Re: közép/felsőosztály

Akkor folytassuk :)

Szóval, eljutottunk odáig, hogy milyen egyszerű is a "vagyonosodás".

Most akkor kezdjünk bele abba, hogy mi akadályozhat meg ebben.

Az első dolog értelemszerűen az, ha nem tartod be a SAJÁT egzisztenciális életképed szabályait. Erről ne beszéljünk tovább, ez nyilvánvaló.

Node vegyük a másik oldalt, azt az oldalt, amiről megint nem szoktak beszélni, beszélgetni. Ez az oldal pedig az, hogy szabad-e "erőszakkal" növelni a vagyont, szabad-e elszakadni az egzisztenciális életképtől a másik irányba: Azaz a gürizés, gyorsítás(!), "még többet" irányába.

A válasz pedig az, hogy nem.

Ez elsőre meglepő lehet, hiszen látszólag logikus lenne, hogy ha valaki többet keres, többet tesz félre, akkor gyorsabban, avagy hamarabb, esetleg többet ér el azonos, vagy kevesbb idő alatt. Ez azonban nem igaz. Mert ez hazugság, és ezt pontosan tudja például az összes MLM rendszer hittérítője és az összes "másodállás" és társainak a szószólója.

Meg kell érteni, hogy vagyonosodni CSAK A FŐÁLLÁSBÓL lehet és szabad vagyonosodni vágyni.

Miért?

Mert a helyesen tervezett egzisztenciális életkép nem a pénzről szól, hanem egy életmódról, hiszen valójában ez kerül megtervezésre azzal, hogy annak a költségeit létrehozzuk. Node mi kell még ehhez az egzisztenciális életképhez?

IDŐ és család.

Ez utóbbit vegyük kétfelé. Az egyik az, amikor még nincs, a másik az, amikor már van.

Ha még nincs család, akkor az IDŐ azért fontos, hogy legyen rá időnk, hogy megkeressük a megfelelőt, és ha már keressük, akkor is azt mutassuk magunkról ami a valóság. Ugyanis ha azt mutatjuk, ami a valóság, akkor nagyot nem lehet tévedni velünk kapcsolatban, hiszen nem lesz az, hogy "mást várt" az a másik, illetve, hogy "azt hitte" és később jön a nagy csalódás. Ennél azonban van egy rosszabb eset is, amikor valaki azt hiszi, hogy "később valaki más lesz". Mindez kivédhető azzal, ha eleve tudható, hogy valaki nem lesz más, mert nem enged az egzisztenciális életképéből, azaz abba beengedi a megfelelő embert, HISZEN ÉPPEN AZÉRT HOZZA LÉTRE azt. Namármost, ehhez pedig idő kell, és még több IDŐ, amikor már foglalkozni kell az adott személlyel, amikor már IDŐ kell a vele való törődéssel is.

És ennek az időnek bele kell férnie az egzisztenicális életképbe, mert ha nem fér bele, akkor nem lesz normális a párkapcsolat, mert akkor a másik nem fogja azt érezni, hogy eléget tudsz vele törődni. Minden látszat ellenére ugyanis nem a pénz számít, hanem a pénzben megfizethetetlen IDŐ ÉS TÖRŐDÉS. Ha nem erről van szó, akkor máris tudható, hogy azonnal zárni kell a pozíciót, akár veszteség realizálásával is. Mert ez a veszteség bizonyosan kevesebb lesz, mint a halmozódó veszteség, az "állandó futás" az után, hogy rendbejöjjön valami, ami valójában soha nem volt rendben.

Márpedig még ennek a végiggondolásához is IDŐ KELL! Ezért is vannak oly nagy számban működésképtelen párkapcsolatok, hiszen NINCS BENNÜK IDŐ, csak az IDŐ hiánya, ami valójában nagyobb nyomor mint a pénztelenség. Ráadásul ehhez adódik még egy fontos dolog: Amikor NINCS IDŐ, akkor az emberek adott esetben egészen jól "elviselik" egymást, hiszen ALIG TALÁLKOZNAK, ugyanakkor amikor egyszer eljutnak oda, hogy akár csak egy hétig együtt kell lenniük (nyaralás), akkor már meg is bolondulnak egymástól, egyszerűen azért, mert valójában nem tudják egymást elviselni.

És ez mind, de mind ugyanabból fakad, az egzisztenciális életkép hiányából!

Namármost, fenntebb ugye arról az esetről értekeztem, amikor még nincs család. Namármost, ha van, akkor a történet a másik oldalról nézve lesz érdekes, nevezetesen úgy, hogy nem lehet egy családot egyben tartani és normálisan működtetni, HA NINCS BENNE IDŐ. Ha ugyanis nincs idő, akkor nincs idő a gyerekkel foglalkozni (->vö elkényeztetett gyerekek, újgazdag szülők semmirekellő kölykei), de még csak a párkapcsolattal sincs idő foglalkozni és máris ott tartunk, amit elhidegülésnek hívnak. Hiszen a párkapcsolat ugyanolyan, mint bármilyen baráti kapcsolat: ÁPOLNI KELL és az ápolás nem lehet kampányjellegű, egyszer egy ajándék, egyszer egy utazás alapon PÉNZEN VETT örömforrásokban gondolkodás. Az egész fogyasztói társadalom semmi másról sem szól, csak arról, hogy MINÉL TÖBB ALKALMAT GENERÁLJON A FOGYASZTÁSI SZÜKSÉGLET KIALAKÍTÁSÁRA, minél több nevenincs, meg magyartól életidegen ajándékozási alkalom legyen, hogy az emberek belemenjenek ebbe az utcába és ERRE szűkítsék le a családdal való törődést.

Na ez az, ami nem működik. A családhoz ugyanis RENGETEG IDŐ KELL.

És tessék mondani, mi az, amit a boldogságon kívül nem lehet pénzen venni?

Hát az idő.

Vagyis amikor egzisztenciálisan tervezünk, akkor az az igen lényeges különbség a pénzügyi kufárok elvont "vagyonos legyél" című igehirdetéséhez képest, hogy itt az életmód van tervezve és az életmódhoz szükséges IDŐ is, amit adott esetben:

ÚGY HOZUNK LÉTRE, HOGY AZT A PERIÓDUST NEM PÉNZKERESÉSSEL TÖLTJÜK EL.

Vagyis, időt úgy lehet csinálni, hogy nem futunk a vagyon után, nem rohanunk a pénz után! Vagyis EGYENSÚLY kell az idő-vagyon tengelyen, az az egyensúly, hogy legyen elég IDŐ és legyen elég PÉNZ.

És innentől közös a további következtetés:

Amikor valaki az úgynevezett "szabadidejét" elkezdi a pénzkereset mammoni oltárán feláldozni, akkor szerencsejátékosként FÜGGŐVÉ VÁLIK, amit nem szokás így nevezni, pedig ez a valóság. Nem mókuskerékről van szó kéremszépen, nem "felnövésről", hanem egyszerűen arról, hogy:

a számunkra szükséges szabadidőt is feladjuk a számunkra egyébként SZÜKSÉGTELEN pénz érdekében, nagyon sokszor egyébként tényleg paradox módon azzal indokolva ezt, hogy "majd ha elég pénzem lesz, akkor lesz rá időm". Csakhogy ez nyilvánvalóan nem igaz, hiszen HA NEM A PÉNZÉRT törtetne valaki, akkor máris lenne MINDENRE ideje. Most utalnék vissza Lagwagoner testvérére: Ő VALÓJÁBAN IDŐMILLIOMOS.

Ugye milyen érdekes dolog ez barátaim, felebarátaim és ti többiek, hogy milyen egyszerűen is kerülnek a helyére a szép magyar szavak és áll össze az egész rendszer abban a pillanatban, ahogy lehámozzuk mammon hamis tanait a valóságról?

Akinek VAN IDEJE és RENGETEG IDEJE VAN, az is milliomos. Csak éppen: Időmilliomos!

Vagyis nézzük csak vissza az előző tengelyt, az "IDŐ-PÉNZ" tengelyt? Valójában a mammonisták mit is hirdetnek? Azt, hogy ha a pénz mentén elég sokáig elérsz, akkor lesz időd. MAJD. MAJD EGYSZER. És csak egyetlen lényeges van az igéjükben: Az, hogy NEM MOST. Mi van akkor viszont, ha megrázzuk a fejünket és észrevesszük a mammoni tanítást? Az, hogy valójában ha nem a pénz felé megyünk, akkor RENGETEG időnk lesz.

AKÁR MÉG TÚL SOK IS, ÉS AZONNAL.

Node ugye emlékeztek még arra, hogy mit írtam korábban a HIRTELEN SOK PÉNZZEL kapcsolatban? Azt, hogy az megrontja az embert mert tönkreteheti még az egzisztenciális életképét is, node ha az sincs, akkor szinte bizonyosan tönkremegy. Na és akkor most nézzük ugyanezt az IDŐ irányából, és mi adódik? HÁT PONTOSAN UGYANEZ!

Pontosan az fog adódni, hogy AMIKOR TÚL SOK AZ IDŐ, akkor az ugyanúgy kezelhetetlen lesz. Mikor van jellemzően ilyen időszak? A nyugdíjba vonulás sokkja gondolom ismerős lehet mindenkinek, mert már mindenki láthatta másoknál, vagy önmagánál, de ilyen PÉLDÁUL A GYEREK SZÜLETÉSE UTÁNI IDŐSZAK A KISMAMÁKNÁL, illetve az állás elveszítése is. Egyszerűen HIRTELEN túl sok lesz az IDŐ, és nem tudnak vele mit kezdeni az emberek. Erre szokás az úgynevezett "munkaterápiát" ajánlani, de valójában ez butaság, ez mammonista gondolkodás.

A valóság az, hogy ELFOGLALTSÁGRA van szükség, node hogyan legyen ELFOGLALTSÁGRA képessége valakinek aki a pénzkeresésnek élt egész életében ÉS NEM MAGÁNAK? EKKOR szembesül ugyanis saját magával, akkor jön rá arra, hogy mennyire fogalma sincs saját magáról és többnyire saját magát sem tudja elviselni. Az igazolás kedvéért tessék a magyarországi alkoholizmus magas szintjére gondolni, avagy az újgazdag kölykök kábítószerezési hajlamára, vagy például a magával kezdeni semmit sem tudó újgazdagokra gondolni. Pénzük van, csak nem tudnak vele mit kezdeni és megőrjíti őket a TÚL SOK IDŐ. Nincs ebben semmi csodálkoznivaló ebben, hiszen nincs egzisztenciális életképük, node mitől is lenne? Senki sem foglalkozik velük, mert HIÁNYZIK AZ IDŐ.

Ha csak elfoglaltságuk van, már nincs probléma. Ezért fontos az, hogy ne pénzben legyen a világ lemérve, és ezért tragédia az, amikor valaki hirtelen nagy mennyiséget kap.

Ezért kell az egzisztenicális életkép, amelyben PONTOSAN ANNYI IDŐNK van magunkra és a vágyainkra, amennyi szükséges, és amelyben KÖNNYEDÉN(!) megteremtjük ennek az anyagi vonzatát.

AZ OK ÉS AZ OKOZAT TEHÁT LÉNYEGES:

Az egzisztenciális életkép a PÉNZT és a VAGYONT másodlagosan kezeli, az csak egy eredője, illetve szükséges részét képezi az ÉLETNEK, az ÉLETKÉPNEK. Egy egyszerű eredő. Amely meglehetősen alacsony is lehet, csak ez amberek a downsizing világában sem értik még azt, hogy nem szükségszerűen a több a jobb, hanem szükségszerűen az:

ELÉG A LEGJOBB, illetve a MEGELÉGEDÉS AZZAL, AMI VAN.

Aki erre képes, az boldogan éli le az életét, aki pedig nem, az örökké elégedetlen lesz.

Namármost, a felvezető után egy apró következtetés következik a fentiekből.

Ez pedig az, hogy miért szoktam én seftesezni, meg ügyeskedőzni. Azért, mert ez megmutatja adott esetben valakinek a gondolkodásmódját, hiszen az a nagyságrend, amin valakinek az agya jár, az pontosan megmutatja a valós képességeit, a valós működését, a helyét a világban.

Csak nézzük meg az alábbiakat:

"HA az induló tőke: 30.000.000 Ft, ami 8%-os nettójú TBSZ esetében biztosan termel 200.000 Forintot nettóban, és ehhez tesszük hozzá a 150.000 ""garantált nettót"", akkro az 350.000 Ft jövedelmet jelent, vagyis 350.000 Ft-os életszínvonalra lehet berendezkedni.""

Tehát 30.000.000 HUF alsó hangon TBSZ 6%-al számolva is 180.000 Forintot termel havonta. Vagyis már 60.000.000 HUF is 360.000 Forintot termel HAVONTA, nettóban. Ez az összeg egy 550.000 HUF-os bruttó bérnek felel meg.

Azaz ennyit potom 60 millióból ki lehet venni gond nélkül.

Mi következik ebből?

Az, hogy ha valaki magát ""vállalkozónak"" tartja, és van ennyi vagyona, akkor ugye ENNÉL A HASZONNÁL (és nem árrésnél, amivel módszeresen keverik ezt a fogalmat az emberek) illik többet csinálni, mert ugye, ha ennyit sem hoz a bolt, akkor át kell tenni ilyen formába a pénzt, hátradőlni és élvezni az életet.

Tehát ha valaki "sikeres vállalkozó", avagy "sikeres tőzsdés" akinek "vagyona is van", akkor induljunk ki abból, hogy legalább a dupláját megcsinálja ennek a pénzek "kemény munkával" egy év alatt, HISZEN HA NEM csinálja meg, akkor vagy nem jó tőzsdés, avagy vállalkozó, vagy éppen csak a szája nagy, de valójában nincs mögötte semmi. Mert ugye, ha valaki ennek a dupláját megcsinálja adózva, az azért már a 720.000 Ft nettó kategória, ami 1.100.000 Forint BRUTTÓ BÉRNEK FELEL MEG.

Ez gondolom már elgondolkodtatott pár embert, hogy mennyire egyszerű is megítélni """látatlanban""" valakit pusztán az általa leírtak alapján.

De nem fejezem be itt.

Térjünk vissza ugyanis a gondolatmenet elejére.

Vajon mennyi pénzért érdemes lehajolnia valakinek, ha ennyi jövedelme van? Mekkora pénzeken érdemes az agyának már elgondolkodnia és az IDEJÉBŐL arra áldoznia?

Nyilvánvaló, hogy alsó hangon akkor érdemes elgondolkodnia, ha a jövedelmével összevethető összegről van szó. Ennek pedig egyszerűen az az oka, hogy az ember nem gondolkodik NAGYSÁGRENDILEG KISEBB PÉNZEKBEN, ha az túl sok időbe kerül, egyszerűen azért, mert nem éri meg.

Ha például a 720.000 HUF-ot vesszük alapul, akkor vajon van értelme a SZABADIDŐNKET beáldozni 100.000 Ft-ért? NINCS.

Ezt a látszólag megdöbbentő dolgot megismételném:

NINCS! Persze nem arról van szó, hogy ne hajoljunk le egy tárcáért, ne vegyük fel a Lotton elért 4-es eredményét, hanem arról, hogy NE rendezkedjünk be ilyen pénzek megkeresésére, ha az időnkbe is kerül, ugyanis ha félretesszük, akkor azért nincs értelme (nem fogja ugyanis lényegesen eltéríteni az adott időpontra elvárt felhalmozott pénzmennyiséget!!!), ha feléljük, akkor meg azért nincs, hiszen pont azt az időmennyiséget csökkentjük, amiben azt a pénzt élvezhetnénk.

Tessék csak megcsinálni az általam idézett korábbi elszámolást: HA valaki 15.000.000 HUF-ot akar létrehozni, ahhoz elég ennyi pénz tíz év alatt, de miért dolgozzon valaki kétszer annyit, fogyjon el a szabad ideje, ha ezt "mindössze" megduplázni tudja? ANNAK KÉREMSZÉPEN NINCS ÉRTELME, mert a 15 és a 30 millió is valójában ugyanaz. Ugyanis nem lehet belőle alapvetően mást csinálni. Nincs ugyanis nagyságrendi különbség a számokban!

És most 100.000 Ft-ról értekeztem. EGYSZÁZ EZER forintról. Talán már kezd érthetővé válni az is, hogy a tízezres nagyságrend felhalmozása semmiféle változást nem okoz az életminőségben és a felhalmozásban sem, akármire és akárhogyan is használjuk, ugyanakkor ha sokszor tízezer forintért kell rohangálni, akkor vészesen fogyni kezd az idő, és egyebekben nővekedni kezdenek a költségek is, amelynek az eredője éppen az lesz, hogy valójában PROFIT alig fog képződni, hiszen amennyi a sok tízezerből bejön, abból sok tízezer el is megy.

Namármost, ha sok-sok ezer-kétezer forintról kezd el valaki értekezni 720.000 Ft-os nagyságrendben, akkor az már egy százaléka sincs(!) a jövedelmének, ami nyilvánvalóan nevetséges, hiszen akinek ekkora jövedelme van, az a pár ezer forintokért MÁR LE SEM HAJOL, ugyanis az többe kerül neki, mint amennyi haszna van rajta. És ugye itt már hatványozottabban igazak az az előbb elmondottak: MINÉL TÖBBSZÖR KELL HAJOLGATNI, ANNÁL JOBBAN FOG FÁJNI A HÁTAD és mivel a költségek nem kevesebbek a kevés bevételnél sem, ezért még kisebb lesz rajta az árrés és a profit. Ebből következik az, hogy ilyen nagyságrendben egyszerűen tilos(!) gondolkodni annak, akinek 700.000 HUF körüli jövedelme van.

Ezzel pedig baromira nem mondtam nagy számot, főleg, ha komolyabban vehető vállalkozóról, vagy éppen középvezetői alkalmazotti szintről beszélgetünk.

Röviden szólva, a pénzkeresetet az IDŐ tengelyen érdemes megnézni, és pontosan az adódik belőle, hogy akkor szabad rajta gondolkodni, ha MEGÉRI időben, azaz nem visz el túl sok időt és energiát, vagyis minél kevesebb üzletből minél nagyobb üzleteket kihozni, avagy, EGY ÁLLÁSBÓL A LEHETŐ LEGTÖBBET KIPRÉSELNI és nem több állást, meg mellékállást halmozni, mert annak NINCS ÉRTELME, mert valójában nem hajt hasznot.

EZÉRT NEM SZABAD SZÉTSZAKADNI

És ezért fontos a nagyságrendre odafigyelni. Így például ha valakinek odadobnak egy milliós-pár milliós lehetőséget akár alkalmazott, akár vállalkozó, azt még a 720.000 Ft-os nagyságrendben is el KELL vállalni (ha nem jár túlzott időelvonással [nem elírás - idő elvonás]), mert az - annak rövidsége okán - már számottevően változtathat ANÉLKÜL, hogy egyebekben az egzisztenicális életcélt megsértené.

Ugyanakkor ha egy ilyen lehetőséggel rendelkezőnek a tízmilliós kategória kerül a szeme elé, akkor már óvatosnak kell lennie, mert nem ért ahhoz, azt nem ÉRZI még át, pedig ÁT KELL, ha az egzisztenciális életcélja miatt át kell lépnie ezt a határt.

Aki ugyanis már átlépte a tízmilliós határt az egyszerű üzletek esetében, annak innentől mindegy a nagyságrend, és ennek egyszerűen az az oka, hogy valójában nem a millió az, ami beláthatatlan az emberek többségének.

A lényeg azonban ugyanaz marad: A lényeg az, hogy soha nem szabad az egzisztenciális életcélt figyelmen kívül hagyni, és ennek okán meg kell érezni a nagyságrendet, amiben a jövedelemtermelésnek mozognia szabad.

Ugyanúgy nem szabad nagyobb pályára menni játszani, mint ahogy a kispályára sem. Az egyikbe azért nem, mert az a nagyfiúk játéka, amiben csak idő kérdése, hogy mikor rúgnak le, a másikra meg azért, mert azzal meg csak az időd megy, de igazából semmire sem jutsz vele, mert se tanulni nem lesz jó, se eredmény elérésére.

Röviden:

EGZISZTENCIÁLIS ÉLETCÉL->>IDŐ->>PÉNZ->NAGYSÁGREND<-PÉNZ az az irány, amire az "egzisztenciális életcél elmélet" alapul, tehát azon, hogy a cél nem egy elvont és valójában megfoghatatlan pénzmennyiség létrehozása, hanem egy EGZISZTENCIA léterhozása és fenntartása, amelynek során az IDŐ-re helyezzük a hangsúlyt, és ebből adódiok a pénzigény és a pénzkeresési és elköltési szabályrendszer, amely azonban folyamatosan visszahat önmagára, hogy az idő elteltével mennyi IDŐT szabad (még) PÉNZkeresetre fordítani és hogy hogyan emelkedik az a nagyságrend, amivel MÉG ÉRDEMES foglalkozni és hogy mi az a nagyságrend, amivel (már) nem szabad foglalkozni.