Oldalunkon a felhasználói élmény javítása és egyes szolgáltatások elérhetővé tétele érdekében
HTTP cookie-kat (sütiket) használunk.
További információk
És hány százezer honfitársunkkal esett meg hasonló akkoriban, pokoli idők voltak, pokoli sorsokkal :( És mennyi ember nem mesélhette el az átkosban a saját történetét, mert szégyen volt az elvtársak elleni háborúban való részvétel és mentek el úgy, hogy történeteiket magukkal vitték...
Családunkban volt aki minden "feketeséget" látott ...
Látta a Fekete-erdőt - amikor a németek vitték.
És látta a Fekete-tengert, amikor az oroszok elfogták egy német kisvárosban, amikor már a békét ki is hirdették. De nekik nem.
Egy hosszú utazás után láthatta a Fekete-tengert is és élhette az ott élők szegényes életét. Mert az rosszabb volt olykor a hadifoglyokénál is.
Csak azért, mert rossz oldalon(???) állt a hazája egy háborúban ...
S Ő, mint egyszerű vidéki ember, aki csak az állatokhoz, főleg a lovakhoz értett, mennie kellett. Nem bányászként, mint sok itt élő svábnak (akik közül tudom, sokan nem jöttek vissza, akik mégis, azok gyakran fogyatékosan), hanem ,mint egyszerű magyarként, aki túlélte a háborút és ez után is élni akart.
Túlélte. Most 2 éve, hogy elment végleg.
Bocsánat az érzelgősségért. Tőlem ez, tudom, nem szokványos. De szerettem az öreget. Őszinte ember volt. Sokat mesélt ...
Én ezzel végeztem: Dr.Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart - katonaorvos, eredeti napló, saját fényképeivel,
Nagyon jó volt, annyira életszagú volt a két kockás füzetbe a helyszínen leírt tapasztalatok, élmények, gondolatok összessége, hogy tisztára magába szippantott olvasás közben... Orvosként még az arcvonalat is megjárta - ráadásul pont Urivnál - bár többnyire a hátsó vonalakban lévő segélyhelyeken volt szolgálatban, de van itt minden, rengeteg élmény, lakossággal való kapcsolatok, problémák a felettesekkel, szörnyű következménnyel járó partizántámadások, óriási veszteségek a visszavonulás során, állandó vágyakozás a feleség és a még nem látott újszülött iránt, szóval élveztem :)
Thassy első kötetének nekifogtam,sőt lassan végzek vele.
elöljáróban csak annyit,hogy..
vegyes érzésekkel birok iránta....
egyáltalán nem egy Sebő féle komoly harctéri élményekkel,tudással teli irás.
ugyan mentségére legyen,ő igy látta ezt és élte meg, igy gondolkodott...az ő általa látott panoráma lenyomata arról a korszakról.1919-1945-ig ir ebben a kötetben.
ha végzek a művel mindenképpen keményen az én kritikai megfogalmazásom és világnézetem szerint beszámolok róla,mint egy összegzés,mi volt szerintem fekete vagy szerintem fehér mind a művel,mind Thassy személyével kapcsolatosan:)
"Köszönöm a cikket, igazából számomra csak egy érdekességet tartalmazott, ez pedig az, hogy az USA ugyebár tisztában volt a SZU imperialista terveivel, vagyis azzal, hogy azon területeket, amelyekre beteszi a lábát, azt nem felszabadítani, hanem megszállni szeretné. Ezt a gondolkodásmódot most legalább két forrással erősítetted meg, ugyanakkor azon formában, hogy ezzel már a háború ELŐTT tisztában voltak."
Hát nehezen találok szavakat... Az egyik "megerősítő" cikk a Pearl Harbori csatáról szól, a szovjetek még csak említve sincsennek benne... A másikban egy bekezdésig "Ráadásul Amerika a nácik ellen harcba szállva a kellő időben eljutott volna Nyugat-Európába, mielőtt az ellentámadásba lendülő szovjetek elérhették volna az Atlanti-óceánt" (megkérdezném azért az ausztrál történészt, hogy milyen látnoki képességet tulajdonít Rooseveltnek, hogy 1941 őszén, amikor a németek Moszkva felé masíroztak, és mindenki a szovjet összeomlást várta, ő már azzal számolt, hogy partra kellene szállni Eu-ban, hogy megelőzze a szovjeteket Franciaországban...)
Szóval ez az a bizonyító erejű "legalább két forrás" amelyekből kiolvastad, hogy "az USA ugyebár tisztában volt a SZU imperialista terveivel, vagyis azzal, hogy azon területeket, amelyekre beteszi a lábát, azt nem felszabadítani, hanem megszállni szeretné" , hát én semmi ilyet nem látok bennük...
Ahogy a nekem tulajdonított mondatokat sem... Úgyhogy talán hanyagoljuk a témát...
A szocializmus játékszerei a Közlekedési Múzeumban
Köszönöm a cikket, igazából számomra csak egy érdekességet tartalmazott, ez pedig az, hogy az USA ugyebár tisztában volt a SZU imperialista terveivel, vagyis azzal, hogy azon területeket, amelyekre beteszi a lábát, azt nem felszabadítani, hanem megszállni szeretné. Ezt a gondolkodásmódot most legalább két forrással erősítetted meg, ugyanakkor azon formában, hogy ezzel már a háború ELŐTT tisztában voltak.
Mindezek alapján még mindig fenntartod, hogy az USA Japánnal kapcsolatban meg annyira demagóg lett volna, hogy nem jut az eszébe az, hogy ha a SZU ott partraszáll, akkor területi követeléseket fog megfogalmazni? Vagyis még a fentiek alapján is teljes képtelenségnek tartod azt, hogy azért dobták le a bombákat, hogy a SZU partraszállása ELŐTT le lehessen zárni Japánnal a háborút? Mert ugye, ezt erősíti meg az is, hogy Németországgal ellentétben Japán esetében nem számoltak azzal, hogy szovjet halottak is lesznek, hanem kizárólag amerikai katonában számolták a veszetségeket, és csak egy egyszerű döntés lett volna, hogy a Japánt már támadó szovjet csapatoknak "időt hagynak", hogy írtsák egymást, mig ők hátradőlnek a karosszékben.
Egy szóval, miért gondolod, hogy az az USA, amelyik tisztában van a háború előtt azzal, hogy a SZU az egész EU-t meg akarja szállni, és igényt tart Japán területekre is - az nem tesz meg mindent azért, hogy ne csak EU irányából Anglia, hanem a Szu irányából Japán is az ő kizárólagos érdekzónájában legyen?
Radó nem semmi "munkát" végzett a II.vh alatt, az elképesztő, hogyan hálózta be a világot Japántól-USA-ig a szovjet kémhálózat, messze megelőzték a korukat...
Mivel a földrajz is érdekelt, hát a neve többször került elém, de időnként nem tudtam hová tenni. A Rote Kapelléről olvastam, amikor ismét találkoztam e névvel.
Az elég egyértelmű, hogy az embergókkal kiprovokálták a japán támadást, vsz nem számítottak ilyen súlyos csapásra és ilyen gyors japán előrenyomulásra, de a céllt elérték...
Újoncok voltak a radarállomáson és le is szólták őket, amikor jelezték a támadást, hogy "felejtsék el".
Egyebekben, aznap reggel, rendkívül szokatlan udvariatlansággal megvárakoztatták a japán nagykövetet, aki ott ült a váróban a hadüzenettel. Elvégre, ha a megbeszélt időben fogadják, akkor nem terjedhetett volna el a legenda a "hadüzenet nélküli támadásról".
Nomeg, nem lehetett volna a hadrendből kivonni a már akkor is elavultnak számító hajókat és pénzt kérni egy új, valóban korszerű, a brit flottát számottevően meghaladó világuralomra törő flottát építeni. Érdekes módon egyébként az ott "tönkrevert" flotta akkorban korszerű hajói még a Sivatagi Viharban is részt tudtak venni.
Először is az amcsik már sokkal korábban megfejtették a japán titkosított üzeneteket, tehát pontosan tudták, hogy mi készül.
Pont ennek a következménye volt az, hogy bár Pearl Harbour volt a Csendes Óceáni flotta központja, a flotta fő erejének számító anyahajók, hogy, s hogy nem hát nem voltak a támadás idején a kikötőben...
Az amerikai semlegesség gyakorlatilag csak papíron létezett miután 41 márciusában életbe lépett a Lend lease törvény (hitelre korlátlan mennyiségben szállítottak mindenféle anyagot a briteknek és később a szovjeteknek is...
A támadás reggelén az amerikai radarok érzékelték a japán bombázókat de a parancsnokság a teljesen másik irányból érkező 25 darab amerikai bombázónak azonosította be őket.
A radarállomással kapcsolatban is volt valami furcsaság amire már nem emlékszem, de olvastam róla.
Ergo az amerikaiak vesztettek 2500 embert és 2 elavult csatahajót. (a többit alig pár hónapon belül kijavították).
Ennyi áldozatot pedig nemhog yegy világháborúba való belépés lehetőségéért, de még Afganisztánért is bevállaltak...
Nagy kamu az írás, amolyan győztesek történelem magyarázása...
fel is irom magamnak őket...várólistára,beszerzésre
valóban durván indul...Thassy könyve..
hiszen apját megölik,4 éves bátyját megölik,anyjában 2 golyó,ő pedig figyel a hasában 3 hónaposan...és túléli az anya-igy ő is......azért igy születni meg,nem gyakori...