Én meg másként látom, még kevésbé PC-n mint Puzsér. Az 1940-ben és előtte születettek közül már nem olyan sokan élnek, főleg a ffi kevés, a nyugdíjasok zöme 65-75 közötti. És a szockóban az átlagnak nem volt olyan rossz egyáltalán. Volt biztos állás és jövedelem, vikkendház és trabi aztán lada, SZOT-üdülés, senki se éhezett, a családok gyerekei se. Kmk v hogy hívták h közveszélyes munkakerülés? ami nem lehetett? és ezért a semmire is csináltak állást és fizettek érte. Jó, hát szabadság az nem sok volt de erre a többségnek nem volt, ahogy ma sincs igénye. (Nem a szabit értem ezalatt hanem a „szabadság”-ot.)
Akiket én ismerek nyugger nénik nyugdíja aránytalanul sok – nem ahhoz képest h mire lehetne elkölteni, hanem ahhoz képest h 1 pályakezdő, értelmiségi is, mit keres. 160.930 Ft a garantált diplomás bérminimum nettója, és ez a top. És itt nem beszélek részletesen arról h mégse így van, már a közszféra nyelvvizsgákkal, kafetériával is kevesebbet ad, a „piacon” meg gyakorlat h aláíratják h átvette de nem kapja meg. 80e nettó körül is dolgoznak már 8-10 órákat, mert legalább keresnek. A nyugger néniknek általában van lakásuk és mivel nem ritkán özvegyek, özvegyi nyugdíjuk is van, kiadásuk pedig csak magukra. Aki nem özvegy is: általában van hol laknia és magára kapja a pénzt, 2 nyugdíjjal 1 lakásban már durván jól ki lehet jönni. Főleg ahhoz képest h a pályakezdőnek általában nincs lakása, viszont van v szeretne gyereket, a bérét nem csak magára költi, és erején túl dolgozik, míg a nyugger otthon van és sok közülük unatkozik, unalmában politizál és politikusokat idealizál. A másik h a fiatal is lehet beteg Ricsi, v a gyereke beteg, 1 szülés is kész érvágás. 2 fiatalnak ma családi támogatás nélkül elkezdeni az életet: szinte reménytelen, főleg ha nem műszaki értelmiségiek. Nem tudok hivatalos statisztikát de fővárosi nyugdíjak amiket tudok (nem kevés) mind 200e v több, unokák meg bőven ezalatt nettóban. Vidéken ha alacsonyabb is talán könnyebb megélni háztájival, míg aktív a nyugdíjas.
A „jaj a nagyikámat bántják” effekt ott butaság h nem a káptalanból megy az elosztás, hanem a befizetőktől. Igen, a nyomorult pályakezdőtől is azért vonják a nyugdíjjárulékot h a nyagyikának adják. Persze sok szívjóságos nagyika van, aki kuporgat és az unokáit támogatja – de sok másmilyen is. Nem a nagyikákra kéne bízni és a családi kapcsolatokat ezzel megterhelni, hanem normális elosztást kialakítani. De nekik jár mert annyit szívtak és fizettek – ma sokkal többet szívnak és fizetnek, mégse lesz (ha lesz) töredéknyi nyugdíj se középgenerációtól lefelé az államiból. Jól mondja Puzsér h ez nyílt szavazatvásárlás, abban nincs igaza h megfutamodott sztem (a linkelt cikkben). Igenis a nyugdíjakat keményen meg kéne vágni 1 szint fölött, és azzal a kezdők terheit csökkenteni. Spade-nek volt jó ötlete évekkel ezelőtt h vegyék figyelembe a nyugdíjnál a felnevelt és adófizető gyerekeket is, lehessen ebből jóváírás v beszámítás, de már nem emlékszem pontosan, segíts Spade :-)
A kérdéshez még az is hozzátartozik, h az öregség vége a meghalás, és az tipikusan macerás és drága, amire a nyugdíjasnak hasznos tartalékolnia. A jellemző „jobbaknál” a temetési pénz összerakása, de gyakran ennél jóval többe kerül a megelőző ápolás, gyógyítási próbálkozások. Azért drága, mert az eü-nek nincs erre nem fizető intézményrendszere, államiban/államival max kivert kutyaként lehet meghalni. A túldotált nyugdíjak lefaragásával erre is lehetne fordítani, ráadásul úgy h nem a nyugger és családja bénázik h merre tovább, hanem intézményrendszer nyúl alá.
Amit Illuzio mond (h a nyuggernek ne legyen szavazójoga) nem kivitelezhető sztem. Alulról OK h 18 év fölött, de felülről sehol se ment a történelem során… eleve Spártában 70 évesen lehetett a Vének tanácsába bekerülni bölcsesség jelszó alatt. Nehéz, mert van aki 70 évesen tök demens van aki 90 évesen se sőt tényleg bölcs, jó a 18 se egzakt határ érettségben de jóval kisebb a szórás mint öregkorban. És azt számítod a születéstől, a másikat nem tudod visszaszámítani a haláltól, és nem is lenne mérvadó. Szavazzanak csak, de ne az aktuális hatalomtól megvetten. Korrekt gondoskodás meg: arányosan, a teherviselő képességhez képest. És nem jövök azzal h mennyivel több lenne a büdzsében ha nem térülne el…