem lehet komolyan venni az állításait. Különösen, hogy ezeket az állításokat az általa írt cikkekben-tanulmányokban-könyvekben, mint tényt - mikor melyiket - szerepelteti. Különösen úgy nem, hogy az állítólagos szobordöntő, laktanyafoglaló, első szovjetekkel harcoló, rádiósegítő novemberben már pufajkásként folytatja, olyan elánnal, hogy kitüntetésre terjesztik.
Ott volt az biztos, szerepe tisztázatlan és ellentmondásos, ez is biztos, leginkább a saját ellentmondó kijelentéseinek következtében. Tekintve, hogy a tanúk többsége lassan már nem él vsz ez így is marad...
Bocsánat, még egyszer jelezném, hogy a konkrét cikkről értekeztem, és ebben a cikkben is elég világos az, hogy ki vezette őket, ki sodródott, kik ünnepeltek ki vezette őket, letartóztatták-e, vagy sem, az ebben a káoszban tulajdonképpen kideríthetetlen. Nekem volt hasonló élményem pár helyen, például amikor volt az utolsó nagy budapesti árvíz és a Margit szigeten kellett védekezni. Nos akkoriban (lehet mintegy öt-hat éve, már az évre sem emlékszem), kimentem a szigetre, ahol ÁLLÍTÓLAG volt pár árvizes szakember, de leginkább az látszódott, hogy előző nap a katonaság már két homokzsák magasságban profi módon megépítette a gát alapját. Ott volt egy rövid gyorstalpalás homokzsák készítésből, pár órával később viszont már senki sem mutatott senkinek semmit, és eljutott oda az egész szituáció, hogy már én ""tanítottam"" az embereket lapátolni, majd lerakni a zsákokat, később már a Bobcatek kulcsai is hozzám kerültek és én kezdtem mondani, hogy merre menjenek, majd valamikor éjfél után már egy komolyabb erőgép tetején cipeltem körbe egy tucatnyi embert, akikkel építettük körbe a gátat a szigeten. Különösen szép emlék volt annak a pár görény trógernek az emlékképe, akik nyugodtan teniszeztek aközben, mialatt mi a gátakat raktuk. Hasonlóan meglepő, de nagyon pozitív példa volt az, hogy az egyik narancs üdiítős ládán a McDonald's neve szerepelt, mert ezeket is észre szoktam venni, ahogy azt is, hogy az ott lévő úgynevezett vezetők, valójában trógerek többsége az ételsátorban volt a cserkészek vezetőjével (cserkész az egész szigeten nem volt), mert nem mentek ki dolgozni.
Namármost, ha nekem ma, ennyi idő távlatából le kellene írnom azt, hogy kivel mentem, kivel találkoztam, kikkel építettünk, milyen ütemben és micsodát, hogy mikor tanultam meg Bobcatet vezetni és kitől, vagy hol hagytam ott utoljára és hogy honnan került elő a komoly erőgép, amit én irányítottam a többivel együtt, akkor rettenetesen el kell hogy keserítselek, mert már fogalmam sincs.
Ennek az egyik oka ugyanis az, hogy ilyenkor egy vezető típusú ember "flow" állapotba kerül, és inkább ösztönösen, mint tudatosan cselekszik, ennek megfelelően nem fog a lépésekre és a történésekre pontosan visszaemlékezni.
Nekem is csak az maradt meg az "események végére", hogy addigra mire mentem már tényleg sokan lapátolták a homokzsákokat, illetve engem keresett mindenki azon a részen ahol én voltam, hogy merre menjenek, vagy mit csináljanak.
Namármost, gondolom elhiszed azt, hogy ez a történet nem kitalált. Ugyanakkor gondolom elhiszed azt is, hogy az un. hivatalos történészek, akik a hivatalos személyek visszaemlékezéseit fogják írni, azok azokról a kitűntetett "hősökről" fognak értekezni akik a gátakon álltak, de persze azt sohasem látták. És az is nyilvánvaló, hogy rám senki sem fog emlékezni, egyetlen tanut sem fogok tudni hozni, mert fogalmam sincs, hogy kik voltak ott rajtam kívül, ugyanis egyedül egy csoport scientológusra emlékszem vissza, meg talán három kétkezi emberre, akik közül az egyik talán kőműves, vagy szobrász volt.
Tudod, számomra éppen az mutatja a történet hitelességét, hogy bemutatja a káoszt, azt, hogy mennyire nem tudott, avagy látott senki semmit és hogy UGYANAZT az eseményt mennyire másképpen is lehet látni, vagy visszaemlékezni rá, ahogy az idő változtatja az emlékeket. Ugyanakkor az az igazán lényegesen fontos az ÉN számomra, hogy ÍGY bemutatni a KÁOSZT csak az tudhatja, aki nem egyszerűen személyesen vett részt benne, hanem annak az alakulásában is résztvett, a többiek számára ugyanis viszonylag egyszerűen teltek el ezek az események is, hiszen csak magukkal törődtek, esetleg azzal, aki vitte őket. De ők is teljesen másképpen láthatták ugyanazt a szituációt, akár ugyanarról a helyről. Így az, hogy most akkor tulajdonképpen vezettem az embereket, vagy csak jöttek utánam, hogy velük mentem oda, vagy külön, találkoztam-e árvizessel késő este vagy sem, az akár naponta megváltozhat a tudatomban, egyszerűen attól, hogy eszembe jut-e vagy sem.
A sorkatonaság korából legalább ennyi történet eszembejutna, amiktől manapság leginkább a hajam tépném, és a legszebb az egészben az, hogy mindig másképpen emlékszem rá egy kicsit vissza.
De a lényeg az Scipio, hogy szerintem az a gyanús (Virág elvtárs után szabadon) ami nem gyanús. Mert ha valaki nem profi, nem készül arra, hogy ebből visszaemlékezést csináljon, akkor az egyszerűen nem mondhatja el pontosan úgy a történetét, ahogy akár csak tíz évvel korábban elmondhatta volna. Mert aki ezt folyamatosan és pontosan tudja elmondani, az az, amit betanult vallomásnak hívnak, vagy olyan személynek, aki ott sem volt, de megtanulta, hogy mit kell mondania. És ha eltelik 30-40 év, akkor tudod, ezek azok a vallomások, amiket már olyan meggyőződésből mondanak el, hogy még egy vérprofi hazugsávizsgáló sem buktatja le, mert annyire mélyen rögzült be a tudatba.
Egyszóval, számomra pont azért hiteles az idézett cikk (függetlenül a forrástól, hiszen ezúttal semmiféle kommentár nem volt hozzáfűzve), mert tökéletesen leírja az átláthatatlanságot és a káoszt, valamint azt, hogy főtiszt nem volt jelen ebben az időszakban a laktanyában.
Ha jobban belegondolsz, akkor ez a tüzér vezette az embereket? Attól függ. Ha akarod, igen, ha akarod, nem. Mindkét állítás benne van a cikkben. Sodródott a tömeggel, vagy vezette őket? Ki tudja ezt ennyi idő után megállapítani? Van ennek jelentősége: NINCS. Letartóztatták? Valószínűleg igen. Eltűntek az ÁVÓ-sok. Hétszentség, hogy igen. És mindez attól és csak attól függ, hogy HOGYAN ÉRZED ÁT ugyanazt a történetet, hogyan érzed azt, hogy mi történt akkor.
Ezt pedig csak ott lévő, ilyen ex-lex állapotban lévő ember írhatta, vagyis szerintem a beszámoló lényegi része tökéletesen hiteles, azaz az, hogy a részegek kavarogtak a tűntetőkkel, voltak akik rendet akartak, voltak akik fosztogattak, senki sem tudta, hogy mi legyen, voltak akik már fegyverért mentek, voltak akik ott maradtak, volt aki felsorakozott, volt aki eltűnt. Tökéletes helyzetleírás, én iszonyúan ennek érzem az akkor történteket.
*
Arról meg, hogy ki kicsoda egy forradalomban, azzal kapcsolatban szerintem azt érdemes megvizsgálni, hogy maléter miket művelt a forradalom ellenében és érdekében. Ez azonban nem lesz hosszú, hiszen én egyáltalán nem emlékszem olyan tettére, amit a forradalomért tett volna meg. Az, hogy az elvtársai meggyilkolják a hatalom stabilizálása érdekében, az nem hősiesség, hanem kommunista módszertan.
Esetleg mutatnál nekem olyan tettet, ami miatt legalább kétes egyéniséggé válhatna a szememben a közönséges aljas gazemberhez képest?
Nagyon lazán kezeled a memoárirodalmat, ha szerinted simán belefér olyan szintű történetvariálás, hogy én vezettem őket, csak sodródtam velük, ők ünnepeltek és állítottak élre engem, másokkkal vezettem őket, vagy nem is vezettem és nem is velük mentem, hanem letartóztatva bevittek... Mindezt egy történelemtanártól, aki 20 éve folyamatosan publikálja a "műveit"...
Maléter szerepét egyébként már sokan megkérdőjelezték, több corvin közi is megvádolta közéjük lövetéssel, sőt az elfogott felkelők agyonlövet/lövésével is, de ebben sok újdonság nincs, számtalan híres forradalmár kezdte úgy, hogy katonaként kezdetben még a tüntetőket/felkelőket irtotta, majd átállva a forradalom hőse lett.
Számomra a történetből csak az volt érdekes, hogy maléter nem is járt azokban a napokban a laktanyában, ami pont azt erősítette meg, amit korábban hallottam, és az is vicces, hogy pont tüzértisztről hallottam én is.
Egybéként harminc-ötven(!) év után az események pontos menete, hogy pontosan mi történt, az egy ilyen kaotikus és gyors törénésben szerintem úgy egybemosódik, hogy ennyi eltérés simán belefér egy visszaemlékezésbe. Ettől még a szerepe nyilvánvalóan sok kérdést vet fel, de ahhoz azért így is pont elég, hogy az un. forradalom mellé álló kommunisták legendáját megkérdőjelezze.
Ott volt, ez az egy biztos :)
Már előadta úgy, hogy a tömeggel besodródott, a beszéde után a vállukra emelve bevitték, az élükre állva betört, többen álltak az élükre és betörtek ill. a laktanyaparancsnok fogatta le és vitte be...
Nem követem a pereit :) De amennyire tudom egy részsikert leszámítva elvesztette őket. Ja és nem mellesleg pufajkás is volt, amiért még kitüntetésre is felterjesztették. Az állítólagos tettei után katona maradhatott, sőt elvégezte már '59-ben az egyetemet és történelmet taníthatott, forradalmi hőstől szokatlan életpálya...
Én egy idős embertől hallottam egy kórházban ezt a történetet, nagyon sok évvel ezelőtt, de ő nem tudta a tiszt nevét. Egyébként, csak az érdekesség kedvéért kérdezem, hogy a pereknek mi lett az eredménye?
Kicsit utánanézve a szerzőnek, egy súlyosan "zavart" ember képe rajzolódik ki... Gyakorlatilag önmagán kívül senki sem hiszi el az állításait, a szélsőjobbtól-baloldalig, Barikádtól 168 óráig már mindenhol szétszedték az írásait, ráadásul folyamatosan bepereli a megkérdőjelezőit, ezt a történetet már legalább 5 változtban adta elő...
A kuruc.info mint hiteles történelmi forrás egyébként fenntartásokkasl kezelendő :)
Ez egy érdekes cikk, a video pedig még érdekesebb:
http://indavideo.hu/video/Animacio_a_barlangban
Mert ha így nézzük ezeket a rajzokat, akkor messze megelőzték ezek is a korukat és méginkább ideje kissé másképpen nézni az őseinkre.
Régebben említettem, hogy személyesen hallottam valakitől annak a "legendáját", hogy maléter pál nevű magyarellenes kommunistának semmi köze nem volt a Kilián laktanya védelméhez, és hogy azt egy "névtelen tüzértiszt" védte a támadás idején.
És milyen érdekes az élet, a napokban megtudtam a nevét és a teljes történetet is:
Akit az előzetesben leírtak nem érdekelnek, annak innen érdemes olvasnia: "Kilián laktanya 1956. október 23."
És még egy ehhez kapcsolódó cikk:
"A Horthy-kultusz Magyarországon valójában már rég nem Horthy Miklós személyéről, hanem az 1920–1944 közötti rendszer kritikátlan tömjénezéséről szól – véli Ungváry Krisztián. A történész szerint Horthy megítélése körül ma jól látható egy mesterségesen gerjesztett kultusz a hatalom részéről, de egyfajta hisztéria is a másik oldalról. Interjú."
Beleolvastam a szövegbe, igazad van, erre gondoltam:
"Így az is beletelt pár napba, amíg visszaértek az egyébként meglehetősen gyors döntésével."
A pár napot """olvastam""" háromnak ;) Azért furcsa az egybeesés...
Tényleg, a lényeget ki is hagytam, pedig ma is becsúszott egy kis stratégiázás-hadjáratozás, de ezt csak így csendben, négyszemközt vallom be :)
vagy játék :)
