Asszem az a baj, h mivel a racionális gondolkodás a sikeres és visszaigazolt, mindent ezen keresztül próbálunk nézni. Pedig már elbukik a „végtelen” fogalmán is, mi az h a világűr végtelen? h az idő végtelen, nem csak előre hanem hátra is? Nézed a szép csillagos eget nyári éjszakán, vannak csillagok amik pislákolnak olyan messze vannak és tudod h van még mögöttük sok amit nem látsz, végtelen sok – felfogod h így van de nem érted, nem értheted. Mintha 1 blokk 1 fék lenne építve az emberbe h ne értse meg ne lássa át… - elég jól sikerült :-) Szal kb semmit se tudhatunk, a legnagyobbak se, Hawking is hisz aztán visszavonja, és még nincs a végén ahol tipikusan megtérni szoktak a nagy tudósok is…
Ez a tudatlanság elsősorban alázatra int: a technika terén óriásit haladtunk, de kb semmit se tudunk a létünk alapjait illetően. Adjuk meg hát a tiszteletet minden nézetnek, és tartsuk meg a nyitottságunkat. A másik, h az értelem abszolutizálása mellett adjunk teret az ösztönös megérzéseknek, tudatalattinak, léleknek – kinek ahogy tetszik. Ha az értelem a megfejthetetlen tartományokban cserben is hagy sincs minden veszve, és jól csak a szívével lát az ember, ahogy a Kisherceg is mondta volt (mielőtt: nem a házigazda :-)) A szívünkkel meg sokféleképp látunk, ki így, ki úgy, ki ebben lát értéket és kapaszkodót ki abban, és ha érzelmekről beszélünk nem is értelmezhető az objektivitás fogalma. Rengeteg indíttatás és sors, aki talált 1 nézetet amiben otthonra lelt nagy érték, ha nem bánt ezzel másokat, bármi is az. Az ember h szuverén nem csak előny, elég magárahagyott jószág mostanában főleg, és a saját útjáért felel, ami annyiban pragmatikus h olyan világképet kell találnia ami őt leginkább kifejezi tükrözi, amiben leginkább élni sőt kiteljesedni tud.
Szal sztem nincs értelme azon rugózni h ateista/hívő bizonyítsd az igazad: képtelenség. Jah a vallások főleg a történelmiek de néhány modern is cipel 1 csomó sarat, ezért is nehéz a megújulás, és a felelősségvállalásban kevésbé involváltnak tűnnek mint az előnyök élvezésében. Ez ellenük szól és az is h nem tudnak megújulni, az ókori metaforikusok tanításait szükséges lenne újraírni, pl h Isten 6 nap alatt teremtette a világot és a 7-en megpihent – ez az akkori munkahétről szólt, bakker már szabad szombat van szal át kéne írni 5+2-re, de poentírozok persze. A lényeg h nem ez számít, a héjat könyű lehántani és h az egyházak bűneiért a hívők felelőssé tehetők-e? kollaboráció nyilván, de ezen az alapon mindenkit mindenért.
Ami még van h ateistának lenni feldolgozni xarabb ahogy tapasztaltam, pláne öregedve, ennyi volt satnyulok jönnek a betegségek fájni fog aztán végképp vége – szal alig várják h vki meggyőzze őket h neem :-) racionálisan ahogy mondtam is, nehéz. Amit tudok saját és hiteles közvetlen (nekem elmondott) forrásokból is h „valami van”. Akit érdekel, érdemes elolvasni Moody Life after life-ját, ez a klinikai halálból visszatértek élményeiről szól. Lehet magyarázni egyfajta testileg generált átsegítő hipnózissal, kémiai pszichózissal, de azt még senki se válaszolta meg, h amikor 1 orvos kísérletképp a műtőlámpa tetejére felfelé a plafon felé, alulról láthatatlan számjeleket írt, a klinikai halálból visszajött ember hogyan tudta hibátlanul felmondani…