ilyen időtávokban jelenlegi folyamatok mellett még korai gondolkodni sztm
ilyen időtávokban jelenlegi folyamatok mellett még korai gondolkodni sztm
igen, ez igaz, én most inkább arra gondoltam, hogy globálisan az USD-re, EUR-ra, olaj, gáz nyersanyagokra milyen hatással lehet, illetve ezek relációira. Továbbá következhet-e ebből USA (Kínához kötődő) adósság állományának leépülése és ennek milyen következménye lehet a fentiekre.
ottani új termelő cégek illetve a kitermeléshez szükséges beruházásokhoz szállítók keresése.
Minap írt róla vakmajom. Szerintetek milyen befektetésekben érdemes gondolkodni 10-20 éves távlatban, ha (csak) azt vesszük alapul, hogy USA függetleníteni tudja magát, és le tudja építeni olaj, gáz import igényét?
S&P long-nál érdekelne kicsit szofisztikáltabb elmélkedés, vélemény ebben a témában.
de ugy egészében,több ponton kitértek a kérdés elől,pl mi volt a legjobb?mi volt a legrosszabb huzás életükben a piacon stb...
Zsiday féle interjú,azért többet mutatott meg magából,mint ez
azért magyar piac kapcsán,nyilatkozhattak volna vmit,többen lennének kiváncsiak a cikkre.
lekeverték
"Interjú két vállakozó fiatallal a privatbankar.hu-n, akik levesbárt nyitottak és nagy siker lett:.
Kedvenc részem ez belőle:
"2008 ősze óta tart a válság, az embereknek egyre kevesebb a pénze, folyamatosan csak a rossz híreket halljuk a gazdaság állapotáról. Ez nem volt ijesztő számotokra?
- Mi ebben a környezetben indultunk el, nem éltük meg a "jobb időket", így nem is számoltunk nagyon az elhúzódó válsággal. Egyszerűen kikalkuláltuk, hogy mennyibe fog ez a vállalkozás nekünk kerülni, kialakítani az üzletet, megvenni az eszközöket, mennyi lesz a havi működési költségünk, stb. Nagyjából tudtuk, mennyi levest kell ahhoz eladnunk, hogy nullára kijöjjünk. Aztán persze ott volt a nagy kérdés, hogy vajon a számításunk mennyire reális.
Alapvetően azonban az motivált bennünket, hogy bíztunk az ötletünkben, és bele akartunk vágni. Nagyon óvatos attitűddel nem viszi az ember sokra, kis rizikót vállalni kell. "
http://privatbankar.hu/kkv/az-eleje-vicces-volt-kinyitottunk-es-nem-jott-senki-uton-a-sikerhez-ii-252364 (kiemelés tőlem)
Asszem ez egy zseniális és követendő magatartás: nem a környezettel kell foglalkozni, kifogásokat keresni meg "jobb időkre" várni, hanem belevágni és csinálni, amit akarunk. És ha majd ez lesz az általános mentalitás, akkor el is jönnek a jobb idők."
"- És ez gyakran fordul elő, hogy hiánycikk valami?
- Uram, több tucat tételből álló listánk van.
- És korábban is előfordult hasonló?
- Nem, ez teljesen új jelenség."
mai hírbontó, engem inspirál:
"Aszondja hogy:
"A világsikert aratott Gangnam Style zenés videó dél-koreai énekesével találkozott az ENSZ szintén dél-koreai főtitkára. A rappert mélyen megérintette, hogy Ban Ki Mun ismeri őt, ráadásul a videóját is látta, sőt azt is tudta, hányan nézték meg. Még táncoltak is a dalra."
Eszméletlen karriert futott be ez a videó,a Gangnam Style nézettsége már 530 millió (!) fölött van - a világ legnézetteb videója. Biztos marha sokan kutatják, hogy lehet ekkora sikert elérni, látszólag megmagyarázhatatlanul, a dalocska egyébként (állítólag) a felszínes dél-koreai popelőadók karikatúrája, tehát paródia, előadója meg egy pocakos koreai vicces fiú, egy underground rapper - nem ebből a felállásból nézne ki az ember ekkora sikert. Először történik olyan, hogy egy ázsiai sztár letarolja az amcsi piacot is, változnak az idők.
Másik tanulság: a világ nem megszervezettségek mentén, hanem esetlegességek és kiszámíthatatlan véletlenek mentén működik, semmiféle "felsőbb irányító erő" meg összeesküvés-elmélet nincsen. Simán elképzelhető egy olyan jelen is, amiban a G. Style egy 10 000 nézettségű érdektelen kis videócska marad, a kutya se tud róla. Persze sikerre csak annak van esélye, aki alkot valamit.
Tegnap épp egy színházi rendezővel hallgattam beszélgetést, aki azt mondta, hogy próbán úgy szokta instruálni a színészeket, hogy "merj rossz lenni". Látszólag meglepő instrukció, de van értelme: ezzel szabadítja fel a színész kreatív energiáit, hogy merjen alkotni, ne féljen attól, hogy az eredmény pocsék lesz, nem baj, az még mindig jobb, mit ha leblokkolsz és nem próbálkozol, mert a kudarcból lehet tanulni, de a sikertelenségtől való félelem miatti nem próbálkozásból semmi tanulság nem jön le. Ez a tanulság valószínűleg érvényes a spekuláció pszichológiájára is, merni kell rossznak lenni és hibázni - nem csupán felelőtlen, átgondolatlan próbákozási kedv tud káros lenni, hanem a kudarctól való félelemből eredő leblokkolás, indokolatlan inaktivitás is. El kell fogadni, hogy sokszor téved az ember.
Nos, kis vargabetűkkel eljutottunk a Gangnam Styletól a spekulációig - dehát sehol nincs előírva, hogy a gondolatoknak egyenes vonalon kell haladni. "
Rólad egyértelműen ordít, hogy a léted határozza meg a tudatod. Milyen alapon várnál el másoktól más felfogást?!
Érdekes a mai vakmajom
Az amerika majmolás már kicsit fárasztó, ugyanakkor azzal, amit a békéről mond teljesen egyet lehet érteni.
Ez állandó veszély, hogy a felnövekvő generációk egyszercsak már nem emlékeznek a háború szenvedéseire és sokkal hajlamosabbá válnak újra ilyen ösvényre lépni.
Innen is érthető a történelem feladata:
Nem engedni felejteni, ezért ül (kellene, hogy üljön) a mondás:
A történelem az élet tanitómerstere!
"Nem rád vonatkoztatva írom"
Értem, de.....
Nem biztos, hogy fennáll ez az összefüggés.
Nem hinném, hogy gyerekeim számára olyan szar lenne ez az ország. Gyakorlatilag minden (nem irreális) igényük teljesült gyerekkorukban. Mindháromnak külön szoba, tv-vel számítógéppel, korlátlan internettel, ruhák, diákszámla. 17 éves koruk (Jogsi) óta szinte korlátlan autóhasználat stb.
Hogy mit láttak itthon? Én konkrétan 96-ban jártam utoljára külföldön. Nagyon mentem volna míg nem lehetett, aztán néhány út után tudatosult bennem, az én helyem itthon van. Kielégít (de fontos) a tudat, hogy bármikor mehetek, ha akarok. Nagyon ügyesen el tudom költeni a pénzem itthon is, ha arról van szó.
Viszont felnőttek és a liberális nevelés hatására vannak önálló gondolataik, elképzelésük a jövőjüket illetően, anélkül, hogy én, mint szülő rájuk erőltetném az akaratomat. Látják ismerősök, barátok példáján keresztül a nincstelenséget, kilátástalanságot. Sőt tapasztalják már saját bőrükön. A legídősebbet felvették az eltére, de nem érezte elég motiváltnak magát, el sem kezdte. A következő egy évben állandó munkakeresés mellett két munkahelyen 4 hónapot tudott dolgozni. (Az aktuális udvarlója 4 különálló végzettég birtokában hónapokig munkanélküli. Végül sírásói munkához jutott néhány hónapra egy betegállományos helyére PROTEKCIÓVAL!!) Mára a motiváció szépen fejlődésnek indult nála is, de már nem hazai egyetemben gondolkodik ő sem. Félek, jövőre útrakel ő is. Kérdeztem a középsőt honnan jött a dániai ötlet?
Egyrészt nem lehet mondani, hogy nagyon vidám lenne az egyetemisták körében a hangulat . A nemtandíj, és a röghözkötéses szerződés nagyon kiverte a biztosítékot. Sokan elkezdték akkortájt keresni a kinti lehetőségeket. Ő is. Másrészt, azt kérdezte: Na és ha befejezem az egyetemet mihez kezdjek itthon? Meddig akarsz eltartani?
Mit válaszoljak neki?
Mikor kiment, a helyi Radissonban vett ki egy szobát a lakáskeresés idejére. Ott mindjárt összehaverkodott a szintén egyetemista recepcióssal és érdeklődött diákmunka lehetőség felől. Mivel a nyelvet még nem beszéli, nyelvtudás nélkül csak konyhalánynak tudják felvenni, ha a kártyáját megkapja. 115 koronás (x40ft) órabér a fizetés. !!! Van már olyan magyar ismerőse, aki a diákmunkáért kapott fizetéséből támogatja a szülőket!!!
A hosszú bevezetés után a lényeg:
Szkájpolunk esténként, közben folyamatosan veri a billentyűzetet, hogy alig értjük egymás szavát. Kérdezem, mi a fenét írsz. Nem ér rá később?
Kiderült, velünk párhuzamosan esténként 10-15 volt egyetemista és gimnáziumi diáktárssal csetel. Megbeszélik az élményeket. A hírek jönnek, mennek. Kell ezeknek a mai kölköknek szülői útmutatás?????
Ettől függetlenül az érzés valós, a hangulat általános. Egyre kevesebben érzik jól magukat itthon. És még csak arra sincs szükség, hogy ezt bárki tudatosítsa bennük, akár közvetve, akár közvetlen módon. Az érzés közömbösítéséhez pedig már nem elég a hurráoptimizmussal, tündérmesével felturbózott kormánypropaganda.
Nem rád vonatkoztatva írom, csak az eset kapcsán, hogy ez figyelmeztetés kellene legyen a szülőknek arra: ha esetleg otthon folyamatosan azt hallja a gyerek, hogy milyen szar ország Magyarország, itt nem lehet élni, jobb lenne máshol élni, de ha nem is mondja, mindössze magatartásával azt sugallja, hogy nem érzi jól magát a hazájában: akkor nem kell csodálkozni, hogy a gyerek egyszer csak úgy dönt, hogy lelép.
Sajnos mi magyarok elég jók vagyunk az elégedetlenkedésben és a pesszimizmusban meg a panaszkodásban, nem kell csodálkozni, ha a gyerek megfogadja a "jó" tanácsot.
Ismételten: nem állítom, hogy ilyen vagy, vagy hogy ilyen üzeneteket küldtél a lányod felé, akár tudattalanul is. Általános érzést fogalmaztam meg.
kb mind lakást vesz
átlag megtakarítás valószínű nagyobb mint itthon. Aztán, hogy ebből a Bét-re jut e valami az már nem egyértelmű. :) Mindenféle cifraságra rákapnak ott amiket meg kellene hagyni a "halódó nyugat ópiumának", külföldi részvények ilyesmi, aztán nem jut belőle elég lóvé otp-be. :)
örülj neki, majd hozzák haza a lét otpt venni :))))
Nem olyan könnyű elmenni a hazádból végleg, mint ahogy a 20 évesek ezt gondolják. Szerintem.
Nem olyan könnyű innen az őskáoszból végleg elszakadni. :)
itt minden olyan magyaros, lehet ez a vonzó benne, hogy itt minden olyan kaotikus, "félázsiai", furcsa lenne pl egy Dániában ahol minden rendben nagyjából.
vagy egyszerűen érzelmek gyerekkortól ember agyában rögződnek, ezt kitörölni nem lehet .
