Re: nincs cím

A logorrheád mit jelent? :)

A vitakultúrámat meg úgy hívják az én szótáramban, hogy egyenes beszéd, amely mellőzi az álentellektüell bullshitelést és a megszólalól öncélú megtapsolását, hogy már annak is örülni kell, ha valaki be tud valamit böffenteni valahová. Én nagyon meguntam az entellektüell létet, annak a hazug voltát, azt, ahogy meg kell tűrni még a destruktivitást is a "szabadság" eltorzításával vett "szabadosság" jegyében. Egyszerűen elegem lett abból, hogy úgy kezdjek minden hozzászólást, mintha "jópofizni akarnék", hogy "megértően viszonyuljak mindenkihez akármekkora baromságot ír le az én véleményem szerint", mert nagyon rossz irányba vezet az az út, amelyben nincsenek elvek, értékek, irányvonalak. Mert ettől olyan öncélú, sehová nem tartó, semmiféle eredményre nem képes széteső szétmálló, nyálas folyondárrá vált szinte minden forum, mivel a nagy szólásszabadság (beböfögés szabadsága) egyszerűen olvashatatlanná tette a témákat.

Csak hogy érzékeltessem ezt tozsdenyul, gondolj arra, hogy merrefelé látsz te SZIMPATIKUS vitakultúrát manapság? Mutass blogot, forumot, ahol legalább összefogják az egész témát, nem engedik szétfolyni, és valódi érvek csapnak össze valódi érvekkel, komoly felkészültséggel és úgy, hogy még a billentyűzetek is szikráznak a vita hevétől, és amelyet élvezettel olvasnak egy forum lakói. Mutass olyan vitát, amit példamutatónak, vagy irányadónak tartasz, és amelyről úgy véled, helyesen szemlélteti a netes kultúrát, a neten való vitatkozást, egy forum lehetőségeit és határait.

Tudod, én már akkor neten leveleztem, amikor az internet igazából még nem is létezett és még betárcsázós modemeken jöttek-mentek a levelek, amikor még "egyfajta elit klub" volt a neten levelezés, na az még az az időszak volt, amikor más volt az egész, de annak már régesrégen vége van.

Churchillt idézve: Az én módszerem biztosan nem jó, csak még nem találtam jobbat. Ugyanakkor a Howard Stern féle böfi-röfire utalva csak annyit tudok mondani, jellemzően kétszer annyit olvasnak tőlem azok, akik nem szeretik a stílusomat, mint azok, akik szeretik. Ha pedig egyszerűen humorra akarom venni, akkor kell egy bohóc, illetve egy ellenszenves majom mindenhová, akire rá lehet fogni azt, hogy miatta olyan a topic, amilyen. Aztán az már egy egészen más kérdés, hogy az emberek felismerik-e azt addig, amig ott vagyok, hogy azért érdekes valami, mert arrogánsnak látszó módon, bunkóság határán és nyersen kimondom amit gondolok, vagy azt hiszik, hogy azért nem szólnak mások, mert elnyomom őket.

Az emberek tévednek. Nincs senki elnyomva, csak egyfajta vélemény, egyfajta öncélú jópofizás, a Móriczka féle "nekem mindenről az jut eszembe" van elnyomva. És tudod, sokan ezt egészen addig nem ismerik fel, amig el nem húzok egy időre, vagy végleg, mert általában akkor jönnek rá arra, hogy ehhez utána már nem lesz kedvük akkor sem, ha nem vagyok ott. És hogy addig sem adott semmit nekik, legfeljebb egy kis "örömet", hogy valahol "elfogadják őket", ahol "megtapsolják amit írnak", de rájönnek, hogy ez addig sem okozott nekik örömet. Ez a tapasztalatom.

Néha kell valaki, aki ilyen stílusban ír, hogy kizökkentse az embereket a megszokásból, hogy odafigyeljenek, hogy ERŐFESZÍTÉSSEL olvassák végig a hozzászólást, mert az ilyen hozzászólások elolvasása megmarad a fejekben, ellentétben a könnyen olvasható rágógumi entellektüellséggel, ami az egyik fülön be, a másikon meg ki a jégcsákány, hogy Trockijra utaljak ezzel.

Ez egy stílus, ami sokaknak rémisztő lehet a szokatlansága, ereje és nyersessége folytán, amit akár keresetlennek is lehet nevezni, hiszen "nem ezt szeretnék hallgatni".

Csak tudod, ez itt a net, nem egy élő beszélgetés, amiben valaki a másikba fojtja a szót. Errefelé már a régesrégi időkben is azt szokták mondani, hogy aki nem tetszik, azt "page up/page down", aztán nem kell vele foglalkozni.

És hogy a kifárasztás után feltegyem egyszerűen a kérdést:

Szerinted olvasnának engem ennyien, ha én is a műmájer stílusban lökném a bullshitet?