Hamarosan eljön a világ, amikor már senkinek nem kell dolgoznia
Nem telik el úgy nap, hogy ne jelenne meg egy újabb tanulmány arról, hogy a mesterséges intelligencia fejlődésével hogy szűnnek meg állások milliói. Nyilvánvaló, hogy a negyedik ipari forradalom teljesen átalakítja az életünket és természetes emberi reakció, hogy félünk tőle. De jobban belegondolva: miért kellene dolgoznunk, ha az élethez szükséges termékeket és szolgáltatásokat a robotok is előállíthatják? Ilyen esetben pedig milyen lenne az optimális jovedelemelosztás, elkerülendő a társadalmi egyenlőtlenségeket? Előfordulhat, hogy a jövőben az adatainkkal teremtünk majd értéket és a jövedelemtermelő "munkának" az számít majd, hogy a Facebookra és az Instagramra posztolunk?
Sok dologban megkönnyítheti a mindennapi életünket a mesterséges intelligencia, de a legszembetűnőbb változás, ami széles tömegeket érint majd, az a foglalkoztatás átalakulása lesz: több millió állás "eshet áldozatul" az automatizációnak. Nem csak a futószalag mellett vannak veszélyben a munkahelyek, de az olyan magasan képzett munkaerő, mint a jogászok, a könyvelők és a gyógyszerészek munkáját is kiválthatják a robotok. Egész iparágak degradálódhatnak le és egyetemek zárhatnak be.
Az aggodalmak érthetőek, hiszen jelenleg a munkahely a vagyonfelhalmozás és jövedelemelosztás elsődleges csatornája. Amikor valakinek van állása, akkor van jövedelme és tud fogyasztani, ami tovább hajtja a termelést. Amennyiben a mesterséges intelligencia tömeges munkanélküliséget okoz, abban az esetben valamiféle kompenzációra szükség lesz a jövőben a munkájukat elvesztőknek. Erre többfajta megoldást is javasolnak a tudósok.
Elveszik a munkánkat a robotok - sajnáljuk?
A Nobel-díjas közgazdász,
Christopher Pissarides és a McKinsey szakértője,
Jacques Bughin szerint a kormányzatok feladata, hogy a munkavállalókat felvértezzék azzal a tudással, amire a jövőben szükség lesz. Nem újkeletű dolog, hogy az új technológiák átveszik a dolgozók helyét, de ez általában hullámokban érkezik. A termelékenység javulásából eredő hasznokat pedig innovációba, új munkahelyekbe és iparágakba forgatják vissza a gazdasági szereplők, tovább hajtva a gazdasági növekedést, ahogy a kevésbé hatékony munkahelyeket felváltják a fejlettebb technológiák.
Az SAP vezérigazgatója, Bill McDermott szerint az automatizációval nem állások milliói szűnnek meg, hanem milliók szabadulnak fel a veszélyes és lélekölő ismétlődő feladatok ellátása alól. Lesznek együttműködő robotok is, amelyek az emberi munkaerő partnerei lesznek, nem pedig a riválisai.
Forrás: AFP / Roslan Rahman
A kaliforniai
Berkeley egyetem professzora, Laura Tyson szerint a legfontosabb kérdés az, hogy hogyan válaszol a politika a változásokra. Már három évtizede tart az a folyamat, hogy a gyárakban robotok veszik át a munkások helyét, az amerikai feldolgozóipari állások csökkenésének 80 százalékáért az automatizáció a felelős. A kormányzatoknak arra kell fókuszálniuk, hogy azok számára, akik a robotok miatt vesztették el munkájukat, képzési programot indítsanak, nyugdíjat, egészségügyi ellátást biztosítsanak és tudják finanszírozni (akár hitelből) az átképzésüket.
Forrás: Shutterstock
Kollégája,
J Bradford DeLong szerint csak nagyon kevés olyan eset volt a történelemben, amikor a technológiai fejlődés közvetlen hatása az lett volna, hogy a kevésbé képzett rétegek elszegényedtek volna. Át kell képezni őket, a jövedelem újraelosztását pedig át kell gondolni.
Alapjövedelem? Vagy osztalékot mindenkinek?
A jövedelmi egyenlőtlenségek kiéleződése a digitális kor legnagyobb kihívása. Erre az egyik legkézenfekvőbb megoldás, amit például
Bill Gates is támogat, hogy meg kell adóztatni a robotokat.
Robert Shiller Nobel-díjas közgazdász szerint az ötletet sokan kritizálják, de érdemes megfontolni, mert a robotizációnak lehetnek externáliái, amelyek állami beavatkozást igényelnek. Többen említik az olyan alternatívákat is, mint az alapjövedelem vagy a progresszívabb jövedelemadó.
Robert Shiller, forrás: AFP / Pedro Pardo
Az
athéni egyetem egyik professzora egyfajta "általános osztalékot" javasol megoldásként. Elmélete szerint az automatizáció beindulása és a vállalati profitok emelkedése nem fenyegeti majd a társadalom stabilitását akkor, ha maga a társadalom lesz minden vállalat tulajdonosa és az osztalékot szétosztják az emberek között.
Kaushi Basu a Cornell Egyetemről hasonló megoldást jósol, szerinte a profitfelosztást kellene alkalmazni anélkül, hogy a növekedést akadályoznák. A hatalmasra hízó technológiai monopóliumok profitjából mindenki részesedik majd, de ezzel egyidőben a monopóliumellenes törvényeket fel kellene adni és a részvényesi tulajdonlást kiterjeszteni.
Az Asian Development Bank szakértője szerint a kormányzatoknak támogatásokat vagy adókedvezményeket kellene biztosítaniuk a vállalatoknak azokra a továbbképzésekre, amelyek az "emberi" képességeket fejlesztik, például a kommunikációt és a tárgyalási technikákat, mert ezekben az emberek jobbak a gépeknél. A Brooking Institution szakértője pedig egy olyan javaslattal állt elő, miszerint azok a vállalatok, amelyek tudják előre, hogy bizonyos tudásra szükségük lesz a későbbiekben, egyfajta "szponzorokká" léphetnének elő és jövőbeli munkalehetőségeket is kínálnak azoknak a személyeknek, akik hajlandóak elsajátítani ezt a tudást.
A digitális kor nagy kérdése: miért kell még mindig dolgozni? Ha a mesterséges intelligencián alapuló megoldások elő tudják állítani azokat a termékeket, amelyekre szükségünk van, ráadásul olcsóbban, akkor miért fordítsuk az értékes időnket munkára?
Forrás: Shutterstock
A hagyományos értelemben vett foglalkoztatás az iparosodás eredménye. A munka és a fogyasztás együttese hajtja a gazdasági növekedést. De ez a modell felborulhat a negyedik ipari forradalommal. A tőke, a föld és a munkaerő volt az iparosodás korának három alappillére. A digitalizáció elértéktelenítette a földet, a mesterséges intelligencia pedig a munkaerőt veszélyezteti. A kérdés, hogy elképzelhető-e egy olyan jövő, amikor a munka és a jövedelem között nincs összefüggés és a fogyasztás sem függ a jövedelemtől.
El lehet képzelni egy olyan világot, amikor napenergiával hatott robotok (amelyeket egyébként más robotok építettek fel) mesterséges intelligencia által irányítva ellátják az embereket azokkal a javakkal és szolgáltatásokkal, amelyek szükségesek az emberi élethez. A megosztott platformokon számtalan új termék és szolgáltatás keletkezik és új üzleti modellek jönnek létre, amelyekkel ingyen juthatnak dolgokhoz a fogyasztók. Ez nagyon utópisztikusnak tűnik, de jobban belegondolva nem is áll annyira távol a valóságtól. Emberek milliárdjai használnak olyan platformokat ingyen, mint a Facebook, a WhatsApp, vagy a Wikipedia. Az értékteremtés egyszerűen abból fakad, hogy az emberek használják őket, ez jelenti a bevételek forrását is.
70 évvel ezelőtt egy német filozófus azt mondta, hogy
a modern ember azért dolgozik, hogy élhessen és azért él, hogy dolgozhasson.
A mesterséges intelligencia világában az emberek az adataikkal teremtenek értéket (és ebből lehet a jövedelmük is), amikor például képeket, videókat, vagy sztorikat osztanak meg, vagy egyszerűen csak szórakoztatják magukat.
Ezek a tevékenységek már most is bevételt termelnek az alkalmazások fejlesztőinek. És a befektetők ítélete szerint valóban értékesek, amihez elég megnézni a Szilícium-völgy startupjait. A Facebook már a világ öt legnagyobb vállalata közé tartozik piaci kapitalizáció alapján, a Snapchat 21 milliárd dollárt ér, a Twitter pedig 24-et.
Egyes vélemények szerint az, hogy az lesz a "munkánk", hogy szórakozzunk, jelentős veszélyeket is hordoz magában. Az, hogy a mesterséges intelligencia elvégzi a szellemi munka nagy részét, a társadalom "elhülyülését", a kognitív képességek elcsökevényesedését eredményezi.
Mindent összegegezve könnyen lehet, hogy a jövő technológiájával okosabban, kreatívabban élhetünk. De új gazdasági modellek, új kormányzati formák és új jogi keretek kellenek majd. Azzal, hogy a mesterséges intelligencia világában hatalmuk legyen az embereknek (és nem a nagyvállalatoknak), ahhoz birtokolniuk kell a saját maguk által létrehozott adataikat.
De a mesterséges intelligencia fejlődése számos etikai kérdést is felvet, amivel a fejlesztők nem tudnak mit kezdeni. A klasszikus példa, hogy ha egy gyerek kiszalad egy önvezető autó elé, akkor hogy döntsön a jármű, feltételezve, hogy ahhoz, hogy ne üsse el a gyereket, olyan dolgot kell tennie, ami veszélybe sodorja az utas életét. Tény, hogy meg tudja verni a mesterséges intelligencia sakkban vagy go játékban az embert, de más kérdés, hogy hogyan viselkedne a valódi világban, ahol a megjósolhatatlan környezetben egy esetleges szoftverhiba katasztrofális következményekkel járna.
Ami egyszerű nekünk, az bonyolult lehet még a szofisztikáltabb mesterséges intelligenciának is és sokszor számunkra bonyolult dolgokat egyszerűen megold a mesterséges intelligencia
-véli
az MIT szakértője. A feladatunk annak megállapítása, hogy hol alkalmazzuk és hol ne alkalmazzuk a mesterséges intelligenciát.
Forrás: Shutterstock
(
World Economic Forum)
