Azért kiegészítőnek én is olvasok melléjük egyetemes történelmet, pont tegnap töltöttem le az Eric Hartmann életrajzot, Galland könyvét meg már fel is raktam az olvasómra, Tobak könyvei után majd az jön. Ha a téma engedi mindig két szálon követem: visszaemlékezést és szakkönyvet olvasok párhuzamosan.
engem érdekel, de a némettel együtt.
Nem is tudom honnan jött, mert pont a légi hadviselés érdekel a legkevésbé a II.vh-ból. Vsz valami érdekes felvetésnek néztem utána, aztán ottragadtam. Így összeszedtem az összes elérhető könyvet-tanulmányt-cikket és azokat olvasgatom jó ideje, lassan végzek velük, bár két komolyabb könyv még hátra van. Egy éve van Kindle-m, azóta végre nem okoz gondot a rengeteg e-anyagom olvasása :)
Mo. feletti légiháború 1944-45
na az már az én témám is..:)))))
Nincs mit, pont a Mátyás felvetéseid miatt néztem körül és találtam jó néhány érdekes anyagot a korról, ha végzek a jelenlegi "rákattanásommal" - Mo. feletti légiháború 1944-45 - akkor be is van tervezve egy Mátyás-Mohács féle belemélyedős olvasgatás :)
"Azért megér egy misét a Mohács utáni magyar politika is. 1526 végére török katona nem maradt a magyar területeken. És lett idő Buda elfoglalásáig. Ki lehetett volna használni."
Megér, mert itt is számos hamis legenda virágzik. Két "kötelező" olvasmány:)
http://arkadia.pte.hu/tortenelem/cikkek/jagello_kor
http://arkadia.pte.hu/tortenelem/cikkek/mohacsi_vesz
Tényleg mindenkinek ajánlom, mert egyrészt röviden összefoglalják a Jagelló-kor és Mohács legújabb és általánosan elfogadott értelmezését, másrészt rávilágítanak arra a szomorú tényre, hogy még napjainkban is mennyire nem köszönnek vissza a tankönyvekben ezek a kutatási eredmények, így aztán nem csoda, hogy makacsul kitartanak a régi és téves elméletek :(
Na utánanézegettem a hétvégén, tkp kár volt mert az eredeti tippjeim - beszűkült tér és kevés lovas - jók voltak :))
A Hbs seregben 8 vértes és 6 dragonyosezred adta a nehézlovasságot, mely a csatavívásra volt hivatott, míg a könnyűlovasságot 12 huszár, 7 svalizsér és 4 ulánus ezred alkotta. Ebből nekünk csak a huszárok jutottak, azok közül is csak azok akik hazajutottak-itthon voltak ill. később persze mi is szerveztünk. De még 1848 decemberében is alig 8 ezer huszárunk volt, ráadásul 4-5 hadszíntér között elosztva! Ez már önmagában a könnyűlovas feladatokra - felderítés, portyázás, üldözés stb. - is kevés volt, de mivel a hadrendből a nehézlovasság teljesen hiányzott, így a csatákban is nekik kellett helyt állniuk. Így aztán nem csoda, hogy nagy lovasportyákra nem maradt ember.
Másrészt beszűlült nyugaton a tér is, a vasútnak hála a Rákóczi-féle nagy Bécs alatti lovasportyák ideje lejárt, októberig amúgy sem léptünk volna át idegen földre és később is mindvégig honvédő harcot folytattunk, saját városainkat-népünket meg csak nem sarcolhattuk-dúlhattuk az ellenség hátában.
Ettől még a néhány tucat-pár száz fős portyák-rajtaütések gyakoriak voltak és nem szabad elfeledkezni egy érdekes szálról sem, a cseh, lengyel és osztrák területekről hazaszökött huszárokról. Esetenként több száz fős kötelékekben, több száz kilométert megtéve és végigharcolva, hihetetlen nehézségek árán jutottak haza. Az ő teljesítményük vethető össze leginkább a 18.sz.-i nagy portyázóelődök teljesítményével.
Először is nyugodj meg és hagyd abba a mocskolódást, nagyon lerontja a hozzászólás színvonalát...
Másodszor rengeteg félreértés, félreértelmezés van az írásodban, ami vsz. abból fakad, hogy nem ismered az ostromműveletek általános jellemzőit. Ezt most elég hosszadalmas lenne kifejteni, maradjunk annyiban, hogy Hentzi messze jobb teljesítményt nyújtott mint a túloldalon Görgei, amiben semmi csoda nincs, hiszen jól képzett mérnöktiszt és várparancsnok volt, míg Görgei egy leszerelt főhadnagyból lett jeles seregvezér, aki élete első ostromát irányította. Rés=vár eleste, ez ősi törvény, lövege meg száznál is kevesebb volt, a többi raktáron lévő jobbára ósdi ágyúcső,a vár csak januárhoz képest volt jó állapotban, egyébként elavult romhalmaz volt. Az "elit" védősereg annyit tesz, hogy regurális csapatok, szemben Jellasics zömében horvát népfelkelőjével, másodvonalbeli határőrjével stb.
Kossuth-Görgei viszony sokkal összetettebb és izgalmasabb volt ennél. Folytonos hullámzás a szívbéli barátság és a bizalmatlanságon is túlmutató gyűlöletig. Ez a romantika kora, az érzelmek túlfűtöttsége alapjaiban hat az összes szereplőre, mai szemmel Kossuthtól az egész tábornoki karon át a honvédekig kész "primadonna" az egész társaság...
Nos, elolvastam mindkét cikket, de számomra most még nagyobb a képzavar, mint előtte. Elmondom miért.
Elsősorban egyszerűen hihetetlen és elképzelhetetlen az, hogy hogyan volt képes a labanc ""teljes titokban"" úgy megerősíteni Buda várát, mint ahogy tette. Egyszerűen hihetetlennek tűnik az, hogy kétszáznál több löveget, közel száz(!) ágyút vittek oda, ami mint látható, valójában a TELJES MAGYAR TÜZÉRSÉGGGEL felért. Ehhez hozzátettek több ezer fős elit alakulatot, amiből azért legalább 1.000 fő képzett labanc katona volt, ha pedig ezen úgy gondolkodom el, ahogy le szoktad írni a harcoló alakulatokat, azaz, hogy mennyi belőle a frontkatona, akkor ez elképesztő mennyiségű katonát jelent és ezek elveszítése irdatlan veszteséget a labanok számára.
Egyebekben, számomra nem kicsit tűnik furcsának és visszataszítónak is Hentzi "éltetése" a vár védelme kapcsán, hiszen valójában elképesztően lúzer módon védte a várat, először is elesett teljesen feleslegesen, másodszor is valójában HÁROM nap volt a tényleges ostrom, aminek a vár ellent tudott állni, azaz az elképesztő erők ellenére hetekig sem tudta tartani a várat. Holott 5 ezer fő 200+ löveggel, illetve ~100 tábori ágyúval örökre tartani kellett volna tudni egy ekkora erődítést. Most hogy mást ne mondjak, az rendben van, hogy védte a vízművet, de magán a váron belül szemmel láthatóan nem alakított ki másodlagos védelmi vonalakat és kizárólag a várfalak védelmére összpontosított, ami a lőfegyverek elterjedése óta teljesen dilettáns védelmi elképzelést jelent, hiszen ahogy látható, EGYETLEN rés törése és az azon keresztül indított roham (amit több ezer fő védőnek simán vissza kellett volna vernie) elég volt a vár elfoglalásához.
VAGYIS LÚZER volt, nem hős.
Az egy más kérdés, hogy képes volt pár hónap alatt erődíteni, de igazából ez nem jelent mást, mint az elképesztő mennyiségű hadianyag felhalmozását, hiszen a magyar csapatok kezébe egy komolyabb(!) hadsereg(!) felszerelésére elegendő hadianyag került a leírások szerint, sőt mi több, ennyi ágyúval és felszerelhető talpassal még a császári csapatokkal is pariba kerülhettünk volna tűzerőben és felszerelt gyalogsági létszámban.
Mindennek alapján én azt olvastam ki az egészből, hogy valójában már megint hazaáruló mocskos marxista kossuth ármányjkodásával állunk szemben, aki el akarta veszejteni Görgeit, azaz odavitte a vár alá, hogy a vereség, avagy elhúzódó ostrom miatt kegyvesztett legyen (a mocsadék taktikájába tökéletesen beleillik az összetegeződés is), hiszen Görgeit "elfelejtették" tájékoztatni arról, hogy a vár nem abban az állapotban van, amiben otthagyta.
Ha tájékoztatják, akkor nyilván azonnal berendeli az ostromágyúkat, amit - mindkétt cikk szerint - AZONNAL a rendelkezésére bocsájtott Komárom, és ami megdöbbentő módon nemhogy nem későn hanem sokkal korábban érkezett mint ahogy hadbavethető lett volna, hiszen több mint egy hétig csak álltak és várták, amig az ütegállás megépül hozzájuk. Magyarán szólva, valójában Buda ostromához EGY JÓVAL KISEBB hadsereg is elég lett volna, amely előkészíti az ostromágyúkat.
Ugyanakkor a fentiekből következően számomra úgy tűnik, hogy Buda ostromának kizárólag Görgei kegyvesztetté tétele volt az oka, egyébként semmi értelme sem volt ebben a formában.
Miért?
Azért, mert ha azt szerették volna, hogy megszerezzék a zsákmányt a várból, hogy felfegyverezzék a csapatokat, előnyt kovácsoljanak ebből, akkor EGYBŐL ostromágyúkkal kellett volna felvonulni és azonnal meg kellett volna kezdeni azok beásását FÜGGETLENÜL ATTÓL, hogy esetleg a vízművet sikerül-e elfoglalni, avagy sem. Ha csak másodlagos hadművelet volt, ahhoz meg felesleges volt ekkora haderővel odamenni, hiszen jól látható a leírásokból, hogy a csapatok nagy részére (inclusive ágyúk) semmi szükség nem volt az ostromhoz.
Az pedig, hogy SEMMIFÉLE felderítés nem volt, semmiféle hír nem jutott el Görgeihez az ostrom előtt, az önmagában mutatja, hogy ez csapda volt a számára.
Hasonlóképpen nem kicsit kezdtem el felhúzni a szemem akkor, amikor az "állandó Duna híd fontosságát" emlegették, miközben a magyar utászok simán pontonhidat ácsoltak napok alatt, amit még vontatni is képesek voltak. Ha ezt történetesen nem Buda ALATT teszik meg, hanem Buda FELETT, akár a mai Margit híd vonalában, akkor azt nem tudták volna a várból lövetni és még csak kerülő sem lett volna. Ezek mellébeszélésnek tűnnek, a lényeg hazaáruló mocsok kossuth ellenfelének a tönkretétele volt.
TALÁN, DE CSAK TALÁN ez volt az, amit Görgei felismert és TALÁN ez is közrejátszott abban, hogy nem volt hajlandó a cári seregekkel csatába vonulni, hiszen tudta, hogy ez megint csak mocsadék kossuth iránta érzett gyűlöletéből fakadt. Nem is csoda talán, hogy aljakossuth elmenekült, hiszen Görgei nyilván felnégyelte volna a harcok után, ha megtalálja.
Namármost, nézzük a dolgot másféleképpen:
Nem értem, hogy mit nyertünk a vár bevételével. Értem én aljamocsokkossuth lózungolását, csakhogy annak semmi értelme nincs: Tudták, hogy a császár cári segítséget kér, az egyetlen esély ebben az ügyben (szokásosan) az lett volna, ha valaki prominens elmegy a cárhoz tárgyalni és JOBB feltételeket ígér neki, mint a császár, mondjuk adott esetben cári régens kinevezését az ország élére. Bármit.
Node ilyenről szó sem volt.
EBBEN a környezetben azonban pontosan tudható, hogy Buda bevétele lehet, hogy egy megnyert csata lesz, de a háború megnyeréséhez egyetlen fikarcnyival sem járul hozzá, hiszen semmit sem nyerünk vele. Ez ügyben érdemes arra gondolni, hogy Görgei nem tudhatta, hogy mit fog zsákmányoli a várban!
És ha még mindig belegondolok, akkor is oda jutok, hogy ennek semmi értelme nem volt. A valós esélyeinket megnézve EGY, azaz EGY lehetőségünk lett volna, az, hogy megpróbáljuk megverni a császári csapatokat. SOK esély nem volt erre, mondjuk úgy, hogy 19-re lapot húzást jelentett volna ez, de így meg 14-re nem húztunk lapot a bank ellen. Ha akkor valami csoda folytán szétszórjuk a császári csapatokat, megtámadjuk Bécset, bármi hasonlót teszünk, akkor TALÁN lehetett volna esélyünk valamiféle engedmény kicsikarására, de azzal, hogy megvártuk a cári beavatkozást, azzal az égvilágon semmi esélyünk sem maradt.
Ha azzal a céllal vesszük be a várat, hogy a zsákmányból fegyverezzünk fel csapatokat, annak is lett volna értelme, de ahhoz meg korábban is lehetett volna indítani a támadást, illetve utána haladéktalanul kellett volna támadásba átvinni az erőinket.
Mindezek alapján úgy vélem, Budavár ostromának egyetlen értelme volt, aljakossuth ki akarta csinálni Görgeit. Ugyanis nem hitte, hogy be tudja venni a várat, hiszen pusztán azzal nem rendelkezett a hadba indított sereg, amire szükség lett volna: ostromágyúval, és hazaárulóaljakossuth joggal számított arra, hogy Guyon esetleg nem is küldi el az ágyúkat, avagy egy megforduló császári ellentámadás Komáromot újra fenyegetve lehetetlenné teszi az ostromágyúk elszállíátását. Vagy éppen, eszébe sem jutott, hogy Görgeinek eszébe jut elkérni az ágyúkat Komáromból.
Lássuk be, hogy valójában annak, hogy Görgei kudarcot vall az ostrom során, annak sokkal nagyobb esélye volt, mint annak, hogy sikerrel jár. És a fennmaradt iratokból egyértelmű, hogy ezzel egyedül (és éppen!) ő nem volt tisztában!!
Azért nem ártana nekünk egy új Mátyás. :))
Mivel meg nem történt eseményekről beszélünk, nehéz igazságot tenni :)
De a magam részéről továbbra is fenntartom, hogy a 80-as évek felsorolt kudarcai már nem az általad vízionált felívelést és konszolidációt vetítették előre, sokkal inkább egy visszaszorulást...
Egyébként 1489-ben már odáig ment, hogy feldarabolta volna az országot, János Boszniából és Horvátországból létrejött önálló királyság ura lett volna, elismerése fejében a Hbs-ok visszakapták volna az elvesztett területeiket. Csak azon bukott meg a terv, hogy ezek egy része csak Mátyás halálával lett volna újra osztrák, vagy hatalmas összeg fejében. Szilézia ekkor már szintén János kezén volt.
Hogy még egy neves szakértő szerintem helytálló értékelését idézzem,Kubinyi András: Mátyás, a személyiség:
"Uralkodása értékelésénél máig vitatott, hogy miért nem fordult a török ellen, és miért fecsérelte el az ország erejét nyugati hadjáratokra. A fentiek alapján ez érthető. Magyarország egyedül képtelen lett volna kiűzni a törököt a Balkánról. Az ország Mátyás elődei idején is gyakran állt perszonális unióban szomszéd országokkal. Amennyiben római királlyá választották volna, mint elődeit, Albertet és Zsigmondot, a török kérdést is kedvezőbb körülmények között oldhatta volna meg. A nyugati hadjáratokra pedig azért is szüksége volt, mert így tudta az alapjában véve gyenge hatalmi bázissal rendelkező uralkodó zsoldosait foglalkoztatni, akik a gazdag nyugati tartományokban rablással is kárpótolhatták magukat, amennyiben a király adós maradt zsoldjukkal. A király bevételei ugyanis nem voltak elegendők a katonák fizetésére és a mecénási tevékenységre. A hadseregre pedig szüksége volt belső hatalma biztosítására is. Noha uralkodása alatt az ország elszegényedett, tevékenységét mégis maximálisan pozitívan értékelhetjük. Uralkodása elején megakadályozta az ország részekre bomlását, a török elleni végvárvonal kiépítésével pedig fél évszázadra megvédte az ország határait. Nélküle a mohácsi katasztrófa már a 15. század második felében bekövetkezett volna. "
Egy hódítást mindig konszolidálni kell. Erre idő kell. Neki pont ez nem jutott és nem volt más aki azt helyette véghez vigye.
Ezért írtam ha van 10-15 éve még (kora miatt bele fért volna), addigra kiépül a magyar közigazgatás, birodalom a meghódított területeken. Csökkenhet az adó a magyar területeken. Német ügy megoldódik harctéren.
Külpolitikában a tér/lehetőség megjött volna a területek konszolidálásával.
Meg tudta volna oldani esetleg az utódlást is.
Magyarul a mű félbemaradt a vége előtt, a győzelem előtt.
A borzalmas jövő miatt MÉG jobban felértékelődött az emberekben később, már akkor is.
Azért megér egy misét a Mohács utáni magyar politika is. 1526 végére török katona nem maradt a magyar területeken. És lett idő Buda elfoglalásáig. Ki lehetett volna használni.
Nálam is a legjobbak között van, bár az összehasonlítás nagyon nehéz, hiszen minden kor más kihívásokat támasztott.
A hanyatlásról majd képet kaphatsz a linkelt cikkből is -de ugyanez van a Szakály könyvben is. Gyakorlatilag minden terv bebukott az utolsó évtizedben, a cseh szövetség, a német királyi cím megszerzése, Dzsem meggyilkolása, a kül- és belpolitikailag és utódlásilag a Beatrix házasság, a törökellenes háború terve, a svájc, bajor, fr. szövetségi tervek, Moldva elvesztése, kiegyezés a Habsburgokkal stb. Katonailag még mindig fölényben voltunk, bár az előrenyomulás megtorpant, de külpolitikailag egyre inkább elszigetelődtünk.
És hogy mennyire agyaglábakon állt az egész birodalom, hogy mennyire egy személy zsenije tartotta össze, azt a halála utáni villámgyors összeomlás tükrözi leginkább.
Én azért úgy gondolom, hogy egyik legnagyobb királyunk volt.
A központi hatalom szétesését ami a lengyeleknél láthatóvá vált tökéletesen nálunk megakadályozta sőt központosítással félelmetes hatalmai erőt ért el.
Török felismerés szerintem döntő, mert egy rettenetes háborúba mentünk volna bele és előbb bukunk.
Az, hogy a nyugati hódítások mögött nem volt török ellenes erőgyűjtés, csak dinasztikus ok, én laikusként nem hiszem. Tudta ez mekkora erőbe kerül az országnak, ezt tudjuk, felismerte.
Szerintem volt benne ez is az is.
Utolsó nagy királyunk volt. Több dicsőséges évszázad nagy királyainak sora szakad meg végleg.
Azzal nem értek egyet, hogy a csúcson hagyta abba.
Pont mikor learathatta volna a győzelmet (harctéren és politikában), akkor távozott. Már Ő állt győzelemre minden téren. Az egész koncepció ha volt a nyugati hódítások mögött így elveszett halálával pillantok alatt. Annál ami jött csak jobb lett volna az élő Mátyás, még kevésbé hatékonyan is, már ha az volt.
Én a hanyatlást nem értem, elég sok könyvet olvasva róla, igaz viszont nem szakértőként !!!
Azt azért ne feledd, hogy külön-külön értendő az erőfölény, ehhez képest gyakran a cseh-lengyel-osztrák szövetségek legkülönbözőbb variációival állt szemben, ehhez jött még, hogy gyenge legitimációja miatt rendre felkelést is szítottak a hátában. Ráadásul finoman szólva sem volt népszerű itthon a nyugati hadakozás.
Közben beleolvasgattam még néhány Mátyás-értékelésbe, igazából minden újabb munka nagyjából hasonló következtetésre jut: Helyes politika törökügyben, sokkal inkább dinasztikus érdekből, mint valódi távlati törökellenes összefogásból indított nyugati háborúk, amik még így is egybeestek az ország érdekeivel, az uralkodás első fele egyértelmű sikertörténet, de az 1480-as évek már hanyatlást hoznak, melybe a betegség, utódlási problémák, rossz házasság, elhibázott külpolitika egyaránt szerepet játszottak. Az összkép - különösen a későbbiek fényében - még így is pozitív, de így kicsit belemélyedve nem biztos, hogy valóban jó lett volna a későbbi megítélés szempontjából, ha mégis tovább él, hiszen így a - látszólagos - csúcson hagyta abba.
"Mátyás Magyarországa csak a törökkel szemben számított gyengének – mint ahogy annak számított volna bármely más európai államalakulat is! –, szomszédainál tulajdonképpen erősebb volt."
Hát igen a cseh hadjárat is jól indult és mi lett belőle....
Ebből az egységes és koncentrált magyar erőből többet kellett volna kihozni a nyugattal szemben.
persze ezt könnyű innen mondani. :)
Addig is egy újabb "nagyágyú" meglátásaiból, Szakály Ferenc: Virágkor és hanyatlás c. könyvéből:
"Az uralkodónak a török kérdésről vallott nézetei világosan állnak előttünk. Úgy vélte: az erőviszonyok a törökök javára módosultak, s nincs értelme tovább erőltetni a kis erőkkel végrehajtott balkáni offenzívákat. Azok ugyanis keresztény sikerek helyett az oszmánok önbizalmának növekedéséhez vezetnek, s súlyos helyzetbe hozzák a törökök útjába eső országokat, köztük elsősorban Magyarországot. Támadást tehát csak minden eddiginél szélesebb körű keresztény összefogással, a korábbiaknál nagyobb és jobban felszerelt sereggel szabad indítani. Méghozzá a szárazföldön, hiszen a flottaakciók nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, s a törökök ereje a szárazföldi csapatukban rejlik. Kijelentette, hogy mindaddig békés egymás mellett élésre törekszik a Portával, amíg megnyugtató nemzetközi garanciákat, jelentősebb katonai és pénzügyi támogatást nem kap. Ígéretekre nem hagyatkozik, s nem engedi magát beugratni előkészítetlen vállalkozásokba. Bár elutasító nyilatkozatai az országhatárokon belül és kívül egyaránt visszatetszést keltettek, helyzetfelismerése minden ízében átgondolt és helytálló"
" Jól hangzó feltevés, hogy Mátyás azért erőltette az északi és a nyugati hódításokat, hogy ily módon kiegyenlítse a területi aránytalanságot, s a törökellenes fellépés céljából egyesítse a térség erőforrásait. Mióta az oszmánok megjelentek a Balkánon, minden környékbeli uralkodóház a török fenyegetéssel indokolta a maga „tróngyűjtési” kísérleteit. Az akkor még ép Magyarország semmivel sem tűnik alkalmatlanabb bázisnak az erőegyesítési kísérletek számára, mint a körülbelül azonos fejlettségű, de széttagoltabb Lengyelország vagy a kicsiny, s nem kevésbé széttagolt Ausztria, ahonnan a Jagelló-, illetve a Habsburg-házból való uralkodók eddig a magyar trónra kerültek. Sőt, a Magyarországról kiinduló egyesítési kísérlet bizonyos előnyökkel is járhatott, hiszen a magyarokat az állandó veszélyeztetettség eleve rákényszerítette arra, hogy az általuk irányított esetleges új hatalmi formáció erőforrásait valóban a törökellenes harcban kamatoztassák.
A perszonálunió formájában megvalósult országegyesítések azonban nem sokat lendíthettek a törökellenes összefogás ügyén. Az egyazon főt uraló, de belügyeiket önállóan intéző, saját törvényeik szerint élő országokat csak nagyritkán sikerült tényleges katonai és politikai akcióegységbe kovácsolni. A magasztos közcélok hangoztatása valójában mindig a dinasztikus érdekek leplezésére szolgált. Ez alól Mátyás sem volt kivétel, olyannyira nem, hogy egyenest őt tekinthetjük a becsvágyó dinasztia-alapító prototípusának. A gőgösségig öntudatos, hatalomvágyó ifjút mérhetetlenül felbőszítette, hogy a környék régi dinasztiái „nevetséges, nem nemesi származású felkapaszkodottnak” minősítették, s a legdurvább formában utasították vissza közeledési (pl. leánykérési) kísérleteit is. Válaszul Mátyás kidolgoztatta azt az elméletet, miszerint a Hunyadiak a római Corvinusok leszármazottai, vagyis: előkelőbbek akár a Habsburgoknál, akár a Jagellóknál. S nyilván ő terjesztette azt is, hogy apja Zsigmond király törvénytelen fia lett volna. Ezek az összefüggések, s nem pedig egy törökellenes összefogás távlati célja magyarázzák Mátyás orientáció-váltását.
Azt, ami a legitimitás terén hibádzott, csak fegyverrel lehetett helyreütni. A magyar trónt 1458 után még sokáig megüresedettnek tekintő szomszéd dinasztiákat csakis ez kényszeríthette rá, hogy az új dinasztia jelentkezését és létezését tudomásul vegyék, azt elismerjék, s hogy magyarországi aspirációikról, legalábbis időlegesen, lemondjanak. Mátyás Magyarországa csak a törökkel szemben számított gyengének – mint ahogy annak számított volna bármely más európai államalakulat is! –, szomszédainál tulajdonképpen erősebb volt."
