Európában "szabályos antikeresztes háború" folyik a keresztény értékekkel szemben - mondta. "Itt aki nem akarja föladni hitbéli meggyőződését, nem akarja föladni nemzeti kultúráját, nem lelkesedik eléggé a multikulti, meg a minden normát félresöprő új világrend iránt, az előbb utóbb valamilyen bélyeget kap a homlokára".
A logorrheád mit jelent? :)
A vitakultúrámat meg úgy hívják az én szótáramban, hogy egyenes beszéd, amely mellőzi az álentellektüell bullshitelést és a megszólalól öncélú megtapsolását, hogy már annak is örülni kell, ha valaki be tud valamit böffenteni valahová. Én nagyon meguntam az entellektüell létet, annak a hazug voltát, azt, ahogy meg kell tűrni még a destruktivitást is a "szabadság" eltorzításával vett "szabadosság" jegyében. Egyszerűen elegem lett abból, hogy úgy kezdjek minden hozzászólást, mintha "jópofizni akarnék", hogy "megértően viszonyuljak mindenkihez akármekkora baromságot ír le az én véleményem szerint", mert nagyon rossz irányba vezet az az út, amelyben nincsenek elvek, értékek, irányvonalak. Mert ettől olyan öncélú, sehová nem tartó, semmiféle eredményre nem képes széteső szétmálló, nyálas folyondárrá vált szinte minden forum, mivel a nagy szólásszabadság (beböfögés szabadsága) egyszerűen olvashatatlanná tette a témákat.
Csak hogy érzékeltessem ezt tozsdenyul, gondolj arra, hogy merrefelé látsz te SZIMPATIKUS vitakultúrát manapság? Mutass blogot, forumot, ahol legalább összefogják az egész témát, nem engedik szétfolyni, és valódi érvek csapnak össze valódi érvekkel, komoly felkészültséggel és úgy, hogy még a billentyűzetek is szikráznak a vita hevétől, és amelyet élvezettel olvasnak egy forum lakói. Mutass olyan vitát, amit példamutatónak, vagy irányadónak tartasz, és amelyről úgy véled, helyesen szemlélteti a netes kultúrát, a neten való vitatkozást, egy forum lehetőségeit és határait.
Tudod, én már akkor neten leveleztem, amikor az internet igazából még nem is létezett és még betárcsázós modemeken jöttek-mentek a levelek, amikor még "egyfajta elit klub" volt a neten levelezés, na az még az az időszak volt, amikor más volt az egész, de annak már régesrégen vége van.
Churchillt idézve: Az én módszerem biztosan nem jó, csak még nem találtam jobbat. Ugyanakkor a Howard Stern féle böfi-röfire utalva csak annyit tudok mondani, jellemzően kétszer annyit olvasnak tőlem azok, akik nem szeretik a stílusomat, mint azok, akik szeretik. Ha pedig egyszerűen humorra akarom venni, akkor kell egy bohóc, illetve egy ellenszenves majom mindenhová, akire rá lehet fogni azt, hogy miatta olyan a topic, amilyen. Aztán az már egy egészen más kérdés, hogy az emberek felismerik-e azt addig, amig ott vagyok, hogy azért érdekes valami, mert arrogánsnak látszó módon, bunkóság határán és nyersen kimondom amit gondolok, vagy azt hiszik, hogy azért nem szólnak mások, mert elnyomom őket.
Az emberek tévednek. Nincs senki elnyomva, csak egyfajta vélemény, egyfajta öncélú jópofizás, a Móriczka féle "nekem mindenről az jut eszembe" van elnyomva. És tudod, sokan ezt egészen addig nem ismerik fel, amig el nem húzok egy időre, vagy végleg, mert általában akkor jönnek rá arra, hogy ehhez utána már nem lesz kedvük akkor sem, ha nem vagyok ott. És hogy addig sem adott semmit nekik, legfeljebb egy kis "örömet", hogy valahol "elfogadják őket", ahol "megtapsolják amit írnak", de rájönnek, hogy ez addig sem okozott nekik örömet. Ez a tapasztalatom.
Néha kell valaki, aki ilyen stílusban ír, hogy kizökkentse az embereket a megszokásból, hogy odafigyeljenek, hogy ERŐFESZÍTÉSSEL olvassák végig a hozzászólást, mert az ilyen hozzászólások elolvasása megmarad a fejekben, ellentétben a könnyen olvasható rágógumi entellektüellséggel, ami az egyik fülön be, a másikon meg ki a jégcsákány, hogy Trockijra utaljak ezzel.
Ez egy stílus, ami sokaknak rémisztő lehet a szokatlansága, ereje és nyersessége folytán, amit akár keresetlennek is lehet nevezni, hiszen "nem ezt szeretnék hallgatni".
Csak tudod, ez itt a net, nem egy élő beszélgetés, amiben valaki a másikba fojtja a szót. Errefelé már a régesrégi időkben is azt szokták mondani, hogy aki nem tetszik, azt "page up/page down", aztán nem kell vele foglalkozni.
És hogy a kifárasztás után feltegyem egyszerűen a kérdést:
Szerinted olvasnának engem ennyien, ha én is a műmájer stílusban lökném a bullshitet?
Nem akarlak elkeseríteni, de eredetileg az általad említett szakot "tudományos marxizmusnak" hívták a BME-n és csak a rendszerváltás előtt pár évvel lett belőle "politikai gazdaságtan", amit történetesen onnan tudok, hogy az előző évad még a tudományos marxizmust tanulta, mi meg a politikai gazdaságtant.
Namármost, azt a """tankönyvet""" szerintem mindenki odáig olvasta, de én legalábbis bizonyosan odáig, hogy "helyes volt a kis üzletek államosítása", mert ott ins ertkuka lett az egész """mű""" sorsa, és emlékeim szerint valami egészen komolytalan vizsgáztatás volt belőle, ugyanis senki sem vette már akkoriban sem komolyan. Egyszerűen olyan szinten ordított belőle a sületlenség, az agitpropaganda, a hazug MSZMP szlogenek áradata, hogy már senki sem bírta megemészteni, aztán talán a rendszerváltozás előtt már magától ki is múlt az egész.
A hiánygazdaság egyébként ma is fennáll, csak annyi változott, hogy akkoriban az embereknek volt pénze, csak nem tudták elkölteni, mert nem volt elég (vagy elég minőségi) áru, most pedig van áru, de nincs pénz. A marxizmus él és virul, csak ehhez érteni kell annak a lényegét, azt, hogy a cél az, hogy a nemzetek elpusztuljanak és egy ideológiailag felsőbbrendű kaszt irányítsa a világot, birkává téve az embereket. Elég csak megnézni, hogy ez milyen erővel megy és milyen jól sikerült, és máris érthetővé válhat bárki számára az, hogy miért NEM lehet errefelé erről az emberiség elleni bűnök megalapozójáról és az ideológiájáról bármiféle védelmet írni. EZ nem az a hely. És éppen ezért persona non grata minden olyan szervezet, amely az internacionalista terrorizmus éltetésében érdekelt, legyen annak a központja akár Moszkvában, akár Brüsszelben.
Azzal együtt, hogy sok okos gondolatot írsz le, rémisztő a vitakulturád.
Meg a logorrheád.
Az MSZMP egyetlen pártként az egyetlen lehetőség volt arra, hogy valaki pártvonalon, politikusként, diplomataként karriert csináljon. Ráadásul volt vagy 1 millió MSZMP tag, ez önmagában SEMMIT sem jelent, és ezt tulajdonképpen manapság lehet csak igazán megérteni, számos ember egyszerűen begyűjtötte az útlevele mellé a párttagkönyvet.
Vagyis az MSZMP tagság, vagy akár funkcionáriusság ÖNMAGÁBAN semmit sem jelentett valakinek a valós gondolkodásmódjára, vagy ideológiájára vonatkozóan, ezért is érdemes megfigyelni, hogy ki és hogyan viselkedett AZUTÁN, hogy már volt választási lehetőség. Mert itt vált el az ocsú a búzától, az, hogy ki az aki HITT a marxista tanokban és a kommunista ideológiában a mai napig, és ki az, aki "csak érdekből" volt ott.
Éppen ezért lehetséges az, hogy valaki, aki ős MSZMP-s, vagy éppen ős MNB-s, az valójában egyáltalán nem hitt a cucialista rendszerben és a doktrinákban, és itt most elég arra utalni, akik egyáltalán a világbankkal felvették a kapcsolatot, ami nyilvánvalóan ellene volt az egész rendszer ideológiájának. Őket általában ma "nagyra szokták tartani", pedig ugye ez valójában az eladósítást szolgálta, egyszóval ízlés kérdése, hogy minek nevezzük őket, de egy dolog biztos, hithű marxistának aztán pont nem nevezhetjük őket.
Egyszóval, 1990-ben volt egy rendszerváltás, ami abból a szempontból mindenképpen rendszert váltott, hogy a karrieristáknak már nem volt szükséges az MSZMP hivatalos (de soha be nem tartott!) ideolgóiájában hinni.
Aki maradt, az tényleg marxban hisz, és a marxizmusban, és ez ügyben nincs több mondanivaló, aki ma marx műveit idézi, illetve felhívást intéz a holokauszt megálmodója és a szlávok alsóbbrendűségének megalkotója felé, hogy olvasni kell a művet, azt csak azért nem vetik tömlöcbe holokauszt tagadásért, mert hát marx esetében erős lenne azt mondani, hogy zsidógyűlölő volt.
Egyszóval, marx ebben a topicban egyszerűen persona non grata a szó minden értelmében, egyszerűen azért, mert a nemzetközi terrorizmus, a kommunizmus és a legkomolyabb emberiség elleni bűntettekre vezető ideológia valódi szülőjéről itt csak rosszat, vagy semmit sem lehet írni.
Egyébként tudom, hogy mára kiderült, hogy mindenki ellenálló volt a 80as években, meg mindenki partizán volt a II. világháborúban, de mindenki aki egyetemre járt kellett hogy tanuljon politikai gazdaságtant, nem lehetett kikerülni, nem volt választás. Akár tetszett, akár nem. Akár elhitted, akár nem. és a 80as években elárulhatom hogy kevesen hitték el, mert látták maguk körül a valóságot, a hiánygazdaságot, amiről Kornai sokat írt. Őt is érdemes lenne olvasnod
Te meg látszik, hogy nem is olvastad, mert pont a Te nézeteid a legmarxistábbak. Ha Rákosi vagy Kádár élne, keblére ölelne. Büszke lenne, hogy termékeny talajba hullott a mag. Ha tudnád mi a marxizmus, akkor legalább tudnád mi nem az. Amiről Te beszélsz, amit te nevezel marxizmusnak, az abszolút nem az
egyébként lehet hogy a Tőke című csodakönyvbe csak illene egy kicsit beleolvasni mielőtt a marxizmusról nyilatkozol, mert úgy látom gőzöd nincs róla mi van benne. Amikor én egyetemre jártam még kötelező volt
ahhoz képest hogy ősMSZMP-s, és imádja az államot ez eléggé meglepő kijelentés
Válasz robbaj eme hozzászólására Ciprusi topicból #71
"nem, én annak se vagyok híve, h. az állam segítse a gazdaságot. Ne adjon állami megbízásokat a cégeknek mesterséges felpörgetési céllal. Maradjon szépen békében, kevés gazdasági súllyal, kevés alkalmazottal, alacsony adókkal.
Latin-Amerikában nem ez van: tipikus szoci berendezkedés van nagy újraelosztással. Ne viccelj már, Perónék a liberálisok? :DD Vagy Chavez?? Tudod te mit írtál????"
Itt egy jó cikk erről a kapitalizmus témáról. Nem mindenhol muzsikál rosszul az állam, magas újraelosztás mellett sem: skandináv államok, vagy a fejlesztő államra ott a példa: Korea...
tudom, ázsiai népség, de ettől még nem kellene lenézni a teljesítményüket...sőt nyugodtan lehet irigykedni...
A magyar kapitalizmus jellemzőit jól összefoglalja az első 2-3 bekezdésben és ez nem igazolja a kiugróan újraelosztó jóléti állam vízióját ami a legtöbb állam ellenes fejekben van, a probléma abban van: hogy nincs elég bevétele az államnak Magyarországon feladatainak ellátására.
"Mihályi Péter mondanivalójának lényege, hogy szerinte hamis konszenzus látszik kialakulni azzal kapcsolatban, hogy a rendszerváltás gazdasági-társadalmi értelemben kudarchoz vezetett volna. Konrád György előrelátó szavait idézi, mely szerint „a demokráciának a kapitalizmus az ára”. A jelző nélküli „kapitalizmus”. Annak eredményei pedig majd hosszabb távon mutatkoznak meg. Magyarország szegény ország, alulról indultunk, türelemmel kell lennünk. Ráadásul az elmúlt évtizedben az egymást váltó kormányok hibái miatt a kilencvenes évek lendületes magyar növekedése megtorpant, és ennek eredményeképpen elmaradtunk régiós versenytársainktól, de ezek a hibák kiküszöbölhetők, az alapirány jó.
Nos, mindezzel szemben véleményem szerint már a kiindulópont is téves. A kapitalizmus fogalma ugyanis nem homogén. Az óriási egyenlőtlenségeket produkáló brazil vagy egyesült államokbeli kapitalizmus egészen más, mint az egyenlőséget tudatosan előmozdító svéd, ami pedig szintén egészen más, mint a családi vállalatokra építő olasz és marokkói vagy a fejlesztő államra és hazai multikra építő japán vagy koreai kapitalizmus. Ma már külön kutatási program létezik a közgazdaságtan tudományán belül a kapitalizmus válfajainak vizsgálatára, kár tehát úgy tennünk, mint hogyha csak egyetlen fajta piaci alapú gazdaságszerkezettel tudtunk volna a globális gazdasághoz csatlakozni 1990 után. Amivel ténylegesen csatlakoztunk, az sajnos olyan formája a kapitalizmusnak, amely fenntarthatatlan, és a világgazdaságon belüli periferizálódáshoz vezet. Nem arról van szó tehát, hogy türelemmel kell lennünk. Rossz úton járunk.
A rendszerváltás gazdasági sikerének megítélésében számomra nagy nehézséget okoz a bizonytalan viszonyítási alap. Az államszocialista időszak gazdasági adatai ugyanis megbízhatatlanok. Megdöbbentő módon közös nyilvános vitánkban Mihályi Péter és Szalai Erzsébet egyetértett abban, hogy ez nem így van, a nyolcvanas évek adatait igenis lehet viszonyítási alapnak tekinteni. A rendszerváltáskor felnőttkorba lépő nemzedék tagjaként már csak azért is meglepő ez számomra, mert éppen az ő reformközgazdász generációjuktól tanultuk meg, hogy nem piaci viszonyok között az árak nem fejezték ki a valós gazdasági folyamatokat, a mennyiségeket pedig a politikai vezetés igyekezett eltitkolni. Ezért használható összehasonlítási alapnak egyrészt a rendszerváltás utáni közvetlen időszakot tartom, másrészt pedig az Európai Unión belüli versenytársainkat, azaz Nyugat-Európát.
Rosszabbul élünk-e tehát, mint 20 éve? Nem. Nem élünk rosszabbul. De sokkal jobban sem. A rendszerváltás sikerével kapcsolatos viták a legtöbbször az egy főre jutó GDP-re összpontosítanak, ami a mutató félreértése. A megtermelt jövedelemből ugyanis a háztartások jövedelmén kívül az állam is részesül, illetve a maradék profit formájában csapódik le. Ahogy látni fogjuk, a magyarok bérének növekedése erősen elmarad a GDP növekedésétől. A magyar állami újraelosztás mértéke (a GDP arányában) pedig a rendszerváltástól 2004-ig csökkenő trendet mutat, és a közhiedelemmel ellentétben nem tért el jelentősen az európai OECD-országok átlagától. (Ami jelentősen eltér, méghozzá negatív irányban, az a bevételi oldal!1) Azaz a GDP növekedésének nagy része a profit növekedése. Mivel a magyar gazdaság jelentős mértékben a multikon alapul, ezért az uniós átlaghoz felzárkózó kibocsátásunk (GDP) nagy része is a multik külföldi tulajdonosainál csapódik le. Azaz a(z egy főre jutó) GDP nem ad érdemi közelítést arra a kérdésre, hogy mennyivel javult a magyarok életszínvonala a rendszerváltás óta.
Az 1960-as évet bázisnak választva2 a GDP-ben, illetve az ipari termelésben óriási növekedés mutatkozik a Kádár-korszak kezdete óta. A rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakra, 1988 körül, elérjük a 317 százalékos (GDP), illetve a 367 százalékos (ipari termelés) szintet, ahonnan a visszaesés mélypontja sem mutatkozik óriásinak (GDP 259 százalék 1993-ban, ipari termelés 274 százalék 1992-ben). Ettől kezdve a privatizációval megindul a gazdaság rekonstrukciója, amely óriási növekedést okoz a kibocsátásban. Az ipari termelés növekedése az 1960-as évhez képest 850 százalékon fullad ki 2007-ben, a GDP növekedése pedig a 380-400 százalékos sávban stagnál a válság beállta óta.
Mindez együtt azt sugallná, hogy óriási nagyot fejlődött volna a magyarok életszínvonala akár 1960-hoz, akár a rendszerváltáshoz képest. Valójában azonban, ahogy ezt már hangsúlyoztuk, ez a fejlődés nem fordítható le a jövedelmi viszonyokra. Szintén 1960-at választva bázisnak, az egy főre jutó reáljövedelem a rendszerváltás előttre is csak a 150 százalékos szintet érte el, azaz nem követte a GDP vagy az ipari termelés növekedését. A rendszerváltó visszaesés is sokkal nagyobb volt. A jövedelmek értéke egyharmadával zuhant. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy elképesztően sokan vesztették el a munkájukat, azaz semmilyen rendszeres bért nem kaptak, a csak nyomokban létező magyar szociálpolitikára utalódtak. A kelet-európai, multinacionális tőkére építő kapitalista modell a magas hozzáadott értékű munkahelyek hiánya, illetve az alacsony bérátlag multiplikátor hatásának hiányában erre képes. Lényegesen alacsonyabb foglalkoztatásra, mint Nyugat-Európa.
A gazdasági szerkezetváltás után pedig a jövedelmek alakulása egyáltalán nem követte a GDP vagy az ipari termelés növekedését. 2005 környékére mindösszesen a hatvanas érték 170-180 százalékra korrigált vissza, és azóta ebben a sávban imbolyog. Miközben a rendszerváltás előtt már egyszer elértük a 150 százalék körüli szintet. Magyarul: alig élünk jobban, mint húsz éve. Minderre persze lehetne azt mondani – szokták is –, hogy húsz év még kevés, majd jobb lesz. Világgazdasági szempontból azonban húsz év rettentő sok. Ennyi idő alatt Japán vagy Korea felzárkózott az első világba, Németország pedig a második világháború totális romhalmazából eljutott a német gazdasági csoda korszakába.
Nagyon sok szó esik manapság az elvándorlásról. Erősödik az érzés, hogy a fiatalok növekvő része hagyja itt az országot. Nagyon ritkán olvasható azonban a sajtóban, hogy a magyar fizetések európai összehasonlításban hol vannak pozicionálva. A Tárki Európai társadalmi jelentésében3 nagyon érdekes adatokat találunk. (Frissebb megbízható, összehasonlítható adatok sajnos tudomásom szerint egyelőre nem állnak rendelkezésre, ami önmagában árulkodó például azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság által működtetett Eurostatnak, avagy a magyar kormányok hatáskörébe tartozó KSH-nak mennyire fontos az életszínvonal-politika.) Megtudjuk például, hogy Magyarország a kifejezetten alacsony bérezésű kelet-európai mezőnyben van, ahol az éves bruttó jövedelmek 15 ezer euró alatt maradnak. Ehhez képest a nyugat-európai bérskála teteje 40 ezerig terjed, sőt, a pénzügyi központoknak számító Luxemburgban vagy az Egyesült Királyságban még messze a fölé. Azaz óriási a vonzereje a más országban történő munkavállalásnak. Ráadásul az adatok bruttó értékűek, azaz a magas adóék miatt például Magyarország jövedelem lemaradása még ennél is nagyobb. Mindezen felül az alacsony bérezésű európai alsóházban a bértábla alsó és felső vége közötti különbség is rendkívül szűk. Azaz a bértábla nem jutalmazza igazán az előrejutást, és így például a tanulást sem. Hiteltelenné válik a tanulásra ösztökélés, nincs motiváció a keményebb munkára. Ebből a csoportból csak Csehország kezd kissé kilógni, mindenki más ide tartozik. (A szlovén bérek jóval magasabbak, Szlovénia gazdaságszerkezetileg egészen más, véleményünk szerint inkább a rajnai modellbe tartozó, Nyugat-Európai ország, nem kis részben a másfajta rendszerváltásnak köszönhetően4.)
Külön örülök, hogy Mihályi Péter figyelmet szentel a társadalmi egyenlőtlenségek kérdésének. Állítását azonban, amely szerint a magyar társadalmi egyenlőtlenségek kisebbek, mint a nyugatiak, valódi tényekre, ám téves interpretációra alapozza. A magyar társadalmi egyenlőtlenségek alacsony értéke (például Gini koefficiens) abból adódik, hogy a magyar gazdaság elképesztően alacsony bérekkel versenyez a világgazdaságban. Mindenki, azaz szűk a bértábla. Ilyen esetben a relatív szegénység alacsony, az abszolút szegénység viszont magas. A valódi helyzet akkor tárul fel, ha az Európában tapasztalható hatalmas bérkülönbségekhez azt is hozzávesszük, hogy az árak gyakorlatilag konvergáltak egymáshoz Európában5, azokban alig van különbség. Azaz nem állja meg a helyét az az ellenérv, hogy „na de az árak is alacsonyabbak”. Alig-alig.
Mindebből viszont valami rettentően fontos következik. A konvergált árak miatt ma már meg lehet állapítani egy összeurópai létminimumot, amelynél kevesebből fizikai, szellemi és lelki egészségkárosodás nélkül lehetetlen megélni. Ez valahol 5-6000 euró éves jövedelem környékén van. Míg Kelet-Európában a társadalom harmada ez alatt a szint alatt él, Nyugat-Európában senki. (Magyarországon 4 millió ember él a KSH által számolt hivatalos magyar létminimum alatt. Ők fizikailag is nélkülöznek. Nyugat-Európában ez a jelenség marginális.) A Kelet-Európában mért Gini koefficiensek (a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmi tizedek hányadosa) általában azt az eredményt mutatja, hogy a keleti társadalmi egyenlőtlenségek kisebbek, mint a nyugatiak. Ez az eredmény természetesen statisztikailag korrekt, ám eltakarja azt a tényt, hogy a társadalom akár fele egy hipotetikus „európai létminimum” alatt él, erősen nyomorog. Nyugat-Európában gyakorlatilag senki.
Még ennél is megdöbbentőbb, ha azt kérdezzük, ki él valódi középosztályi színvonalon Kelet-Európában. Szinte senki. A kelet-európai „középosztály” megfelel a nyugat-európai társadalmak legaljának. Húsz évvel a rendszerváltás után brutálisak a jövedelemkülönbségek Európában. Márpedig egy ország életszínvonalát minden másnál jobban meghatározza a foglalkoztatás és a jövedelmek szintje. Nem lehet erős nemzet, egészséges társadalom az, ahol a szülők többsége önhibáján kívül hónapról hónapra azzal a pszichológiai teherrel küzd, hogy képtelen eltartani a családját. Mihályi Péter véleményével szemben ezen a helyzeten a magyar szociálpolitikai rendszer nemhogy segített volna, hanem kifejezetten perverz újraelosztást produkált a szegényebbek felől a felső középosztály irányába6. Kornai János koraszülött jóléti állammal kapcsolatos vélekedése már 1990-ben is téves volt, ezt jó lenne már rögzíteni. A magyar szociálpolitikai kiadások mértéke az idő tájt nemzetközi összehasonlításban átlag alattinak volt mondható7, a magyar igényekhez (megugró munkanélküliség, elöregedett, beteg társadalom) képest pedig kifejezetten alacsonynak. 1990-ben Magyarország jóléti kiadásokra a GDP 18,4 százalékát költötte, az NSZK 22,7, Olaszország 23,4, Ausztria 24,8, Hollandia 28,5, Svédország 35,9 százalékát. Mára a magyar szociálpolitikai kiadások nemcsak az uniós átlagtól maradnak el (hét százalékponttal), hanem még az hírhedten alacsony társadalompolitikai ráfordítást megengedő dél-európai államoktól is.
Mihályi Péter szerint az átlagmagyar ma már nem csóró, másodrangú vendég Nyugat-Európában, megengedheti magának, hogy jobb étteremben vagy cukrászdában egyen. A valóságban az átlagmagyar naponta egy főre jutóan tízezer forintot költ el összesen, és ennek csak egytizedét, azaz egy ezrest étkezésre8. Ebből nem nagyon ücsöröghet luxuséttermekben... Eleve csak a magyarok harmada nyaral. Ezeknek is csak kisebb része külföldön.
Mihályi szerint a rendszerváltás után ugrásszerűen növekedett az oktatási rendszer adta mobilitás esélye. Ennek erősen ellentmond, hogy az oktatáskutatók egybehangzó véleménye szerint a magyar alapiskolai és szakiskolai képzés az egyik leginkább szegregáló a PISA-országok csoportján belül. Mindez nem szűkíthető le a romakérdésre, még ha átfedésben van is azzal. Az alap- és szakiskolai rendszer társadalmi háttértől megtisztítva a PISA-országok élvonalában teljesít, a társadalmi háttért is figyelembe véve azonban behozhatatlan hátrányokat okoz a szegényebbeknek a szegényebb térségben élőknek9. Egyetértek azzal, hogy Magyarország két legnagyobb problémáját az alacsony foglalkoztatás és az alacsony bérek jelentik. Abban is igaza van Mihályi Péternek, hogy az alacsony béreket az alacsony átlagos termelékenység okozza. Annak okait azonban érzésem szerint kicsit elmaszatolja. Miért van Görögországban vagy Portugáliában a kelet-európaiaknál kétszerte szélesebb bértábla, ha az átlagtermelékenységük már nem magasabb? Amennyiben ennyire fontos kérdés a termelékenység, miért nem állnak rendelkezésre iparáganként, vállalatméretenként vagy még részletesebben termelékenységi adatok? Ezt Skandináviában a munkaadók és munkavállalók folyamatosan közösen monitorozzák, és közös képzési programokkal reagálnak rá. Csak az ilyen típusú felfelé versenyzés lehet megoldás a magyar gazdaság problémáira10. Az alacsony termelékenység oka ugyanis strukturális. A befektető multinacionális cégek kifejezetten az olcsó, alacsony hozzáadott értékű munkaerőt keresik. (Ez tükröződik többek között a rendkívül alacsony K+F kiadásainkban, amelynek nagyobbik részét ráadásul a nyugati országokkal szemben nálunk nem az üzleti szféra, hanem az állam adja.)
A gazdasági fejlődés másik meghatározó tényezőjére, az infrastruktúrára térve Mihályi Péter arról is említést tesz, hogy mintegy1000 kilométerautópálya épült a rendszerváltás óta, és ma már összeköti a fővárost Magyarország nagyobb városaival. Ez valóban rendkívüli eredmény, még a nemzetközi viszonylatban drága építési költségek ellenére is. Mindennek azonban az volt az ára, hogy közben lezüllött és eladósodott a vasút és a közösségi közlekedés. Nyugat-Európához képest nemcsak a nem létező gyorsvasúti hálózatunk tekintetében van iszonyatos elmaradásunk, hanem a városi és városkörnyéki közösségi közlekedés tekintetében is. Az autópályákon történő szállítmányozással és távolsági személyszállítással a létező legfenntarthatatlanabb és társadalmilag legegyenlőtlenebb közlekedési formát építettük ki.
Summa summarum, ne áltassuk magunkat tovább azzal, hogy jó úton haladunk, és csak türelmesnek kell lennünk. Olyan ez, mint az ismert székelyvicc, amelyben a stoppos háromszori nyaggató kérdésére, hogy messzire van-e Kolozsvár, a szekeres székely bácsi kétszer csak hümmögve felel, hogy „nem”, majd harmadszorra már csak elárulja: „na most már messzire!”
"A hétvégén hosszas tanácskozás után az eurozóna pénzügyminiszerei megállapodtak Ciprus mentőcsomagjában, így az ország 10 milliárd eurós forráshoz juthat, amiből konszolidálhatja a görögországi veszteségei miatt megrogyott bankrendszerét, és elkerülheti a májusra prognosztizált államcsődöt. A segítségnek azonban ára van, a trojka (az EU, az Európai Központi Bank és az IMF) meglehetősen kemény feltételek mellett vállalja csak az ország megsegítését. A társasági adó 10-ről 12,5%-ra emelése (amit – vélhetően az MTI hibája nyomán – sok helyen, így például a hvg.hu, az Index és az Origo hírében is tíz százalékpontos emelésként emlegetnek) és a kamatadó megduplázását nevezhetjük akár ortodox intézkedésnek is, de az EU-nak/IMF-nek nincsenek elvárásai típusú érvelést így sem erősítik." :-)!
A sok hülye, akik EU/IMF hitelt követeltek, mondván, hogy EU/IMF nem kér semmit, az ország önként ajánlja fel, hogy honnan igazít ki....
Matolcsy nem zseni, hanem egyszerűen csak nem marxista.
válasz xmann hozzászólására HUF és Fidesz topicból:
"Haggyukmá a hülyeséget. A tény tény marad, Magyarországnak 2009-10-re európai átlagnak megfelelő államadóssága, és európai átlag alatti államháztartási deficitje volt. Egyébként mindkettő igaz most is. "
Ide másolom a Fidesz topicból is a hozzászólásodat.
"haggyuk már ezt a "Magyarország= Görögország=Spanyolország" mantrát, amit a jó kerály kitalált. Ez egy kamu. Magyarországon ugyanis 2008-9-ra nagyjából befejeződött a költségvetési kiigazítás. Tudom, hogy Bajnainak nem hiszel, de a KSH és eurostat számai mit mutatnak?
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&language=en&pcode=tec00127&plugin=1
2008-ban 3,7% míg 2009-ben 4,6% volt a költségvetés hiánya. Ezt azért ne hasonlítgassuk már a görög -15%-hoz, a spanyol és portugál -10 és -11%-hoz."
Tehát összefoglalásként elmondom, hogy azok az országok kerültek nehéz helyzetbe 2008-2009-ben és vannak még mindig nagy bajban,
1. akik ha nem is rendelkeztek magas államadóssággal (az alacsony államadósságú balti államok már kilábaltak),
2. de külföld felé adósodtak el,
3. ezen túl a magánszektor is jelentősen el van adósodva - külföld felé,
4. azok az országok vannak még mindig veszélyben, ahol 80% körüli vagy azt meghaladó államadósság, azért mert adósságspirál veszély áll fenn, továbbá az adósságtörlesztés felzabálja a növekedési forrásokat,
5. azok az országok akik 4. szerinti a paraméterekkel rendelkeznek és eurojuk volt, mert nem tudták valutájukat leértékelni,
6. illetve azok az országok ahol kiterjedt devizahitelezés volt , mert szintén nem járható út a saját deviza leértékelés.
7. 3%-ot meghaladó az államháztartási hiány.
Bajnai és Gyurcsány válságkezelése miben oldotta meg ezeket a tényezőket 2010-re? 2008 előtt a szocialisták válságkezelése kimerült abban, hogy az életszínvonal fenntartása és a hamis jólét illuziójának érdekében engedték a devizahitelezést elszabadulni, az állam helyett a lakosság vette fel a hiteleket. 2006-os 9,3%-os hiány 2007-re 5,1%-ra csökkent, 4,2%-kal! és érdekes módon ezzel egyidőben Simor András jegybankelnökké válása után szabadul el a devizahitelezés Magyarországon.
De rendben, 2007-től 2009-ig az 5,1%-ról levitték a hiányt 4,6%-ra 3 év alatt. Ez 0,7%-pontos csökkenés, miközben az államadósságot feltornázták 67%-ról 79,8%-ra! A lakossági és vállalati szektor adósságát további 60%-ra! Devizában!!!
Spadenak igaza van, minden szektor minden szinten csődben volt 2010-re, de az IMF hitellel tömködték a lyukakat 1,5 évig. Nagyjából ez volt a Bajnai "sikeres" válságkezelése, hogy 2010-re a periféria országokkal egy szintre hozta az országot adósság szempontjából, hátrahagyva a 7%-os költségvetési deficitet 2010-re, amiből lett 4,4% a végére a válságadóknak köszönhetően.
De rendben, fogadjuk el, hogy 2009-ben 4,6% volt a hiány, és ez Bajnai öröksége az Orbán kormány számára, és a külföld felé történt eladósítás devizában plusz a IMF hitel törlesztés. Nincs így, de a vicc kedvéért egyezzünk meg ebben.
Ennek ellenére, hogy az Orbán kormány 4,6%-ról lehozta a kormány 2,6%-ra a hiányt 2012-re, 2010-ben és 2011-ben nem volt nagy költségvetési kiigazítás - volt is növekedés 1,3 illetve 1,7%, 2012-re csinálta meg egy nagyjából GDP 2%-3%-os kiigazítást, amivel 3% alá vitte a hiányt. Aminek következtében + mezőgazdaság gyenge teljesítménye lett egy 1,7%-os GDP visszaesés 2012-ben.
A hasonló paraméterekkel rendelkező Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában ezzel szemben mit csináltak 2012-ben? Mekkora kiigazítást hajtottak végre?
http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/european_economy/2013/pdf/ee1_en.pdf
Görögország: 2011 áht: 9,4%,
Görögország 2012 áht: 6,6%
2,8%-os kiigazítás mellett GDP-jük 6,4%-kal esett vissza.
Portugál áht: 2011: 4,4%
Portugál áht: 2012: 5%
Államháztartási hiányuk 0,6%-pontos növekedése mellett GDP-jük 3,2%-kal esett vissza
Spanyol áht 2011: 9,4%
Spanyol áht: 2012: 10,2%
Államháztartási hiányuk 0,8% pontos növekedése mellett GDP-jük 1,4%-kal esett vissza.
Szóval, a görögök és magyarok kivételével ezek az országok nem igazították ki államháztartási hiányukat. A görög kiigazítás méretét tekintve nagyjából akkora volt, mint a magyar és sokkal súlyosabb következményekkel járt a saját gazdaságukra nézve, mint nálunk.
Matolcsy egy zseni, ennyi.
London 8,1 millió lakosa közül 1 millióan muzulmánok? Ez nagyon durva változás!
Úton
Idegen vagyok a saját otthonomban
Útrakelő | 2013-01-31 08:00:00
Címkék: Anglia, London
"A következő cikk egy provokatív iromány egy londoni lakos tollából, aki úgy érzi már ő a kisebbség, hovatovább idegen lett abban a környezetben, ahol 17 éve él. Egyes területekről megindult a fehér lakosság elvándorlása, írja a Telegraph című brit lap.
A nyugat-londoni Acton az utóbbi években szinte a felismerhetetlenségig átalakult. A legtöbb bolt tulajdonosa muzulmán, a fish&chips; és az indiai házhozszállító is „halal” vagyis az iszlám előírásainak megfelelően készíti az ételeket. „Múltkor a patikában mondta nekem a kiszolgáló muzulmán hölgy, hogy sokkal egészségesebb a teljes testet eltakarva úszni menni. Tudom, hogy jó szándékkal mondta, és hálás is vagyok neki, mert azon kevesek közé tartozik, aki hajlandó beszélgetni velem a környéken.”
London 8.17 millió lakosa közül ma már 1 millióan muzulmán vallásúak, sok közülük fiatal, családos ember, és bár ez a szám talán nem is tűnik olyan nagynak, ők egyre inkább hangsúlyozzák másságukat, ezért olyan, mintha már ők lennének többségben. „Ahogy a fiatal nők lefátyolozva járnak az utcán, még a szemüket sem lehet látni. Akikkel gyakrabban találkoztam, azokra megpróbáltam mindig mosolyogni, de ez nem vezetett például beszélgetésekhez, mert ők sosem néztek rám vissza.”
„Falusi lány vagyok, és bár negyedszázada Londonban élek, megőriztem a szokást, hogy beszélgetek a szomszédokkal, az ismerős boltosokkal. Mostanában azonban szinte minden boltban muzulmán fiatalemberek állnak a pult mögött, akik folyamatosan mobiltelefonálnak, nekem pedig hiányoznak a napi tereferék.”
„Az egyik boltban felfedeztem a kiírást, miszerint sem a boltban, sem a környékén nem szabad alkoholt fogyasztani, amivel önmagában nincs is problémám. Nem vagyok híve annak a modern brit kultúrának, hogy az utcán igyon valaki, de megkérdeztem a muzulmán tulajdonost, hogyan érti ezt pontosan, de ő csak jelentőségteljesen mosolygott, és nem válaszolt. Úgy érzem, meg akarják határozni a környék szabályait is. Vannak olyan területek már Londonban, ahol például egy nő tavaly azért nem kapott állást egy patikában, mert nem volt lefátyolozva, és közterületeken tilosak a félreérthető reklámok.”
Sőt az utóbbi időszakban arról is cikkeztek, hogy egyes kerületekben ennél sokkal szélsőségesebb megnyilvánulások is előfordultak. Egy szélsőséges szervezet muzulmán őrjáratot szervezett, rákiabáltak az utcán sétáló britekre, hogy ez „muzulmán terület”, egy férfinek kiverték a kezéből a sört egy pub előtt, mert az „ördögi dolog”, és az esetekről feltöltött videók alatt a szöveg, hogy a „meztelen állatokként öltöző nőknek nincs önbecsülésük, és hogy ezt és a részegeskedést is meg kellene tiltani”.
„Persze vannak más európaiak a környéken, akikkel beszélgethetnék ezekről a dolgokról, de sok esetben róluk is kiderül, hogy bevándorlók. A múltkor egy idősebb hölgynek mondtam, milyen kár, hogy a környéken a zöldségeseknél hiánycikk a petrezselyem, de kiderült, hogy nem tud angolul, és nem érti, mit mondok, így csak moroghattam magamban tovább.”
2004 óta 370 000 kelet-európai telepedett le Londonban. Az Ealing, Hammersmith kerületek lakosságának fele nem „bennszülött”. A buszmegállóban már ritkán hallható angol szó. „Persze tudom, hogy nem lehet visszatérni azokhoz az időkhöz, amikor fehér hölgyek ültek főleg a buszon, a jobbik kalapjukban, de nosztalgiával gondolok azokra az időkre, amikor a tömegközlekedési eszközökön nem én éreztem úgy magam, mint aki most érkezett egy idegen országba.”
„Acton, amikor én ide költöztem, egy tipikus munkáskörnyék volt, ma azonban semmiféle közösség nincs itt, inkább egy óriási átmeneti tábornak nevezném, ami senkinek nem igazán az otthona. A bevándorlás mértéke az utóbbi években olyan környékeket, közösségeket hozott létre, akiknek nincs szükségük arra, - vagy nem akarják -, hogy a körülöttük élőkkel kapcsolatba lépjenek, beilleszkedjenek.”
„Korábban is volt bevándorlás, olyan esetek is, amikor a helyi lakosságot kiszorították az újonnan érkezők, nem tagadható, hogy volt diszkrimináció és rasszizmus is, de aztán szépen megbékélt mindenki a helyzettel. Megtanultunk egymás mellett élni, közös célokat kialakítani, ha nagyon más otthonokba is tértünk haza este.”
Ma azonban a multikulturalizmus ábrándja mellett ott van a bevándorlók szándékos elkülönülése, aminek az az eredménye, hogy a fehér lakosság elköltözik a városokból. A Statisztikai Hivatal adatai szerint 600 000 fehér brit hagyta el Londont az utóbbi 10 évben. A legutolsó népszámlálás adatai szerint egyes londoni kerületek elvesztették eredeti brit lakóik negyedét.
„Azt gyanítom, sokan vannak, akik azon az alapon költöznek, hogy milyen az etnikai megoszlás valahol, különösen, ha gyerekeik is vannak. Sok esetben az ingatlanhirdetésekben virágnyelven ott van, hogy jó iskola a közelben, vagyis főleg fehér gyerekek járnak oda. Az iskolákkal kapcsolatban is meglepő adat, hogy egymillió tanulónak nem az angol az elsődleges nyelve.”
„Én is elhatároztam, hogy elköltözöm, követve a szomszédaimat, bár nem nagyon szeretnék menni, mert sokat dolgoztam azon, hogy itt éljek. De már idegennek érzem magam ezeken az utcákon, a jó környékek pedig számomra megfizethetetlenek. Úgy érzem London a szegény bevándorlók és a nagyon tehetősek városa lesz.”
A hölgy azt írja, már nem is kell alibit keresnie erre a szándékára, ugyanis kerekperec kimondja, hogy a tömeges bevándorlás kelletlen rasszistát csinál mindannyiukból.
Azért azt is tegyük hozzá, hogy ez ugyan egy igen sarkalatos, de eléggé szélsőséges nézőpont. A cikk megjelenése után rögtön megindult a támadás a lap ellen, hogy szégyellheti magát, hogy egy ilyen rasszista cikket lehozott. "
BTW: majd elfelejtettem, hogy abban a fene nagy költségvetési helyzet javításban évről évre drasztikusan növekedett az államadósság mértéke is. Márpedig azért a legkevesebb az lett volna, hogy ha már kevesebb az éves növekmény, akkor ne növekedjen gyorsabban az adósság, mint korábban. Csakhogy nem így volt: Valójában ez történt:
http://outside.mfor.hu/mfor/images-charts/chart_id_451_2011_03_17t12_31_39_01_00.png
Mert ha nagyon jóindulatú vagyok, akkor az látható, hogy 2002-2003 között brutálisan elszállt a hiány, úgy 7%-al GDP arányosan, avagy 13%-al(!) a korábbi mértékhez képest, ugyanakkor a fair play értelmében jól látható az, hogy ezt a hiányt megfogta a Medgyessy féle kormány, és ez egészen ElQro puccsáig (2004 közepe) meg is maradt ezen a szinten. Azaz, ez a szint még egészen vállalható lett volna, főleg, mert ez így még mindig a Maastrichti kritériumok alatt maradt volna.
Azonban ha ránézünk ElQro időszakára, akkor rögtön látható, hogy az elcsalt és meghamisított választásokhoz, a "jobban élünk mint négy éve" szlogenhez újabb 7%-ot vágott hozzá pluszban, amivel immár majdnem 25%-al dobták meg az államdósságot az átvétel időszakához képest és ez már jóval 60% feletti értéket adott, vagyis nem tartották be a saját és az EU szabályokat sem, azonban a liberálkomminista terrorisztán természetesen nem emelt ez ellen kifogást 2005-2006-ban, mert ha megteszi, akkor ElQroék nem tudják elcsalni a választásokat.
Innentől kezdve jól látható, hogy ElQro nemhogy nem adott megoldást semmire, hanem az látszik, hogy a számottevő privatizáció ellenére az adósság stagnált ~66%-os szinten.
És innentől nem volt megállás, mert ahogy Lúdmilla és a végrehajtó brigád, a kreatív könyvelés nagymesterei, a valamennyire még működő vállalkozásokat villámgyors felszámolásba és kifosztásba fordító gazemberei szinte azonnal 20%-al, azaz HÚSZ százalékkal dobták meg a hiányt, ami a hitelfelvételek szempontjából a legeslegjobb időszakra, a választásokra is mindössze 80%-ra tudott visszamenni.
Tehát 2002-2010 PRIVATIZÁCIÓVAL EGYÜTT, explicit adósságok exponenciális felhalmozása mellett 60%-al(!) dobták meg a korábbi államadósságot.
És most figyelj: ÉN NEM szeretnék demagóg lenni, ezért jelzem: Természetesen nem teljességgel igaz, hogy 60%-al dobták meg az államadósságot, hiszen a felvett hitel nagy része nem került elköltésre, hanem az MNB-be lett elhelyezve simor andrás csinovnyik egyszemélyi(!) döntésére és parancsára. Ennek megfelelően én azt mondanám, hogy ezt a tételt vegyük ki az ábrán látható adatok közül, node kérlek, akkor is brutális növekedést fogsz látni. Magyarán szólva, hiába hamisították meg a deficitadatokat, nem tudtak minden adatot eltűntetni, ami árulkodik, így a hiányadatokból most már neked is látnod kell, hogy hiába volt 2010-2012 között évente 3-4% közötti hiány, AZ ADÓSSÁG NEM NÖVEKEDETT, mig 2006-2010 között jóval nagyobb mértékben nőtt az adósság, mint ahogy a hiány indokolta volna, ugyanis ha valóban lett volna 3% körüli GDP növekedés, akkor egy 3-5% körüli hiány nemhogy nem növekedést, HANEM CSÖKKENÉST kellett volna okozzon, de legfeljebb stagnálást.
Magyarán szólva, valamennyi releváns adat egymás mellé helyezésével jól láthatóvá tehető az, hogy 2008-2010 között egyszerű kreatív könyvhamisítás történt meg, amivel azon számokat hozták ki, amire akkor rácuppant a liberálkommunista lakájmédia, és fittyet hánytak a többi adatra.
Most viszont, amikor MINDEN adatsor javulást mutat (önkormányzatok, TB, alrendszerek, költségvetés, államadósság), akkor elkezdenek valami másra rácuppanni, csak hogy gyalázni tudják a szituációt, azt a szituációt, aminek nemhogy a közelébe nem értek, hanem kizárólag azzal szemben tették meg az összes mocskos lépésüket.
És ezt egyszerűen még csak úgy sem lehet megfogalmazni, hogy ElQro megpróbálta ellapátolni a saját mocskát és mocskukat, mert ha megnézed az adatokat, akkor láthatod, hogy ez nemhogy nem sikerült, de még csak stabilizálnia sem sikerült a rosszabb állapotot, akik pedig utána jöttek, azok még nagyobb sz*rt kavartak, mint ami előtte volt. Tehát semmiféle szempontból nem lehet azt állítani, hogy ElQro bármit rendbetett volna, vagy lúdmilla, előttük ugyanis nem volt semmi probléma és minden szempontból éllovasok voltunk, illetve valóban EUR várományosok, az adósságszint irigylésreméltóan alacsony volt, a hiány jelképes és nem volt privatizáció.
EZT először elqrták, nem kicsit, hanem nagyon, aztán megpróbálták eljátszani, hogy "ők hozták rendbe", holott a számadatok alapján világos, hogy csak rosszabb lett minden, amikor valamit változtattak a korábbiakon. Mondhatni, a számok alapján még mindig a legkevésbé bűnös személy kategóriája Medgyessy a maga száz tyúklépésével, de a többiek kész katasztrófák voltak a számok és a tények alapján.
Szerintem ne kezdjünk újra lerágott csontokat.
"és magyarországon"
"elég stabilan a GDP kb 40%-át szedjük be adóban, ezért ez Bajnai idején 2,8%pontos hiánynövekedést okozott volna automatikusan."
Ez a liberálkommunista hazugság netovábbja, hiszen nálunk a GDP-ből - ahogy már levezettem - semmi sem következik az adóbevételekre nézve. Magyarán szólva abból, hogy a liberálkommunista GDP bezuhan, semmi nem következik az adóbevételekre nézve, egyszerűen azért, mert a gazdaságból származó direkt GDP összetevők (TÁNYA(!!!), EVA, és még páran) MARGINÁLIS értéket képviselnek a költségvetésben. Így például lassan egyszerűbb lenne a Tánya, Eva és társainak elengedése, mert szinte már szerepet sem játszanak az adóbevételekben, ami egyszerű döbbenet, ha ezeket az adatokat más országokkal hasonlítod össze.
Ezért nincs értelme arról értekezni, hogy a GDP összemenés adóbevételcsökkenést jelentett volna, hiszen ugyanez egyáltalán nem volt igaz akkor sem, amikor a GDP ""állítólag"" növekedett.
Azt tessék megfigyelni Magyarország esetében, hogy - bár most már végre változik az irány - reverse engineering költségvetés készítés folyik, megnézzük, hogy mennyi adóbevételre van szükség a kiadásokhoz és annyit vetünk ki, egyebekben teljesen érzéketlenül a gazdaság állapotára. És mivel rendkívül alacsony szinten tanyázik minden állami szolgáltatás, ezért igazából nincs is hová még lejjebb vinni ezt a számadatot.
Az tehát történetesen tökéletesen igaz meglátás, hogy ez a gondolkodásmód egyszerűen érzéketlen a gazdasági folyamatokra, és az is, hogy ezen változtatni kell, csak éppen pár év alatt (a kommunista hatalomátmentés időpontját elszalasztva) nem megvalósítható az, hogy például a nyugdíjak értéke minden évben attól függjön, hogy milyen bevételek folynak be a költségvetésbe. EZT a mentalitást történetesen tényleg csak hosszú távon kinőni lehet, azaz a költségek befagyasztásával és a gazdaság VALÓS növekedéséből származó bevételek NEM szétosztásával, hanem felhalmozásával, természetesen állami vagyon és például osztalékok formájában és nem állami vagyon magáncégekhez transzferálásával.
"Ennél a hiánynövekedés jóval kisebb volt, nyilván azért mert kiigazítés történt."
A hiánynövekedés jóval nagyobb volt, csak az explicit volt, ugyanis az adósságnövekedés költségei abban az évben nem jelentek meg a költségvetésben, mivel SZÁNDÉKOLTAN olyan megoldást kötöttek, amely az előnyöket a kiszolgáló csinovnyik bűnbanda idején jeleníti meg, mig a hátrányokat az őket BIZOTSAN elzavaró kormány idejében.
"Magyarország 3%-os IMF hitelt vett fel az elérhetetlen forinthitel helyett."
Ezt már megbeszéltük, hogy átlagban ~4,6% körül volt az az un. "kedvezményes" DEVIZÁS hitel, ami olyan kedvezményes, hogy nem engedik meg, hogy visszafizessük. Ennyit a kedvezményességről. De a 3%-ot nagyon felejtsed már el légyszives. Főleg abban a kontextusban, hogy az a teljes időszak alatt rendelkezésre állt volna, hiszen a visszafizetési kötelezettség folyamatos. Ahogy törlesztjük az IMF (2 milliárd SDR-ig valóban kedvezményes 2,61%-os) részleteket, úgy emelkedik értelemszerűen a törlesztőrészlete arányaiban az itt lévő pénznek.
"2008-9-ben emiatt nem is bocsátottunk ki forintos kötvényeket. Ha megtettük volna azt kb 10% hozammal lehetett volna. Az IMF hitel felvétele ehhez képest igen jelentős megtakarítást eredményezett."
Megint kezdjük el? 2009-ben is bocsájtottunk ki devizás kötvényeket jóval magasabb árfolyamon, ugyanis az IMF+EU hitelek (idéztem korábban simor andrás csinovnyik saját szavait) egyből az MNB-ben landoltak, és még te emlegetted korábban, hogy azon milyen jó hasznot tudtunk elérni.
Azonban már említettem: ENGEM nem az zavar, hogy aláírtunk egy KÉSZENLÉTI szerződést az IMF+EU+WB trojkával, mert az nagyon jó ötlet volt. Igaz, az még ElQro+Veress nevéhez fűzödik, de ez mára már el szokott felejtődni. A problémás az, hogy lúd milla és a liberálkommunista kreatív stáb EZT LE IS HÍVTA és a kiszolgáló személyzet hű alattvalójára, simor andrás csinovnyikra bízta, azaz ennek a pénznek a nagy részéből Magyarország SEMMIFÉLE hasznot nem húzott, ugyanakkor az adósságszolgálatát azóta is nyögi ennek.
Egyebekben az IMF+EU+WB téma most teljességgel érdektelen abban a kérdésben, amiről szó van. A fentiek tehát csak pontosítások, nem vitaalap ;)
Már a másik oldalon megírtam, hogy mivel majdnem 7%-kal esett a GDP, és magyarországon elég stabilan a GDP kb 40%-át szedjük be adóban, ezért ez Bajnai idején 2,8%pontos hiánynövekedést okozott volna automatikusan. Ennél a hiánynövekedés jóval kisebb volt, nyilván azért mert kiigazítés történt.
a bruttó visszafizetése grafikonodat nem tudom értelmezni. Magyarország 3%-os IMF hitelt vett fel az elérhetetlen forinthitel helyett. 2008-9-ben emiatt nem is bocsátottunk ki forintos kötvényeket. Ha megtettük volna azt kb 10% hozammal lehetett volna. Az IMF hitel felvétele ehhez képest igen jelentős megtakarítást eredményezett.
Azt kell megértened, hogy az IMF hitel az valami Helyett volt: a forinthitel felvétele helyett. Ha nem IMF hitel, akkor forintpapírt kellett volna eladnod. Amit nyilván nem tudtál volna megtenni 3%-on
