szerintem is nagyon jó gazdasági szakembert, kitűnő rálátással ,kellő alázattal a piac iránt
szerintem is nagyon jó gazdasági szakembert, kitűnő rálátással ,kellő alázattal a piac iránt
Így már más a leányzó fekvése. Korrekt ez a Zsiday szimpatikus nekem ahogyan ír, és hajlandó nyilvánosan elismerni ha tévedett.
"Mi volt a legjobb és a legrosszabb befektetése életében?
A legrosszabb teljesen egyértelmű: amikor 1998-ban az orosz válság alatt tönkrementem. Vagyis elfogyott a pénzem, sőt még tartoztam is a brókercégnek. Szerencsére ugyanannál a brókercégnél dolgoztam részvényelemzőként, így apránként levonták a fizetésemből, ha úgy tetszik, hát lemosogattam."
Zsiday
Évek óta nem nő Magyarország államadóssága
2012, November 16 - 17:46
Talán meglepő, de valójában Magyarország államadóssága már régóta nem növekszik. Habár a kimutatott bruttó államadósság jelentősen megugrott, ám nem szabad elfelejteni, hogy mi történt 2008-9-ben, az IMF hitel felvétele idején. Az IMF devizában hitelt nyújtott Magyarország kormányának, a kormány ezt a devizát "bevitte" az MNB-be, és az MNB leváltotta forintra. A leváltás úgy történt, hogy az MNB varázsütésre forintot teremtett a semmiből - erre még visszatérnék - a devizát meg berakta tartalékba, azaz vett rajta mondjuk német állampapírokat. Ezután ezt a forintot a kormány elköltötte. Azért volt erre szükség, mert a kormány nem tudott forintos állampapírokat kibocsátani, forintforráshoz jutni. Így devizában vett fel hitelt, viszont cserébe forintban nem kellett kibocsátani állampapírt.
A fentiek lényege az, hogy habár Magyarország kötelezettségei, adósságai nőttek, ám eközben a vagyona is nőtt, hiszen nőttek a devizatartalékok. Márpedig az MNB devizatartalékai Magyarország tulajdonát képezik, hiszen az MNB tulajdonosa a magyar állam, nyereségeit ő szedi, veszteségeit ő állja, az MNB effektíve az államháztartás része.
Nézzük, hogyan alakult az elmúlt években a központi költségvetés adóssága az ÁKK adatai alapján: 2008 elején 15600 milliárd forint volt az adósságok értéke, és 16 milliárd euró, azaz kb. 4000 milliárd forint a devizatartalék értéke, ez 2010 nyarára, a kormányváltás idejére 20500 milliárd forintra és 35 milliárd euróra (közel 10 000 milliárd forint) változott. Ma pedig mindkét érték hasonló nagyságú. Jól látható. hogy valójában nem nőtt az adósság állami szinten (ha az MNB-t is beszámítjuk). Valójában annyi történt, hogy ami IMF-hitelt felvettünk, az azóta is ott ül az MNB-ben tartalékként. Nem tűnt el. A valódi adósságszintünk nem nőtt.
A másik ehhez kapcsolódó kérdés az MNB devizatartalékainak szintje, amiről sok vita van. Kövezzenek meg bár, de én úgy gondolom, hogy a tartalékok szintje magas, és folyamatosan csökkenthető, ahogy az ország devizaadósságai csökkennek. Azonban egy másik okból is fontos lenne a devizatartalékok csökkentése: az MNB ugyanis az IMF-hitelből származó deviza forintra történő átváltásával egy csomó új forintot teremtett, ami bevándorolt a bankrendszerbe, majd onnan továbbvándorolt vissza az MNB-be: a bankok kéthetes kötvényben tartanak jelenleg 4000 milliárd forintot, és erre az MNB fizeti szépen a jelenleg 6,25%-os kamatot, ami éves cca. 250 milliárd forintnyi kiadás. Ez nem lenne baj, ha a megnövekedett devizatartalékain megkeresné ugyanezt az összeget, vagy legalább egy részét, ám mára ennek semmi esélye sincs, ugyanis a devizatartalékokat likvid, rövidlejáratú, főleg európai állampapírokban kell tartani, amelyeknek a hozama nulla. Így az MNB gazdálkodása garantáltan veszteséges, nem is kicsit: a tartalékain (ellenben a korábban megszokottal!!!) semmit sem fog keresni, miközben a nála elhelyezett hatalmas forint betétállományra meg fizeti a kamatot. Ez a fentiekből láthatóan éves 250 milliárd forint körüli veszteség, amit az államnak kell majd kipótolnia, és ez a költségvetési hiánynak több, mint harmada is lehet a következő években, ha minden így marad. Tehát gigantikus tételről beszélünk, ami még nem feltétlenül tudatosult mindenkiben, a jövőben erről valószínűleg egyre több szó esik majd.
Hogyan lehetne ezt orvosolni? Vagy a devizatartalékok szintjét kellene csökkenteni, s vele párhuzamosan csökkenne az MNB-ben parkoltatott forintállomány, vagy a forintkamatokat kell lejjebb vinni, vagy a tartalékon kellene nagyobb hozamot elérni. Ezek igen kényes kérdések, és nagy körültekintést igényelnek, de foglalkozni kell velük, mert óriási számokról, óriási potenciális veszteségekről lehet szó. Korábban is úgy véltem - kaptam is érte néhány szakértő közgazdász kollégámtól, amikor januárban erről írtam - és most is úgy gondolom, hogy az MNB vásárolhatna a devizatartalékból például magyar devizás állampapírt, amelyeknek 4-5% körül van a hozama. Így legalább némi hozamot elérne a tartalékokon, csökkenne a vesztesége. Tudom, hogy ez erősen unortodox lépés, és megvalósítása nem is várható, de azt gondolom, hogy ennél sokkal durvábbakat fogunk majd hallani jövő tavasztól, amikor várhatóan a jegybankot is eléri majd az unortodoxia szele...
OTP
2012, Október 16 - 10:59
Európa válságban. Magyarország recesszióban. USA: fiskális szakadék. Kína: az összeomlás küszöbén. Nagyjából ezeket lehet olvasni, ilyen benyomásai vannak az embernek, ha napilapokat vesz kézbe. Eközben a hazai részvények - a legnagyobb bank, az OTP vezetésével - emelkednek, sőt az OTP éves csúcson van, az elmúlt 12 hónapban nem volt még ilyen magas az árfolyama. Ez hogy lehet?
Egyrészt nyilván a piacok előre tekintenek, mint korábban írtam ( http://www.zsiday.hu/blog/mi-mozgatja-t%C5%91zsd%C3%A9ket), és ha attól tartottak, hogy összeomlás lesz, most pedig abban reménykedhetnek, hogy mégsem, az már önmagában jó hír. Az európai bankindex ma nagyjából ugyanott van, mint egy éve, minden megpróbáltatás, és a válság mélyülése ellenére (a 200 napos mozgóátlag felett konszolidálódik, ami ilyen környezetben jelentős fegyvertény), az összeurópai részvényindexek pedig éves csúcs közelében nézelődnek. Ez a pozitív hatás nyilván Magyarországra is átragad. Talán azonban ennél is fontosabb, amiről már korábban írtam: az OTP egészen egyszerűen olcsó. És habár ugyanezt írtam 3500-as árfolyamnál, 4300-nál is igaz. Az elmúlt években számos magyar bank ment volna csődbe, ha anyacége nem emel tőkét benne, a felelőtlenül kiosztott hitelek bedőlése gigantikus, százmilliárdos veszteségeket okozott. Az önerőt nélkülöző projekthitelezés, a magyar "subprime" lakossági szabad felhasználású jelzáloghitelek gondolkodás nélküli osztogatása erősen visszaütött, a legnagyobb külföldi tulajdonú bankok az elmúlt 1-2-3 évben több pénzt tettek be Magyarországra, mint amennyit valaha profitban kivettek.
Eközben az OTP adózás utáni részvényenkénti eredménye így alakult rendre a 2008-11 években: 940 Ft, 570 Ft, 437 Ft, 312 Ft. Mindezt úgy érték el, hogy volt egy komoly veszteséggel járó végtörlesztés 2011-ben és közel 1000 milliárd forintnyi céltartalékképzés a 4 év alatt, azaz a bank a válság legmélyebb bugyraiban járva is nyereséges tudott maradni. Ez azt jelenti, hogy viszonylagos békeidőben, amikor a céltartalékképzés még mindig magas, de azért alacsonyabb, mint most, és nincsenek külső sokkok, a bank simán képes lehet a részvényenkénti 600-900 forintos adózott eredmény elérésére. Az egy részvényre jutó könyv szerinti érték 5000 Ft felett, az ún. "tangible book value", amely megtisztítja a könyv szerinti értéket a goodwill és immateriális javak hatásai alól pedig 4000 Ft felett van. Nyilvánvaló, hogy ha 2-3 év múlva kialakul valamiféle "rend", a makrohelyzet stabilizálódik (előbb-utóbb fog, még Európában is, habár ott jónéhány nagyobb bukkanó még hátra lehet), akkor a bank értéke elérheti a mai dupláját. Az OTP-t tehát azért (is) veszik, mert olcsó. Ennél jobb vétel talán már csak a részvényre átváltható kötvénye (OPUS), amely igen magas, árfolyamra vetített 8% feletti eurós hozamot kínál, és átváltható a részvényre.
Az OTP szárnyalása tehát érthető, s habár egyértelmű, hogy bármiféle sokkok hatására pillanatokon belül vissza tud esni az árfolyam, de nem lesz örökké válság, s amikor a válságnak vége, ez a bankpapír minden valószínűséggel sokkal többet fog érni a mai áránál.
A másik, kiemelten érdekes szektor továbbra is a hazai eurós vállalati kötvények piaca, ezen belül is az átválthatóak (Magnolia, Opus), amelyek valamiféle reflexként részvényként, a részvényekkel együtt kereskednek, pedig a hazai hozamszint csökkenésével egyre érdekesebbek önmagukban, kötvényként is. Ha további megnyugvás lesz Magyarországon és a világban, akkor a magyar eurós állampapírok hozama 3-4%-ra eshet, ezek az átváltható kötvények pedig az eurós magyar állampapírok alternatívái, s egy hozamhiányos időszakban a kockázati prémiumuk is összeszűkülhet, azaz árfolyamuk úgy is emelkedhet, ha a mögöttes részvények nem emelkednek, vagy akár esnek. Semmi meglepő nem lenne abban, ha ezek egyre inkább kötvényként viselkednének, és akár többtíz százalékot emelkedne a következő évben az árfolyamuk.
a meg nem értett zsenik sorsa ez, mindenkinél okosabbak
még egyszer sem olvastam tőled, hogy vmivel egyetértesz :)
Nyilasi topikba betettem a pozícióikat, nézd meg ott. Egy pdf linkről van szó
Nagyon megnőtt most az elmúlt egy hónapban az alap szórása. Mi lehet az oka?
Ezeken a zsidayságokon (remélem így kisbetű) kezdek lassan ledöbbenni. Ezek nem beszélnek egymással? Hiszen egyre másra ellentmondanak saját maguknak. Ezt például:
"Lehet csűrni-csavarni persze az indokokat, de a legfontosabb, hogy Magyarországon - éppúgy, mint az elmúlt években mindig - alapvetően árfolyamcél van, még ha nincs is kimondva, sőt ezt minden érintett tagadja."
Az előző cikkek ismeretében nem is lehet értelmezni, hiszen egyszer azt írja valaki, hogy baromira túl van értékelve a forint (vö: EUR inflációból számolva), most meg azt, hogy az inflációval nem kell foglalkozni, mert az csak importálódik, ugynakkor nemrég azt írta valaki, hogy még mindig erős a forint legalább 10%-al, amiből ORDÍTVA következik az, hogy a fair értékre KELL gyengíteni a forintot, egyebekben minden mástól függetlenül. Ettől függetlenül az árfolyamcélt igen keményen kimondták (->kimondatták például Demjánnal), és az a 300 Ft/EUR, mint érték, innentől azt állítani, hogy "ezt tagadják", az a hülyeség netovábbja. Ha ehhez pedig még azt is hozzávesszük, hogy mondjuk az SNB sem csinál mást egy ideje, csak árfolyamcél érdekében dolgozik, vagy éppen a Japány jegybankot, de akár az összes többit megemlítjük, akkor már maga a felvetés is értelmetlenné válik, hiszen ma erről szól a világ.
Ennek megfelelően ezt "meglátásnak" eladni:
"Ez a szakadás 2013 tavaszáig fennmarad, majd a jegybanki vezetőváltás után valószínűleg egy még galamblelkűbb, magasabb inflációt, gyengébb árfolyamot toleráló, alacsonyabb kamatok felé mozduló monetáris tanácsot láthatunk majd."
kissé erős, hiszen hogy mást ne mondjak, ezt már elég régóta mondogatom én is errefelé, de ebben egyáltalán nem vagyok egyedül. Lehet, hogy a zsidayságok kiagyalói most jöttek rá, hogy tényleg így lesz, mert mégsem lesz IMF megszállás?
"Ebből az is következik, hogy az infláció felett fix hozamot fizető Prémium Magyar Államkötvény továbbra is a magánbefektetők legjobb barátjának tűnik."
Szívből gratulálok ehhez a bölcsességhez, amelyet nem oly régen vezettem le a tőzsdei profitokkal összevetéssel kapcsolatban és lettem ez ügyben körberöhögve. Kéretik a zsidayságban hívőknek őket is hangosan kikacarászni.
EZ meg külön csúcs:
"Amíg ez a két feltétel teljesül, addig van tere a kamatok csökkenésének, a külsős tagok valószínűleg igazándiból csak e kettőre fognak figyelni, függetlenül attól, hogy mi szerepel a stáb által elkészített vaskos inflációs jelentésben..."
Mert ezek szerint most kezd bennük tudatosulni, hogy csökkenni fog a kezelt pénz, a profit, az uzsora, a nyereségük, mert az ország és az ipar, a termelés érdekei kerültek az előtérbe, és nem az uzsora terjesztése és a könyvelés hamisítás.
Még a végén bedobják, hogy elmennek dolgozni...
Jó duma. De én adtam fel a magas labdát.
Semmin --> Semmi
Ha már játszottam az okostojást.
http://zsiday.hu/blog/v%C3%A1gott-az-mnb-%C3%A9l-az-%C3%A1rfolyamtargetting-rendszere
Azt azért csendben megjegyzem, hogy "targeting", nem pedig"targetting". Semmin köze a "get" igéhez.
meglesz, de plotinusról fog szólni
Tényleg a Zsiday interjú tervvel mi lett?
Szerintem itthon megvan a szándék egy jobb élet megteremtésére, de a nemzetközi környezet próbálja ezt visszafogni, mert elveszíti a rabszolgáit és kiszolgálóit.
Sajnos ezeket a tényezőket nem tudjuk kizárni, és sodornak minket is a szakadék felé. Mi meg hogy pont próbálunk a sodrásból kimászni. Ez nagyon nehéz.
