Arról cserélünk eszmét éppen, hogy ki szolgál rá arra, hogy szobrot állitsunk neki?

Ugye az még nem érdem, hogy valaki nem háborús bűnös.

Horthy egy történelmileg semleges személy, akit sem fetisizálni, sem démonizálni nem kell.

Sem pedig szobrot állitani neki.

Hozzászólásodból nagyon jól lejön a skatulyázás, a feket-fehér szemlélet, a jó és a rossz szembenállásának kihangsúlyozása.

Pedig épp ez az a szemlélet, ami miatt nem jutunk 5-ről a 6-ra.

Csupa általánositást, média torzitást és feltételezést emlitettél.

Ezek ugye nem érvek.

Ami Churcill mellett szól, hogy kritikus helyzetben össze tudta fogni az országot és egy végeredményben sikeres stratégiát tudott levezényelni.

Egy határidős munka réme üldöz :), így a kérdés kitárgyalását rátok hagyom, de egy kis gondolatébresztő: http://epa.oszk.hu/00600/00617/00001/tsz97_2_ormos_maria.htm

"És végül újra a hadsereg kérdése más összefüggésben, ami közelrõl érinti a kormányzó személyét és az õ tekintélyének kérdését is. Közismert, hogy a “kormányzógyalázás” jelensége a tisztikarban már 1938-ban felütötte a fejét, és kiterjedt Horthy feleségére és mindkét fiúgyermekére. A hangulatkeltés erõsödött a kormányzóhelyettesi intézmény létesítése, majd betöltése idején, és az ellenséges híresztelésekre még Horthy István tragikus halála is alkalmat adott. Mi volt ez, mivel volt magyarázható e súlyos jelenség? A további kérdéseket, amelyek a felsõ tisztikar 1944-ben tanúsított magatartásformáival kapcsolatban lehetne megfogalmazni, gondolom, már fel sem kell tenni. A lényeg, hogy a jelenség mögött, amint ma már tudjuk, nem a felsõ tisztikar és még kevésbé az egész tisztikar “svábsága” állt, és e tünet 1938 és 1942 között aligha volt mindenestõl visszavezethetõ a bolsevizmustól való rettegésre, ami az irodalomban a legtöbbször felbukkan indoklásként, hiszen abban az idõben — sajnos — senki sem rettegett igazán a bolsevizmustól. 1944-ben természetesen e kérdés már másként merült fel. Bármiként is jött azonban számításba, mégis meg kell kérdezni, hogy miféle hadsereg az, amely részben ellenáll a saját államának, részben pedig képtelen meglépni a lépéseket, amelyeket az államfõ, aki egyúttal e hadsereg legfõbb ura, tõle elvár? Ráadásul olyan körülmények között, midõn a vezérkar fõnöke már 1941-ben kételkedett a német gyõzelemben, 1942-tõl pedig egy petákot sem fogadott volna le rá. Valóban hinni lehet, hogy a hadsereg ügyeire vonatkozó gazdag és egyre gyarapodó irodalom ellenére e kérdéseknek további figyelmet lenne érdemes szentelni, különösen elõnyben részesítve két szempontot: a tiszti nevelés ügyét és a személyes felelõsség kérdését, ami miatt egyesek talán már nem egyszerûen a bolsevizmus, de a sorsuk elõl futottak.

Befejezésül még csak annyit, hogy a történelem általában véve nem angyalok és ördögök küzdõtere, ilyeneket tehát nem nagyon kifizetõdõ keresni. A jónak is, a rossznak is sok arca van. Ami a 20. századot illeti, egyáltalán nem biztos, hogy mindaz csupa jó, amit a demokráciák tettek, sõt biztos, hogy nagy tévedéseket és hibákat is elkövettek, és az sem biztos, hogy a rossz egyenlõ lenne a fasizmussal, a nácizmussal, egyáltalán a diktatúrával. Vagyis attól még, hogy a magyar rendszer sem a nácizmus, sem a fasizmus, sem egyáltalán egy diktatúra jegyében nem írható le, hanem valahol a határszéleken botorkált, még nyugodtan lehetett olyan állam, ahol a szegénység sokkal nagyobb volt, mint az említett két diktatúrában, ahol groteszk úrhatnámság jellemezte a közéletet és ahol a jogot sokkal szûkmarkúbban mérték, mint egy korabeli átlagdemokráciában. Ráadásul e hatalmi rendszer minden tekintélyre utaló jelvénye és igyekvése, minden autoritása ellenére lényegét tekintve lehetett egy gyenge, feloldhatatlan feszültségtõl gyötört, szánandó hatalom."

u.i.: a napi politikát és különösen az azzal járó indulatokat és indulatszavakat ebben a topikban lehetőleg mellőzzük :)

Pontosan erre kívántam utalni.

Csak a tények nem zavartatják azt, aki még azt sem látja, hogy Horthyról fel sem merült a háborús bűnösség még a saját korában sem. Az egész világban nem merül fel a mai napig sem.

Kivéve Magyarországot, ahol ha szóba kerül, akkor minimum háborús bűnösnek akarják beállítani és egy mocskos sz*rfa*szu idióta még le is önti a szobrát, mert az anarchista tróger liberálbolsiknak mindent szabad, még az is, hogy az országot kiszolgáltatóknak, külföldről csapatokat behívni vágyókat (->Nagy és nem Kádár) akarják fetisizálni azokkal szemben, akik ezzel szemben politizáltak amennyire lehetőségük, erejük és ideológiájuk engedte.

Mondjuk azért szép lassan kezd ez már kitisztulni az emberek fejében is, hogy a Kohn-Károlyi-Rákosi-Nagy-Bajnai vonal ennek a világos irányzata és mondjuk a Horthy-Kádár-Horn-Orbán II a másik irányzata.

Ebből a szempontból most az a jó, amit már írtam: Lehet választani aközött, hogy a saját lábunkra állva, saját erőből menjünk előre, vagy éppen idegen csapatokat kérjünk, állomásoztassunk és hogy idegen szívüekkel írtassuk a magyarokat. Körülbelül ennyi a különbség, a többi a maszlag.

sem a nyugati szövetségesek, de még Izrael sem kérte sem a kiadatását, sem egyáltalán eljárás indítását ellene.""

Akkoriban fel sem merült hogy bármi bűne lenne. Tanúként volt jelen a tárgyalásokon. Ennek ellenére úgy kezelik a mai propaganda szerint mintha vádlott lett volna. Erős torzítás.

"Elsőre Churchill jutott eszembe, de persze ezt le lehet söpörni azzal, hogy nem ugyanaz a kategória."

Persze hogy nem. Egy idióta tekrén, akit az első adandó alkalommal úgy elzavartak a választói, hogy nem állt meg a lábán. Ostoba alkesz, aki csupa rossz döntést hozott, nyomorba döntve Angliát és mellesleg elveszítve a Britt birodalmat az idiótizmusa miatt. Ezen túlmenően háborús bűnös is, aki több százezer ember elpusztításáért felelős, a valódi gáz és tűzkamráért Drezdában, ami miatt eleve a poklok legmélyebb bugyrában van a helye, minimum poszthumusz Mlakto Radic mellett Hágában a háborús bűnösök padja alatt, kötéllel a nyakán. Bűnös továbbá abban, hogy felfegyverezte a polgári hajókat, bűnös abban, hogy utasította ezeket arra, hogy támadják a német hadsereget, mivel ezzel a saját légi és vizi flottáját fegyveressé nyilvánította, majd utána óbégatott, hogy a németek milyen aljasak, hogy civil hajókra támadnak. Gyalázatos tróger, pöcegödör mélyére való szemétláda. Mindezek után bombáztatta Magyarország és Németország CIVIL(!) lakosságát, vagyis ha van valaki, akinek az összes szobrát az útszéli kanális mélyére kellene dobni, az éppen ez a háborús terrorista gyilkos.

"Abban talán egyetérthetünk, hogy a kor és Horthy személye ellentmondásos és nehéz objektiven értékelni továbbá pályafutása több kalandor elemet tartalmaz."

Horthy és a kalandorság? Ez nekem új, én erről eddig nem tudtam. Horthy elsősorban egy kiváló és nemzetközileg elismert tengerész volt, haditetteit a mai napig tanítják, hősiessége kérdést nem hagy tengerészben a mai napig. Becsületes, tisztességes, igazi katonatiszt volt, mint említettem, Horthyt még Sztálin is tisztelte, és nagyon ne felejtsed el, hogy annak ellenére, hogy a vesztes oldalon voltunk, valamint annak ellenére, hogy az utolsó csatlós voltunk, sem a szovjetek, sem a nyugati szövetségesek, de még Izrael sem kérte sem a kiadatását, sem egyáltalán eljárás indítását ellene.

Na barátom, hát ha van valami, ami egyértelművé teszi azt, hogy egy államférfi ennél többet nem tehetett, akkor az talán az, hogy amikor a kortársai megítélték, akkor nem tartották bűnösnek. Óriási eredmény, ember ennél többet talán el sem érhet. Politikusként pedig hihetetlen teljesítmény.

"viszont Hofinak igaza van abban, hogy nem vissza kéne nézni, végre előre és a jelenben értékeket teremteni."

Ebben neki teljességgel igaza van, ugyanakkor a jelenben nem tudsz addig nemzeti értékeket teremteni, amig a multadban azokat "kell" tisztelni, akik közönséges hazaárukó kommunisták voltak (Károlyitól mondjuk Nagy Imréig), ugyanakkor azokat meg gyűlöltetni próbálják, akik próbálták a nemzetet egyesíteni, vagyis például Horthyt és Kádárt.

Bármilyen hülyén hangzik is ez így egy mondatban.

Mert SZERINTEM akkor lesz itt normális előremenetel, ha végre megértik az emberek, hogy egyáltalán nem ellentmondás az, ha valaki egyszerre el bírja fogadni Horthyt és Kádárt és mondjuk világosan tudja gyűlölni Károlyit és Nagyot természetesen Kohn Béláékkal együtt.

És egyebekben Magyarország elfoglalóit, rombadöntőit talán ne kelljen már éltetni, meg utcákat elnevezni róluk.

Nem kell Horthyt fetisizálni, ebben egyetértünk. Abban, hogy úgy

Churchill én úgytom alkoholista hazárd őr volt, akit a történelem folyása megszépített. Az oroszok készítettek egy dokumentum filmet, melyben méltánytalannak tartják hogy nyugat egyszerűen lenyúlja a II ht. No meg Izrael is kisajátítja. Jól megfigyelhető a jó és roszdolgok csoportosítása, nemzetekre osztása.

Ja azért kapta a hatalmat mert senki nem merte vállalni így azzel megelégedtek az angolok aki jelentkezett.

Elsőre Churchill jutott eszembe, de persze ezt le lehet söpörni azzal, hogy nem ugyanaz a kategória.

Más hasonló kaliberü országok vezetőit viszont nem ismerem elég jól.

Abban talán egyetérthetünk, hogy a kor és Horthy személye ellentmondásos és nehéz objektiven értékelni továbbá pályafutása több kalandor elemet tartalmaz.

Horthy korának és működésének feldolgozására már történt egy kisérlet, emlékeim szerint még a Kádár korszak végén ment sokáig egy dokumentumfilm sorozat az M1-en vaze nem emlékszem a cimére.... viszont Hofinak igaza van abban, hogy nem vissza kéne nézni, végre előre és a jelenben értékeket teremteni.

A korszak feldolgozásához:

http://www.libri.hu/konyv/bethlen-istvan.html

A könyv 1991-es első kiadását Borbándi Gyula "mesteri biográfiaként" méltatta, John Lukacs pedig a Századokban ekként vélekedett: "Romsics életrajza sok szempontból példás (...) Megállapításai, ítéletei kiegyensúlyozottak; írásmódjának stílusa és hangneme pedig szinte mintaképe az olyan történetírói prózának, ami nemcsak könnyen olvasható, hanem egyben józan és mértéktartó." (10 évig dolgozott az 1.kiadáson )

Az újjáépítő Bethlen kormánya és a végre békére és biztonságra vágyó nép volt.

Szívesen :)

"Éljen a Klebersberg Kunó kultusz!"

Semmi kifogásom Klebelsberg Kuno kultuszával szemben, azonban te is tudod, hogy ilyen jellegű szobrokat és kultuszt mindig a politikusok köré szoktak vonni ;) Az, hogy valaki remek szakember, kiválóan meglátja a tanyasi világ oktatáis problémáit és meg is tudja oldani, az nagyon fontos és a saját szakterületén mindenképpen emlékezetre méltó, azonban egy ország szempontjából mégiscsak azok vezetői az érdekesek.

Ebből a szempontból Horthy korának és működésének feldolgozása tulajdonképpen alapvető lenne, és tulajdonképpen döbbenetes, hogy erre az elmult 22 évben(!) nem került sor.

Merthát, azért azt be kell látni, hogy egy ország vezetése egyáltalán nem olyan, mint az átlagemberek élete, mert mig az átlagembert nem kell megítélni, egy vezetőt, pláne aki ennyi ideig vezet - mindenképpen meg kell ítélni, lehetőleg objektíven, ha valaki kívánja szubjektíven, de semmiképpen sem tartom normálisnak azt, hogy a "zsidósággal kapcsolatos" nézőpontból nézzük csak a tetteit. Nyilván erről is kell beszélni, nyilván ez is hozzátartozik, de nyilvánvalóan abnormális, ha csak erről beszélnek és például azt már nem említik meg, hogy az persze lehet, hogy a zsidókat nem szerette (egyébként, a mára oly nagypofájú nyugat legalább annyira nem, sztálinról meg talán szót se ejtsünk, aki ugyanúgy kitelepítette volna a zsidókat egy gulágra, mint Hitler, csak részben megelőzték, részben később már nem volt rá ideje meg ingerenciája), de a nácikat kifejezetten megvetette.

Ha tehát meg akarjuk ítélni, akkor teljesen egyértelmű, hogy a nácik megvetése egy alapvető motiváló tényező volt az életében, márpedig Magyarország és a magyarság (ebbe értelemszerűen beleértve a magyarországi zsidóságot) szempontjából EZ a lényeges momentum és csak erre lenne szabad figyelni vele kapcsolatban.

Ha pedig ettől eltekintünk, akkor én egyáltalán nem tartom őt középszerűnek, hiszen azért egy ország összekapása, magyarság szempontjából lényeges területeinek visszaszerzése ÚGY, hogy azt kezdetben nemzetközileg is elismerik, de egyebekben még Hitler is csak fanyalog azon, hogy kilavírozzuk magunkat a kötelezettségek alól, az szerintem figyelemreméltó és éppen nagy formátumú politikusra vall.

Ha jobban megnézed a II.Vh vezetőit, akkor - szívedet őszintén a kezedbe téve - melyiket tartod nála jobbnak? :)

http://index.hu/tudomany/tortenelem/2012/05/16/pazar_video_az_europai_tortenelmerol/

AT!

Köszönöm rövid válaszod!

Én nem beszéltem szemitákról, sem antiszemitákról.

Én egyszerüen Horthy érdemeiről kérdeztem, hogy tudjam miért e kultusz?

Te azt kérdezed, miért kellene elitélni?

Én ilyen nem mondtam, nem kell elitélni - országunk vezetője volt, aki nehéz időszakban érdemeket is szerzett és hibákat is halmozott - mint minden átlagember.

Egy átlagember, akit elsodort a történelem árja :-) - de ez nem ok arra, hogy szobrokat emeljünk neki.

Ha mindenképpen vele akarunk foglalkozni, akkor rendezzünk tanulmányi versenyeket, hogy Jobbikos, balos és közepes jobban megismerje a tényeket.

Ha mindenképpen példaképet akarunk állitani, találjunk jobbat, itt van pl. Klebersberg Kuno, aki úgy gatyába rázta az ország oktatását, hogy az tényleg példaértékü volt akkor és most is!

Horthyt hagyjuk meg annak, aki - egy közepes képességü vezető, akit a helyén kell kezelni.

Éljen a Klebersberg Kunó kultusz!

Tegnap az ATV-ben kimonták: Lehetetlen egy figura volt mert ezt mondta / Egész életemben antiszemita voltam de mi lenne akkor a gazdasággal.

Az érdemeiről mindenhol hallgatnak. pl Trianon után 10 év alatt megerősítette, újra szervezte az országot.

Ha megengedsz egy javaslatot, próbálj meg fordítva gondolkodni.

Szerinted miért van az a mánia, hogy az alsó rakpartok neveit zsidómentőkről (ezért!!) nevezik el, a Magyarországot megszálló hadak főparancsnokairól meg utcákat és főtereket neveznek el és tisztelni kell őket. Ez itt nem Izrael és nem szokás a megszálló hadak parancsnokait, pláne azokét, akik a bolsevikok kezére adnak minket - tisztelni. Nekünk pedig nem kell büszkének lenni azokra, akik zsidót mentettek, mert erre van egy egész ország a világon, amely VALÓBAN JOGOSAN büszke arra, hogy a polgárait mentették. Teljességgel rendben van, hogy a Yad Vashemben fát ültetnek a tiszteletükre, hogy utcákat neveznek el, mert ez róluk szól. Mert az teljességgel érthető és teljesen normális dolog Wallembergről utcát elnevezni és szobrot állítani OTT, AHOL TEVÉKENYKEDETT, mert azt tisztelni kell, mert hős volt. Node van Perlasca utca? Mennyien hallottak róla? Pedig ő aztán a Lőrinc pap teret, vagy környékén egy utcanevet igazán megérdemelne.

Ugyanakkor ez itt Magyarország, ahol fajra, vallásra tekintet nélküli demokrácia van, vagy mifene, azaz szerintem Budapest főtereit, főutcáit, főútvonalait olyanokról kellene elnevezni, akik fajra, vallássra TEKINTET NÉLKÜL a magyarokért tevékenykedtek a magyarok érdekében.

Mert ha már nem diszkriminálunk, akkor az nem azzal kezdődik, hogy nem rekesztünk ki, nem gyalázunk, nem gyűlölünk egy tetszőleges kisebbséget, hanem azzal is, hogy nem is preferáljuk azt a többség rovására.

Egyszerűen egy döbbenet, hogy ha Magyarországon bemész a Ludwig múzeumba, akkor a tárlatvezető a zsidóságról értekezik, arról mindent el tud mondani, de az egész kiállítás a pénz és a II.Vh körül forog, ugyanakkor a tárlatvezető egészen komolyan képes azt állítani, hogy a Lánchidat "lebombázták" és arról van ott egy kép. Szerinted ez normális? Szerintem nem.

Egyebekben, egy dologra jó volt a kiállítás.

Én rájöttem valamire, mert megéreztem.

A zsidók azért akarnak mindenáron emlékezni a II.Vh-ra, mert ott megérezték azt, hogy őket akár tényleg ki is lehet írtani, és egyszerűen a mai napig attól van kollektív rémálmuk, hogy őket kiírthatják és kipusztulhatnak és erre állandóan emlékeztetniük kell - saját magukat. Mert ezt nemhogy feldolgozni nem tudják, hanem a mai napig döbbenettel és rémülettel tölti el őket.

Ugyanakkor, valahol mára mégiscsak el kellene jutnia egy többségében nem zsidó társadalomnak, hogy a kultúráját, múltját ne egy kisebbség torz szemüvegén keresztül akarja vizsgálni és hogy mindent annak a nézőpontnak rendeljen alá, hogy "aki zsidót mentett hős", "aki nem, az gyilkos", mert ennek pontosan az lesz a következménye, hogy ezt a gondolatmenetet képesek lesznek a mára is kiterjeszteni, azaz arra, hogy "aki ma a zsidók ellen szól, az antiszemita és náci", "aki Izraelt élteti, az maradhat".

Ezért kell olyan gondolkodásmód, amiben Horthyt nem annak alapján akarjuk megítélni, hogy mi történt a zsidókkal. Nem erről szólt a politikája, nem erről szólt az uralma és egyebekben pont amig hatalmon volt, addig voltak biztonságban a zsidók.

Ha most tehát ezt a kérdést félretesszük, akkor próbáljad meg megfogalmazni, hogy mi a gondod a Horthy korszakkal, illetve, hogy szerinted ki lett volna jobb vezető, illetve, hogy mi lett volna a jobb rendszer, avagy, hogy hogyan tudtuk volna elkerülni a II.Vh-t. Ha most mindezt összerakod, akkor egyszerűen azt láthatod, hogy az uraknak azért volt szimpatikus, mert remek politizálással visszaszerezte Magyarország jogtalanul elvett területeinek a nagy részét és az akkori határon túli magyarság 98%-át(!), vagyis helyreállította azt a határt, amelyet ha Telekitől elfogadnak trianonban, akkor talán másképpen alakul a történelmünk.

Amig uralmon volt, Magyarország alig szenvedett a háborúban, mert sikeresen tartotta azt a határon kívül.

Szóval, miért is kellene elítélni, ha a MAGYARSÁG, MAGYARORSZÁG érdekei szempontjából nézel rá és ítéled meg a tetteit FAJRA, VALLÁSRA, NEMRE való tekintet nélkül?

Szvsz nincs olyan hosszú távon egyszemélyi vezető, akinek esetében a kormányzásának első és utolsó évei ne lennének megkérdőjelezhetőek. Igazából olyan ez, mint az a fajta pontozás, amiben a legjobb, avagy legrosszabb értékeket ki kell vonni és csak az átlagot kell nézni. Mert ha jobban belegondolunk, senki, azaz senki sem tud olyan politikust/vezetőt megnevezni, akiről ne lehetne rosszat mondani ÉS HA AKARJUK, akkor úgy beállítani, mintha rossz lett volna.

Így például - hogy mást ne mondjak - igen hosszú ideig tartott, amig a szovjet "hősöket" elég megkérdőjelezhető módon eltakarítottuk az utcanevekről (én például Osztyapenkó és Steinmetz szobrát gondolkodás nélkül visszahelyezném a helyére és várom is, hogy mikor rakják őket vissza), ugyanakkor még vagy húsz évig tartott, mig ugyanezt az angol és amerikai terrorbombázók főparancsnokairól elnevezett tereket, szobrokat is elkezdjük eltakarítani.

Egyszerűen egy röhej az, hogy miközben Németország már javában rehabilitálta a II.Vh katonatisztjeit (értsd katonákat), aközben nálunk még mindig háborús bűnösnek akarjuk őket tartani és az országot elpusztító, szovjet kezébe lökő gazembereket akarjuk hősnek tartani.

***

Más: Korábban a ploiesti olajmezők kapcsán elfilóztam egy picit és megfogalmaztam egy kérdést, amiről még soha nem olvastam. Tulajdonképpen az teljesen világos, hogy azzal a magyar hadvezetés is tisztában volt, hogy ez a terület milyen fontos a német hadvezetés számára, és szerintem fel sem merült bennük, hogy azt a németek feladják.

Ha ezt a FELTÉTELEZÉST egy pillanatra elfogadjuk, valamint ránézünk a térképre, hogy hol állt a front 1944 augusztásában akkor teljességgel nyilvánvalónak tűnik a számomra, hogy a magyar hadvezetés teljes joggal számíthatott arra, hogy a harcok Romániában fognak folytatódni, azaz EZÉRT indultak el a csapatok dél Erdély irányából tulajdonképpen ploiesti irányába, illetve az is nyilvánvaló, hogy ha támadásra is vártak, azt is abból az irányból várták, már csak azért is, mert teljes joggal bíztak abban, hogy a Kárpátok nagy részén fel tudják tartani a szovjeteket. Vagyis nem is hiszem, hogy lett volna "B" terv, egyértelműen a határok ELŐTT a román oldalon akarták a szovjeteket megállítani, ha másképpen nem, akkor a visszavonuló németekkel együtt.

Ha pedig tudjuk, hogy a szovjetek egyértelmű célja Berlin volt, akkor ez egy teljesen helyes stratégia volt, hiszen az már közelebb volt a fronthoz, mint az akkori Magyarország határa a fronttól. Ha a románok átállása miatt a szovjetek nem tudnak átszáguldani Románián, akkor egyszerűen kizárható volt az, hogy Magyarországra érjen a front a háború vége előtt.

Az, hogy ez megtörtént és a magyar hadvezetés gyakorlatilag összeomlott, az a fentiek fényében érthető, ahog az is, hogy a hirtelen meggyengülő hatalom helyett hogyan tudta a szélsőség átvenni a hatalmat. Egyszerűen nem volt ötlet arra, hogy mit csináljunk és mielőtt bármit is kitalálhattunk volna, addigra máris frontország lettünk, amire nem készültünk fel.

És akkor most a kérdésem:

Ha annyira ragaszkodott Budapesthez Németország, akkor SZERINTED miért adták fel gyakorlatilag harc nélkül a ploiesti olajmezőket és Romániát? Magyarország nyilván nem tudta volna sem tartani, sem területvédeni Romániát, ugyanakkor az is, hogy az már egyfajta honvédelem lett volna (pláne Erdély területén), tehát egészen más harcértéket képviselt volna a magyar hadsereg, arról meg már nem is beszélve, hogy ott azért a nyugati szövetségesek nem is igazán tudták volna őket támadni, tehát ""csak"" a szovjet haderő lett volna az ellenfél - EGY FRONTON. Vagyis valószínűleg jobban, tovább és több értelemmel lehetett volna arrafelé frontot felállítani, ha máshol nem, a Kárpátok déli vonalánál (vö Magyar Hadsereg általad említett, számodra nem érthető mozdulatai).

Tulajdonképpen, ha úgy tetszik, ha elfogadjuk ezt a gondolatmenetet - akkor ez olyan, mintha elárulták volna a magyarokat. Tegyük ehhez hozzá, hogy ugye éppen ekkoriban volt a Stauffenberg féle merénylet, aminek a következtében lefejezték a német hadsereget és a nácik vették át a vezetést Hitler mellett, akik ugye össze-vissza hazudtak Hitlernek, és ennek következtében teljességgel szétesett a német hadvezetés is, és innentől tulajdonképpen néhány zseniális német parancsnok tudta már csak a szovjeteket feltartóztatni, de egyebekben már nem volt hadvezetés.

Tegyük ezt hozzá az előbbiekhez, és máris kap az egész egy olyan színt, hogy az egész "beugratás" (ahogy te is nevezted) azaz kilépési kísérlet már önmagában a nácik hatalomátvételét szolgálta, vagyis Szálasi kinevezése egyszerű diktátum lehetett, nem opció, vagy Horthy részéről gyengeség, esetleg fűszerezve egy "akkor kapunk német csapatokat, egyébként meg ránk szabadítják a szovjetet"-tel megfejelve.

Vagyis, nem lehetséges, hogy alapvető változás állt be a német hadvezetésben, stratégiai célokban, és ezzel már a magyar hadvezetés sem tudott mit kezdeni és EZZEL nem tudott már Horthy azonosulni?

Illetve, nem lehetséges, hogy a magyar hadvezetés is tudott valami furcsa módon a Hitler elleni merényletről és már ezzel is kalkuláltak?

Vagyis, furcsa módon ide eljutva: Lehet, hogy Von Stauffenberg bátor (bár nem kicsit dilettáns) tettének volt az a következménye, ami Magyarországgal történt? Valahogy ezt az időszakot csak magyar szemmel akarjuk nézni, pedig pont nem lehet így nézni, hanem szerintem úgy kell, hogy a magyar hadvezetés Németországra tekintett és amig ott Hitler volt ÉS A WEHRMACHT állt, addig feltétel nélkül tudtunk együttműködni (ebben a kontextusban fontos, hogy ennek köze nincs a nácizmushoz és a náci eszmékhez, ezt a két vonalat a bolsevik ellenesség kötötte össze) - addig a NÁCIKKAL, az ALLGEMEINE SS-sel már senki sem akart együttműködni és inkább a háború lezársára álltak volna -, de természetesen úgy, hogy a szovjet ne lépjen magyar földre.

Mit a szólsz? :)

Ha ennyire vágod a témát, foglald már röviden össze, honnan és miért ez a Horthy mánia?

Eddig még senki sem veselkedett neki a válasznak és nagyon szeretném érteni.

Köszönöm.

nem, előbb elolvastam, és utána alkottam véleményt.

Csak mivel minden egyes mondatába bele tudnék kötni, nem rabolom a drága időmet.

Egyébként Hofi is elmondta véleményét, feltételezhetően a Horthy mániás pótcselekvéssel kapcsolatban sem lett volna más állásponton:

Igaz Hofi maga nyilvánvalóan megátalkodott libsi-bolsi volt és ez önmagában mindent megmagyaráz, ugyi?

Sorry matgab, de ebből a beírásodból úgy tűnik nekem, hogy Te az előzetes véleményedhez igazitod a valóságérzékelést és nem a valósághoz az értékitéletedet.

Ebben az esetben a tartalom konkrét értékelése nélkül már rá is húztál egy cimkét a blogra, és a véleményedet ezzel a cimkével indokoltad.

Kifejezetten érdekes eljárás!