Ha jól emlékszem nem az volt a vita tárgya, hogy mi a véleményem magáról a kárpótlási jegyről, nomeg az intézményről, illetve a példának okáért arról, hogy mennyire volt reális a kárpótlási jegy árazása.
Mert ugye, ha már belemegyünk a részéletekbe, akkor már ott döbbenetesen undorító volt a kárpótlási jegy, hogy TÉNYLEGES KÁRPÓTLÁS (elvett vagyon visszaszolgáltatása a'la Németország példának okáért) helyett egy fost adtak az embereknek, egy olyan fost, amelynek az értéke köszönőviszonyban sem volt a ténylegesen elvett vagyonnal, ezt mondjuk saját családból pontosan tudjuk, mert szó szerint MEGALÁZÓ ALAMIZSNÁNAK éltük meg a """"kárpótlást"""". Egy röhej volt, komolytalan, egyből ki is táraztuk az egészet, mert már akkor is okádni lehetett az egésztől.
Ez vajon miért felejtődik el? Magának a kárpótlási jegynek a legnagyobb undorítósága éppen az volt, hogy ezzel az állam gyakorlatilag "lezárta" a kárpótlást, azaz éppenhogy azt mondta, hogy NINCS KÁRPÓTLÁS, NINCS jogokba visszaállítás és senki sem kapja meg amit elvettek tőle.
Ha már egyszer a kárpótlási jegyről értekezünk, akkor talán induljunk el onnan, hogy annál nagyobb rablás, kifosztás, mint az, hogy alamizsnáért lenyúlttá tette és jogszerűvé a kommunista szabadrablást a """demokratikus állam""", na az még talán nem is volt a történelemben.
Ehhez képest az, hogy még spekulálni is lehet ezzel és tőzsdézni, az csak egy bohózat. Ha én perre mennék (amit 20 év után nyilván nem lehet, nomeg ugye, nem is én voltam személyemben a kárpótolt), akkor magát a kárpótlási jegy intézményét támadnám meg, egyszerűen azért, mert úgy jogszerűtlen az egész, ahogy csak van.
De vajon miért nem támadták meg ezt eddig?
Azért nem támadták meg ezt eddig, mert eddig JÓ ÜZLET VOLT A SPEKULÁNSOKANK, a kisemberek meg örültek, hogy kaptak alamizsnát, akiknek meg nem ezen mult az élete, az inkább csak fújt egy nagyot, felvette amit "kiutaltak neki hivatalból", aztán nagy ívben tett az egészre. Az egész rendszer komolytalanságát és visszataszítóságát mutatja az, hogy ahogy a cikk is írja, körülbelül 8%-nyi kárpótlási jegyet fel sem vettek(!) a tulajdonosok, és ha van valahol egész komoly perelési lehetőség, az pont azon 8%, amely tulajdonképpen nem fogadta el az állam ajánlatát a kárpótlásra!
Paradox módon pont azok a követelések perképesek szerény véleményem szerint, amelyek NEM lettek kárpótlási jeggyel megfizetve. Amik meg lettek fizetve, ott az állam a kötelezettségének eleget tett, és mivel a papír ma is pénzre váltható, ezért nincs kötelezettsége, ami azonnal beállna, avagy be kellene, hogy álljon.
Mindebből de facto és de jure az következik, hogy amig az állam azt mondja, hogy:
nem tagadja meg a kifizetését a jegyeknek és nem törli el azokat, addig eleget tesz a kötelezettségének, hiszen fenntartja azon kötelezettségét, hogy "ígéret legyen arra nézve, hogy MAJD egyszer beváltja azokat".
Ezért nem értik sokan azt, amit a pörben az állam mondott: az állam deklarálta, hogy elismeri a kárpótlási jegyeket, nem tagadja meg az adósságot, ezzel szemben csak annyit hangoztat, hogy NINCS EGYÉB KÖTELEZETTSÉGE.
Namármost, a pöröléssel kapcsolatban pedig annyit, amit az E-starban írtam exmnbs1-nek, azt, hogy én pereskedtem párszor, és MINDIG nyertem. Erre ő is azt válaszolta, hogy ezzel ő is így van. Én pedig csak azt nem értem, hogy aki valaha is pereskedett és nyert, az miért állítja azt, hogy "ennek van értelme".
NINCS ÉRTELME. A perek döntő többségének egyszerűen nincs értelme, mert rengeteg időt, energiát emészt fel, amelyet üzletre és munkára fogva jellemzően nagyobb nyereség érhető el, mint egy potenciális pernyeréstől. Fel kell ismerni, hogy az állam nem igazságot, hanem legfeljebb jogot tud szolgáltatni, tehát perelni csak akkor érdemes, ha egyrészről JOGILAG kétséget kizáróan EGY(!) forduló alatt nyerni tudsz és ennek alapján valószínűsíthető, hogy az alperes nem viszi tovább az ügyet.
Az nem birka társadalom, amikor marginális spekuláns spekulál az állam ellenében. Ez nem társadalmi probléma, ez egy haszonszerzési ügy.
Abban persze igazad van, hogy vannak esetek, amikor lenne értelme az összefogásnak, de olyan esetben Magyarországon még soha nem fogtak össze az emberek, így például ha tömegesen semmisségi pert nyújtanának be egy pertársaságon belül "a hazai bankok" ellenében, akkor az nagyot szólna, de erről természetesen szó sincs.
Nem ilyen marginális tyúkpörök ügyében kell gyújtólelkületű szónoklatot tartani a magyarok birkaságával kapcsolatban, hanem olyan ügyekben, amelyek érdekében társadalmi értelemben van értelme összefogni.
Ilyen lett volna az, ha a társadalom kollektíve elutasítja a kárpótlásnak ezen formáját, és kiköveteli azt, hogy a diktatúra által elkobzott és elzabrált vagyontárgyakat, vagy azok ellenértékét az állam juttassa vissza a károsultak, vagy azok leszármazottai számára.
Mert ez lett volna az, amivel a magyarok TŐKÉHEZ(!) jutottak volna, ez lett volna az, amivel erős magyar ipar jöhetett volna létre azonnal és mellesleg - a vicc kedvéért - erős magyar tulajdonnal bíró bankrendszer is létrejöhetett volna. Ehelyett ezt a vagyont elkótyavetyélték, felélték, felzabáltatták az emberekkel és így lett kifosztva az ország.
Ezzel már nincs mit tenni, mert ez van.
De pont a kárpótlási jegyek ürügyén birkázni, illetve összefogásra képtelennek leírni a magyarságot több mint butaság, ez így csak üres frázis.