Nácizmus, kommunizmus mindkettő hasonló abból a szempontból, hogy radikális . Aki nem ért egyet vele arra halál kb ez lett a logikája mindkét rendszernek a gyakorlatban. Lásd XX. sz Európa mi aztán láttuk itt Mo-n hová vezet ez a fajta gondolkodásmód. Belekóstoltunk mindkettőbe. Az egyik héten a zsidókat lövöldözik bele a Dunába a másik héten a zsidó ávósok verik halálra akit reakciósnak gondolnak a komcsi rendszerben. Mindez hová vezetett , semmi jóra, semmi előremutató dologra nem vezetett csak szenvedés, halál, és kín ország méretekben.
Akkor ha megnézel egy Usát aki harcolt a kommunizmus ellen mint hidegháború ugyanezekkel a módszerekkel. Latin-Amerikában most Castro halála kapcsán napirenden a téma. Ugyanilyen kíméletlen harcot folytattak a kommunizmus ellen mint liberális demokrácia , függetlenül a demokratikus elvektől. Mindezt azzal indokolva , hogy a kommunista rendszer a gonosz birodalma és ezzel legitimmé téve a nicaraguai halálbrigádoktól, Vietnámig mindent. Beleértve a náluk otthon 50-es években a kommunistaellenes bizottság tevékenységét is ami szintén megérne néhány misét.
Építő jellegű az, hogy megpróbálni ebből levonni a tanulságokat és megpróbálni elkerülni a jövőben azt, hogy valaki a politikai meggyőződése vagy bőrszíne , vagy bármi ilyen miatt megkülönböztetésben legyen. Ez legyen a politika egy egy politikus játszótere. Mert a megkülönböztetés és aztán a halál között már nincs nagy különbség csak a helyzet legyen olyan, hogy ez kirobban.
Ez lenne a PC lényege valahol. Nem? Ne csak egy szlogen legyen hanem valóban egy gondolkodásmód attól igen messze jár még Európa az út elején kb. Nemhogy a világ.
Sőt az is könnyen lehet, hogy ez az út járhatatlan. :) Ugyanúgy mint a kizárólag észérvek alapján való kommunikáció a választók tömegeivel. :) Könnyen lehet , hogy ez egy utópia, de, hogy az miért jó ha ez egy utópia, miért kell neki örülni, ha PC vége mielőtt még elkezdődött volna, nem vágom. :)
