Lehet, hogy nincs semmiben sem igazad, de abban bizonyosan, hogy sem Csehországhoz, sem Lengyelországhoz nem szabad hasonlítani azt, amit errefelé tett akkoriban, vagy mostanában a jegybank.
Ennek pedig többek között az az oka, hogy náluk egyszerűen nem szempont az, hogy mi lesz a devizahitelesekkel, egyáltalán nem probléma az adósságfinanszírozás és az adósság mértéke.
Nálunk kibillentették ezeket a folyamatokat akkor, amikor többek között az inflációra hivatkozva államadósságot növeltek, devizában eladósítottak, most meg teljesen tehetetlen bábként szerencsétlenkednek, mert nem tudják melyik ujjukat harapják. Olyan szinten került ki a jegybankból a monetáris politika alakíthatósága, ami véleményem szerint főbenjáró bűn.
Nem kérdés ugyanis az, hogy amikor arról beszélünk, hogy 2%, vagy 3% legyen az infláció, vagy hogy 1-5% között értékelje át a jegybank a devizát, az nemhogy nem gond, hanem ez a dolga. És az is nyilvánvaló, hogy ez arra megtehető.
Azonban szerintem nagyon nem mindegy az ok-okozat. Azaz nem mindegy, hogy marginális kiigazítás kell a számtan betartásához, vagy alapvető rendszerszintű beavatkozás. Nyilvánvaló, hogy egy 3,5%-os infláció 3%-ra lehúzása az árfolyamnál marginális hatással bír, adósságszolgálati kihatása gyakorlatilag nincs, ez az a fajta "fínomhangolás", ami a jegybanki egyensúly feladata a rendszerben.
Ugyanakkor ezt eltorzítani arra, hogy 6% feletti árnövekedést jegybanki eszközökkel 3%-ra lehet hozni, az olyan szinten téves gondolkodásmód, amire nem tudok mit írni, vagy mondani, hiszen teljességgel nyilvánvaló, hogy ebben az esetben az árnövekedésnek reálgazdasági okai vannak, így az azzal való szembemenetel amellett hogy értelmetlen, de lehetetlen is.
Lengyelországban és Csehországban is felpörgött egyébként az infláció tavaly óta, most már "akár" 3,5-3,9% is lehet. Tehát egészen más a helyzet arrafelé és egészen más errefelé, hiszen arrafelé erre nem a deviza MESTERSÉGES felértékelésével kívánnak megoldást találni. Véleményem szerint egyrészről kivárják a rendszerszintű árváltozásokat, hiszen azoknak a beépülése után automatikusan megáll az áremelkedés arányának emelkedése, másrészről pedig egyáltalán nem foglalkoznak ezzel, pláne nem úgy, hogy mesterségesen felértékeljék a devizát, elég csak megnézni a HUF/PLN/CZK árfolyamokat. Sőt mi több, most nincs kedvem megnézni az árfolyamok mozgását, de mintha a forint értékelődött volna fel ezek közül a legjobban az elmúlt évben.
Beírva a googliba pedig ez a kép jön fel:
http://www.google.com/finance/chart?hl=en&safe=off&client=opera&hs=lqX&sa=N&tbo=d&q=CURRENCY:CZKEUR&tkr=1&p=5Y&chst=vkc&chs=227x110&chsc=1
amiről számomra éppen az ordít, hogy az ottani jegybank legfontosabb feladatának a CZK-EUR árfolyam stabilitását tartotta és nagyjából 2008(!)-tól totálisan fix az árfolyam eltekintve a 2009-es válságtól. Azaz, nem egészen értem, hogy mit kellene még tanulmányoznom, ha egyszer ezek a számok vannak a szemem előtt.
Ugyanakkor, megnéztem ennek örömére a PLN-t is, és mit nem látok?
http://www.google.com/finance/chart?hl=en&safe=off&client=opera&hs=FED&tbo=d&biw=976&bih=559&q=CURRENCY:PLNEUR&tkr=1&p=5Y&chst=vkc&chs=227x110&chsc=1
A válságban átértékelték a devizát, onnantól meg stabil az EUR-hoz képest. Még stabilabb is, mint a CZK.
És akkor most nézzed meg a HUF-ot...
http://www.google.com/finance/chart?hl=en&safe=off&client=opera&hs=xZs&tbo=d&biw=976&bih=559&q=CURRENCY:HUFEUR&tkr=1&p=5Y&chst=vkc&chs=227x110&chsc=1
Akkora kilengések vannak benne, mint a hullámvasútban.
Ha szerinted ezeket a jegybanki politikákat egy lapon lehet emlegetni, akkor nem biztos, hogy az én tanulmányaimmal van baj. Hasonlóan biztosan csak az én szememmel van baj, mert én bizony nem látom azt, hogy bármi mást tennének arrafelé, mint azt, hogy a deviza árfolyama stabil legyen az EUR-hoz képest.
Ennek alapján kifejthetnéd bővebben, hogy mit kellene megfigyelnem, illetve, hogy ezeket a nyilvánvaló tényeket miért hagyod figyelmen kívül.