igen, ez így van.
-
"EZÉRT fontos az, hogy úgy élj, ami boldoggá tesz és ami megfelel a számodra. Ebből következik az, hogy az ember TÉVED, amikor forszírozni akarja magát, sőt egészen pontosan tudható, hogy HA FORSZÍROZNIA KELL, AKKOR ROSSZ IRÁNYBA TART. Ugyanis ha az irányodba mész, akkor kisimul előtted az élet és minden rendbejön, ha viszont nem, akkor elképesztő erőhatással is kínlódhatsz egy helyben állva."
-
és az utána következők is pont így vannak.
"Egyébként ezekről Müller Péter is sokat írt és tartott előadást, pont ezekről amit írtál. Ő is azt mondta, hogy ha káoszt kéne csinálni akkor sok inputot beadni egy időben és akkor the end."
Ezt hívják DDoS támadásnak :)
"DE kapcsolódva a maihoz is, valóban mindig előre akarja magát az ember forszírozni ilyen-olyan módon"
És ez a hiba, ha ezt önismeret nélkül teszi. Akkor ugyanis nem előre forszírozza magát az ember, hanem mások vágyainak az irányába, lásd:
"No, de a c salád forszírozza a saját kecót, családalapítást, és nem is kell innen folytatni."
Talán itt utalnék vissza az "egzisztenciális világképre" és amit a párválasztással kapcsolatban mondtam, ez pedig pont az volt, hogy EZÉRT kell megválogatni, hogy kivel vagy együtt ÉS EBBEN az értelemben. Ugyanis nem mindegy, pont az a nem mindegy, hogy a család is ÖRÜL annak, hogy mész a saját irányodba, mert ezt ők is élvezik, és várják és segítenek benne, vagy valójában te mész abba az irányba, amit ELVÁRNAK tőled és ezért állandó nyomás alatt próbálsz teljesíteni - röviden, nem a saját életedet éled.
UGYANAZ, de pontosan UGYANAZ a tevékenység egészen másképpen manifesztálódik benned akkor, ha SAJÁT kedvedből és a SAJÁT érdekedből csinálod és akkor, ha MÁS kedvéért és MÁS érdekéből csinálod.
Hogy úgy mondjam, nem mindegy, hogy veszel egy DŰZNIT valakinek, hogy örömet okozzon, avagy kifizeted egy DŰZNINEK az árát neki. Pénzben, a pénzhez kapcsolódó munkában ugyanannyi, de egészen más az, hogy az egyikben örömet tudsz okozni és ezt te tudod (már megérte!), a másikban pedig semmi öröm nincs, csak a kiadás.
EZÉRT fontos az, hogy úgy élj, ami boldoggá tesz és ami megfelel a számodra. Ebből következik az, hogy az ember TÉVED, amikor forszírozni akarja magát, sőt egészen pontosan tudható, hogy HA FORSZÍROZNIA KELL, AKKOR ROSSZ IRÁNYBA TART. Ugyanis ha az irányodba mész, akkor kisimul előtted az élet és minden rendbejön, ha viszont nem, akkor elképesztő erőhatással is kínlódhatsz egy helyben állva.
Ha viszont következetesen tartod magad az egzisztenciális életképedhez, akkor ez az egész problémakör elő sem jöhet, mert azonnal lepattintod magadról azt, aki ettől el akar téríteni. Ellenpróba: Ha az a valaki valóban szeret téged, méghozzá feltétel nélkül szeret, akkor annak az első és legalapvetőbb része az, hogy ELFOGAD OLYANNAK, AMILYEN VAGY, sőt, PONTOSAN OLYANNAK AKAR LÁTNI, AMILYEN VAGY, mert ez okoz számára örömöt.
Tehát máris tudható, hogy aki meg akarja változtatni az egzisztenciális életképedet, az nem szeret, illetve, még ha szeret is a maga módján, akkor sem rád van szüksége. Akkor meg mit keresel ott? :)
"A Mátrix azért van, hogy eltakarják a szemed elől a valóságot."
Ezt pedig én kundabuffernek (léthazugságszervnek) hívtam (by Hamvas Béla):
"Ettől van az, hogy mindent fordítva látunk. A látszatról azt hisszük, hogy valóság, a valóságról, hogy látszat. Ami belül van, arról azt hisszük, hogy kívül van, ami belőlünk ered, hogy felénk jön, amiről nem tudunk, hogy nincsen; az anyagról azt hisszük, hogy sűrű, a bűnösségről, hogy mások azok, a zuhanásról, hogy emelkedés, a hanyatlásról, hogy haladás, a görbéről, hogy egyenes, az életről, hogy rövid, és rohanni kell. A testünkről azt hisszük, hogy mi magunk vagyunk, a szeretetről, hogy szeretkezés, az örömről, hogy birtoklás, zabálás és kéj. A Kundabuffer a hazugságot igaznak tünteti fel, az igazságot megtévesztésnek, a sötétet világosnak, s a másik fejbe verését erkölcsös cselekedetnek. Mivel mindazt, ami belül van, állandóan kívül látja – és ez a látvány elviselhetetlenül pocsék -, elementáris erővel próbálja külvilágát megváltoztatni. Kezdetben csak szóval, térítéssel, agitációval, később kőbaltával, karddal, puskával, szuronnyal, korbáccsal, spanyolcsizmával, inkvizícióval, koholt perekkel, elektrosokkal, mérges gázzal és atombombával. A lélek belső világát nem látja, s ezért azt hiszi, hogy egy-egy ember vagy emberfaj kipusztításával a jog, az érdem és az igazság kérdése egyszer s mindenkorra elintézhető. Ez a szerv olyan kellemes optikát ad, amelyben az ember önmagát szépnek, tisztának, vétlennek, jónak látja – mindenki mást csúnyának, mocskosnak, vétkesnek, rossznak.
Tudod, hogy a külvilág képe szemlencsénken át, fordítva érkezik az agyunkba. Itt találkozik egy olyan idegi mechanizmussal, amely ezt a képet az eredeti helyzetébe visszafordítja.
A Kundabuffer pontosan fordítva működik.
A talpáról a fejére állítja a valóságot, s mivel örökösen így látod, azt hiszed, hogy ilyen is.
Aki nem így látja, azt vagy tökkelütött hülyének tartod, vagy számító aljas csirkefogónak.
Hamvas azt mondaná, hogy a Kundabuffer a LÉTHAZUGSÁG szerve. A kacagó bölcsek azonban kíméletesebbek: azt mondják, aki hazudik, az tudja, hogy hazudik, de ez a bámulatos szerv pontosan azért van az ember lelkébe ültetve, hogy NE TUDJA HOGY HAZUDIK: azt hiszi és tudja és érzi, hogy a valóság olyan, amilyennek ő látja.
Gurdzsejev még továbbmegy: szerinte ez a legnagyobb adományunk, mert fél vesével lehet élni, süketen is, vakon is; de ha Kundabuffer nem működne bennünk, teljesen összezavarodnánk, nem tudnánk jó szívvel eltaposni többé az ellenségeinket, megkaparintani a koncot, védtelenné válnánk, kiközösítetté, és képtelenek lennénk elviselni ennek a sötét világnak az atmoszféráját.
A Kundabuffer működését másokon könnyű észrevenni, de magunkon lehetetlen, mert optikája olyan ravasz, hogy megakadályozza, hogy az ember önmagába visszanézzen. Ha ez egy pillanatig mégis sikerül, roppant érdekes kép fogadja: kiderül, hogy kívül nemcsak azért van sötét, mert mások, de az ő fejéből is dőlt a sötétség, hogy amit a legerényesebb cselekedetének vélt, azt valójában a vétke motiválta, hogy azért nem ment semmi, mert ő maga elrontotta, nem mások tették boldogtalanná, hanem ő a többiek életét, azzal a torz optikával, ahogyan helyzetét örökösen megítélte – s hirtelen rájön arra, hogy az egészért felelős. Ettől a felismeréstől aztán úgy megijed, hogy azonnal visszaálltja az eredeti helyzetét, azt mondja: „Ez tiszta őrület! Nem elég, hogy mindenki ellenem van, még én is legyek önmagam ellensége?! Szó sincs róla!” És ezek után már nemcsak „ösztönösen”, de „tudatosan” is vádolja a világot, s úgy véli, hogy ő a sorsának sohasem az oka, mindig az áldozata! Most már a felelősséget is kihárítja magából, s úgy véli, hogy a dolgok alakulásáért mindig a környezete a felelős.
Hogy ez a több milliárd nemes lovag és fájdalmas szűzanya hogyan tud maga köré ilyen pocsék világot teremteni: rejtély. De csak kívülről, mert belülről a több milliárd fejben egyszerre jelenik meg a méltatlanság érzése: egyik sem érti, hogyan keveredett ezek közé; hogy egy ilyen értelmes, szép és tiszta léleknek miért kell szenvednie ennyi sátáni figurától. Jó, hogy néhányat agyoncsap közülük, jó, hogy lebombázza a városaikat és gázkamrákba küldi őket, de minden rossz embert még a technikának a jelenlegi magas fokán is roppant nehéz elpusztítani – bár a legújabbkori kísérletek egyre biztatóbbak.
A Kundabuffer igen fejlett technikát tud teremteni.
Élvezi a kényelmes autót, a száguldást, de nem látja a fullasztó szénmonoxidot, amelyet hátul kilő magából. Csak az előtte lévő kocsin, amelyet az ember dühében a legszívesebben letarolna: hogy jön ahhoz, hogy mérgezze a levegőt! Merő jólétszenvedélyből atomreaktorokat teremt, de amikor kihullik a haja, rákos lesz a húga, és a felesége nyomorék gyereket szül, azt mondja, hogy most már csak ezt az icipici hibát kell kiküszöbölni, s itt a Kánaán. A tömegjólét és a tömeghalál összefüggését nem látja. Ami pedig a fegyvereket illeti: mindezt jogos önvédelemből csinálja. Mindkét oldalon. Így aztán jogos önvédelemből az egész emberiség elpusztulhat, de a Kundabuffer abban a hiszemben tartja gazdáját, hogy ő a szórásból kimarad. Az utolsó pillanatig bizonyos benne, hogy ha itt tizedelés vagy harmadolás lesz: ő lesz az egy vagy a kettő.
Ezt a hitét nem lehet elvenni tőle, mert mindent jobban tud, mint mások.
A Kundabuffernek egyébként roppant gazdag szellemi és hitélete van.
Nincs olyan eszme, filozófia elmélet vagy vallás, amelyet önvédelmi mechanizmusába nem tudna azonnal beépíteni. Mégpedig olyan precízen, a lényeg megfordításának olyan tökéletesen kivitelezett hátraszaltójával, hogy mindazon eszméket, amelyek ellene irányulnak, és szét akarják zúzni, arra használja föl, hogy ő maga meghízva és megerősödve kerüljön ki a küzdelemből. A trükkje pedig nem a nyílt ellenállás, hanem éppen ellenkezőleg: prófétája és képviselője lesz minden új eszmének, s a pozitívot olyan automatikus, magától értetődő és villámgyors csellel fordítja ki önmagából, hogy a hazug mozdulatot ő maga sem veszi észre – s innen kezdve ő játssza az Istent.
A matematikából tudod, hogy bármilyen nagy számot beszorzol mínusz eggyel, az egész szám azonnal mínuszá változik. Nos a Kundabuffer ez a láthatatlan mínusz egy: senki sem tudja, hogy ott van, s hogy minden eszmét azonnal beszoroz.
Így lesz minden jószándékú ideológiából botrány.
Szókratészt az igazság nevében mérgezték meg.
Az Úr prófétáját az Úr nevében üldözték.
Jézust Isten nevében feszítették keresztre.
A szeretet vallásából pedig olyan vérfürdő lett, amelyhez foghatót sokáig nem ismert a történelem.
Talán csak a kommunizmus tudta „überolni”, amely a kommunizmus védelmében a kommunistáknak még az írmagját is kiirtotta. Olyan alaposan, hogy aki életben maradt, joggal gyanúsítható, hogy nem is volt igazi kommunista.
Ma már statisztikai tény, hogy az eszmék és a hitek nevében sokkal több embert pusztítottak el, mint gyűlöletből vagy haszonszerzésből – feltéve persze, hogy ezeket a statisztikákat a valódi indokok, és nem különféle korok önvédelmi ideológiái szerint álltjuk össze.
Mivel a tudat alatt működő pozitív erő szellemi eredetünket sohasem engedte teljesen elfeledni: minden tettünknek, még a legaljasabbnak is, igyekszünk szellemi indokot találni.
...
Ha egy részeg fejbe csapja a társát a kocsmában, azt föltétlenül a "szidod az anyámat?" felkiáltással, jogos erkölcsi fölháborodásában teszi, mert ő nem közönséges gyilkos, hanem édesanyja erényeinek védelmező lovagja.
Ebben a helyzetben teljesen nyilvánvaló, hogy az emberiség, több ezer éves történelme során, soha egyetlen eszmét kivitelezni nem tudott
...
...vagy azt mondjuk, hogy az eszmékben volt a hiba, vagy azt, hogy a rossz emberek menet közben elrontották. Persze az utóbbiak közé senki sem számítja bele magát.
Úgyhogy lehet gyűlölködni tovább.
A baj csak ott van, hogy több eszme nincs.
Kénytelenek vagyunk a régiek között kutatni.
Ha elindulsz egy nagyvárosban, attól függően, hogy éppen milyen utcán jársz, s kibe botlasz, lehetsz neonáci, neoimperialista, neokommunista, legalább ötvenfajta keresztény és sokféle buddhista, posztegzisztencialista, sintóista, Krisna-hivő, visszatérhetsz a középkorba, az ókorba és az őskorba, bármikor részt vehetsz egy voodo-szertartáson, és magadévá teheted a sámánok hitét.
Ha teljesen odaadó vagy, s a tagdíjat rendszeresen fizeted, instant megváltásod biztosítva van.
Mindez persze nem is olyan vicces, ezt Gurdzsejev is jól tudta, mint ahogyan azt is, hogy a legnagyobb küzdelme éppen a Kundabuffer ellen van, ami azért is nagyon nehéz, mert manapság már minden pozitív eszme le van járatva – az Evangéliumot is beleértve. Annyian takarták el vele sötét szándékaikat, hogy ha az ember hivatkozik rá, akaratlanul is gyanúba keveredik.
...
Látó az, aki önmagában (és nem másokban!) a Kundabuffer működését felszámolta.
Ilyen ember nincs.
Mert ha valaki azt képzeli, hogy ilyen: máris a Kundabuffer hatása alatt van.
Harcolni lehet vele, meg is lehet sebezni – de fölszámolni teljesen lehetetlen, és egyelőre nem is szabad.
A negatív világnak olyan sötétségében élünk, hogy azt jótékony hazugság és némi önbecsapás nélkül nem is tudnánk elviselni.
Aki a Kundabufferrel a harcot felvette, onnan lehet fölismerni, hogy önmagával szemben állandó gyanúperrel él, a saját tudattalanjának a jeleit figyeli, cselekvéseinek a valódi indítékait sohasem hagyja homályban, s ha csak teheti, a csalást azonnal leleplezi.
Maga a szó az angol „buffer” játékos elferdítéséből ered, amely „ütközőt”, a vonatkocsik közötti öntött vas ütközőt jelenti, s arra utal, hogy ha ez nem lenne, az első kanyarban az egész szerelvény egymásba torlódna.
Így aztán nem történik veszélyes belső koccanás: csattogva és kattogva robogunk a mélységbe."
(Müller Péter: Kígyó és Kereszt) "
Néha szeretlek elkerülni. De csak néha.
Nem is kértem hogy kitárulkozz a nyilvánosság előtt, ez csak természetes. Mint írtam máshol is nálam ez nem szempont, hogy hitelesnek tartsak bárkit is.
És örülök, hogy rendben vagy.
A 22-i hszodról nem feledkeztem el, sőt nagyon is sokat agyaltam róla, csak még nem foglaltam írásba. Ez is egyfajta megerősítés volt. Valahol ezen az idő pénz, pénz (előteremtése) idő tézisen én is sokan merengtem. DE kapcsolódva a maihoz is, valóban mindig előre akarja magát az ember forszírozni ilyen-olyan módon. Na de nem csak maga, hanem a külső környezet is. Ezen már általános iskolás koromba is merengtem, hogy az idő az én legnagyobb ellenségem. Hisz iskolában is miről van szó: készítsd el ezt+azt időre. Írd meg a vizsgát ennyi idő alatt...Miért kell egy számítási vagy fogalmazást időre forszírozva megírni (nyilván kell egy ésszerű időkeret,de szerintem amit kérnek az szűk, az okos de lasabba diákok hátrányban vannak). Szóval fiatalon azt kívánja az ember, hogy ezektől megszabaduljon és lesz ideje. DE nem mert állás (na ekkor talán vagy 1-2 éve amit ki élvez) No, de a c salád forszírozza a saját kecót, családalapítást, és nem is kell innen folytatni. Csoda-e, hogy idegroncsok az emberek? Család, hitel, munka (amit pedig ki is lehetne élvezni). Szétszakíttatják az emberek magukat és a legrosszabb, hogy a külső környezet is presszionálja, hogy ez a helyes. De miért? Miért lenne ez? Miért normális az, hogy valami miatt rohanni, idegeskedni kell? Miért nem haladhat minden ember saját tempójában? Nem vagyunk egyformák, valaki jobban megrágja a dolgokat, kétszer megrántja a kilincset, hogy bezárta valaki rohan. nem kell emelni a sztenderdet. Miért csak az a társadalmilag megfelelő, ha nincs 5 perc ideje, és mindig fáradt?
Szóval, annyi szép dolog van az életben melyet nem hagynak kiélvezni, és kiértékelni. Nekem pl. nagyon kell hogy apróságokat kielemezzek, és utálom ha siettetnek. És ennek ellenére soha nem késtem el semmivel, sőt nagyon is pontos vagyok. De amire ki akarok lyukadni, az az, hogy fiatalon már sulykolják hamisan, hogy rohanni kell, és mindig legyen bűntudatod. Mintha orrukat logató emberekre volna szükség.
És még valami: a bankok, szolgáltatók, pont ezt a rohanást használják ki írd csak alá és fuss, ne olvasd el, ne törődj vele.
Egyébként ezekről Müller Péter is sokat írt és tartott előadást, pont ezekről amit írtál. Ő is azt mondta, hogy ha káoszt kéne csinálni akkor sok inputot beadni egy időben és akkor the end. Egy számítógépet is így lehet megfektetni. És ennek oka is van. erre kell nemet mondani.
sztem elég egyértelműen magyaráztam h bár a legtöbb ember el lenne kenődve, s én is elvoltam és persze ez nem pikkpakk megy de egy ideje már nem vagyok az adósságaim miatt s más miatt sem. teljesen elégedett vagyok és ez látszik is rajtam :o))) nem írnám le se az életemet h hiteles legyek ! :o) és nem legyen :o) egy fórumon, se nem gondolom h egy fórum de bármi más fontos lenne az életben. egy fontos van. a többség sosem jut el idáig. hálás vagyok mindenért ami eddig megtörtént velem s ami ezután fog légyen bármi. ez a kulcs. a boldogsághoz.
-
más:
nem hiszem h félnél :o)))) ez jó !
de tőlem félni szoktak.
ez tény.
valszeg azért mert kemény csaj vagyok :o))) most mit mondjak ha akarsz félj :o)
"legyen heylett legyek"
na meg időnként nem is értem amit mondasz. :-)
:-( Nem: persze elhiszem, csak meglepett, mást hittem rólad ebből a szempontból. És sajnálom.
Gyerekek, mi ez a nagy elkenődés és ellenségeskedés?
Nem értem. Félek szóba állni sokakkal...
Amúgy néha tőled is félek Ursi, te is oda tudsz pörkölni szavakkal...
a legsúlyosabb a lakáshitelem :o) az adósság ? vagy nem ? :o) a többi elenyésző. ehhez képest. bár most lesz egy kis adófizetésem is :o) azért remélem nem kell a teljes életemet leírnom folytatásokban h kellőképp hiteles legyen egy fórumon :o))) a mai hsz-k többsége nevetséges volt, ebbe én is beletartozom, persze lehet h nem a mai nappal.
"mert csak adósságaim vannak :o)))"
Hmmm??? Hogy-hogy :-O?
ja, elfelejtettem hozzátenni, hogy fogyasztói szemmel nézve pedig nagyon nem kéne elégedettnek lennem, mert csak adósságaim vannak :o)))
én elégedett vagyok az életemmel.
nem volt mindig így persze.
de eljutottam odáig, hogy minden úgy van a legjobban ahogy történik.
és később tényleg be is igazolódik, hogy igen.
számomra az volt a legjobb ami történhetett, holott akkor épp tragédiaként éltem meg.
-
egyébiránt a vallások nyilván erről szólnak amit leírsz.
ezt tanítja a Biblia is.
és erre jutottak el végső soron a felvilágosult gondolkodók is mind.
-
ajánlom figyelmedbe és mindenkiébe, aki még nem olvasta volna:
Gargantua és Pantagruel
Részben filozófálgatás, részben meditálás, részben folytatás.
Tegnap elmeséltem valakinek azt, amire jutottam, mire megtudtam, hogy amire én jutottam ezen gondolatmenettel, az szokásosan nem új dolog, hanem ezt már valaki szintén megtette és eljutott erre a gondolatmenetre. Ezt úgy hívják, hogy Buddhista közgazdaságtan :) Merthogy, ott is erre jutottak több ezer évvel ezelőtt.
Amiben leginkább két dolog érdekes a számomra:
- az egyik az, hogy minden látszat ellenére a lényeges dolgok esetében egyáltalán nem változik, változott meg a világ,
- a másik az, hogy ezekre a gondolatokra már komoly ideológia épült ki.
Ami addícionálisan érdekes volt ebben a számomra, az pedig az, hogy ha nem is azt írnám, hogy ez a megvilágosodáshoz vezető út, illetve, hogy az errefelé van, azért az mégiscsak érdekes, hogy ezen felismerések rendszerbe foglalása, a gondolatok leírása ugyanarra vezet, vagyis aki elkezd valóban gondolkodni, valóban észrevenni, hogy mi van a Mátrixon túl, az pontosan ugyanarra a következtetésre fog eljutni.
A Mátrix azért van, hogy eltakarják a szemed elől a valóságot.
A valóság pedig olyan egyszerű, de olyan egyszerű, hogy az félelmetes. Nevezetesen a Buddhista közgazdaságtan általam történő kiterjesztése (vagy lehet, hogy ezt is megtette már valaki korábban, majd kiderül):
A tan lényege: "Mindenki a saját szintjén nyomorog"
A különlegesség ebben az, hogy ennek a magyarázata az, hogy "mindenki eggyel magasabb szintre vágyik és ezért boldogtalan", ami azért különleges a számomra, hiszen mindvégig erről beszéltem a szintek kapcsán, arról, hogy nem szükséges azt megugrani, illetve, hogy több szint megugrása veszélyes és feldolgozhatatlan sokk az emberek többségének a számára és CSAK KIVÉTELEK képesek ennek a megugrására ezért is vannak kevesen, akik viszont ebből már önmagában megélnek, erről könyveket írnak, a többség meg igazhívőként olvasgatja őket és keresi az utat - a másik szintre való felemelkedésének. Holott a megvilágosodás lényege éppen ennek az ellenkezője lenne, annak a felismerése, hogy ez nem tanulható képesség, ez vagy van, vagy nincs.
Miért nem így működik a világ?
Hát azért, mert ha mindenki elfogadná ezt, akkor senki sem akarna FELESLEGESEN többre vágyni, és ha senki sem akarna feleslegesen többre vágyni, akkor összeomlana a gazdaság. Pedig képzeljétek csak el egy pillanatra azt, amikor mindenki megelégedik azzal, amije van. Micsoda boldogság lenne egy pillanat alatt a Földön.
És hát, itt jön az én "szokásos megvilágosodásom", hiszen annyira egyszerű az egész...
Eredeti tanítás: "Mindenki a saját szintjén nyomorog..."
AT kiegészítése: "...annak ellenére, hogy nyilvánvaló, hogy mindenki csak a saját szintjén lehet boldog".
A kiegészítés magyarázata: Hát hol lehetne máshol boldog valaki, mint ahol van?
Hiszen csak a jelenben lehetsz boldog és elégedett, tehát ha a jövőbe posztponálod a boldogságodat az elégedettség érzésének hiányában, akkor garantálod azt, hogy boldogtalan leszel. Ha pedig erőlteted a javak megszerzését (kölcsönből), akkor élből nem lehetsz boldog azzal, amit megszerzel, hiszen ebben az esetben valójában nem a javat szerzed meg, hanem a kötelezettségeket.
Ez az adósrabszolgaság modernkori intézményrendszere, amely ugye nem véletlenül szokott antiszemitizmushoz kapcsolódni, ugyanis a bankárok intézményét az emberek egyfajta ösztönből kompletten (és tévesen!) a zsidósághoz kapcsolják, ugyanakkor egyáltalán nem tévesen látják meg a kamatos kamat azon részét, hogy azt a Tóra szerint csak a gojokkal szemben lehet alkalmazni, a zsidókkal szemben nem. Vagyis valójában az emberek szemét az szúrja, ami több ezer éve le van írva, van egy módszertan, amely módszertan BŰNÖS ÉS ERKÖLCSTELEN, ami történetesen onnan tudható, hogy tiltva van az adott vallás gyakorlói számára. Ugyanakkor az egész módszertan, a különbségtétel a rabszolga, avagy adósrabszolga goj és zsidó között szintén leírt különbsgététel, és bár ezeket általában eléggé szövegkörnyezetből kiragadva szokták beidézni, azért a lényeg tényszerűen az, hogy a KAMATOS KAMAT VALÓJÁBAN ERKÖLCSTELEN.
Mégis felveszik az emberek és mégis elfogdja ezt a mai társadalom. És mivel elfogadják az emberek, elfogadja a társadalom, ezért olyan zavaros ma minden a világban. Egyszerűen nem úgy működnek a pénzügyek, ahogy kellene, nem átlátható a pénz rendszere és annak működése, nincs valójában általános értékmérése már a pénznek, hanem a pénz is egy árucikk lett, ezáltal megsemmisítve az általános értékmérést.
És pont ebből következett az is, hogy az értékmérés, az értékek ma már pénzben denominálttá váltak, így a többre vágyás valójában mára egyszerűen a több pénzre vágyássá vált. Mammon örülne, ha ezt látná, ugyanakkor szerintem ideje felébredni ebből a rémálomból.
A többé válás semmiféleképpen nem értelmezhető az anyagi világban a többé válás mindenképpen csak az anyagi világon kívül értelmezhető. És ez oly könnyen megfogalmazható:
Nem mindegy, hogy TÖBBED VAN, vagy TÖBB LESZEL.
Az egyik egy birtoklás, a másik egy képesség. Az első elvehető, a második nem. Az, hogy a második elérésében segíthet a pénz, az is csak a birtoklásból következő tévút, hiszen valójában nincs szükség a birtoklásra és a pénzre a többé váláshoz. Sőt mi több, a többet birtoklás igazából akadályoz benne.
Vagyis immár nem is olyan furcsa módon ebből az irányból is ugyanoda érkeztünk meg: Ne legyen több, mint amire szükséged van és amit természetesnek tartasz. A bőség nem azt jelenti, hogy agyonnyom a pénzed, hanem hogy van elég pénzed.
És az "elég" definíciója az, amire valakinek tényleg szüksége van. A kevesebb és a több is rossz, de a sokkal kevesebb és a sokkal több a legrosszabb. Ugyanakkor az az érdekesség, hogy a kevesebbhez mindig könnyebb alkalmazkodni, mert az csak agyi beállítás kérdése és az elfogadásé, a több hiánya viszont örökre meg tud nyomorítani, mert állandó elégedetlenséget okoz.
Vagyis értelemszerűen csak a saját szintjén lehet boldog valaki, vagyis az a felismerés, az a megvilágosodás lényege, hogy "hiszen nincs is más lehetőség, mert ez a valóság". Aki a valóságban él, annak elsőnek azt kell megtanulnia, hogy ABBAN a helyzetben lesz boldog, amiben van, bármi is legyen az. És ha ezt valaki megérti, megérzi és átérzi, ha meglátja ezt, akkor azonnal megérti azt, hogy aki ezt a képességet már bírja, az az ember BÁRMIKOR ÉS BÁRMILYEN körülmények között boldog tud lenni, pusztán azért, mert elfogadja azt, ami van és képessé válik arra, hogy meglássa a szépséget abban, ami éppen van.
Aki pedig erre képes, aki ezt így éli meg, annak nincs szüksége "többre", de az sem fogja zavarni, ha többje lesz. És ahogy ezt megérzed, akkor rájössz, hogy hiszen elképesztő "több" vesz körül és ahogy ezt észreveszed és megengeded, hogy az hozzád jöjjön, akkor azt meg is fogod kapni. A görcsösség, az erőszak, a csakazértis valójában eltávolít attól, hogy elérjed a célodat.
Csak gondoljon ebbe mindenki bele: Ha úgy él, ahogy korábban levezettem, hogy minden körülmények között fenntarthatja az életszínvonalát és az az az életszínvonal, ami őt boldoggá teszi, akkor ha ehhez képest több pénze van, akkor az igazából NEM FOGJA MEGHATNI, mert nem lesz számára érdekes. Ugyanakkor nem is fogja eldobni, nem kell szentet játszani, meg kell tartani. És ilyenből egy ember élete során bizony elég sok lesz! És ha elég sok lesz, akkor az annyit jelent, hogy valójában állandóan szerencsésnek fogja magát érezni az ember.
Ezzel szemben az, aki mindig többre vágyik, az soha nem fog megelégedni azzal, ami beérkezik, előre elkölti a pénzét gondolatban, vagy ténylegesen, és innentől kezdve bármennyi is érkezik be hozzá, valójában mindig elégedetlen lesz, mert minden ilyenre úgy fogja érezni, hogy "ez sem elég, hogy elérje a célját" és állandóan mások könyveit fogja bújni, hogy ő hogyan volt olyan sikeres, hogy ANNYI(!) érkezett be hozzá, amennyi. És soha, de soha nem fogja a könyvekből kiolvasni azt a lényeget, hogy hozzá azért érkezett meg, mert neki az volt a karmája. Azért, mert nem ő nem görcsölt rajta. Azért, mert nem követelte. Azért, mert nem a nagy vagyon lebegett a szeme előtt. Azért mert csinált valamit, amit szeretett, amihez értett és észrevette a lehetőséget, ami mindenki előtt ott áll, csak nem szokott vele élni.
És most ellenőrizzük a fenti gondolatmenetet!
Egyszer ugye már levezettem azt, hogy mennyire könnyen tettenérhető a gondolkodásmódban az, amikor valaki alkalmazott és vágyakozik a vállalkozó életére, azt, hogy mennyire alacsony szinten is gondolkodik az, aki a "pörögnek az ezresek" kategóriában akar értekezni a vállalkozásról, az üzletelésről. Most levezetem azt is, hogy mi könnyen észrevehető a másik gondolatmenetéből.
Az, hogy azt hiszi, hogy a sikeresség és a boldogság pénzen mérhető, azaz azt hiszi, hogy ha a másik elégedett, akkor arra csak akkor van jogalapja, lehetősége, módja, ha nagyon gazdag. Vagyis, azt hiszi, hogy ha valaki nem elégedetlen, ha kedves, ha szeretről beszél, akkor az hazudik. Ebből látható ugyanis világosan az, hogy nem érzi jól magát a bőrében, amikor pedig az "újraosztás" lehetősége felmerül, akkor egyből odaáll, hogy "hátha most majd neki is jut belőle". És nem fogja fel, nem érti meg, hogy egyrészről nem fog neki jutni, másrészt azzal sem tudna mit kezdeni, de legfőképpen, akkor sem lenne boldog, mert akkor is lenne valaki, akinek többet osztanak és akkor arra lenne irígy.
Jól látható még az is, ahogy nem értik, hogy ki ér rá és ki nem, ahogy nem értik, hogy ha valaki elérte azt a szintet, ami számára megfelelő, akkor már nem kíván mindent pénzben mérni, sőt mi több, ezen a szinten (tök mindegy, hogy ki hová tette a mércét, lehet ez akár 1 milliós öszvagyon, akár 1000 milliárd dolláros) egyszercsak rájön arra, hogy:
MINEK?
Minek kellett ennyit kínlódni, dolgozni, törni magát, amikor valójában egy idő után már nem a vagyon van érte, hanem ő van a vagyonért. Na ilyenkor szokott előjönni az, ami kiveri a biztosítékot a "feltörekvő ifjú titánokban", az, hogy elkezdi mondani az adott személy, hogy konszolidál, csökkenti a cégek, érdekeltségek számát, egyszerűen azért, mert már nincs kedve hozzá, már nem ad értelmet, sőt mi több, rájön arra, hogy eddig se az adott értelmet az életének.
Csak elvette tőle az idejét és a lehetőségeket. Egy jobban tervezett egzisztenciális életcéllal lehet, hogy kevesebb lenne anyagiakban, de több lett volna érzelmekben. És ha van valami, amit magunkkal viszünk majd, amikor tovább megyünk erről a bolygóról az utunkon, az bizonyosan nem a pénz, a vagyon lesz, hanem az érzelmek. Node aki az utóbbit az előbbiért feláldozza, az hová fog tudni feljutni, avagy továbbmenni? Sehová.
És akkor most gondoljunk és utaljunk vissza az ezoterika azon részére, amely a Tórában például úgy manifesztálódik, hogy egyes vallási közösség hogyan viszonyul az anyagi javakban egymáshoz és a mindenséghez és hogyan viszonyul más vallások képviselőihez. Ha feltételezzük - márpedig feltételezhetjük - hogy ennek a vallásnak az alapja is az evilágon túli létre való felkészülés, illetve a helyes élet leélésének a vágya, akkor nyugodtan feltételezhetjük azt, hogy az, hogy a valláson belüli szabályok lényege a helyes életmód, akkor az azon kívülieké az ezzel ellentétes életmód.
Amiből az következik, hogy aki aszerint él, az nem igazán fog felemelkedni, vagy feltámadni, hiszen nem megfelelően él. Ennek megfelelően, ha valaki észreveszi, hogy ennek a megkülönböztetésnek az alapja ebben leledzik és ez a korábbi tanítások ilyetén megfontolásból való kettéosztása, akkor meg lehet érteni azt is, hogy:
A jelenlegi világi élet, a kamatos kamatról szóló, adósrabszolgásító világkép a Tóra tanítása szerint nem lehet helyes, sőt, az nem vezethet a feltámadáshoz. Nem véletlen tehát, hogy az orthodox zsidók magukra más szabályokat alkalmaznak tehát, és az sem, hogy ezt észre kell venni.
No persze nem abban az értelemben, ahogy ezt az antiszemiták szokták tenni, azaz zsidózásban, meg zsidók kiírtásában gondolkodva, hanem abban az értelemben (per definitionem, ha ez megtörténne, akkor sem változna a gondolkodásmód, vagyis maradna minden a régiben), hogy a gondolkodásmódunkat KELL megváltoztatni, hiszen TUDHATÓ, hogy nem jó az a világ, amiben vagyunk abban a formában, ahogy most van. Ugyanakkor az, hogy nem jó, arról nem a világ tehet, hanem mi. Tehát nem a zsidókra kell mutogatni, hanem egyszerűen észre kell venni, hogy hogyan kell élni:
Tartózkodni a kamatos kamattól, egymás kifosztásától, egymás adósrabszolgásításától, illetve tényleges rabszolgásításától, ezt pedig a mai világban csak egyféleképpen lehet megtenni:
Mondj nemet a fogyasztói társadalomra, mondj nemet a szükségtelen fogyasztásra, avagy:
MONDJ IGENT A SAJÁT ÉLETEDRE és fogadjad el, éljed meg azt úgy, ahogy van, olyannak, amilyen és TUDD, hogy az jó. Ha pedig tudod, hogy nem jó, akkor változtass. Ezt annak idején Marcus Aurelius fogalmazta meg a legbölcsebben:
"Istenem, adj derűt, hogy elfogadjam azt, amit nem tudok megváltoztatni.
Bátorságot, hogy megváltoztassam azt, amit meg bírok változtatni,
és bölcsességet, hogy fel tudjam ismerni, a kettő közötti különbséget.
Marcus Aurelius"
Szóval, Buddha, Marcus Aurelius és más "nagy" emberek eljutottak oda, ami pofonegyszerű.
Egyszerűen el kell fogadni az életet, és csak akkor akarjuk megváltoztatni, HA MI AKARJUK és meg kell tanulni ellenállni a külső befolyásolásnak, és MÁSOK óhajából megváltoztatni vágyni az életünket.
Ehhez pedig önismeret kell.
Az önismerethez pedig idő.
És hát persze, hogy nem ismerik nemhogy egymást, hanem magukat sem az emberek, ha egyszer minden idejüket a pénzszerzésre fordítják... amit - ha megismernék magukat - valójában egyáltalán nem is így tennének.
A kör bezárult.
Nem másokat kellene megismerni, hanem önmagunkat.
És ezért is van az, hogy amikor én nem szalon és álentellektüell módjára sáros bakanccsal belelépek valaki hamis aurájába és a magáról sugárzott hamis képbe, akkor hatalmas ordítás lesz, és még hatalmasabb ordítás, amikor erre rendszerszinten is képes vagyok, és megmutatom, hogy ki az, aki csak hiszi magáról, hogy az ami, aki abban éli ki magát, hogy mutatja magát valakinek, és leginkább akkor, amikor világosan rámutatok arra, hogy: ezek mind azokat vágyják vissza a hatalomba, akik nem csak ilyenek, hanem kizárólag azt a világképet tolerálják, amiben a deviancia, a hazugság reggel, délben és este, valamit a PC egymás fenekének a nyalogatása dívik, mert ez az egyetlen világ, amiben olyannak hazudhatják magukat, ami elfedi sekélyes létüket legalább maguk elől. Ezért is nem bírják sem felfogni, sem elviselni azt, amikor valaki a távolból, látatlanban megmutatja nekik a valós énüket, azt, hogy mennyire nem azok, akiknek képzelik magukat.
Ezért is van az, hogy ha az ilyen embereknek hatalom, vagy pénz kerül a kezébe, akkor pillanatok alatt száll el velük a ló, és válnak kegyetlenné, zsarnokká és diktátorrá, ugyanakkor pont ebből is vezethető le az, hogy miért valós félelmük az, hogy aki erre rámutat, abból lesz ilyen ember. Ugyanis, saját magukat vetítik ki, a saját vágyaikat és félelmeiket projektálják ki, vagyis pontosan tudható, hogy minél hangosabban tiltakozik valaki mondjuk a moderáció, vagy az őszinte beszólások miatt, vagy éppen egy 2/3-os demokratikus választáson győztes párttal szemben, annál inkább retteg, mert tudja, hogy ő milyen lenne az adott helyzetben ÉS FÉL ATTÓL, HOGY VELE IS ÍGY FOGNAK MAJD MOST ELBÁNNI. Ők a hivatásos rettegők, akik már nagyon vágyják vissza azt a rendszert, amiben a deviancia lesz a normális, valamint az, hogy "tisztelni kell a hazug képeket és ideológiákat", mert abban egészen jól el tudják helyezni magukat.
Egy valódi értékekkel bíró világban viszont csak az értékek pusztítására tudnak felesküdni, hiszen ha azok léteznek, akkor látható, hogy ők senkik. Ezért is szokták ezen ideológiák mindig elpusztítani a magasabb szintű kultúrákat, amelynek a legfontosabb módszertana azok sárbatiprása, meggyalázása, hazug módon feltűntetése, és ez mindig is így volt a homo destructivus feltűnése óta. Ezért pusztultak ki a korábbi kultúrák az ősi Egyiptomtól kezdve Perzsián át az amerikai kultúrákon keresztül egészen a kereszténységig.
És ez utóbbit nagyon meg kell érteni.
Azok az országok, birodalmak, nemzetek a történelem során SOHA nem maradtak fenn, amelynek a kultúrája eltörlődött és akár évszázados, évezredes megszálláson, hontalanságon keresztül is fennmaradtak azok, amelynek a kultúrája fennmaradt. EZÉRT fontos az, hogy az európai kultúra öröksége fennmaradjon és a lelkekben éljen, mert ez a fennmaradás záloga. Nem a keresztény hit, hanem a keresztény kultúra.
Nem véletlen, hogy el akarják pusztítani és ebben a boldogtalanok, elégedetlenek esetében egyre nagyobb tömegre számíthatnak, hiszen ők mind a rendszerben látják a lúzerségük okát, ahelyett, hogy magukba nézve megtalálnák annak a valós okát, és azt megváltoztatva kellene boldoggá tenni az életüket.
Hosszú időn keresztül úgy véltem, hogy ők menthetőek, meg kell őket menteni. Ma már nem így látom, ma már úgy látom, hogy reménytelenek, de azért még van remény azok esetében, akik nem váltak menthetetlenül a destruktivizmus híveivé.
Szóval, egyszóval, minden irányból ugyanoda érkezünk meg:
Oda, hogy az embernek meg kell ismernie önmagát és el kell tudnia önmagát fogadni olyannak, amilyen.
És pontosan onnan tudható, hogy ki hol tart ezen az úton, avagy ezen a tengelyen, hogy mennyire fontos számára az, hogy MÁSOK fogadják el, és hogy értékeljék. Mert minél inkább fontos neki, annál nagyobb gond van a lelkében. És ezért általában nagyon dühösek, amikor valaki erre rá tud mutatni. Ez van :)
Akinek önismerete van, annak semmi másra nincs szüksége.
És minél inkább nincs, annál többre vágyik az anyagiak terén.
Akkor folytassuk :)
Szóval, eljutottunk odáig, hogy milyen egyszerű is a "vagyonosodás".
Most akkor kezdjünk bele abba, hogy mi akadályozhat meg ebben.
Az első dolog értelemszerűen az, ha nem tartod be a SAJÁT egzisztenciális életképed szabályait. Erről ne beszéljünk tovább, ez nyilvánvaló.
Node vegyük a másik oldalt, azt az oldalt, amiről megint nem szoktak beszélni, beszélgetni. Ez az oldal pedig az, hogy szabad-e "erőszakkal" növelni a vagyont, szabad-e elszakadni az egzisztenciális életképtől a másik irányba: Azaz a gürizés, gyorsítás(!), "még többet" irányába.
A válasz pedig az, hogy nem.
Ez elsőre meglepő lehet, hiszen látszólag logikus lenne, hogy ha valaki többet keres, többet tesz félre, akkor gyorsabban, avagy hamarabb, esetleg többet ér el azonos, vagy kevesbb idő alatt. Ez azonban nem igaz. Mert ez hazugság, és ezt pontosan tudja például az összes MLM rendszer hittérítője és az összes "másodállás" és társainak a szószólója.
Meg kell érteni, hogy vagyonosodni CSAK A FŐÁLLÁSBÓL lehet és szabad vagyonosodni vágyni.
Miért?
Mert a helyesen tervezett egzisztenciális életkép nem a pénzről szól, hanem egy életmódról, hiszen valójában ez kerül megtervezésre azzal, hogy annak a költségeit létrehozzuk. Node mi kell még ehhez az egzisztenciális életképhez?
IDŐ és család.
Ez utóbbit vegyük kétfelé. Az egyik az, amikor még nincs, a másik az, amikor már van.
Ha még nincs család, akkor az IDŐ azért fontos, hogy legyen rá időnk, hogy megkeressük a megfelelőt, és ha már keressük, akkor is azt mutassuk magunkról ami a valóság. Ugyanis ha azt mutatjuk, ami a valóság, akkor nagyot nem lehet tévedni velünk kapcsolatban, hiszen nem lesz az, hogy "mást várt" az a másik, illetve, hogy "azt hitte" és később jön a nagy csalódás. Ennél azonban van egy rosszabb eset is, amikor valaki azt hiszi, hogy "később valaki más lesz". Mindez kivédhető azzal, ha eleve tudható, hogy valaki nem lesz más, mert nem enged az egzisztenciális életképéből, azaz abba beengedi a megfelelő embert, HISZEN ÉPPEN AZÉRT HOZZA LÉTRE azt. Namármost, ehhez pedig idő kell, és még több IDŐ, amikor már foglalkozni kell az adott személlyel, amikor már IDŐ kell a vele való törődéssel is.
És ennek az időnek bele kell férnie az egzisztenicális életképbe, mert ha nem fér bele, akkor nem lesz normális a párkapcsolat, mert akkor a másik nem fogja azt érezni, hogy eléget tudsz vele törődni. Minden látszat ellenére ugyanis nem a pénz számít, hanem a pénzben megfizethetetlen IDŐ ÉS TÖRŐDÉS. Ha nem erről van szó, akkor máris tudható, hogy azonnal zárni kell a pozíciót, akár veszteség realizálásával is. Mert ez a veszteség bizonyosan kevesebb lesz, mint a halmozódó veszteség, az "állandó futás" az után, hogy rendbejöjjön valami, ami valójában soha nem volt rendben.
Márpedig még ennek a végiggondolásához is IDŐ KELL! Ezért is vannak oly nagy számban működésképtelen párkapcsolatok, hiszen NINCS BENNÜK IDŐ, csak az IDŐ hiánya, ami valójában nagyobb nyomor mint a pénztelenség. Ráadásul ehhez adódik még egy fontos dolog: Amikor NINCS IDŐ, akkor az emberek adott esetben egészen jól "elviselik" egymást, hiszen ALIG TALÁLKOZNAK, ugyanakkor amikor egyszer eljutnak oda, hogy akár csak egy hétig együtt kell lenniük (nyaralás), akkor már meg is bolondulnak egymástól, egyszerűen azért, mert valójában nem tudják egymást elviselni.
És ez mind, de mind ugyanabból fakad, az egzisztenciális életkép hiányából!
Namármost, fenntebb ugye arról az esetről értekeztem, amikor még nincs család. Namármost, ha van, akkor a történet a másik oldalról nézve lesz érdekes, nevezetesen úgy, hogy nem lehet egy családot egyben tartani és normálisan működtetni, HA NINCS BENNE IDŐ. Ha ugyanis nincs idő, akkor nincs idő a gyerekkel foglalkozni (->vö elkényeztetett gyerekek, újgazdag szülők semmirekellő kölykei), de még csak a párkapcsolattal sincs idő foglalkozni és máris ott tartunk, amit elhidegülésnek hívnak. Hiszen a párkapcsolat ugyanolyan, mint bármilyen baráti kapcsolat: ÁPOLNI KELL és az ápolás nem lehet kampányjellegű, egyszer egy ajándék, egyszer egy utazás alapon PÉNZEN VETT örömforrásokban gondolkodás. Az egész fogyasztói társadalom semmi másról sem szól, csak arról, hogy MINÉL TÖBB ALKALMAT GENERÁLJON A FOGYASZTÁSI SZÜKSÉGLET KIALAKÍTÁSÁRA, minél több nevenincs, meg magyartól életidegen ajándékozási alkalom legyen, hogy az emberek belemenjenek ebbe az utcába és ERRE szűkítsék le a családdal való törődést.
Na ez az, ami nem működik. A családhoz ugyanis RENGETEG IDŐ KELL.
És tessék mondani, mi az, amit a boldogságon kívül nem lehet pénzen venni?
Hát az idő.
Vagyis amikor egzisztenciálisan tervezünk, akkor az az igen lényeges különbség a pénzügyi kufárok elvont "vagyonos legyél" című igehirdetéséhez képest, hogy itt az életmód van tervezve és az életmódhoz szükséges IDŐ is, amit adott esetben:
ÚGY HOZUNK LÉTRE, HOGY AZT A PERIÓDUST NEM PÉNZKERESÉSSEL TÖLTJÜK EL.
Vagyis, időt úgy lehet csinálni, hogy nem futunk a vagyon után, nem rohanunk a pénz után! Vagyis EGYENSÚLY kell az idő-vagyon tengelyen, az az egyensúly, hogy legyen elég IDŐ és legyen elég PÉNZ.
És innentől közös a további következtetés:
Amikor valaki az úgynevezett "szabadidejét" elkezdi a pénzkereset mammoni oltárán feláldozni, akkor szerencsejátékosként FÜGGŐVÉ VÁLIK, amit nem szokás így nevezni, pedig ez a valóság. Nem mókuskerékről van szó kéremszépen, nem "felnövésről", hanem egyszerűen arról, hogy:
a számunkra szükséges szabadidőt is feladjuk a számunkra egyébként SZÜKSÉGTELEN pénz érdekében, nagyon sokszor egyébként tényleg paradox módon azzal indokolva ezt, hogy "majd ha elég pénzem lesz, akkor lesz rá időm". Csakhogy ez nyilvánvalóan nem igaz, hiszen HA NEM A PÉNZÉRT törtetne valaki, akkor máris lenne MINDENRE ideje. Most utalnék vissza Lagwagoner testvérére: Ő VALÓJÁBAN IDŐMILLIOMOS.
Ugye milyen érdekes dolog ez barátaim, felebarátaim és ti többiek, hogy milyen egyszerűen is kerülnek a helyére a szép magyar szavak és áll össze az egész rendszer abban a pillanatban, ahogy lehámozzuk mammon hamis tanait a valóságról?
Akinek VAN IDEJE és RENGETEG IDEJE VAN, az is milliomos. Csak éppen: Időmilliomos!
Vagyis nézzük csak vissza az előző tengelyt, az "IDŐ-PÉNZ" tengelyt? Valójában a mammonisták mit is hirdetnek? Azt, hogy ha a pénz mentén elég sokáig elérsz, akkor lesz időd. MAJD. MAJD EGYSZER. És csak egyetlen lényeges van az igéjükben: Az, hogy NEM MOST. Mi van akkor viszont, ha megrázzuk a fejünket és észrevesszük a mammoni tanítást? Az, hogy valójában ha nem a pénz felé megyünk, akkor RENGETEG időnk lesz.
AKÁR MÉG TÚL SOK IS, ÉS AZONNAL.
Node ugye emlékeztek még arra, hogy mit írtam korábban a HIRTELEN SOK PÉNZZEL kapcsolatban? Azt, hogy az megrontja az embert mert tönkreteheti még az egzisztenciális életképét is, node ha az sincs, akkor szinte bizonyosan tönkremegy. Na és akkor most nézzük ugyanezt az IDŐ irányából, és mi adódik? HÁT PONTOSAN UGYANEZ!
Pontosan az fog adódni, hogy AMIKOR TÚL SOK AZ IDŐ, akkor az ugyanúgy kezelhetetlen lesz. Mikor van jellemzően ilyen időszak? A nyugdíjba vonulás sokkja gondolom ismerős lehet mindenkinek, mert már mindenki láthatta másoknál, vagy önmagánál, de ilyen PÉLDÁUL A GYEREK SZÜLETÉSE UTÁNI IDŐSZAK A KISMAMÁKNÁL, illetve az állás elveszítése is. Egyszerűen HIRTELEN túl sok lesz az IDŐ, és nem tudnak vele mit kezdeni az emberek. Erre szokás az úgynevezett "munkaterápiát" ajánlani, de valójában ez butaság, ez mammonista gondolkodás.
A valóság az, hogy ELFOGLALTSÁGRA van szükség, node hogyan legyen ELFOGLALTSÁGRA képessége valakinek aki a pénzkeresésnek élt egész életében ÉS NEM MAGÁNAK? EKKOR szembesül ugyanis saját magával, akkor jön rá arra, hogy mennyire fogalma sincs saját magáról és többnyire saját magát sem tudja elviselni. Az igazolás kedvéért tessék a magyarországi alkoholizmus magas szintjére gondolni, avagy az újgazdag kölykök kábítószerezési hajlamára, vagy például a magával kezdeni semmit sem tudó újgazdagokra gondolni. Pénzük van, csak nem tudnak vele mit kezdeni és megőrjíti őket a TÚL SOK IDŐ. Nincs ebben semmi csodálkoznivaló ebben, hiszen nincs egzisztenciális életképük, node mitől is lenne? Senki sem foglalkozik velük, mert HIÁNYZIK AZ IDŐ.
Ha csak elfoglaltságuk van, már nincs probléma. Ezért fontos az, hogy ne pénzben legyen a világ lemérve, és ezért tragédia az, amikor valaki hirtelen nagy mennyiséget kap.
Ezért kell az egzisztenicális életkép, amelyben PONTOSAN ANNYI IDŐNK van magunkra és a vágyainkra, amennyi szükséges, és amelyben KÖNNYEDÉN(!) megteremtjük ennek az anyagi vonzatát.
AZ OK ÉS AZ OKOZAT TEHÁT LÉNYEGES:
Az egzisztenciális életkép a PÉNZT és a VAGYONT másodlagosan kezeli, az csak egy eredője, illetve szükséges részét képezi az ÉLETNEK, az ÉLETKÉPNEK. Egy egyszerű eredő. Amely meglehetősen alacsony is lehet, csak ez amberek a downsizing világában sem értik még azt, hogy nem szükségszerűen a több a jobb, hanem szükségszerűen az:
ELÉG A LEGJOBB, illetve a MEGELÉGEDÉS AZZAL, AMI VAN.
Aki erre képes, az boldogan éli le az életét, aki pedig nem, az örökké elégedetlen lesz.
Namármost, a felvezető után egy apró következtetés következik a fentiekből.
Ez pedig az, hogy miért szoktam én seftesezni, meg ügyeskedőzni. Azért, mert ez megmutatja adott esetben valakinek a gondolkodásmódját, hiszen az a nagyságrend, amin valakinek az agya jár, az pontosan megmutatja a valós képességeit, a valós működését, a helyét a világban.
Csak nézzük meg az alábbiakat:
"HA az induló tőke: 30.000.000 Ft, ami 8%-os nettójú TBSZ esetében biztosan termel 200.000 Forintot nettóban, és ehhez tesszük hozzá a 150.000 ""garantált nettót"", akkro az 350.000 Ft jövedelmet jelent, vagyis 350.000 Ft-os életszínvonalra lehet berendezkedni.""
Tehát 30.000.000 HUF alsó hangon TBSZ 6%-al számolva is 180.000 Forintot termel havonta. Vagyis már 60.000.000 HUF is 360.000 Forintot termel HAVONTA, nettóban. Ez az összeg egy 550.000 HUF-os bruttó bérnek felel meg.
Azaz ennyit potom 60 millióból ki lehet venni gond nélkül.
Mi következik ebből?
Az, hogy ha valaki magát ""vállalkozónak"" tartja, és van ennyi vagyona, akkor ugye ENNÉL A HASZONNÁL (és nem árrésnél, amivel módszeresen keverik ezt a fogalmat az emberek) illik többet csinálni, mert ugye, ha ennyit sem hoz a bolt, akkor át kell tenni ilyen formába a pénzt, hátradőlni és élvezni az életet.
Tehát ha valaki "sikeres vállalkozó", avagy "sikeres tőzsdés" akinek "vagyona is van", akkor induljunk ki abból, hogy legalább a dupláját megcsinálja ennek a pénzek "kemény munkával" egy év alatt, HISZEN HA NEM csinálja meg, akkor vagy nem jó tőzsdés, avagy vállalkozó, vagy éppen csak a szája nagy, de valójában nincs mögötte semmi. Mert ugye, ha valaki ennek a dupláját megcsinálja adózva, az azért már a 720.000 Ft nettó kategória, ami 1.100.000 Forint BRUTTÓ BÉRNEK FELEL MEG.
Ez gondolom már elgondolkodtatott pár embert, hogy mennyire egyszerű is megítélni """látatlanban""" valakit pusztán az általa leírtak alapján.
De nem fejezem be itt.
Térjünk vissza ugyanis a gondolatmenet elejére.
Vajon mennyi pénzért érdemes lehajolnia valakinek, ha ennyi jövedelme van? Mekkora pénzeken érdemes az agyának már elgondolkodnia és az IDEJÉBŐL arra áldoznia?
Nyilvánvaló, hogy alsó hangon akkor érdemes elgondolkodnia, ha a jövedelmével összevethető összegről van szó. Ennek pedig egyszerűen az az oka, hogy az ember nem gondolkodik NAGYSÁGRENDILEG KISEBB PÉNZEKBEN, ha az túl sok időbe kerül, egyszerűen azért, mert nem éri meg.
Ha például a 720.000 HUF-ot vesszük alapul, akkor vajon van értelme a SZABADIDŐNKET beáldozni 100.000 Ft-ért? NINCS.
Ezt a látszólag megdöbbentő dolgot megismételném:
NINCS! Persze nem arról van szó, hogy ne hajoljunk le egy tárcáért, ne vegyük fel a Lotton elért 4-es eredményét, hanem arról, hogy NE rendezkedjünk be ilyen pénzek megkeresésére, ha az időnkbe is kerül, ugyanis ha félretesszük, akkor azért nincs értelme (nem fogja ugyanis lényegesen eltéríteni az adott időpontra elvárt felhalmozott pénzmennyiséget!!!), ha feléljük, akkor meg azért nincs, hiszen pont azt az időmennyiséget csökkentjük, amiben azt a pénzt élvezhetnénk.
Tessék csak megcsinálni az általam idézett korábbi elszámolást: HA valaki 15.000.000 HUF-ot akar létrehozni, ahhoz elég ennyi pénz tíz év alatt, de miért dolgozzon valaki kétszer annyit, fogyjon el a szabad ideje, ha ezt "mindössze" megduplázni tudja? ANNAK KÉREMSZÉPEN NINCS ÉRTELME, mert a 15 és a 30 millió is valójában ugyanaz. Ugyanis nem lehet belőle alapvetően mást csinálni. Nincs ugyanis nagyságrendi különbség a számokban!
És most 100.000 Ft-ról értekeztem. EGYSZÁZ EZER forintról. Talán már kezd érthetővé válni az is, hogy a tízezres nagyságrend felhalmozása semmiféle változást nem okoz az életminőségben és a felhalmozásban sem, akármire és akárhogyan is használjuk, ugyanakkor ha sokszor tízezer forintért kell rohangálni, akkor vészesen fogyni kezd az idő, és egyebekben nővekedni kezdenek a költségek is, amelynek az eredője éppen az lesz, hogy valójában PROFIT alig fog képződni, hiszen amennyi a sok tízezerből bejön, abból sok tízezer el is megy.
Namármost, ha sok-sok ezer-kétezer forintról kezd el valaki értekezni 720.000 Ft-os nagyságrendben, akkor az már egy százaléka sincs(!) a jövedelmének, ami nyilvánvalóan nevetséges, hiszen akinek ekkora jövedelme van, az a pár ezer forintokért MÁR LE SEM HAJOL, ugyanis az többe kerül neki, mint amennyi haszna van rajta. És ugye itt már hatványozottabban igazak az az előbb elmondottak: MINÉL TÖBBSZÖR KELL HAJOLGATNI, ANNÁL JOBBAN FOG FÁJNI A HÁTAD és mivel a költségek nem kevesebbek a kevés bevételnél sem, ezért még kisebb lesz rajta az árrés és a profit. Ebből következik az, hogy ilyen nagyságrendben egyszerűen tilos(!) gondolkodni annak, akinek 700.000 HUF körüli jövedelme van.
Ezzel pedig baromira nem mondtam nagy számot, főleg, ha komolyabban vehető vállalkozóról, vagy éppen középvezetői alkalmazotti szintről beszélgetünk.
Röviden szólva, a pénzkeresetet az IDŐ tengelyen érdemes megnézni, és pontosan az adódik belőle, hogy akkor szabad rajta gondolkodni, ha MEGÉRI időben, azaz nem visz el túl sok időt és energiát, vagyis minél kevesebb üzletből minél nagyobb üzleteket kihozni, avagy, EGY ÁLLÁSBÓL A LEHETŐ LEGTÖBBET KIPRÉSELNI és nem több állást, meg mellékállást halmozni, mert annak NINCS ÉRTELME, mert valójában nem hajt hasznot.
EZÉRT NEM SZABAD SZÉTSZAKADNI
És ezért fontos a nagyságrendre odafigyelni. Így például ha valakinek odadobnak egy milliós-pár milliós lehetőséget akár alkalmazott, akár vállalkozó, azt még a 720.000 Ft-os nagyságrendben is el KELL vállalni (ha nem jár túlzott időelvonással [nem elírás - idő elvonás]), mert az - annak rövidsége okán - már számottevően változtathat ANÉLKÜL, hogy egyebekben az egzisztenicális életcélt megsértené.
Ugyanakkor ha egy ilyen lehetőséggel rendelkezőnek a tízmilliós kategória kerül a szeme elé, akkor már óvatosnak kell lennie, mert nem ért ahhoz, azt nem ÉRZI még át, pedig ÁT KELL, ha az egzisztenciális életcélja miatt át kell lépnie ezt a határt.
Aki ugyanis már átlépte a tízmilliós határt az egyszerű üzletek esetében, annak innentől mindegy a nagyságrend, és ennek egyszerűen az az oka, hogy valójában nem a millió az, ami beláthatatlan az emberek többségének.
A lényeg azonban ugyanaz marad: A lényeg az, hogy soha nem szabad az egzisztenciális életcélt figyelmen kívül hagyni, és ennek okán meg kell érezni a nagyságrendet, amiben a jövedelemtermelésnek mozognia szabad.
Ugyanúgy nem szabad nagyobb pályára menni játszani, mint ahogy a kispályára sem. Az egyikbe azért nem, mert az a nagyfiúk játéka, amiben csak idő kérdése, hogy mikor rúgnak le, a másikra meg azért, mert azzal meg csak az időd megy, de igazából semmire sem jutsz vele, mert se tanulni nem lesz jó, se eredmény elérésére.
Röviden:
EGZISZTENCIÁLIS ÉLETCÉL->>IDŐ->>PÉNZ->NAGYSÁGREND<-PÉNZ az az irány, amire az "egzisztenciális életcél elmélet" alapul, tehát azon, hogy a cél nem egy elvont és valójában megfoghatatlan pénzmennyiség létrehozása, hanem egy EGZISZTENCIA léterhozása és fenntartása, amelynek során az IDŐ-re helyezzük a hangsúlyt, és ebből adódiok a pénzigény és a pénzkeresési és elköltési szabályrendszer, amely azonban folyamatosan visszahat önmagára, hogy az idő elteltével mennyi IDŐT szabad (még) PÉNZkeresetre fordítani és hogy hogyan emelkedik az a nagyságrend, amivel MÉG ÉRDEMES foglalkozni és hogy mi az a nagyságrend, amivel (már) nem szabad foglalkozni.
"Erről a fialtatásról szól az első 20 év. Pardon: kellene! És ahogy korábban mondtad a második 20 év a vagyonmegtartásról (40+ évesen)."
A félreértsek elkerülése végett a 40+ -t én a fiatalhoz sorolom, és pont abban az értelemben, hogy ha addig valaki egzisztenciális életképpel élt, akkor már akkor hátradőlhet(!), mert megcsinálta. Vagyis élhet úgy, ahogy szeretett volna miközben valójában korábban sem szűkölködött!
"Még a számításaid is különböztek az enyéimtől, de a konklúzió szinte ua."
Akkor viszont mégiscsak lehet benne valami :)
Amikor évente 40-50 ezret mentem, akkor én sem vettem volna ilyet.. de sztem egy átlag polgár igényét kielégítheti. Meg az is igaz, h egy szintig én is meg tudom javítani, csak ritkán megyek szerelőhöz. Mindjárt neki is állok a motor gyújtáskapcsolójának, kezd kontakthibás lenni. :-)
