Nem rossz. Köszönöm, hogy megosztottad.
Régebben én is keresgettem a környékünkön. Voltak idősek, akik még emlékeztek erre-arra ...
Nem rossz. Köszönöm, hogy megosztottad.
Régebben én is keresgettem a környékünkön. Voltak idősek, akik még emlékeztek erre-arra ...
GáborGábor!
Szóval mint írtam hadosztálytörténet, 1944 tavasza-nyara a Kárpátok előterében harcoló 1. magyar hadsereg részeként... Nem egyszerű a történet, a német frontvonalon 200 km lyuk tátong, ezt kellett nekünk betömni... Április-május részsikereket hozó magyar támadásokkal telt, sikerül megszilárdítani a frontot, majd viszonylagos nyugalom következett egészen július utolsó hetéig, akkor megindulnak a szovjetek, áttörik a vonalainkat, de többé-kevésbé rendezetten sikerül a Kárpátokig hátrálni...
A kutatás: a tavaszi offenzíva még jól rekonstruálható, ott vannak a VKF (vezérkari főnökség) napi jelentései, vannak még harctudósítások, melyek napi szintre lebontva számolnak be az adott seregtest tevékenységéről, a nyári nyugiban írt tavaszi harcokról szóló tapasztalati jelentések, katonanaplók, szállítási jegyzőkönyvek stb.
A nyári áttörés után viszont csak káosz, a visszavonulásban ill. a későbbi eseményekben megsemmisült szinte minden, pl. mindössze egy nap harcjelentését sikerült megtalálni, azt is a szomszédos hadtest iratai közé keverve, naplóírásra sem volt igazán idő, a VKF is csak részinformációkat kap, itt kirakózni kell, és így is nagy lyukak maradnak, ha meg előkerül valami új anyag, gyakran lehet előlröl kezdeni az egészet. Nekem pl. az az előkerült egy napi harctudósítás alapvető módosításokat jelentett...
Aztán ott vannak még olyan általános források mint a német Dél-Ukrajna hadseregcsoport német nyelvű iratai, a személyügyi iratok - ebből előléptetéseket, alapvető életrajzi adatokat találhatunk - emigrációban megjelent visszaemlékezések, elemzések, fennmaradt eredeti térképvázlatok, rajtuk a csapatok elhelyezkedésével, fényképek, kitüntetési előterjesztések - indokolva ki hol és mit tett -, személyes interjúk és vannak biztos jó szovjet források is, de oda persze nem jutottam...
Röviden ennyi, "igazi" nyomozómunka egy ilyet összerakni, elsősorban a Hadtörténeti Levéltár, Szécsényi könyvtár és a könyvtárközi kölcsönzés a kutatási terep, sok utazás, sok könyv, irat és mikrofilmbújás :))
Matgab, szerintem valamit szörnyen rosszul fogalmazol meg, ezért is tudják minden alkalommal kicsinálni a gondolatmenetet. Szó sincs, mert szó sem lehet arról, hogy egy kormány rendelkezzen a jegybankkal, hiszen akkor értelemszerűen a függetlenségről szó sem lehet, akkor az csak egy kormányhivatallá válik.
Ugyanakkor, egészen más kérdés az, hogy a Jegybank a kormánytól legyen független, de ne az országtól! Azaz, nem ugyanaz azt mondani, hogy egy Jegybank ne a nemzetközi pénz és uzsora helytartósága legyen az országtól függetlenül, hanem azt, hogya Jegybank az ország jegybankja legyen IDEGEN ÉRDEKEKTŐL VALÓ FÜGGÉS NÉLKÜL! Azaz, valójában pont azt kell követelni, hogy az MNB független legyen az idegen érdekektől és KIZÁRÓLAG MAGYARORSZÁG érdekében tevékenykedjen.
Ebbe értelemszerűen beletartozik az is, hogy egyébként a Parlamenttől is legyen szinte teljes egészében független (bár vicces, hogy ezt hogyan képzeli az egész világban bárki, ha tudja, hogy az elnököt mandátuma lejárta után a Parlament jelöli - szvsz az egyik követelés Magyarországgal szemben most majd éppen az lesz, hogy Brüsszel jelölhesse az MNB elnökét(!)), ugyanakkor az is, hogy az MNB-ben tárolt FEDEZETEK, ILLETVE ZÁLOGGAL TERHELT ESZKÖZÖK felett az rendelkezzen, aki oda elhelyezte, és ne az, aki csak a kezelésével van megbízva.
De ezzel "sajnos" 2013-ig várni kell, de addig meg könnyedén kibírjuk.
Ezzel szemben a pénzkibocsájtást kár kérni, hiszen a jelenlegi nemzetközi pénzügyi rendszerben az önálló pénzkibocsájtás szinte működésképtelen lenne, egyszerűen azért, mert nem lenne "értéke - azaz bizalma". Egy ilyen pénz nem lenne több, mint "helyi pénz", amely nem érne máshol a világon semmit sem - magyarán csak akkor lehetNE rá elvben is áttérni, ha semmiféle devizaadósságunk nem lenne (vö:1988-1989), illetve minimális lenne az export-import. És mig az előző egyébként egy vágyott cél lehet, az utóbbi semmiképpen sem. Vagyis, azzal, hogy az MNB valóban független intézmény legyen, azzal egyetértek, de azzal, hogy pénzt nyomtathasson, azzal nem, ez nem az a világ, és nem az a környezet, amiben ezt meg lehetne tenni.
És ebből a szempontból az, hogy például az 1800-as, vagy az 1920-30-as években mi volt és mit lehetett megtenni, az indifferens.
Az 1920-as években mégis a független jegybank segített stabil alapot nyújtani az újonnan bevezetett pengőnek, az biztosan nagyon rossz volt. Amúgy az Osztrák-Magyar Bankról hallottál már? Azt sem értem, mi köze van a független jegybanknak ahhoz, hogy kinek kell fizetni kamatot? És úgy általában, semmi indokot nem hoztál fel amellett, miért kerüljön a kormány kezébe a pénzkibocsátás.
Ki milyen következtetést von le... Én azt olvasom ki ebből, h amíg nem volt a saját allamunktol független jegybankunk és normál körülmények között állt az ország, addig a történetének legnagyobb fejlődésén ment keresztül. Majd a háború és annak következményei miatt ránk kényszeritették az államtól független onhatalmú jegybankot. És mi a véleményed, azzal, h a jb független, most nem inflaljak szét a pénzünket? Vagy még inkább a 90-es években, amikor 25% feletti éves inflacionk volt? A pénz értékallosaga és az infláció semmilyen mértékben nem attól függ, h a pénz kibocsátás joga kié! Illetve függ, csak pont fordítva hosszú távon. Ha a pénz használata miatt az államnak külön kamatot kell fizetnie idegenek részére, akkor az adósságok egy fentarthatatlan pályára állítják egy idő után a gazdaságot! Rossz kormányzás , vagy külső hatások eredményeképpen meg a pénz elinflalodik, akár független a jb az államtól, akár nem!
Idézet a harmadik cikkből, avagy miért is fontos a független jegybank.
"A költségvetés finanszírozásához a háború utáni kormányok a bankjegykibocsátás növelésével próbáltak forrást találni, de mivel a fedezet a reálgazdasági környezet miatt nem volt megfelelő, a pénznyomás jelentősen fokozta az inflációt. 1919 augusztusában 100 magyar korona még 11,6 svájci frankot ért, 1920 júniusában már csak 3,1-et, az év végén pedig már csak 1,4-et [2]. A gyorsuló pénzromlás elértéktelenítette a béreket, ami az életszínvonal további esését okozta, és ez szükségszerűen maga után vonta a társadalmi elégedetlenség növekedését."
"A cselekvési terv kizárólag a pénzügyi egyensúly megteremtésére koncentrált, és szigorú határidőt (két és fél év állt rendelkezésre) szabott a büdzsé hiányának lefaragásához. Előírták az infláció leszorítását, és kötelezték a kormányt egy független jegybank felállítására, amelynek hatáskörébe kerül a pénzkibocsátás joga a jövőben. Így akarták kiküszöbölni a „bankóprésből” [9] eredő kormányzati költekezéseket."
Akkor most valami más, fotók. :)
http://timelord.blog.hu/2012/01/07/az_orosz_vasutak_szazeves_kepekben
Már a népbírósági perek is erősen koncepciósak voltak, az meg már a rendszer logikájából adódik, hogy az ekkori üldözők néhány éven ugyanott és ugyanúgy végzik...
"65 éve indult el a koholt vádas koncepciós perek főszezonja. 1947. január 5-én a Szabad Nép öles, címoldalas cikkben foglalkozott a „köztársaságellenes összeesküvéssel”, a Magyar Közösség nevű állítólagos földalatti szervezet leleplezésével. A nép ízelítőt kapott a Rákosi-korszakból."
Pontosan erre gondoltam én is ...
:)
:))
Nálam még Karácsony van - pont most mentek el a rokonok - így ráhagyok mindenkire mindent :)
Van még 360 nap az acsarkodásra, de ezek a napok nekem nem erről szólnak...
Ahelyett, h az autósba vagy a motorosba jönne vitatkozni, ezekben a témákban jobban képben vagyok, h ne tudjon 2 vállra fektetni vitában. Te meg itt,a törisben tudod tréningezni. :-)
Hogy te miken tudod felhúzni magad így az ünnepek alatt :)
Szerintem csak az magyarázza félre, aki akarja, annyira szőrszálhasogató ez az egész...
Akkor utoljára leírnám, hogy én erre írtam, amit írtam:
"1944 márc. előtt viszonylag egyértelmű volt a helyzet, aztán jött a szürke zóna októberig, majd az igazi zűrzavar és sötétség. Innentől a németek talpnyalóit leszámítva minden állásfoglalás védhető, legyen az kitartás a végsőkig[...]"
Ami két MONDAT, nem pedig EGY SZÓ, és egy KIFEJEZÉS és nem EGY SZÓ, és ráadásul mindez egészen konkrétan nevesítetten 1944 őszétől Magyarországra volt vonatkoztatva, amelyben ez a kifejezés kifejezetten a kormányzó nyilasok ideológiája volt és semmi másra nem is lehet érteni.
Ezért érthetetlen, hogy mit kell ezen magyarázni. Szerencsétlen volt a megfogalmazás, de nehogy már az legyen a baj, amikor a "kitartás a végsőkig"-en kiakadok.
Aki meg még mindig nem érti, az ugyan üsse már be a gúgliba, hogy "kitartás a végsőkig" és kezdjen már el gondolkodni kettő percet azon, hogy miről beszélek és mit akartok bagatellizálni.
Részemről téma OFF. THX.
Vitázik a nyavaja :)
Van amikor egy szó csak azt jelenti amit és nem kell benne mögöttes jelentéseket keresni. Nekem erről az amcsi túlérzékeny közbeszéd jut az eszembe, jaj csak nehogy megsértsünk valamilyen kisebbséget és jönnek a nyakatekert szavaikkal...
A diktatúrák jelszavai meg a kukába valók, de azért a nyelvünkből ne irtsuk ki őket...
Igen, és általában a nagy összeomlás előtt szokták mondani.
Érdekes ...
A teljesség igénye nélkül vitáztok egy félremagyarázott félmondatot, egy szót.
Tudomásom szerint így hangzott a teljes mondat:
"Kitartás, éljen Szálasi!"
Máskor, máshol, mások által:
"Kitartás, elvtársak"
Ez egy másik rendszer alatt volt divat ...
De mindenkor elterjedt volt :
"Kitartás, bajtársak!" - felkiáltás ...
"Nincs ezzel semmi probléma, egyszer régen valamelyik topikban már én is kifejtettem, hogy nekem meg az árpádsávos zászló lengetéstől fordul fel a gyomrom a II.vh-s megemlékezéseken, mert ilyenkor valahogy nem a középkori dicső múltra asszociálok..."
Egyetértünk.
Sőt mi több, engem eleve felháborít az, hogy uralkodói jelképet vindikálnak maguknak egyesek. Ezt nem lehet másnak nevezni. ÉS ez még akkor is felháborító lenne, ha eltekintünk attól, hogy országzászlóként csak a nyilasok használták szegény Árpád sávokat.
"Mondjuk a kitartás egy teljesen hétköznapi szó a hadtörténetírásban"
Ach, nem a szó ellen vagyok, és abban a kotextusban, amit most írsz, abban nincs is vele semmi bajom.
De te most azt írtad: "Innentől a németek talpnyalóit leszámítva minden állásfoglalás védhető, legyen az kitartás a végsőkig [...]"
És én erre írtam, hogy a "kitartás a végsőkig" az aztán pont nem egy olyan állásfoglalás, ami védhető lenne. Az, hogy tartsuk az állásokat az igen. DE ez itt nem ezt jelenti az én olvasatomban. Ezért is írtam, hogy nem akarok veled kapcsolatban rosszra gondolni, de szerintem ha ezt egy történész írja egy konkét időszakra vonatkoztatva, aminek ez volt az ideológiája - az nem szerencsés.
"- kitartottak a kötelességük, az esküjük, a bajtársaik mellett, kitartottak az állásaikban stb..."
Szerintem "tették a kötelességüket, hűek voltak az esküjükhöz, együtt küzdöttek a bajtársaikkal és tartották az állásaikat". A kitartás nem szerencsés kifejezés ezekre az esetekre.
"a szakma nem asszociál a vészkorszak jelszavára, sőt ez egy pozitív jelző a katonai teljesítményre."
Nem kívánom pejoratív jelzővé tenni a szót, de az 1944-1945-ös Magyarországgal és mint "állásfoglalással", nem tartom szerencsésnek a védhetőségét leírni. És mivel ebben a kontextusban hangzott el, ezért írtam, amit írtam. Természetesen ha a thermopüleai csatáról beszélnénk, amikor kitartott a maroknyi görög és nem adta fel a túlerővel szemben, akkor nekem se szálasi jutna eszembe. Lehet,