Nincs ezzel semmi probléma, egyszer régen valamelyik topikban már én is kifejtettem, hogy nekem meg az árpádsávos zászló lengetéstől fordul fel a gyomrom a II.vh-s megemlékezéseken, mert ilyenkor valahogy nem a középkori dicső múltra asszociálok...

Mondjuk a kitartás egy teljesen hétköznapi szó a hadtörténetírásban - kitartottak a kötelességük, az esküjük, a bajtársaik mellett, kitartottak az állásaikban stb... a szakma nem asszociál a vészkorszak jelszavára, sőt ez egy pozitív jelző a katonai teljesítményre. De megértem az érveidet, egy civilnek ez a szó csúnya emlékeket idézhet fel...

Azt nem kitartásnak hívják. Azt BÁTORSÁG BAJTÁRSAKNAK hívják.

Sajnos a II.Vh végén ez kifejezetten egy ideológia JELSZAVA volt, és azt az ideológiát én szívből gyűlölöm. Éppen ezért a "kitartást" én nem tudom arra érteni, amire te használni szeretted volna, főleg azért, mert a Magyar Honvédség bátor alakulatai, akik képesek voltak erőn felül helytállni az inváziós erőknek, azok aztán végképp nem érdemlik meg azt, hogy összemoshatóan beszéljenek róluk a söpredék, csőcselék, az undormány legaljával.

Én úgy vélem, hogy nagyon éles különbséget kell tenni például a Budapestet teljesen esélytelenül védő, de állásaikat mégsem feladó Magyar Csapatok, és a zsidók lelövöldözésében a "kitartást" propagálók """bátorsága""" között. A hősöknek azóta sem állítottak méltó emléket, ahol le lehetne előttük róni a tiszteletet, a másikat meg még mindig nem vetették a történelem szemétdombjára, hogy mindenki rájuk okádhasson, ha éppen eszébe jut az az a szégyen, hogy még mindig nem lettek kollektíven hazaárulónak kikiáltva, a magyarság testéből kivetbe és örök kárhozatra ítélve.

És igen, ha a "kitartást" hallom a második világháborúval kapcsolatban, arról nem tudok másra asszociálni, mint Magyarország meggyalázásnak eszméje, amely az ország FELÉNEK és a trianonban külhonba került magyarság 98%-nak elveszítéséhez vezetett.

Én a nyilasokat csak gyűlölni tudom.

És valahogy, nem hiszem, hogy ezért rossz lennék.

Ps.: Mielőtt bárki beleköt, nem azt írtam, hogy Scipio viszont szimaptizál velük, vagy bármi hasonlót, mert az eszembe sem jutott, csak most, ahogy végigolvastam még egyszer, amit írtam. Egyszerűen csak kifejtettem, hogy amit írt, amiben ez a kifejezés szerepelt, az szerintem félreérthető, mert SZERINTEM a "kitartás" kifejezéstől a II. VH-val kapcsolatban SZERINTEM jó érzésű magyarnak sugárban kell okádnia, és undorodva kell elfordulni minden olyam magyarázattól, ami erre felmentést, magyarázatot, vagy elfogadást akar találni. Nincs más mögötte. És egyébként is, ha nem is a nyilasokra gondolok, akkor is max egy jányira tudok gondolni, aki agyon akart lövetni mindenkit a Don Kanyarnál aki látta, hogy nincs esélyünk és vissza akart vonulni. Na az is annyit mondott, hogy kitartás. Ezért nem tartom helyénvalónak a kifejezés használatát és mayarázhatónak jelzését.

Rossz az, aki rosszra gondol :) De akkor a lefordítva magyarról magyarra: kitartás a végsőkig, azaz katonaként mindvégig harcolva az országra törő -egyik- ellenség ellen.

Azért szerintem a "kitartást" (ha ugyanarra értjük) ne soroljuk a védhető állásfoglalások közé.

Hihetetlen nehéz eldönteni mikor mi volt az ország érdeke és ez mennyire esett egybe a katonaként megkövetelt kötelességteljesítéssel...

1944 márc. előtt viszonylag egyértelmű volt a helyzet, aztán jött a szürke zóna októberig, majd az igazi zűrzavar és sötétség. Innentől a németek talpnyalóit leszámítva minden állásfoglalás védhető, legyen az kitartás a végsőkig, dezertálás, fogság, átállás...

lehet kicsit szigorú,sarkos voltam (Thassyval szemben).

itt is több tisztet leir,ki -hogyan milyen rangban szerepelt a saját kis üzelmeikben.

ugyanakkor ami kiderül az irásból,hogy a tisztek is csak figyelték sokszor egymást-nem tudták ki hová huz,milyen gondolatokkal bir....volt káosz közöttük,főleg 1944 második felétől,de az egész háború alatt is-már Kassán is.

Kíváncsivá tett a leírás.

Azzal a hazaárulással azért vigyázz, mert ugyanekkor a kiugrási iroda azon dolgozott, hogyan tudnánk átállni az angolszászokhoz, a lengyel-francia-angol tisztek menekítése "félhivatalosan" zajlott, ráadásul 1944 elején már titkos angolszász katonai missziók is érkeztek hazánkba...

Nyilván másfajta bátorság kell a fronton való harchoz és másfajta a konspirációs munkához, de én egyiket sem becsülném le.

köszi,akkor ez ugy néz ki kimarad a szorásból,nem egyszerű beszerezni..

nos...

elolvastam a művet:Thassy Jenő-Veszélyes Vidék 1996.

a mű 1919-1945 közötti időszakot dolgozza fel,az ő szemszögéből,mint egy olvasmányos önéletrajz.

egy ismertető: http://moly.hu/konyvek/thassy-jeno-veszelyes-videk

végezetül nézzük a a saját szűrőmön keresztül a történetet:

a kezdeti években bemutatja a csonka MO-n az életüket,mely őket nagyon rosszul érinti,kb. 500hektár maradt nekik Horvát vagy szlovén részen,mindössze 350hektár terület maradt a család tulajdonában(csonka MO-n)-ami esetén jól össze kellett húzni a nadrágszijat.

egészen 1939-ig egy jó kis korrajzot ad a mű,teljesen korrekt.

már ott látszik,elmeséli,hogy a liberális oldalához tartoznak a magyar arisztokráciának,tele zsidó mágnás barátokkal,zsidó-magyar vegyes házasságú arisztokrata ismerősökkel ,rokonokkal.

később a ludovika befejezése után,azonnal jött a háború és innen hagyott bennem egy negativ érzést a személye a következő miatt:

Kassára helyezték,mentségére legyen mondva-nem akart katona lenni,a legkétbalkezesebb volt a ludovikán évfolyamában,gyenge fizikumú-nem katonának való,ahogyan maga is leirja.

Kassára helyezése után csak és kizárólag azzal foglalotoskodott néhány honap elteltével,hogy hogyan ússza meg a frontot.

1942-ben vagy 1943-ban még kapcsolatai révén 1 év betegszabadságot is eszközöl,melyet haza is utazik letölteni.

Később nem kerül vissza Kassára,pesten marad irodai munkán,ekkor kezdi ellenálló tevékenységét:

francia tiszteket bujtat néhány társával birtokán is,később amerikai -angol tisztekkel kerül kapcsolatba,segiti őket-tehát tulajdonképpen akkori viszonyok között,akár kimeriti a hazaárulás fogalmát is-ha nagyon sarkosan akarok fogalmazni.

később rengeteg zsidó ismerősön segit több kevesebb sikerrel-(ezzel nincs semmi probléma,mielőtt vki meggyanusitana).

igy kassán budapesten végül megussza frontot....az orosz offenziva budapesten éri egy pincében,ahol már civilben várja őket-de igen kellemetlen élményekkel gazdagodik.

budapest ostromát ragyogóan irja le,a káoszt,amit látott stb.

később két tiszttársával együtt találkozik a komcsikkal,személyesen kádárral,aki felkéri Thassyval 1ütt 3 tisztet,hogy alakitsák meg bp rendőrségét.

a kis naiv ekkor még azt hitte,hogy ő a liberális ludovikás arisztokrata kell a komcsi rendhez,1946-ban ébredt rá,mikor is disszidált-hogy valoszinűleg maradása halálos itélet lett volna.

összegezve,szerintem rendkivűl érdekes irás,sok ragyogó történelmi informácioval,de a szerző személye számomra egy puha pöcs,lekvár,gyáva,mondjam azt,mint katonát teljesen lenézem,aki tényleg alkalmatlan volt a tiszti pályára,és még csak a nyomába sem léphet pl az ugyancsak ludovikás Sebő Ödön hadnagynak vagy főhadnagynak(nem emlékszem a pontos rangjára),aki puszta kézzel tizessével tekergette a muszkák nyakát a hágón,megakadályozva az áttörést.

Jogos, a névmemóriám "legendásan" rossz :)

Remélem a legalább a többi jó...

A Meghaltak a Donnál c. könyvet Dr. Viczián Antal írta :)

Nagyon megrázó volt ez a film Sumér harcos.

Mondjuk ismertem Szelmenc problémáját. Sokszor elszorult a szivem a film alatt.

Európa - XX. század. Nincs kedvem semmit sem mondani.

Én olvastam annak idején, nagyon nehezen beszerezhető, nekem is csak könyvtárban sikerült helyben olvaható/éjszakai kölcsönözhető példányt találnom... Tíz éve volt már, sok minden nem marad meg belőle, tipikus emigráns katonatiszti visszaemlékezés.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Farkas_Ferenc_(katonatiszt)

az ő könyvét nem tudom honnan lehetne megszerezni,ahogyan eljutottam az ő személyéhez,hogy Thassy könyvében burkoltan szapulva volt....

mindenesetre érdeklődéssel töltene el a műve....

Kisbarnaki Vitéz Farkas Ferenc-Tatárhágó visszanéz. Buenos Aires, 1952.

Dokumentumfilm: Szelmenc egy ősi magyar falu, mely lakosságának szerencsétlenségére Sztálin a határt a főutca közepén vágta keresztül 1946-ban. Az egyik rész, Nagyszelmenc Szlovákiában (az akkori Csehszlovákiában) maradt, míg a másik részt, Kisszelmencet Ukrajnához (az akkori Szovjetunióhoz) csatolták. A szovjet határőrök az új határon egyetlen nap leforgása alatt hat méter magas deszkapalánkot építettek. A deszkából épített fal azt is megakadályozta, hogy az egymástól elszakított testvérek, rokonok, ismerősök láthassák egymást. A település két részét egészen 2005 augusztusáig szögesdrót választotta el.

2005. december 23-án nyitották meg az új határátkelőt, mely véget vetett a hatvanéves szétszakítottságnak.

Köszönöm.

Az oldalt nem ismertem de a könyvet igen.

Ha esetleg nem ismernéd az oldalt: http://egrigyalogezred.hu/news.php?extend.4.4

Marsanszk, Taganrog.

Az egri 14. Dobó István honvéd gye. katonájaként.

Odessza?

Ok, tényleg hagyjuk, így nincs értelme.