"Arra értettem, hogy azzal a kritikával illeted azokat akik tőkepiaci befektetéseikből szeretnének élni, hogy sok időt emészt fel, amíg akkora pénzt halmoz fel (forgat), míg ebből megélhet (másodállási fizetési színvonalon :-S)."

Ez így nem pontos. Amikor én elkezdtem dolgozni, akkor nekem nem volt "pénzem", én dolgozni kezdtem azért, hogy később majd legyen. Ebben a kontextusban azonban nekem soha nem úgy volt pénzem, mint annak, aki munkajövedelemből tesz félre, hanem úgy, hogy csak annyi maradt, amennyit muszáj volt kivenni a vállalkozásból, hiszen én magamat tartottam el, mondhatni a saját életemet, energiámat éltem fel abban, hogy legyen később jövedelmem. Én tehát nem tudtam volna félretenni abban az időszakban (megtakarítási életbiztosítás kivételével), mert nem volt miből, az én félretételem a cég építése volt.

Ebben a kontextusban tehát meg kell különböztetni valamit:

- ha valakinek nincs pénze és azért dolgozik, hogy legyen: Mert ebben az esetben a felhalmozás értelmezhetetlen,

- ha valaki felépít egy biztonsági tartalékot, amely munkanélkülivé válás esetén garantálja azt, hogy amig nincs munkajövedelme, addig se kelljen lejjebb adni az életszínvonalát: Mert ebben az esetben egy NEM KOCKÁZTATHATÓ pénzmennyiségről beszélünk, amely KONSTANS(!!) értéket képvisel, tehát csak egyszer kell létrehozni, utána pedig csak fenn kell tartani, ÁM NEM KELL NÖVELNI, hiszen erre semmi szükség nincs.

- és az, amikor valaki ezen túlmenően elkezd azért félretenni, hogy KÉSŐBB majd jobb legyen, azaz "kvázi profitot akar kimutatni" a jövedelméből. Namármost, itt jön be az, amit írtam, az hogy nem mindegy, hogy TÉNYLEG VAN ""profitja"", vagy csak ""kimutatja"" azt.

Mert ugye, ha tényleg annyit keres, hogy "nem tudja elkölteni", akkor az profitnak tekinthető, ennek el nem verése pedig a normális gondolkodásnak. Az, hogy ezt befekteti valaki, ahhoz viszont nem szükséges ideológiát gyártani, nem arról van szó, hogy majd később jobban él, hanem arról, hogy pontosan úgy él, ahogy megengedheti magának, sem jobban, sem rosszabbul.

Ehhez képest viszont az, amit te írsz, az egészen más, az az, amikor valaki ugyanúgy "nagyzol" mint a hitelesek: Az, hogy "profitot akar kimutatni", hogy "ő erre is képes", pedig nem ez a hozzá tartozó normális élet és életszínvonal, valamint életmód. Mert ő meg el akarja játszani a tőkést :) Helyesebben, el akarja magával hitegetni azt, hogy ha így él, akkor majd öreg korára azzá válhat. Aztán ha sikerül, akkor is csak annyi lesz az eredménye, hogy a fejét veri a falba.

"Azonban, azt is bevallod, hogy nálad is időbeáldozással járt a mostani életszínvonalad kialakítása, évekig (sőt, érzésem szerint ha a munkaóráidat összeadjuk, lehet az jönne ki, hogy neked se került kevesebb időbeáldozásba mostani életviteled, vagyonod megszerzése, mint egy rbbj módszerét követőé)."

És mint írtam, pontosan arra jutottam, hogy nem igazán éri ez meg. Node az én módszerem és rbbj módszertana nem összehasonlítható, ilyen összehasonlítást én soha nem tettem! Én annyit mondtam, hogy az ő "lemondási időszaka" hosszabb lesz, habár nem szükségszerűen fájdalmasabb, mint az enyém.

"Csak arra szeretnék rávilágítani, hogy nem összehasonlítható -időbeáldozást tekintve- a két jövedelmszerzési forma, hogy melyik a jobb."

Egy saját cég esetében, ha beindul a működés, akkor a jövedelem bizonyos értelemben elválik a befektetett tőkétől. Ezzel szemben a tőkepiacon állandóan a tőkédet kockáztatod.

"Az alkalmazotti lét továbbfejlődése (ahogy javaslod is az "élethosszig" tanulást, fejlődést) is idő, ezt se felejtsd el: unalmas órák, napok ronda padokban, tanmműhelyekben, állott levegőjű tantermekben hallgatni egy ürgét aki magyaráz, otthoni magolás."

Miért, a vállalkozásoknál nem ez van? Állandóan tanulni kell, fejlődni, alkalmazkodni, jogszabályokat értelmezni... másból sem áll az élet, csak ebből.

"Nincs aki vállalkozna, hogy elvágná a csirkenyakat..."

Pont a hétvégén megnéztem újra a Pogány Madonnát, hát abban is ez volt szinte szó szerint: "Jó hogy nem már a dolgozónak dolgoznia is kelljen a szocializmusban" :)

"Persze értem én, hogy UTÓLAG átlátod, hogy kisebb lemondással is elérhetted volna a sikerességet, valamint hamarabb a boldogságot (és ezen tapasztalatodat tovább adod). Azonban az elején ezt nyilván NEM TUDHATTAD, és a sikeresség esélyének növelése érdekében lemondásokat tettél."

Azt nem tudtam, hogy hosszú távon milyen hatása van a lemondásnak. Azt TUDTAM, hogy LEMONDÁS amit csinálok, csak azzal áltattam magam, hogy "megéri". Namármost, én pontosan arról beszélek, hogy nem éri meg. Tartósan a lemondás egyszerűen maga a méreg, ami pontosan úgy öl, mint ahogy a túlvállalt adósság, ugyanis a hatása valójában ugyanaz: Nem tudsz úgy élni, ahogy igazából szeretnél. Csak illúzió és önámítás, hogy "az más", mert nem más.

"Most utólag persze hogy látod, hogy nem kellett volna (hasamra ütök) 90%-ra felemelni a sikeresség bekövetkeztének elősegítésének esélyét azzal, hogy lemondásokat teszel, hanem elég lett volna 70% esélynövelés is és inkább mellette hagyni "magadra" is több időt."

Ennél egyszerűbb a dolog :)

Kis kitérővel kezdeném. Tudod, xmann megfogalmazásán járt az agyamban egy szabad task és eredményre jutott például a "drágával" kapcsolatban, amit ugye eddig "relatívnak" definiáltunk általában, azonban én mostantól egy abszolult fogalmat fogok társítani hozzá:

DRÁGA==Amit nem engedhetsz meg magadnak.

Mert ez a tökéletes definíció. Egyszerűen azért lesz valami drága, mert nem tudod igazából sem érteni, sem érezni, sem értékelni, mert nem tudod élvezni. Ezt szokás mindenféle bullshittel indokolgatni, például azzal a közismert mantrával, hogy "nem jó az ár/érték aránya", meg, hogy "drága a fenntartása", és társai. Pedig egyszerűen csak olyan dolgokról akar valaki értekezni, amit nem engedhet magának, ennek megfelelően nem is értheti és nem is érezheti át annak a lényegét. Vagyis: Drága.

Namármost, ennek ellentéte a lemondás, ami ez:

LEMONDÁS==Amit megengedhetnél magadnak, mégis megvonod azt magadtól.

Mert ha jobban megnézed, és mellé teszed az indoklást, akkor kísértetélyes hasonlóságokkal fogsz találkozni.

Ebben az esetben ugyanis HIRTELEN azért lesz valami drága, mert meg akarod ideológizálni, hogy azt igazából nem érted, nem érzed, nem tudnád értékelni, mert nem tudnád élvezni, JÓ NEKED AZ OLCSÓBB IS, VAGY NEM IS KELL. Ez a szokásos bullshites indokolgatás, például azzal a közismert mantrával, hogy "nem jó az ár/érték aránya", meg, hogy "drága a fenntartása", és társai. Pedig egyszerűen csak olyan dolgokról akar valaki értekezni, amit megengedhetne magának, érti is, érzi is annak a lényegét, csak meg akarja magyarázni, hogy az valójában: Drága.

No, ezért is jutottam arra a következtetésre, hogy ezek a fogalmak valójában ugyanazt jelentik, azt, hogy nem úgy élsz, ahogy szeretnél. Vagyis nem az a lényeg, hogy százalékokat találjunk, mert az rendkívül egyedi, az a lényeg, hogy mindenkinek észre kell vennie, hogy akkor már baj van, ha ideológizálni akarja, hogy miért nem úgy él, ahogy megengedhetné magának. És ennek az ideológiának az egyik aspektusa az is, hogy "most azért nem élek úgy ahogy tudnék, hogy majd később éljek könnyebben".

"De ezt te se láthattad előre, illetve ha láthattad is, nem kockáztattál (úgy érezted nem kockáztathattál) azzal, hogy nem adsz bele apait, anyait karrieredbe."

Az, hogy ha valaminek nekiesel, hogy csinálod, és beleadsz apait, anyait, azzal nincs semmi gond sem, különösen akkor, ha ez "kampányszerű" és nem tartós feladat. Akkor viszont, ha ez permanenssé válik, akkor ez már nagy baj, mert akkor ezen kívül semmi másra nem marad sem időd, sem energiád. Mondhatni, ha ennyit bele kell tenni, akkor bizonyosan túlvállaltad magad és ez pontosan azt jelenti, hogy nem éri meg.

"Hiszen, ha azt mondod, de a helyünkben így vagy úgy cselekednél akkor, ( vagy Te magad most úgy cselekedtél volna, hogy.... ) abban az esetben a faktorokat kicserélted (idő, gondolkodás, látásmód, személyek)."

Inkább arra szerettem volna utalni, hogy nem feltétlenül jó helyen vannak a hangsúlyok akkor, amikor döntést hozol. Mondhatni, sokszor az ember "meggyőzi" magát egy "józannak" tűnő érveléssel az érzelmeivel szemben. Vagyis, bár jónak HISZI a döntést, valójában nem jól dönt.

"Valamint, ahogy ismerős vállalkozó ismerősöm megkért hogy (mivel én nem tudom elszámolni) kérjek neki mindenhol közületi számlát, nagy segítség ez neki). Ez valamit jelent...fundamentum, szentiment szempontjából."

Ez adócsalást jelent, mert visszaigényli az áfát és leköltségeli a számlát.

Még jött egy válasz a cégtől, hogy már régen elküldték - de már nem érdekel, hiszen időközben több embernek is jeleztem, hogy szóljanak már nekik, hogy küldjék el. Lehet egyszerű félreértés, lehet időzavar (tényleges), lehet feledékenység, de bármelyikről is van szó, most már nem érdekel.

Akkor majd szólj, amikor "valamikor" lesz :)

Ez a kedvencem párbeszédem, ezen jót röhögtem:

rbbj.: "a befektetés nem kockázat, másnak dolgozni kockázat. Szakosodni kockázat. Államra bízni magunkat kockázat. Munkaadóra bízni magunkat kockázat."

_AT_:: Huhh, egy bekezdésben ennyi érdekességet :)

...igazi gyöngyszem, csemege. Lehet ki is rakom az ágyam fölé, mint kockázatelemzést :-)

"EGY BIRODALMAT. Nem százezer céget vásárol fel, amelyek között rohangálva tölti a szabadidejét, hanem egy céget növel fel akár mások beolvasztása árán is. A te logikáddal a MS, vagy az Apple is "száz cég", mert annyit olvasztottak be, vagy vásároltak fel, a vezetőjük meg multitascol a sok cég között szabadidejében. Ezek nem erről szólnak, nem úgy működnek ahogy írod."

Rbbj szerintem, amiről szeretett volna értekezni és potenciált lát úgy összességében és töri a fejét (csak te mindig lelombozod :-)), az a Berkshire Hataway, Plotinus szerű cégek filozófiája (amikből MO-n is most indulgatnak, de valahogy rossz májú vagyok a tekintetben, hogy ez is nem-e mutyizás lesz-e. Játszadozás a bekerülési értékekkel, ámító cégtervekkel. Pláne ha nem tőzsdei cégek, de látjuk ezen tőzsdei cégek sorsát is). Cég ami cégekben (nem csak tőzsdei, lásd Plotinus: Dávid Gerincklinka) szerez résztulajdont. Egy cég ami - különböző profilú - cégekben vásárol érdekeltségeket. Ő már csak - esetlegesen - a cégtulajokkal tárgyal, a cégvezetőkkel nem, mert nem szükséges, hisz a cégvezetőkkel/vezérigazgatókkal maguk az adott cégtulajok foglalkoznak, a cégvezetők az osztályvezetőkkel, osztályvezetők a beosztottakkal ésatöbbi. Magyarul rbbj egy cég-beválogatásban látja a potenciált és a profitot, megvizsgálja mely cégekben lenne érdemes (kicsikben is) résztulajdont vásárolni és ebből (is) állna a portfoliója. Persze ez is nagy meló: céganalízis, beszámolók, mérlegek, eredménykimutatás (már ahol kötelező), goodwill vizsgálata (Ó istenem mennyit lehet ezzel manipulálni, bepalizva a befektetőket), ilyesmik, gondolom én. Így mivel nem kell annyit foglalkozni maga a cégműködéssel, hisz azt megteszik a cégvezetők, ezért véli, hogy több idő maradna rbbj-nek. Azonban mivel potenciális cégtulajdonosként (ÉS NEM CÉGVEZETŐKÉNT; itt nekem is úgy tűnt, hogy rbbj kicsit egybemosta ezeket vagy legalábbis írásában ezt egyként kezelte) a szelektálás "csak" a dolga, elérhető tisztes profit (talán). Nem lesz Csányi, Demján, Buffet, de elérhet vagyonban _AT_ besorolása szerint a "szürke zóna" felső részébe, egy erős "ifjú titán" vagyonból mondjuk 5-10 alatt, ha jó a cégszelektálás. Talán.

"Egy tőzsdére vitelnek két lényeges része van. AZ egyik az, hogy a cég úgy kap pénzt a piacról, hogy azt SOHA nem kell visszafizetnie(!), a másik az, hogy ilyenkor a tulajdonosok is pénzt kapnak, amivel azt csinálnak, amit csak akarnak. Ingyen, bérmentve. Ez különösen akkor nagyon nagy szám, ha messze értéken felül adják el a részvényeket, hiszen ezen esetekben minden értéken felüli pénz tiszta extraprofit."

Zsiday Viktor ide vágó cikke jutott eszembe erről:

http://www.zsiday.hu/blog/egy-csecsem%C5%91nek-minden-vicc-%C3%BAj

"Pont az alkalmazott teheti meg azt, hogy munkaidő végén leejti a ceruzát és azt, hogy szabadság alatt nem foglalkozik semmivel, és mellesleg, minél többet alkalmazott valaki, annál több fizetett szabadság jár neki. Egyszer majd kérdezz meg cégtulajdonost, hogy “mennyi szabadsága van”, jól ki fog röhögni. Nincs ilyen. Olyan LEHET, hogy elutazik valahová és onnan intézi az ügyeit, de olyan, hogy NEM INTÉZI a cég ügyeit, olyan nincs."

Ez (alkalmazottként mondom) a megállapítás igaz nagyjából, csak a kivastagított résszel vitatkoznék :-) No meg a ceruzakiesése a kézből munkaidő végén sem minden esetben és területen igaz. Ha valaki egy rendszerfelügyelettel van megbízva vagy termelésben egy részegység vezetője vagy akár csak egy technikus, bármikor adódhat, hogy csörög a telefon szabikor, mert meg kell oldani valamit, és ez okoz némi stresszet állandó rezidens feszültséget. Sőt, egy vezérigazgató is alkalmazott végül is, felelősség és elfoglaltság pedig neki van bőven...

"A legnehezebb dolog magunkkal szembenézni, megnézni a képességeinket, szembenézni a KORLÁTAINKKAL, felfogni azt, hogy mire vihetjük, meddig mehetünk el, mire vagyunk képesek – és ennek alapján elfogadni azt, hoy NEM TUDJUK és NEM IS SZABAD a felfogásunkat megváltoztatni, mert akkor állandóan csak a pofonokat fogjuk az élettől kapni. Ennél sokkal fontosabb az, hogy a tévhitekkel számoljunk le, beismerjük azt, ha valamire nem vagyunk képesek és ne erőltessük azt, amit a könyvekből akarunk megtanulni, meg annak alapján igazolni a tévhiteinket, hogy az lehetséges, mert másnak is sikerült."

A legtöbben azok vannak akik úgy vélik és hiszik, hogy tudják mire képesek, de tévesen...ez a csalódottság legfőbb oka. Éveken át erőltetik, aminek nincs értelme (akár egy hasztalan egyetem, akár egy elfekvő vállalkozás erőltetése).

"PONT ERRE nem képesek az emberek és pontosan abból a hibából kifolyólag amit te most éppen preferálni akarsz: Abból, hogy azt hiszik, nemhogy tovább nyerhetnek, hanem MÉG SOKKAL TÖBBET nyerhetnek, hatványohzatják a pénzüket."

Több szemszögből kitértünk arra vonatkozóan, hogy ez mennyire kivitelezhető, mennyire valós. Nyilván kevés a megvalósíthatósága. De kérlek érezd/gondold át, hogy ez miért vonzó (mármint a tőzsdézés) a népnek; egyrészt pont azért mert bár meg van az alkalmazotti miliő benne (napi 6-18 órát görnyed grafikonokat nyálazva és technikai, fundamentális elemzéseket elemezve), de megvan egy kis vállalkozói "feeling" (tévhit, illetve a vállalkozói lét pozitívumainak kihegyezése) is. Ehhez jön, hogy az IT-nak köszönhetően minden adott az íróasztalodon, PC-den. Rahedli elemzés, vélemény, üveggömb jóslás. A számítógép megrajzolja helyetted az indikátorokat, és még tipped is ad mit csinálj. Volt-e már a világtörténelembe ennyire kényelmes (kényelmet ígérő), könnyű (hisz nem kell kimozdulni valamint nincs felettesed, beosztottad, akikhez igazodni kéne). Nomeg van egy általános alkalmazotti elkeseredettség a javadalmazás, munkahelyi körülmények, személyi konfliktusok és egyebek miatt, ami (és persze mondhatod, hogy persze elkeseredettségből) ebbe az illúzióba vezeti a népet. Nyilván a te (és mi) helyzetünkből könnye(bbe)n látjuk tisztán a helyzetet és tudjuk hideg fejjel átbeszélni, megérvelni a pro és kontrát, mint akik hiú reményekkel vágnak neki All-in módon a tőzsdének, elkeseredetten.

Jaja :-) Megmosolyogtató volt a magyar amerikai angol, de valóban csak a bennfenteseknek tűnhetett fel csak :-). De a gazdaságpolitikai elmélkedések nagyon találóak voltak és sziporkázóak.

Az első film jó volt. Meg vicces is az "ameriakiak" kiejtése, gondolom ez a korabeli nézőknek nem nagyon tűnt fel.. :-)

Ezeket a témákat érintve elég jó filmek mennek :-)

http://port.hu/az_orokos/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=18705287&i_topic_id=1

"Drapp Tamás metróvezető külföldön élő gazdag rokonától egy dollármilliókat érő szalámigyárat örököl. Ám hiába kapacitálják az elvtársak, hogy mint igazi nagytőkés, termeljen konvertibilis valutát az országnak, Drapp Tamás nem az az ember, akit holmi dollár millókkal ki lehetne zökkenteni a normális kerékvágásból. Hiába fenyegeti a párt kizárással és hiába próbálják az orvosok a tőkéről alkotott téveszméit törölni, Drapp nehezen befolyásolható."

http://port.hu/hungaria_kavehaz/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=18696275&i_topic_id=1

"Az aktuális rész ismertetője: A munkában megöregedett parasztnő ereje fogytán már nem bírja kertjét felásni. Gyerekeit kéri, azok nem hajlandóak, inkább napszámost fogadnak. Az öreg egy ügyes csellel engedelmességre és takarékosságra kényszeríti őket: azt állítja, hogy 1000 koronát ásott el a kertben, de nem tudja hova."

""Világos, és rendben is vagy ahogy csinálod, de huncut módon azt nem említetted, hogy életpályád elején TE IS IDŐT áldoztál fel a vállalkozási életpáyládra ugyanúgy ahogy tőkejövedelmisták kivárnak."

Nem pontosan értem, hogy mire gondolsz, persze hogy így kezdődött nálam is, mint mindenkinél."

Arra értettem, hogy azzal a kritikával illeted azokat akik tőkepiaci befektetéseikből szeretnének élni, hogy sok időt emészt fel, amíg akkora pénzt halmoz fel (forgat), míg ebből megélhet (másodállási fizetési színvonalon :-S). Azaz addig, sok lemondással jár a felhalmozás, tőkepiaci jövedelem beindítása. Azonban, azt is bevallod, hogy nálad is időbeáldozással járt a mostani életszínvonalad kialakítása, évekig (sőt, érzésem szerint ha a munkaóráidat összeadjuk, lehet az jönne ki, hogy neked se került kevesebb időbeáldozásba mostani életviteled, vagyonod megszerzése, mint egy rbbj módszerét követőé). Bár rbbj és közted az is volt a "vita", hogy a cégvezetéseddel te hamarabb összehoztad áhított életviteledet, mint az ő módszerével szeretné (15 év vs. 7 év vagy ilyesmire emlékszem érzésre), azonban ez megint egyedi élethelyzettől függ, szerintem.

Nem tudhatod, hogy ő mekkora tőkejövedelemmel operál, ha mondjuk 30 000 000 HUF-val pl, ezzel "veri" kilátásokban a (z induló) -jelenleg piacon levő magyar - vállalkozók 90%-át, szerintem (élesen fogalmazva). Természetesen elbukhatja a 30 millát 1 év alatt is (és akkor már nem igaz a felvetés), de egy vállalkozó által mondjuk 3 év alatt felhalmozott 30 milla is köddé válhat fél év alatt. Csak arra szeretnék rávilágítani, hogy nem összehasonlítható -időbeáldozást tekintve- a két jövedelmszerzési forma, hogy melyik a jobb. Hisz a min. 30 M-100M HUF-nyi vagyon felhalmozása (aktívan lakott ingatlant vegyük ki, ahogy konszenzusosan egyetértünk, hogy ez kakukktojás itthon) vagy az annak az összegnek megfelelő életszínvonal kialakítása mind idő (és kb átlagban egálban van szerintem, a tévedés jogát fenntartva). Az alkalmazotti lét továbbfejlődése (ahogy javaslod is az "élethosszig" tanulást, fejlődést) is idő, ezt se felejtsd el: unalmas órák, napok ronda padokban, tanmműhelyekben, állott levegőjű tantermekben hallgatni egy ürgét aki magyaráz, otthoni magolás. Szóval (neked nem ellentmondva) az életszínvonal emelése, majd ennek állandósítása beáldozott idő (a cél ugye, hogy ez minél hatékonyabb legyen, hisz egy folyamatosan fizikai munkát végző személy bár mindig dolgozik 40-50 évig -igaz behatárolható a napi munkavégzés, ami előny javára, valamint a felelőssége is korlátozott- még sem lesz átlag feletti vagyona/életszínvonala életében.)

Általatok emlegetett Ford (különösen tetszett az okfejtésed erre vonatkozóan), Gates, Jobs ahogy írod, beáldozott időnek köszönheti sikerét , szerencséje, háttere, jó időben jó helyen, és szakértelmének bonyolult együttállásával együtt, ahogy kielemeztétek. Na most, komolyan azt gondolod, hogy itt van aki azt gondolja, hogy ezeknek az emberek vagyonának a töredékét is elérheti árfolyam-spekulációval? Ne viccelj! Mint említed a "nagyok" sem ezzel keresték pénzüket, nem is volt momentum életükben, hogy ezzel kerestek volna jelentékenyebb vagyont. Az pedig valóban árfolyam-spekulációtól független dolog, hogy cégük tőzsdén forog-e avagy más cégérdekeltséget a börzén vettek-e meg. Hisz az egész piramis le-, és felépítés (lehetne másképp is, de legyünk őszinték mostanság csak erről szól, ami tényleg a kaszinózáshoz áll közelebb). Ha meg "tőzsdéznek" is (ahogy a köztudatban van) az meg nekik valóban csak kedvtelés, számukra játékpénzzel. De még egyszer mondom, szerintem te rosszul látod, hogy ittt a stockyn valaki is ebben hisz. (persze reménykedni lehet, és mint ahogy az ötöst is elviszik, van akinek be is jön, de ezt nem az EGY szent grál módszerüknek tekinthetik, még ha egy bevállt módszert is követnek). A kávézaccból olvasás is egy módszer, és ha valaki magáénak érzi kövesse, vagyonának egy részével. De erre nem hiszem, hogy valaki ott hagyja a melóját, illetve erre áldoz mindent (túlnyomó részben azért az emberek átlátják a dolgokat. Vagy csak azért nincsenek benne, mert nincs elég megtakarításuk? Ez is lehet.). Igaz hogy itt is vannak nagy nevek , amik bár nincsenek köztudatban, de sikeresek pl. a daytrader-ek között (pl. Schafermeier), de itt is a kockázatkezelésen van a hangsúly ahogy szokott mesélni sikereiről. Én mindig nyitott vagyok más módszerére, akár technikai elemzés, akár más életfilozófiai irányzatról van szó,de ennek hirtelen fétisizálását veszélyesnek érzem. Úgyhogy meló, meló, meló és figyelni, nyitottnak lenni: lehet tőkepiaccal ismerkedni, majd cégérdekeltségeket szerezni. Lényeg diverzifikálni, bővíteni, csökkenteni, kockázatot SZIGORÚAN kezelni (amiben szintén nem az a sikeres módszer ami a köztudatban van) De csak olyanba szabad résztvenni véleményem szerint amit magunkénak érzünk ÉS FŐLEG ÉRTJÜK ANNAK MŰKÖDÉSÉT!!

Persze egy huszárvágással válthatunk életfilozófiát, és meglelhetjük a boldogságot egy kommunában, szakítva a "rothadó imerializmus"-sal és lehet, hogy sokaknak ez biztosítaná a boldogságot. Csináltam is egy gyors közvélemény-kutatást, ki lenne benne: meglepően sokan. Csak egy dolog miatt hiúsulna meg ennek létrehozása. Nincs aki vállalkozna, hogy elvágná a csirkenyakat...

"Ez így van. Egyre hülyébbre szabottak a rendszerek, hülyéket is ütetnek oda, aki hülyének nézi a hülyéket, akik ilyen hülyékkel akarnak üzletelni."

Itt is a megerősítés:

http://www.hrportal.hu/hr/ime-azok-a-szakmak-ahol-munkaerore-van-szukseg-20120626.html

"A felmérésből egyértelműen kiderül, hogy gyakornokra mindig, mindenhol szükség van, a pozíció folyamatosan ott van az első 25-ben. A magyarázat az lehet, hogy a cégek az alacsony kezdőbérrel felvett gyakornokból maguk nevelik ki a megfelelő munkaerőt, akinek látásmódja, munkakultúrája amúgy is könnyebben alakítható a cég elvárásai szerint. Sok helyen pedig egyszerűen a válság kényszeríti a munkaadót arra, hogy a tapasztaltabb, de drágább munkatársakat pályakezdőkkel pótolja.

Mennyivel szebben fogalmaz...:-D

Szóval senkit se szeretnénk ugye megsérteni, és megfelelő környezetben ezen fiatalok remek, okos titánok is lehetnek (briliáns ötletekkel), csak nem ez a cél manapság. A mostani multik moduláris vállalatirányítása ezen kvalitásokat nem kívánja meg és nem is szükségesek. Tulajdonképpen már lassan csak arra van szükség, hogy az adminisztratív munkákat, minősítéseket megcsinálják, aktualizálják, és az SAP-ben adogassák fel a rendeléseket. Még egyszer: nem azért mert buták, hanem mert erre van igény egy multi moduláris cégirányításában. Na meg persze az öreg menedzserek is féltik a helyüket (utalva, ahogy írod, hogy az ügyvezetők is kapaszkodnak székükbe, sőt talán ők igazán :-))

Kiegészítve, hogy most érdemesebb lehet konzervatív vagyongazdálkodást folytatni (magyarul spórolj magyar, ami a csövön kifér, mert "cash is the king" időszak van és a közhiedelemmel ellentétben a forint nem omlott össze és nem is fog, ahogy azt sokan hangoztatják (és szeretik harangozni) és 2008-ban voltak akik ingatlant vettek EURhitelen (már nem volt nagyon svejci), mondván a bankban nincs biztonságban az önerő(betét) (ezzel ellentétben bezzeg a banki hitel az faja :-) micsoda ostoba következetlen ellentmondás. Jelentem: HUF él és virul, bankban, ÁKK-ban reálkamat érhető el ellenben ingatlanárak csökkentek (devizaalapú tőketartozás viszont nőtt).), azonban ha elérjük az "aljat" (ki tudja azt hol van és ha ott vagyunk akkor felismerjük-e), akkor viszont a Te módszeredre kell váltani :-); fontolva haladó balansz vagyonkezelésre.

""tehát te is az elején lemondtál egy magasabb életszínvonalról"

És ezt ma már igen súlyos hibának tartom. Nem a magasabb életszínvonalról lemondást természetesen, hanem a túl sok lemondást. Mert nem lehet később pótolni.""

Túl sok lemondás, túl sok lemondás. Persze értem én, hogy UTÓLAG átlátod, hogy kisebb lemondással is elérhetted volna a sikerességet, valamint hamarabb a boldogságot (és ezen tapasztalatodat tovább adod). Azonban az elején ezt nyilván NEM TUDHATTAD, és a sikeresség esélyének növelése érdekében lemondásokat tettél. Most utólag persze hogy látod, hogy nem kellett volna (hasamra ütök) 90%-ra felemelni a sikeresség bekövetkeztének elősegítésének esélyét azzal, hogy lemondásokat teszel, hanem elég lett volna 70% esélynövelés is és inkább mellette hagyni "magadra" is több időt. Igen utólag mindig tiszta(bb) a kép, többeknek (és persze vannak a meg nem értett zsenik), mint előtte. De ezt te se láthattad előre, illetve ha láthattad is, nem kockáztattál (úgy érezted nem kockáztathattál) azzal, hogy nem adsz bele apait, anyait karrieredbe. Azaz erre azt szoktam mondani, hogy az ember mindig jól (pontosabban helyesen) dönt is, hisz abban a helyzetben az ő személyiségével, habitusával, környezeti behatások figyelembevételével, tehát ezen faktorok eredőjeként más döntés nem hozható . Hiszen, ha azt mondod, de a helyünkben így vagy úgy cselekednél akkor, ( vagy Te magad most úgy cselekedtél volna, hogy.... ) abban az esetben a faktorokat kicserélted (idő, gondolkodás, látásmód, személyek).

Ezzel nem azt szeretném állítani, hogy életünk eredendően determinált, de az adott döntések, a körülmények (ide sorolva a személyiséget is) adottak, egy személyhez rendeltek. és persze a tanácsokat is lehet adogatni :-)

Mindenesetre ahogy a külső körülményeket látom, érdemes lehet "konzervatívabb" (szebb szó a spórolásra, felhalmozásra :-)) vagyonkezelésre átállni szerintem az elkövetkezendő (korábban említett) 3-18 hónapban, még ha a habitusába ez nem is fér bele (főleg ahogy hallom -ma is - hogy ismerősök között mennyien lettek munkanélküliek illetve mennyien keresnek munkát. Valamint, ahogy ismerős vállalkozó ismerősöm megkért hogy (mivel én nem tudom elszámolni) kérjek neki mindenhol közületi számlát, nagy segítség ez neki). Ez valamit jelent...fundamentum, szentiment szempontjából.

"Ahhoz nagyon komoly munkát kell a megtakarításba fektetni, de akkor meg az abba fektetett munkának a gyümölcsét élvezed, egy kvázi másodállás fizetését :)

Viszont mivel nem dolgozol majd 8 órában (BME-i gépészmérnök egy gyárban), hanem csak napi egy órát (aki tőkejövedelemből akar élni, annak olyan portfoliót kell kialakítani amit csak "csinosítgatni" kell időnként /persze ettől lecserélődhet a teljes portfolio egy év alatt is, de az all-in jellegű teljes vagyon ide oda rángatása naponta hetente, nem szofisztikáltságra vall és ez valóban nem biztosít biztos jövedelmet, ez munkaértékű spekuláció/ árfolyamok átnézése, hó végi portfolióösszesítés, pár havonta részátcsoportosítások (hisz ebben is érdemes követni a nem korreláló kecsegtető papírok beválogatását), ami szintén nem több mint 1 óra: pár telefon és enter :-))

Nyilván -rbbj "Szokatlan válasz RBBJ blogbejegyzésére."- utalva a szolid napi 1-2 óra hírolvasás (nem kereskedés miatti), forumozgatást is lehet időráfordításnak venni (jogosan), de lehet személyiséghez (már) hozzátartozó időtöltésnek is.

"de annyira szűk a margin, hogy nagyon pontosan kellett volna számolni - ez végülis nem jött össze."

...és vélelmezhetően ez még mindig a legmagasabb elérhető profit lehet a szállítmányozásban (ciklikus szektor) MOST Magyarországon. Verejtékes számolgatás szűk margin lehetősége...

Az is érdekes, hogy vajon miért nem küldték el neked a számításhoz szükséges adatokat időben...? Hanyagság, huncutság...?

"mindkettő. El is kell adni, amit megtermelsz ;)

Ill. feldolgozás is van."

Helyes. Igen valahol ez volt a tippem, hogy amit megtermelsz, azt el is adod (ha feldolgozva, akkor még nagyobb a marzs, gondolom.)

nekem mégse jó az aug., utazok belőle 3 hetet (pihenés, nyaralás) az utolsó hétben pedig az addig felgyűlt üzleti ügyek fognak elárasztani, ami biztos lefoglal szept. első hetében is.

Na majd vmikor

AT: "Pedig egyszerű: Olyanhoz értesz, amiből hiány van"

Lagwagoner, magam részben ezt is értettem alatta, ill. természetesen egy pillanatnyi állapotot, tartalékról volt szó, és 6-24 hónapos időtávról. Jellemzően ilyen időtávon nem változik drasztikusan adott képzettségű és tapasztalatú ember versenyképessége, függetlenül attól, hogyan definiáljuk pontosan a fogalmat.

mindkettő. El is kell adni, amit megtermelsz ;)

Ill. feldolgozás is van.

A kereskedelmet pedig külön írtam, és mez.gaz/élelmiszeripari termékek kereskedelmére vonatkozott