Brett Steenbarger A kereskedés pszichológiája (cikkgyűjtemény)

Brett Steenbarger A kereskedés pszichológiája (cikkgyűjtemény)

Önelemzési szempontok kereskedőknek

1. Milyen gondolatok, érzések alakulnak ki benned kereskedés közben? Mérges vagy? Frusztrált? Mennyire fókuszálsz a piacra, és mennyire saját magadra? Konstruktívan „beszélsz” magaddal? Szeretnéd, ha valaki úgy beszélne hozzád, mint ahogy azt te teszed, kereskedés közben?

2. Mit teszel a saját magad, és a technikád fejlesztése érdekében, amikor zárva van a piac? Figyelsz-e folyamatosan arra, hogy észleld, mi az, amit jól, és mi az, amit rosszul csinálsz? A piacok folyamatosan változnak, változol-e te is velük?

3. Hogyan alakult volna a profit/veszteség arányod, ha kitörölhetnél néhány napot, amikor nem kezelted jól a kockázatokat? Van olyan kockázatkezelési terved, amit szigorúan betartasz?

4. A pozícióméreteid arányban vannak-e a meglátott lehetőség nagyságával? Van-e, hogy nem sikerül tőkét kovácsolni a lehetőségből, vagy lehetőséget „csinálsz” ott is, ahol pedig nincs?

5. Ha egy vesztőbe kerülsz, azt követi-e még több is utána? Azért vesztesz-e sorban, mert „bosszúból” trédelsz, megpróbálva visszanyerni a veszteségeidet? Ha nyerőben vagy, korábban véget vetsz-e a napodnak, kihasználatlanul hagyva esetleg még adódó lehetőségeket?

6. Gyakori-e, hogy kicsi profittal zársz, mert igazából nem hiszed el, hogy nagyot is tudnál szakítani, ha hagynád továbbfutni a kötést? Ha vesztőd van, tartogatod-e „csakazértis”?

7. A kereskedés boldoggá, büszkévé, teljesebbé tesz-e téged? Esetleg gyakrabban érzel boldogtalanságot, bűntudatot, frusztrációt? Tetszik-e a kereskedés, még akkor is, ha ez egy kemény munka?

8. Azért nyitsz-e pozíciókat, mert meglátsz egy piaci lehetőséget, vagy pedig azért, mert vannak kielégítetlen lelki igényeid – izgalmat, önbecsülést, elismertséget keresel?

9. Sikeres akarsz lenni úgy, hogy „részmunkaidőben” kereskedsz? Elképzelhetőnek tartanád-e a sikert részmunkaidős sebészként, sportolóként vagy zenészként?

10. Meg tudod-e fogalmazni, hogy konkrétan te hol vagy előnyben a többi, motivált, lelkes kereskedővel szemben, akiknek végül nem sikerül nyereségessé válni? Tényleg előnyben vagy? Ha igen, mit teszel azért, hogy ez így is maradjon?

Elfogadni azt, ami nyilvánvaló

Az elmúlt héten kaptam egy e-mailt, benne egy remek kérdéssel, ami nagyon elgondolkodtatott, mert magam is sokszor találkoztam a jelenséggel: miért nem fogadja el sok kereskedő azt, ami nyilvánvalóan látszik a charton? Időről időre azt látom, hogy valaki nem száll be shortra, pedig a piac egy alsóbb szintre esett egy kitöréssel. „Nem akarok az alján eladni” – mondja. Az is előfordul, hogy valaki makacsul tartja a pozícióját a nyilvánvaló trenddel szemben, mondván, hogy „Úgyis vissza fog jönni” vagy „Á, csak manipulálják a piacot”.

Induljunk el a kályhától:

A forgalomból látszik, hogy a kereskedők és a befektetők hol jutottak konszenzusra az értéket illetően. Ha a piac egy szűk sávban oldalazott és nagy forgalommal kitör felfelé, akkor ez azt jelenti, hogy a piac elfogadta, hogy a termék értéke megemelkedett. Tegyük fel, hogy egy árverésen vagyunk, ahol műtárgyakra lehet licitálni. Ha azt látjuk, hogy folyton magasabb és magasabb licitek érkeznek, akkor azt kell gondolnunk, hogy a termék még nem érte el a tényleges értékét kifejező árszintet. Miért is adnál el, mondjuk egy festményt, addig, amíg azt látod, hogy agresszívan licitálnak egymásra az emberek?

A piac hasonló, aukciószerű elveken alapul. Jim Dalton és szerzőtársai kiváló könyvet írtak a témáról, Mind Over Markets címmel. Nap mint nap árverés folyik az S&P, NASDAQ, kötvények, és egyebek piacán. A vevők és eladók dinamikus kölcsönhatása formálja az árakat. Amikor azt látjuk, hogy az árak növekvő forgalommal haladnak egy irányba, akkor a piac új egyensúlyi helyzetét keresi. Amíg nem sikerül elég vevőt és eladót magához vonzania, addig nem jön létre megint egyensúly.

Gyakran megkérdem a tréderektől, akik elmulasztanak egy kitörést, hogy figyelték-e közben a forgalmat? A válasz szinte mindig nemleges. A kereskedőt annyira lekötötte az árak követése – no és persze az, hogy figyeljen magára, mit is tesz éppen – hogy elmulasztotta a kitörésben tapasztalható árverés-jelenséget!

Azt hiszem, a kereskedés egyik kétségbevonhatatlan törvénye a következő: a jó kereskedő a fontos történések idején a piacra és az események jelentésére figyel. A rossz tréder pedig saját magára: arra, hogy már megint kimaradt a mozgásból, arra, hogy hogyan hozhatná be a lemaradást, stb. Hihetetlen, hogy egyesek egész napokat pazarolnak el azon keseregve, hogy kimaradtak a reggeli nagy mozgásból.

Lehet más oka is annak, ha valaki nem akarja elfogadni azt, ami egyébként már nyilvánvaló. Elmondok három különböző, ám mégis összetartozó példát erre.

1. Egy nő házassági tanácsadásra érkezik. Elmondja, hogy gond van a férjével: kimaradozik, nem törekszik arra, hogy vele töltse szabadidejét. A férfi mindig arra hivatkozik, hogy sokáig kell bent maradnia a munkahelyén, az irodai telefonját mégsem veszi fel ilyenkor. Egy alkalommal a feleség idegen női holmikat talált a kocsiban. A férj magyarázata szerint egy kolléganője felejthette ott, akit egy túlóra után fuvarozott haza. A tanácsadó ekkor felvetette annak lehetőségét, hogy a férje félrelép. A nő haragosan reagált, és ragaszkodott hozzá, hogy nincs itt baj, csupán „dolgozni kell egy kicsit a házasságukon”. Néhány héttel később a férje elhagyta és összeköltözött kolléganőjével.

2. Egy rákbeteg állapota hirtelen rosszabbra fordult. A vizsgálatok áttétek sokaságát mutatták ki a szervezetében. A kezelőorvos felveti, hogy talán hospice házban kellene gondoskodni róla, és javasolja, hogy oldják meg a fájdalomcsillapítást a páciens életének utolsó heteire. A család ingerülten nekitámad az orvosnak, követelve, hogy fokozzák a terápia erősségét, hogy az illető mielőbb hazatérhessen, és ha felépül, újra munkába állhasson. Történik ez annak ellenére, hogy szegény beteg csont és bőr, az étel nem marad már meg benne, és láthatóan nagy szenvedéseket kell kiállnia.

3. Egy nő, akit apja gyermekkorában szexuálisan zaklatott, ragaszkodik ahhoz, hogy apja jó szülő volt, aki megfelelően törődött vele. Annak ellenére mondja ezt, hogy apja nyilvánvalóan molesztálta, megverte és gyakran megalázta. A nő meg van győződve róla, hogy ő lehetett a hibás, ő tett valami olyat, amivel apját felbosszantotta, ezért megérdemelte a verést. Elutasítja, hogy a „molesztálás” szót használja a családjukban történtekre. Mind a mai napig rendszeresen próbálja keresni a kapcsolatot apjával, de mindannyiszor elutasítást tapasztal.

A három fenti esetben közös az, hogy nehézségbe ütközik elfogadni a nyilvánvalót, mert a személyiségnek szüksége van arra, hogy valami másban higgyen. Nem csak arról van szó, hogy az illető nem látja a valóságot, hanem arról is, hogy arra vágyik, hogy más valóságot lásson. A legtöbb esetben, amikor egy tréder nem tudja kihasználni a kitörést – vagy ami még rosszabb, egy kitörés simán legázolja – egyszerűen az történt, hogy a tréder mást várt. Ha mást várt, előfordulhat, hogy csapdába kerül, és nem tud időben megszabadulni az elképzelésétől. Azt mondhatjuk, hogy a kereskedő „hozzánőtt a véleményéhez”.

Úgy vélem, hasznos sok kis „mi van, ha…” kezdetű kérdéssel trenírozni magunkat. Ha éppen sávozik a piac, mi van, ha nagy forgalommal kitörünk felfelé? Mi van, ha a smallcap és midcap szektorok kitörnek, de az én piacom marad a sávban? Mi van, ha teszteljük a sáv tetejét, aztán elfogy a forgalom? Az ilyen „mi van, ha…” forgatókönyvek gyártása aktívan megvédi a trédert attól, hogy túlságosan hozzánőjön egy-egy elképzeléséhez. „Tervezd meg a trédet, aztán trédeld a tervet” – ez egy általános jótanács, de a jó kereskedőnek mindig kell, hogy legyen egy B-terve is!

Végül nézzünk egy fordított helyzetet, vegyünk egy trédert, aki sávozásban arról győzködi magát, hogy a kitörés bármikor bekövetkezhet. Megint arról van szó, hogy az illetőnek van szüksége arra, hogy ebben higgyen. Ő szeretné, ha így történne. Hogy miért? Unatkozik, hiányolja a pörgést, jó lenne megdobni egy kicsit a profitját. Nem www.tozsde.hu.tl 3akarja elfogadni, hogy a piac pillanatnyilag egyensúlyban van, a felek elfogadták az ár- érték viszonyokat. Az alacsony és a magas forgalom egyaránt fontos jelek, már persze annak, aki figyel rájuk! Ha az ES1 piacán alig néhány száz kontraktust kötnek percenként, akkor azt csak a bennfentesek tologatják ide-oda, de nem fognak má is beözönleni a tréderek. Nagyon könnyen túltrédelheti magát valaki az ilyen piacokon mert a korai, kérdéses jelekre rögtön belép, anélkül, hogy megvárná a tényleges kitörést. Gyakran hallom a panaszt, hogy „ezen a piacon nem lehet trédelni”. Ez a mondat arra utal, hogy valaki küzdeni próbál a piaccal, ahelyett, hogy inkább kivárná a megfelelő pillanatot. shonnan ,

Ayn Rand2 igazat mondott. Az ember legtöbb problémája tényleg arra vezethető vissza, hogy megpróbálja elkerülni a vágyai és a valóság közötti különbség elfogadását.

1 E-mini S&P határidő

2 Ayn Rand (1905-1982) Orosz születésű amerikai írónő, filozófus, forgatókönyíró

Amit nem szabad kimondani

Vannak dolgok, amiket nem szabad kimondani. Igen, Amerikában élünk, és igen, szólásszabadság van, és hasonlók, de mégis azt mondom: van, amit nem szabad kimondani.

Mint például, amikor házat akarsz venni: nem mondhatod az ingatlanközvetítőnek, hogy „Nem akarok színesbőrűek vagy be nem illeszkedett bevándorlók között lakni. Fehér bőrű, felső-középosztálybeliek lakta környéket keresek”. Ugyan! Ha ilyen mondanál, rögtön rasszista, szűklátókörű, elmaradott és ízléstelen lennél. Mit mondasz tehát az ingatlanosnak? „Egy biztonságos környéket keresek, kiváló iskolákkal”, és láss csodát, pont ugyanoda jutsz, mintha kimondtad volna azt, amit nem szabad.

Egy másik példa: fiadat piszkálja egy túlkoros diák az iskolában. A srácod, megelégelve a szemétkedést, orrba vágja a másikat. Természetesen rögtön behívatnak az iskolába, és szembesítenek a tényekkel. Amit nem mondhatsz ki, az, hogy „Büszke vagyok a fiamra, igenis védje meg magát, ha kell. Az a másik csak azt kapta, amit megérdemelt”. Ehelyett mit teszel? Alázatosan végighallgatod, hogy hogyan kellett volna a fiadnak viselkednie, és zsebreteszed a letolást. Aztán otthon persze vállon veregeted a fiad, amiért ilyen tökös volt.

A kereskedés világa sem különbözik ettől. Vannak bizonyos dolgok, amiket nem szabad kimondani. Egy devizakereskedő csoport tagjai konzultációt kértek tőlem, mert már sorban a második vesztő évüket voltak kénytelenek elszenvedni. Sok kérdést tettem fel nekik, hogy közelebb jussunk a probléma gyökeréhez, ezek egyike a következő volt:

Hogyan függ a termelt profit, illetve az elszenvedett veszteség a napszaktól? Az európai vagy az amerikai nyitás környékén sikeresek-e inkább?

Válasz helyett néhány pillanatnyi kínos csend következett. Kiderült, hogy egyáltalán nem is foglalkoztak az európai nyitással. Az életmódjukba ugyanis nem fért bele, hogy amerikai idő szerint hajnali kettőkor a piacot figyeljék.

Elkövettem azt a hibát, hogy kimondtam azt, amit nem szabad. Megmondtam nekik, hogy azért sikertelenek, mert nem érdemlik meg a sikert. Mondanom sem kell, hogy nem kértek több konzultációt.

Persze egész más lehetett volna a folytatás, ha azt mondom nekik, hogy sikeresek lehetnek, ha változtatnak a megközelítésükön, és követik a kereskedési tervüket az én felügyeletemmel. E helyett inkább elmagyaráztam a csoport vezetőjének, hogy az érzés, hogy valaki megérdemli a sikert, a sok megszerzett tapasztalatból és a rengeteg befektetett munkából eredeztethető.

Dan Gable3 birkózói, a napi többórás kemény edzések után nem csak biztosak voltak abban, hogy sikeresek lesznek, de úgy is érezték, hogy megérdemlik, hogy nyerjenek. Az elitkatonák, a hosszú kiképzés és a rengeteg gyakorlat után joggal érezhetik, hogy a hivatásuk mesterei. Az önbizalomért és a hozzáértésért meg kell dolgozni, és az aktív piaci időszakoktól való távolmaradás nem jó módszer erre!

A jó pszichológus egyaránt képes megvigasztalni azt, aki csügged, és egy kicsit helyrerázni azt, aki túl jól érzi magát. Nem kellene jól érezni magad a kényelmes ágyban abban az időben, amikor a piac a legtöbb lehetőséget nyújtaná számodra! Pontosan ugyanazért mondtam ennek a kereskedőnek azt, hogy nem érdemli meg a sikert, és ez az, amiért ezt a cikket is megírtam: hogy tükröt tartsak eléd. Rajtad áll, hogy behunyod a szemed, vagy őszintén szembenézel azzal, amit látsz.

Gable nem csak sportoló volt, de egyben edző is. Jól tudta, milyen fontos lesújtani a kényelmességre: „Úgy hiszem, hogy már a kezdésnél magasra kell tenni a mércét, és menet közben még emelni rajta. Ha nem tudunk fejlődni, akkor visszarántanak minket rossz szokásaink, a lustaságunk, a kényelemszeretetünk”.

Az viszi sikerre – akár sportban, akár kereskedésben, vagy épp előadóművészként – aki már a kezdeteknél magasra teszi a lécet, aztán emel rajta, és ha esetleg el is bukik, a tükörbe néz, és azt mondja: „csinálni tovább”.

Ha mindenkinek azt mondanám, hogy nem érdemli meg a sikert, bizony hamar felkopna az állam.

Ez egy olyan dolog, amit nem szabad kimondani.

Kivéve azoknak, akik sikerre tudják vinni.

3 Az egyik legsikeresebb amerikai amatőr birkózó, valamint edző