Ha engem kérdezel, akkor szarul.
A társadalom jelentős része ki van zárva az új lakás vásárlásból, de még a nagyobb ingatlan megvásárlásának lehetőségéből is.
Hja kérem, a Gulágon is éltek valahogy.
Te olyan súlyosnak érzed a saját gondjaidat, hogy simán napirendre térsz más emberek problémái felett.
Ja és az alkohol tilalom idején meg az emberek elfeledkeztek a piáról.
Ja, nem.
Mi lesz 2090-ben ? Nem lesz cigi. Mert 4 darab 90 évesnek nem fognak dohánygyárak UK-be exportálni.
Még 10 évig fennmarad a rendszer olyan módon, hogy az idősebbek vesznek fiatalabbaknak, de előbb utóbb, ahogy drágul a cigi, meg egyre nehezebb hozzájutni, egyre kevésbé fognak rászokni a fiatalok és nem lesz probléma.
A cigi amúgy szinte károsabb , mint bizonyos drogok, hiszen szétfüstölik a nem dohányzók levegőjét. Akkor ha egy drogos nem agresszív a környezetével, nem lop és bűnözik a drog kedvéért, csak magát amortizálja le, az kevésbé káros (nyilván társadalmilag káros, hiszen dolgozhatna is, gyereke is kevesebb eséllyel lesz (normális) és több egészségügyi ellátást fog igénybe venni, mint egy nem drogos.)
Miért a mai felnőttek, akik nem kaptak babaváró hitelt, vagy szocpolt, vagy gyerekek után járó adókedvezményt, vagy a 25 év alattiak nullás adókedvezményét azok hogyan élik le az életüket?
Én amikor elkezdtem dolgozni 40% körül volt az SZJA emlékeim szerint és volt vagy 30% TB járulék. Ma meg 15%+18,5%.
Ezt az emberek tudomásul veszik, hogy van aki épp még megkap dolgokat, a másik meg már nem.
Valahol el kell kezdeni. :) Szerintem az egységes jó oktatás lenne a kulcs, pc nélkül.
avagy így ne rejtsük el a megtakarításunkat? :)
És aki mondjuk 21 vagy 22 akkor, amikor ezt kitalálják és bevezetik?
Az hogy éli majd az életét?
Annyi van, hogy mondjuk kap minden fiatal 100e eurót 20éves korában, akkor megvan az esélye a jobb életre. Lesz aki elveri, elbulizza, elutazza, lesz aki tanulásra fordítja, lesz aki vállalkozásba, lesz aki betolja bankszámlájára és hozzá se nyúl, lesz aki befekteti, lesz aki a szülei hitelét fizeti ki, lesz akit a szülei húznak le, de az esély megvan adva, hogy szintet lépjen...
Ez az elgondolás szerintem több sebből vérzik.
Társadalmi problémákat nem lehet pusztán pénzügyi eszközökkel megoldani. Az elmélet is hibás és a gyakorlatba se lehetne megfelelően átültetni.
A frissiben elfogadott brit dohányzás ellenes törvényt juttatja eszembe, ahol a 2009 jan.1 után születettek nem vehetnek már dohánytermékeket. A ma 15 éves nem vehet, jövőre az akkor 16 éves már nem vehet etc.
Mi lesz 2090-ben? Akkor még lesz 4 nyolcvan fölötti ember, aki abból csinál majd nyugdíj kiegészítést, hogy széles a hazában egyedül ők vehetnek dohányterméket?
Hja! Ez a ma politikusát nem is érdekli. A lényeg, hogy ő ma úgy tud tenni, mintha szerzett volna egy jó pontot.
"120 000 eurós ?egyetemes örökséget? javasolt minden 25 éves számára"
Anno valami ilyesmi elgondolása volt Ibizának is, lehet olvasta Pikettyt? :)
Itt nem az a probléma, hogy valaki 100millióval születik, a másik meg nullával, hanem az, hogy az oktatást szétverték a nyugati világban. Tisztelet a kivétel. Körülnézünk a nyugat világba, a középosztályt fejik és hülyítik mint állat, ami szűkül, kell új forrás a napi hülyeségekre..
Ahogy a fejlett gazdaságokban a baby boomer generáció elkezdi a jóval kisebb létszámú fiatalabb generációra hagyni a vagyonát, egyre nagyobb vita folyik arról, hogy a jelenleginél komolyabb örökösödési adókat kellene kivetni. Mivel a becslések szerint 2045-ig csak az Egyesült Államokban 90 000 milliárd dollárnyi vagyont fognak átruházni, egyesek szerint a kormányoknak ezt a tételt a közszükségletek, például az egészségügy, az oktatás és az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására kellene fordítaniuk.
A jelenlegi rendszer kritikusai azzal érvelnek, hogy az illetékmentes öröklés lehetővé teszi az egyenlőtlenségek generációnkénti újratermelődését: vagyis, aki gazdag családba születik, az sokkal jobb helyzetből indul, míg a szegényebbnek nehezebb felkapaszkodniuk.
Lucas Chancel, a World Inequality Lab társigazgatója szerint az örökösödési adó fontos ennek megelőzése és a közjavakra szánt pénzek előteremtése szempontjából. A Financial Timesnak adott interjújában Chancel érvelése prózai egyszerűségű:
Mi indokolja, hogy az egyik ember 100 millió euróval születik, mert örökölt, a másik pedig 0 euróval?
Az örökösödési adó azonban politikailag kényes téma, és az 1970-es évek óta visszaszorulóban van. Az ilyen adókat kivető országokban 2019-ben átlagosan az összes adóbevételnek mindössze 0,5%-át tették ki, szemben az 1965-ös 1,1%-kal. Sok választópolgár határozottan úgy érzi, hogy a gyermekeikre hagyott örökség nem tartozik a kormányra, azután egyszer már adózott, tehát teljesen jogtalan azt újra megterhelni.
Az Ipsos MORI által nemrégiben végzett felmérés szerint a válaszadók 43%-a "igazságtalannak" tartotta az örökösödési adót, annak ellenére, hogy az Egyesült Királyságban a hagyatékok kevesebb mint 5%-át terheli ez az adó.
Egyes szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a magasabb örökösödési adó önmagában nem fogja javítani az államháztartási egyensúlyt, és nem fogja kezelni az egyenlőtlenségeket. Aswath Damodaran, a New York-i Egyetem pénzügyprofesszora szerint az örökösödési adó
nem oldja meg az alapvető problémákat: a hanyatló gazdaságot és az elöregedő népességet.
Hozzáteszi, hogy ez a kényszerített vagyonértékesítéshez vezethet, csökkentheti a megtakarítási hajlandóságot, a befektetéseket és a kockázatvállalást.
Mások szerint alapvetőbb reformokra van szükség. Thomas Piketty, a Capital in the 21st Century (A tőke a 21. században, megjelent: Kossuth Kiadó, 2015) című könyv szerzője 120 000 eurós ?egyetemes örökséget? javasolt minden 25 éves számára, amelyet progresszív vagyon- és örökösödési adók kombinációjából finanszíroznának. Vagyis az is kapna egy ekkora összeget, akinek a felmenői semmit vagy messze nem ekkora összeget hagynának rá.
Nevezhetjük akár feltétel nélküli alapörökségnek is.
Az ötletet mások is támogatják, mégha Pikettynél visszafogottabb rendszert alkalmaznának: Lord David Willetts, brit konzervatív képviselő azt javasolta, hogy minden 30 éves britnek 10 000 font ?állampolgári öröksége? adjanak, hogy segítsenek nekik elérni azt, amit a szüleik jóval könnyebb volt, például saját ingatlant vásárolni.
A vagyonadóreformok adófizetői magatartásra gyakorolt hatásáról szóló legújabb kutatások értékes betekintést nyújtanak a vitába. Gabriel Zuckman, a Paris School of Economics professzora átfogó tanulmányt készített a franciaországi rendszer megváltoztatásának hatásairól. A tanulmány két jelentős reformra összpontosít: az egyszerűsítési küszöb 2013-ban 3 millió euróról 2,57 millió euróra történő csökkentésére, valamint a mentességi küszöb 2011-ben 1,3 millió euróra történő emelésére.
Franciaország 1989 és 2017 között progresszív vagyonadót vetett ki, az úgynevezett "impôt sur la fortune" (ISF) terhet. Ezt az adót azokra a francia adóügyi illetőségű személyekre vetették ki, akiknek nettó adóköteles vagyona meghaladta a mentességi küszöböt, amely idővel változott, de mindig a háztartások vagyoneloszlásának 97. percentilisénél (vagyis a legfelső 3 százalékánál) magasabb volt. Az adó alapja a nettó vagyon volt, amelyet úgy határoztak meg, hogy a pénzügyi és nem pénzügyi eszközökból kivonták az adósságokat.
Az adóalapot több jelentős mentesség csökkentette, beleértve a tulajdonos-vezetők üzleti vagyonát, a háztartás elsődleges lakóhelye értékének 30%-át és a műtárgyakat. Az ISF progresszív adózási rendszerrel rendelkezett, a marginális adókulcsok 0,5% és 1,5% között mozogtak. 2011-ig a teljes adómentesség 800 ezer euróig volt érvényes, majd később ezt 1,3 millió euróra emelték. Míg 2013-tól az alacsonyabb adókulcsot csak 2,57 millió euróig lehetett igénybe venni a korábbi 300 ezres szintről.
A tanulmány így bevezetés hatásait vizsgálva jutott arra, hogy az adófizetők nem manipulálják jelentősen a bejelentett adóköteles vagyonukat annak érdekében, hogy az adókulcsok alatt maradjanak. Ugyanakkor egyértelmű bizonyíték van arra, hogy az adómentességi küszöbértéknél csoportosulás figyelhető meg, mivel sok adófizető megpróbál a küszöbérték alatt maradni, hogy elkerülje a vagyonadó-bevallás benyújtását.
Ez a megállapítás arra utal, hogy az információközlés diszkontinuitása döntő szerepet játszik a vagyonadóztatásra adott viselkedési válaszokban. Tehát azáltal, hogy január 1-i állapotot figyelnek a hatóságok a meghatározáskor, sokan a benyújtás előtt gyorsan ?elrejtik a vagyonukat?.
Ami az egyszerűsítési küszöböt illeti, a kutatás azt mutatja, hogy a limit bevezetése után az adófizetők túl nagy tömegben vannak a küszöb körül, ami azt jelzi, hogy a tehetős adófizetők gyorsan értesülnek a vagyonadó kialakításának változásairól és gyorsan alkalmazkodnak azokhoz. Ezt igazolja az is, hogy a meghatározott vagyoni sávban nem volt csoportosulás a statisztikákban az új érték meghatározásakor, hanem a régi felsőbb küszöbértéknél volt tömörülés a bevallások alapján.
Vagyis egyszerűen a leggazdagabbak pont úgy szervezték át a családtagok, alapítványok és egyéb struktúrák között a vagyonukat, hogy az új adózási küszöb alól is mentesüljenek.
Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a bejelentési követelmények a vagyonadóztatásra adott viselkedési válaszok egyik fő mozgatórugója. Főként, hogy a nemzeti megtakarítási állományoknál, valamint a vagyonosabb rétegek fogyasztási adatait megvizsgálva nem látszik az, hogy az érintettek elköltötték volna a vagyonukat, vagy drasztikusan estek volna a lakossági tartalékok.
Az adatszolgáltatási követelmények változásaira adott azonnali és éles reakciók inkább az adóelkerülés és a téves adatszolgáltatás növekedését mutatja, mint a megtakarításokban vagy beruházásokban bekövetkezett valós változásokra.
Ez alapján Zuckman azt a következtetést vonja le, hogy az az érvelés nem áll meg, hogy a lakosság megtakarítási hajlandósága megváltozna, ha az örökösödési adókat kivetnék.
Mivel a politikai döntéshozóknak sürgős kérdésekkel kell szembenézniük a vagyonátruházás kimenetelének befolyásolásával kapcsolatban, válaszaik hosszú évekre meghatározhatják az adópolitikát. Míg egyesek szerint az örökösödési adó fontos eszköz az egyenlőtlenségek kezelésében és a bevételek növelésében, mások óva intenek attól, hogy túlságosan nagy mértékben támaszkodjanak rá, mint a szélesebb körű gazdasági problémák megoldására. Ahogy a vita folytatódik, a vagyonadóreformok adófizetői magatartásra gyakorolt hatását vizsgáló kutatás fontos szempont lesz a hatékony és igazságos adópolitikák kialakítására törekvő politikai döntéshozók számára.
Főként azért is, mert az Európai Unió már tervezi, hogy megadóztatja a leggazdagabbakat.
A Paris School of Economics adóügyi kutatóhálózata, az EU Tax Observatory egy javaslatot is kidolgozott már az Európai Bizottságnak, arra a következtetésre jutva, hogy a nemzetközi adórendszereket a legnagyobb multinacionális cégeket sújtó globális minimumadó mintájára kellene átalakítani. A cél az lenne, hogy a gazdagokat, különösen a világ leggazdagabb 2750 milliárd dollárját jobban megadóztassák.
A javaslatot Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász is támogatja, aki a jelentés előszavában rámutatott, hogy a kormányoknak sürgősen foglalkozniuk kell a milliárdosok adóelkerülésével, mivel ez káros hatással van a társadalmi összetartásra és a demokratikus struktúrákra.
Az érvelése szerint az alacsonyabb jövedelmű csoportok aránytalanul nagyobb adóterhet viselnek, mint a szupergazdagok.
Ráadásul, míg a legvagyonosabbak ki tudják vinni vagyonukat más országokba, vagy kihasználhatják az adórendszer kiskapuit a minimális adófizetéshez, az alsóbb jövedelműek nem rendelkeznek ilyen lehetőségekkel. Például a kiskeresetűek nem fognak vagyonkezelő alapítványokat létrehozni, hogy megússzák a közterhek megfizetését.
A javaslat lényege az lenne, hogy a világ milliárdosainak összesített vagyonára 2%-os adót vetnének ki. Az EU Tax Observatory számításai szerint ez
akár évi 250 milliárd dollár plusz bevételt is jelenthetne a világ kormányainak.
A jelentés egyik érdekes megállapítása az, hogy jelenleg milyen alacsony adókulcsok terhelik a milliárdosokat, különösen, ha a jövedelmi csoportokra bontva vizsgáljuk. Például Franciaországban az alsó harmadba tartozó csoportok 45-50 százalékos adót fizetnek a vagyonuk növekedése után, míg a milliárdosoknak csak 30 százaléknyi adóterhet kell viselniük az adókedvezmények és alapítványi vagyonkezelői struktúrák miatt. Az Egyesült Államokban ez az arány már csak 25 százalék.
Viszont kifejezetten a vagyonkezelő cégekben parkoltatott, nem újra befektetett vagyonelemeket adóztatnának meg, nem az örökösöket. Így szerintük a növekedés is ösztönözhető lenne, miközben elkerülhető lenne a kétszeri adóztatás, amely az örökösödési illetékek esetében súlyos teher.
Erre a viselkedésre ez a magyarázat:
https://www.google.com/search?q=inertia&oq=inerti&...
Egyébként nem tudjuk a dínók mit alakítottak át a Földön anno vagy éppen nem.
nem kell becsapni magunkat.
Minden ember (főleg a felnőttek) alapvetően rossz , mert esendő és gyarló. Ilyen szempontból a Bibliának abszolút igaza van. Eredendően bűnösök, rosszak vagyunk. A Föld rákos sejtjei, akik rettentően szaporodnak és megölik a gazdaszervezetet is rövid távú kényelmük érdekében.
A dinók több százmillió éven keresztül uralták a Földet , mégsem tették tönkre , nem fogyasztottak túl, pedig jó nagyok voltak. Az emeriség alig 250(0) éve képes uralkodni a Föld felett és egy pillanat alatt a saját rövid távú igényeink miatt tönkretesszük az egész bolygót.
Nem a gazdagok a rosszabbak, ők csak a szerencsésebbek. A nyomornegyedek szerény lakói- ha hatalomra kerülnének ugyanúgy, vagy még jobban úgy viselkednének , mint a gazdagok.
Más a jövedelem és más a vagyon, és egyáltalán nem biztos, hogy valaki gazdag csak azért, mert magas a jövedelme vagy mert vagyona van.
Ha valaki keres havi pár milliót, de azt az utolsó fillérig elkölti, járulékot pedig csak a minimálbér után fizet, akkor ő a nyugdíjas éveit nagyon szűkösen fogja élni. Ő gazdag? És az, akinek a várnegyedben van egy 80-100 négyzetméteres lakása, de a nyugdíja az átlagot sem éri el?
