Szerintem mióta felgyorsult a világ és túl sok az impulzus - kb- kilencvenes évek ? - azóta igaz ez.
Kb. mióta a zene is műanyagból van.
a norvég kutatók szerint https://24.hu/kulfold/2018/06/13/intelligencia-cso...
"Az erkölcsfilozófia szolgál egy válasszal arra a kérdésre, miért elítélendő Thanos eljárása: Immanuel Kant fogalmazta meg azt a tételt, amely szerint az emberi lényeknek sohasem szabad egymást puszta eszközként kezelniük saját céljaink eléréséhez."
Lehet, hogy ezzel bebizonyítottuk, hogy a kapitalizmus erkölcstelen?
Azt gondolják, hogy valami susmus van, mert különben minek hozták volna szóba a feminista szálat?
Ez a könyv a 'Gyors és lassú gondolkodás' címet viseli.
A gyors, 'intuitív' gondolkodás nem elemez, csak rávágja az egyik választ.
A mindennapokban többnyire ez a gondolkodás van működésben.
Amos Tversky and Daniel Kahneman are famous for their work on a large number of cognitive fallacies that we all tend to commit over and over again. One is what they call the conjunction fallacy. The most famous illustration of this fallacy is Linda the Bank Teller case. Tversky and Kahneman (1983) asked participants to solve the following problem.
Linda is 31 years old, single, outspoken, and very bright. She majored in philosophy. As a student, she was deeply concerned with issues of discrimination and social justice, and also participated in anti-nuclear demonstrations. Which is more probable?
- Linda is a bank teller.
- Linda is a bank teller and is active in the feminist movement.
More than 80 percent of participants chose option 2, regardless of whether they were novice, intermediate or expert statisticians. However, the probability of two events occurring in conjunction is always less than or equal to the probability of either one occurring alone. Compare the Linda case to the following case: what is more likely: that (1) you will have a flat tire tomorrow morning or that (2) you will have a flat tire tomorrow and that a man in a black car will stop to help you out. In this case, it should be evident that (2) is not the most likely outcome.
--
Érdekes. Nem gondolnám h 80% így válaszol.
Exponenciálisan fejlődik a technológia, így jó úton haladunk afelé, hogy ami eddig science fiction volt, az valósággá váljon - mondja a Google titkos projektjeiért felelős Google X egykori vezetője, Mo Gawdat.
A robotikában megvolt az áttörés, a robotok hamarosan kiveszik a részüket a mindennapi életünkben, a gépek pedig tanulnak és eljön az idő, hogy okosabbak lesznek nálunk. Ami az élettudományokat illeti, Gawdat szerint 2050-től kezdve évről évre emelkedik majd az emberek várható élettartama.
Az irányítás illúzió...nem irányítunk semmit, főleg nem olyan fajokat, amelyek sokkal okosabbak nálunk
- véli Mo Gawdat. Manapság a legokosabb hackereket nem lehet szabályozni, hiába próbálja meg bárki őket kontroll alatt tartani, 20 év múlva pedig a gépek lesznek a legokosabb hackerek.
Mindent egybevéve jó úton haladunk afelé, hogy minden, amit a sci-fikben láttunk, valósággá váljon. Olyan gyorsan történik minden, hogy fel sem lehet mérni, hogy mi minden változik évről évre. Az új technológiák adaptációja annyira felgyorsult, hogy a termékéletciklusokat már hónapokban és nem években mérjük - tette hozzá.
A mesterséges intelligenciával kapcsolatban sok a félelem, hogy a gépek előbb-utóbb uralkodni fognak az emberiségen, de az embereken múlik, hogy megtanítsák őket a helyes viselkedésre.
---------------
Felvetés tőlem:
Nem látok törekvéseket arra, hogy megpróbálják beprogramozni a gépekbe/robotokba a ROBOTIKA 3 TÖRVÉNYÉT, úgy ahogy azt Asimov már nagyon helyesen leírta anno.
Azért is olyan fontos ez a beszélgetés, mert rámutat arra, hogy egy liberális berendezkedés is átfordulhat totalitárius államrendbe.
Ilyen értelemben ez egy soha nem volt társadalmi kisérlet.
***
Tehát érdemes kicsit részletezni mi is történik a beszélgetés (video) második részében. (22:15-től)
Olyan kulcskérdésekről van itt szó, mint pl. a szólásszabadság.
Riporter:
- Most áttérünk beszélgetésünk egy másik részére. Ön azért került bajba (Kanadában), mert nem volt hajlandó transznemű diákjait azok választott személyes névmásán szólítani. *(7 ! nem van = 7 ! választott névmás)*
Peterson:
- Ez történetesen nem igaz, azért kerültem bajba, mert azt mondtam, hogy nem vagyok hajlandó a szövetségi kormánynak a megszólításra vonatkozó előírásait (speech dictate) követni az előadásaimon. *(Tehát ezek használatát már legalább 1 kanadai szövetségi államban törvénybe is foglalták.)*
- Igen, de ők ezt sértőnek találták ön pedig a szólásszabadságra hivatkozott. Miért gondolja, hogy az ön szólásszabadsághoz való joga erősebb, mint diákjainak az a joga, hogy ne sértsék meg őket???
- Azért, mert ahhoz, hogy gondolkodni tudjunk, meg kell kockáztatnunk azt, hogy időnként sértőek lehetünk. Nézze csak meg ezt a beszélgetést, amit most folytatunk. Az igazság keresése közben ön olyanokat kérdez tőlem, amelyek számomra meglehetősen kényelmetlenek. Miért lenne ehhez joga? Azért, mert szeretne a dolgok mélyére ásni. De ez rendben van így. Az igazság keresése közben Ön gyakorolja a szólásszabadsághoz való jogát! És ez rendben is van így.
A híres kanadai prof, akit azért támadtak, mert nem volt hajlandó 7 különféle nem szerint megszólítani a transzmenű diákjait:
Részben erről, részben a nemek közötti képzelt (vagy valós) fizetéis gap-ról a stúdióban.
A drámai csúcspont 22:15-nél.
Megkezdődött az Egyesült Államokban az a jogi eljárás, amelynek keretében tengerentúli nagyvárosok az olajtársaságok anyagit felelősségét kívánja kimondatni a klímaváltozásban. Bár a Chevron jogi képviselője most először ismerte el, hogy az emberi tevékenységnek domináns szerepe lehet a klímaváltozásban, ugyanakkor elutasította azt az állítást, hogy ezt elsősorban az olajvállalatok tevékenysége okozná. A nagy dohánycégek korábbi okfejtésére kísértetiesen emlékeztető érvelés szerint a széndioxid-kibocsátás növekedésének oka gyakorlatilag független a fosszilis energiahordozók kitermelésétől, az sokkal inkább a fogyasztók felelőssége.
Rendkívül valószínű, hogy az emberi aktivitás jelentős mértékben hozzájárult a 20. század közepétől megfigyelhető globális felmelegedéshez: ennek a megállapításnak a tudományos konszenzust elfogadó többség számára önmagában nincs semmilyen hírértéke, az azonban, hogy a világ legnagyobb olajcégeinek jogi képviselője fogalmazta meg egy eddig példátlan perben, már más megvilágításba helyezi az állítást. Azt ugyanakkor a San Francisco-i szövetségi bíróságon a héten tartott meghallgatáson határozottan elutasították, hogy a jelenségnek ők lennének a közvetlen felelősei.
A Chevron elfogadja az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) által a klímaváltozás témájában elért konszenzust, ez azonban nem jelenti azt, hogy a mostani polgári peres eljárás lenne a megoldás legjobb módja. Ez egy globális probléma, amely globális cselekvést kíván - fogalmazott Theodore Boutrous, a Chevron jogi képviselője és a másik négy, a klímaváltozás fő felelőseként megvádolt olajvállalat jogi csapatának vezetője.
A bírósági meghallgatáson Boutrous pontról pontra végigvette az IPCC legutóbbi, 2013-as klímajelentését, annak minden megállapításával, így a legfontosabb állításával is egyetértve az által tudományos konszenzusnak nevezett tétellel:
a globális átlaghőmérséklet emelkedését szinte kizárólag az emberi tevékenységből eredő növekvő széndioxid-kibocsátás idézte elő, az egyéb tényezők szerepe ebben elhanyagolható.
A jelentés azonban sehol sem állítja, hogy a kőolaj kitermelése lenne a széndioxid-kibocsátás emelkedésének oka; de sokkal inkább a fosszilis energiahordozók égetésével járó gazdasági aktivitás - érvelt ügyfeleit védve, a felelősséget a fogyasztói oldalra hárítva az ügyvéd.
A bírósági meghallgatás azért is rendhagyónak számított, mert az ilyen tárgyalások nem számítanak tipikusnak a jogi eljárások során. Klímaváltozás témában pedig ez volt az első ilyen eset.
Jellegénél fogva az ügyben kiemelt jelentősége van a bíró tudományos állásponthoz való hozzáállásának, hiszen megalapozott döntés meghozásához a bíróságnak részletesen tisztában kell lennie annak lényegével, már csak azért is, hogy a retorika fordulatok ne tudják tévútra vezetni. William Alsup bíró korábban több más ügyben is vezetett hasonló konzultációkat, például a Waymo és az Uber vagy az Oracle és a Google szabadalmi vitájában. A mostani esetben pedig a bíróság a jelek szerint éppolyan komolyan veszi a tudományos tényeket, mint ahogyan a szabadalmi ügyben a technikai konkrétumokat - fogalmazott Myles Allen, az University of Oxford klímakutatója a The Verge számára.
shutterstock
A beszámolók szerint bár a rutinos védő nem minden tudományos vonatkozású kérdésre volt képes válaszolni, így például a tengerfenéki lávaömlések vagy a globális tengerszint emelkedés egyenetlensége témájában, könnyedén felvette a kesztyűt. Részletes prezentációjában a védelem vezetője kitért a tengerszint emelkedésére, annak várható jövőbeli mértékére, és előadásában külön hangsúlyt kapott a folyamatban betöltött kínai és indiai szerep is. A Chevron ügyvédje rámutatott: Kína széndioxid-kibocsátása már meghaladta az Egyesült Államokét, ami nagyrészt az USA-ban jelentősen visszaszorult szén felhasználásának tulajdonítható.
Az általa védett olajvállalatok jogi stratégiája meglehetősen egyértelműnek tűnt: ha egyetértenek a tudomány klímaváltozásra vonatkozó alapkövetkeztetéseivel, nagyobb eséllyel kelthetnek kétséget azzal kapcsolatban, hogy a jelenségben mi lehet az olajtársaságok konkrét szerepe. A védelem érvelésének központi eleme az, hogy a fosszilis energiatermelő vállalatok nem felelősek azért, hogy az emberek (hogyan) használják termékeiket.
A védelem az iparág tudománnyal szembeni korábbi elutasító attitűdjét a tudományos paradigmák vitájának és elfogadásának szokásosan hosszú folyamatára hivatkozva igyekezett relativizálni. A klímaváltozásban betöltött emberi szerep pedig a tudományos közösségben is csak a 20. század második felében kezdett elfogadottá válni - hívta fel a figyelmet. Ezt illusztrálandó az olajvállalatok védője a témában bevett tudományos szóhasználat változását is idézte: míg az 1995-ös IPCC jelentés még csak úgy fogalmaz, hogy "a bizonyítékok mérlegelése utal" az emberi hatásra, a 2007-es jelentés már "nagyon valószínűnek" nevezi ugyanezt, 2013-ban pedig már "rendkívül valószínűnek" tartja az összefüggést. Más szóval, időbe telik, amíg a tudományos konszenzus kialakul.
Noha az érvelésben kétségkívül van valami, azt sokan csak játéknak tartják a szavakkal, miközben lényegében a tudósok már évtizedekkel ezelőtt rámutattak az összefüggésre.
Az érvelés pedig kísérteties hasonlóságot mutat azzal, amit a dohányvállalatok adtak elő korábban, miszerint
mi csak gyártjuk a cigarettát, az emberek döntenek arról, hogy dohányozzanak.
Sűrű szmogban araszoló járművek Pekingben 2014. január 16-án. (MTI/EPA/Rolex Dela Pena)
Az olajcégek arra kérték a bíróságot, hogy utasítsa el a keresetet, annak "spekulatív" jellegére hivatkozva. Bár a meghallgatás rendkívüli jellegére tekintettel nem világos, mi lehet a per további menete, az ugyanakkor biztosnak tűnik, hogy újabb meghallgatással folytatódik az ügy. Miután az ülésen explicit csak a Chevron fejtette ki álláspontját, a másik négy nagy olajvállalat a két hét múlva tartandó újabb meghallgatáson kapnak majd lehetőséget érveik ismertetésére.
Nem intézhetik el annyival, hogy csak csendben ülnek itt
A nyilvános meghallgatáson elhangzottak a jövőben bármilyen, a témában tartott bírósági eljárás során hivatkozhatóak. Így a Chevron ügyvédjének - az ügy eddigi legfontosabb - beismerése is, miszerint rendkívül valószínű, hogy az emberi hatásnak domináns szerepe van a 20. század közepe óta megfigyelhető globális felmelegedésben. Bármi lesz is a következő lépés az ügyben, minden esetre jó alapot képezhet, hogy a tudományos konszenzust mindkét fél elfogadja. Ezt követően pedig vélhetően egyre nehezebb majd a klímaváltozásban játszott emberi szerepet, illetve az arról alkotott álláspontokat a hit tárgyává tenni, ami máris jelentős előrelépést jelent - még ha ettől maga a klímaváltozás és globális felmelegedés nem is lassít.
Címlapkép: shutterstock
Nagyon úgy tűnik, hogy 2018 lesz a közösségi média ártatlanságának végső elvesztése lesz. Az már rég egyértelmű, hogy a Facebook nemcsak jópofa platform, de még nem is csak a világ átalakítója, hanem egy iszonyatosan nagy kémprogram, ami tulajdonképpen minket árusít ki, a korlátlan információáramlás is segített az álhírek terjesztésében, de most az is kiderült, hogy egész választási kampányok változtak meg Mark Zuckerberg ötlete miatt.
forrás: Pixabay
Közben a korábban szintén fiatalos, laza és jókedélyű szolgáltatásnak tűnt Instagramról is kiderült ez-az, ami talán még rosszabb, mint amit a Facebook csinál: ameddig utóbbi az adatainkat lopja el, az előbbi a mentális egészségünket teszi tönkre. Egy 2017-es felmérés szerint a fiatalokban az Instagramnak köszönhetően alakulnak ki a legnegatívabb érzések. Ez azzal magyarázható, hogy a szolgáltatásban a szövegnek csak elenyésző szerepe van, a szép emberek szétfilterezett képeit nem zavarja meg egyetlen érdekes vagy felháborító cikk megosztása sem, csak a tökéletesség ömlik mindenhonnan. Facebookon legalább kommentekben tetten érhető, hogy az élet nem minden tekintetben tökéletes, de a képmegosztó más tészta, azon mindenki mosolyog, mindenki érdekes és mindenki gazdag.
A felhasználókban ez a tömény tökéletesség és elégedetlenséget szorongást okoz. Az pszichológus és egyetemi oktató Carmen Papaluca kutatásából gyorsan kijött, hogy attól, hogy mások megosztják az életük épp érdekes pillanatait, a felhasználók elégedetlenné válnak a saját pillanataikkal, és úgy gondolják,
A leginkább érintett csoport a fiatal nők, az ő esetükben a konkrét testképzavarokkal is összefüggésbe hozható az Instagram
ezekben már tényleg nincs semmi plusz információ azon túl, hogy a készítői elmondják, hol vannak és mit csinálnak épp, legyen itt szó napozásról, evésről vagy buliról. Jellemzően irigyelhető dolgokról van szó, a vécéről senki nem jelentkezik be.
Az érzés csak rosszabbodik, amikor kiderül, a mostanában Magyarországot is elárasztott influencerek egy részének tényleg csak az a munkája, hogy ők influencerek. Ruhákat vesznek fel, amiben lefotóztatják magukat, izgalmas helyekre utaznak, és persze finom vagy kevésbé finom módszerekkel reklámozzák azt, amiért épp pénzt kapnak. Hát kinek ne lenne vonzó, hogy képeket csinálhat meg magát videózza ahelyett, hogy egy csúnya irodában ül napi nyolc órában?
Persze maga a jelenség nem új, inkább csak minden eddiginél könnyebben hozzáférhető. “Ezeket az érzéseket mindig közvetítette valami, de a mostani helyzetben az az ijesztő, hogy a közösségi média mindenhol ott van, egész nap figyelhető és onnan, ahonnan akarjuk” – mondta Papaluca arra utalva, hogy ameddig például egy magyar átlagember pár évtizede hetente csak egyszer szembesülhetett azzal, mennyivel gazdagabbak nála a Dallas szereplői, addig most 0-24-ben ömlik ránk a megszámlálhatatlan divatblogger vagy modell tartalma, ami miatt tényleg nyomasztóvá válhat, ha a Bahamák helyett Csepelen vagyunk, kockás helyett sörhassal, Kylie Jenner fürdőruhája helyett pedig mustárfoltos atlétában.
A probléma tehát nem új, viszont sokkal könnyebben előkerülhet: a népszerűség hajszolása valószínűleg a modern társadalom kialakulása óta nyomasztja az embereket, de ameddig korábban egy absztrakt fogalomról beszéltünk, addig most egészen könnyedén számosítható azzal, hogy kinek hány követője van Instagramon, hány barátja Facebookon, és ezeken hány lájkig szoktak jutni a posztjai.
Ahogy a probléma felismerésekor szokott lenni, egyre több megoldási javaslat van. Egy brit csoport épp azt akarja elérni, hogy a cigarettán látható módon tűnjenek fel figyelmeztetések a túlzott használat ártalmairól, sokan pedig egyszerűen csak azt javasolják, hogy töröljük magunkat mindenhonnan. Ez utóbbi a beszámolók szerint amúgy tényleg segít kicsit visszatalálni magunkhoz.
A végső megoldás viszont biztosan nem a közösségi média letiltása lesz, ha épp nem az Instagramról jönnek a rossz ingerek, akkor jönnek majd máshonnan. Elégedettebbnek kell válni magunkkal egyszerűen, és jobban értékelni a saját életünket. Hogy ez kinél mit jelent, arra természetesen nem tud választ adni a tudomány sem.
Semmi esélye az igazságnak a hazugságokkal szemben |
"A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát" - szól a magyar közmondás. A tudomány viszont éppen arra jött rá, hogy a hazugságok mérföldekkel lehagyják az igazságot. Nemcsak gyorsabban terjednek az álhírek, hanem mélyebbre is hatolnak és sokkal több embert érnek el, bármilyen témáról is legyen szó. A politikai hazugságok pedig mindenkinél erősebbek egy frissen publikált kutatás szerint. Ezt a jelenséget nem bizonyos országok vagy robotok irányítják, hanem feltehetően maga az emberi viselkedés. Egyszerűen annyira szeretünk színes újdonságokat megosztani, hogy azzal a valóság már nem tudja tartani a lépést.
A tudás hatalom, az információ pedig felszabadít
- mondta egyszer Kofi Annan. Ha ez így van, akkor a tudatlanság és a hamis információ vajon mit csinálhat a társadalmunkkal? A működésünk lételeme a információk pontos feldolgozása, hiszen azokon alapszanak a döntéseink, bármiről legyen is szó. Nagyon valószínű, hogy amennyiben nem jutunk pontos információkhoz a fontos döntéseink során, akkor sokkal rosszabb életünk lesz.Emiatt nagyon nem mindegy, hogy a digitális forradalmunkban miként alakult át az információk ökoszisztémája. A közösségi média és az online élet kiterjedése előtt az információkat sokkal jobban megszűrték, mielőtt elénk tették a médiumok. Az állami visszaéléseket leszámítva ritkábban került hazugság a plénum elé a TV-ben vagy a nyomtatott sajtóban. Az internet viszont forradalmasította az információs gazdaságot, és lényegében teljesen lebontotta a korábbi korlátokat. A közösségi médiának köszönhetően ma tényleg bárki állíthat bármit a nagyközönség előtt. Ez az internet által kivívott nagyfokú szabadság ugyanakkor előre nem látott veszélyeket is szült.
Az elmúlt évek eseményei bebizonyították, hogy az információs forradalom egy sor nem kívánatos jelenségnek is szabad teret engedett. Hazugságok egész hada kelhetett versenyre az igaz hírekkel, sőt óriási hátszéllel tehették mindezt - ahogy erre egy kutatás nemrég fényt derített:
A hazugság lényegesen gyorsabban terjed, messzebbre jut, mélyebbre hatol és nagyobb közösséget ér el, mint az igazság. Ráadásul ez az információk minden fajtájára igaz, legyen szó tudományról, pénzügyi kérdésekről vagy városi legendákról. Egy téma ugyanakkor kitűnik a többi közül: a politikában kimagasló fölénnyel üti ki az igazságot a hazugság.
Ez a fő következtetése Soroush Vosoughi, Deb Roy és Sinan Aral közös tanulmányának, ami a neves Science című tudományos folyóiratban jelent meg. Az MIT kutatói 126 ezertörténetet követtek a Twitteren, amelyet összesen 3 millió ember terjesztett szét 2006 és 2017 között. Azt, hogy melyik hír igaz vagy hamis, nem ők, hanem hat független tényellenőrző cég döntötte el (a teljesség kedvéért ők: snopes.com, politifact.com, factcheck.org, truthorfiction.com, hoax-slayer.com, és az urbanlegends.about.com).
Háromféle besorolást kaptak a hírek: igaz, hamis vagy éppen vegyes, ahol mind a kettőt tartalmazott egy írás. Az így csoportosított történeteket az összes angol nyelvű hírfolyamban végigkövették, sőt még speciális karakterfelismerést is bevetettek, hogy minél teljesebb képet kapjanak a Twitter világából.
A hírek tengerét vizsgálva úgy találták, hogy a legtöbb hazugság 2013 és 2015 végén terjedt a Twitteren, de újabb kiugrást láttak 2016 végén is, amikor az amerikai elnökválasztás zajlott. Az adatokból az is látszik, hogy a politikával kapcsolatos hazugságok száma trendszerűen nőtt 2012 és 2016 között. Mellékes érdekesség, hogy az egyszerre igaz és hamis állításokat tartalmazó hírek száma pedig éppen a Krím-félsziget orosz megszállásának az idején csúcsosodott ki.
Piros vonallal az álhíreket, zölddel az igazakat, sárgával pedig a vegyeseket látjuk. A bal oldali ábra azt mutatja, hogy milyen valószínűséggel milyen mértékben terjednek el a hírek, míg a jobb oldalon a különböző hírek számosságát látjuk idősorosan. Forrás: Science
Amikor elkezdték összevetni az igaz és a hazug hírek tulajdonságait, rögtön szembetűnő volt, hogy az utóbbiak lényegesen jobban terjednek, bármilyen hírkategóriáról legyen is szó. Míg a hazug információk felső egy százaléka 1000 és 100 000 közötti embertömeget ért el, addig az igazak alig értek el 1000-et. Az adatok egészét vizsgálva arra jutottak, hogy a hazugságok konkrétan minden helyzetben több embert érnek el, mint a valós hírek.A gyorsaságot tekintve is teljes a hazugság győzelme: egy igaz hírnek általában hatszor annyi időre volt szüksége 1500 ember eléréséhez, mint egy hamisnak. Sőt, 20-szor annyira, hogy azonosan mélyre hatoljon a közösségi hálózatban. A kategóriák közül pedig a politikai híreknél látták a hazugságok legnagyobb előnyét, azok ugyanis háromszor gyorsabban értek el 20 ezer emberhez, mint bármi más.
A hazug információk fölényes győzelmét nem az okozta, hogy az ilyesmit megosztók több követővel rendelkeztek (sőt, ellenkezőleg), hanem az, hogy az emberek egyszerűen gyakrabban osztották a hazugságokat. A szerzők modellje megbecsülte, hogy egy hazugságnak 70 százalékkal nagyobb esélye van a megosztásra, mint egy igaz hírnek.Még úgy is, hogy kontrolláltak a felhasználók korára, a követőik számára és a Twitteren mutatott általános aktivitásukra.
Azt ugyanakkor a kutatók kizárták, hogy a robotok lennének a felelősek ezért a jelenségért. Két robot-felismerő algoritmust is bevetettek a vizsgálatuk során, hogy kiszűrjék az automatikus megosztások hatását. Ebből pedig az derült ki, hogy az ilyen tevékenység nagyjából azonos arányban járult hozzá az igaz és a hamis hírek terjedéséhez (tehát mindkettőt gyorsította). Ez az eredmény így arra enged következtetni, hogy maguk az emberek viselkedése okozza a hazugságok látványos terjedését.
Ha ez így van, akkor az álhíreket nem is annyira bizonyos országok vagy árnyékszervezetek viszik győzelemre, hanem szimplán az emberi viselkedés. Az már más kérdés, hogy ebbe a remekül működő mechanizmusba ki és milyen szándékkal juttat új hazugságokat. Az álhírek elleni harcban így feltehetően azzal juthatunk előre, ha sikerül az emberek viselkedését mélyebben megértenünk. Egyelőre a legjobb amit tehetünk, hogy sürgősen bevetjük az álhíreket megjelölő eszközöket, amikkel legalább kompenzálható az igazság súlyos hátránya az információs háborúban.
A tanulmányt ide kattintva érheted el. Az angol címe: "The spread of true and false news online"
hányan olvassák el a faq-ot? eszébe jut, kérdez. persze, kis cégnél elolvassa az ember, mert még átlátható...
Ezek eddig a standard FAQ kategória,
Elég csak leírni.
kérdés, hogy kell-e chatbotot használni? :)
alap kérdésre biztos jó, hánytól vagytok nyitva? xy településen van-e bolt? hány napon belül szállítják ki a megrendelést? van-e napi akció? stb...
tény, egy keményebb problémát, vagy kérdést nem feltétlenül tud úgy lekezelni, megoldani, mint egy ember. de még eljöhet az idő, hogy a mesterséges intelligencia ezt is megoldja...
Szerintem ezt a kérdést a cég hatékonysága és az ügyfelek elégedettsége oldaláról kell vizsgálni.
1) A cég hatékonysága akkor jobb, ha a chatbot kivált néhány munkahelyet. Viszont, ha egy ügyfél azzal szembesül, hogy három kérdésből kettőre nem kap választ és ezért további alkalmazottakat kell beállítani, akikhez az új struktúrában mégis át kell irányítani a hívást, akkor ez a siker kérdésessé válik.
2) Továbbá, ha az ügyfél háromból két kérdésre nem kap választ, akkor kevésbé lesz elégedett, mintha egy emberi operátor mindhárom kérdését helyben megválaszolja.
Röviden
1) Igen, ha sikerül megfelelően átszervezni a rendszert
2) Egy ügyfél-elégedettségi felmérés tudná megválaszolni ezt a kérdést.