Egy szó minden bajodra. Munkahelyi ártalom:-) Húznád a colostokot az asszonyra, de az csak kibújik belőle. Tegnap még épp illetrá, ma már meg se közelíti a mért értéket. A gyerek meg meg se áll, nemhogy meglehetne mérni:-) Egy nő meg egy kölök kellő rugalmasságot csempészik az ember oly fontosnak hitt elveibe. Bár nem írtad de gondolom egykeként nőttél fel. Szépen megszokhattad hogy te irányítasz. Nem volt kivel együtt cinkoskodj, aki később orvul elárult, esetleg jól elvert, pusztán azért mert ott ő volt az erősebb, majd később, mégis kiállt érted. Szvsz nem vagyunk olyan fontosak mint amilyennek gondoljuk magunkat. Egyik Kafka mű jól rámutat erre a problémára, mikor a szereplő azt hiszi nélküle nem is létezhetne a család, csakis ő képes biztosítani az alapokat. Szvsz ez mutatja igazából nem is olyan nagy az a feladat mint amilyennek látszik.
"más" gyerekeit "neveljem". Ez egyszerűen semmilyen szinten nem fér a gondolatvilágomba.""
A mérnöki gondolkodás azt mondja ezt már nemnagyon kerülheted el. Olyan mint az asszony nyelve, az is csak az egész része:-) Egyébként igen hálásak tudnak lenni ha az látják az ember felültud emelkedni ezen.
Ha én megélem a lányom érettségi bálját és táncközben hallom hogy susmusolnak a hátam megett: a trottyos akivel táncol az a szép kislány, nem az nagyapja ám, hanem az apja! Én, kihúzom magam és kuncogni fogok rajta.