Itt is, csak itt az összeomlás kicsit gyorsabb:
Itt is, csak itt az összeomlás kicsit gyorsabb:
A korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, táncművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő és e rendszeres pénzellátásuk mellett dolgozó személyekre továbbra is vonatkozik a kereseti korlátozás szabálya. Az éves keretösszeg változatlanul a mindenkori minimálbér 18-szorosa, 2023-ban 18 x 232.000 forint = 4.176.000 forint. Ha a tb-járulék alapját képező (bruttó) kereset ezt az összeget az év valamelyik hónapjában meghaladja, akkor a következő hónaptól az év végéig (de legfeljebb a nyugdíjkorhatár betöltéséig) felfüggesztik az ellátás folyósítását, ami csak a következő év januárjában indulhat újra az akkor érvényes összeghatár eléréséig.
A közszférában dolgozó és a fenti ellátásokban részesülő személyekre ugyanúgy vonatkozik az ellátás szüneteltetésének a szabálya is, mint a nyugdíjasokra.
Az ő esetükben a közszolgálati jellegű jogviszony létesítésére vonatkozó bejelentési kötelezettsége alól nem mentesít, ha korábban az elért kereset nagysága miatti szüneteltetés érdekében már bejelentés történt.
Ezt a korlátozást is ideje lenne teljes mértékben megszüntetni, ha a cél az, hogy minden magyar munkaerőforrást optimálisan ki lehessen aknázni.
A korhatár előtti típusú ellátások mellett végzett munkával szolgálati idő és nyugdíjalapot képező kereset is szerezhető (hiszen az ilyen ellátás mellett szerzett kereset nem járulékmentes), viszont ennek alapján csak akkor kérheti az érintett személy a nyugdíjkorhatár betöltését követően bármikor a nyugdíja újraszámítását, ha a korhatár előtti típusú ellátásban részesülés ideje alatt legalább 365 nap szolgálati időt szerzett. (A korhatár előtti típusú ellátások a korhatár betöltésének napjával az esetleges levonások nélküli teljes összegben átalakulnak öregségi nyugdíjjá.)
A rokkantsági vagy a rehabilitációs ellátás mellett időbeni és pénzbeni korlátozás nélkül lehet keresni a versenyszférában és a közszférában egyaránt. A rokkantsági ellátásban részesülőnek nincs ezzel kapcsolatos bejelentési kötelezettsége sem, a rehabilitációs ellátásban részesülőnek pedig csak a keresőtevékenység kezdetét, illetve megszűnését kell 10 napon belül bejelentenie a rehabilitációs hatóság részére.
A nyugdíj melletti munkavállalás persze nem csak az érintett nyugdíjas elhatározásán múlik, hiszen mindenekelőtt szükség van olyan munkáltatókra, amelyek hajlandóak a nyugdíjas munkavállalók alkalmazására. A rejtett életkori diszkrimináció azonban erőteljesen nehezítheti a nyugdíjasok munkavállalását.
Az idősek elleni előítéletek kialakulását magyarázó modernizációs elmélet szerint az állandó növekedésre és folyton erősödő versenyre épülő modern kapitalizmusban az idős ember nem kellően gyors, nem kellően produktív, így egyre fölöslegesebbé váló tehertétel a társadalom részére.
Emiatt el kell tüntetni őket a szem elől, vagyis nyugdíjba kell kényszeríteni őket.
Nyugdíjasként a társadalmi státuszuk az aktív kori helyzetükhöz képest leromlik. Alacsonyabb státuszú polgárokkal viszont nem szívesen vállal közösséget a magasabb társadalmi státuszban lévő aktív dolgozó - ami megágyaz az öregekkel szembeni további előítéleteknek. A csoportidentitás kapcsolódó elmélete szerint a társadalom különböző életkori csoportokra bontható:
az egyes csoportok koruk szerint hierarchikus viszonyba rendeződnek. Ebben a világszemléletben a fiatal jó, az öreg rossz.
A fiatal egyszerűen többet ér, mint az öreg, mert a fiatal előtt álló lehetőségek többet nyomnak a latban, mint az öregek idejétmúlt tapasztalatai. Az önbesorolási elmélet szerint az életet szakaszoljuk, az egyes szakaszhatárokat azok a jellemző életkorok alkotják, amelyek életünk meghatározó eseményeihez kötődnek.
Az öregkor ebben a szemléletben a nyugdíjkorhatár betöltésével kezdődik, így a nyugdíjba vonuló ember automatikusan besorolja magát az öregek közé.
Ebben a szemléletben az öregek homogén szürke tömbnek látszanak, mintha a 65 éves fővárosi mérnök, a 75 éves tanyasi őstermelő, a 80 éves kisvárosi titkárnő és egy vidéki idősotthon 90 éves demens lakója között semmilyen különbség nem lenne.
Ennek a nyilvánvaló képtelenségét azonnal belátjuk, mégis természetesnek fogadjuk el, hogy a 65 fölötti korosztályok minden tagja hasonló: öreg.
Ez a velejéig hazug általánosítás az életkori diszkrimináció legsiralmasabb és legáltalánosabb megnyilvánulási formái közé tartozik.
A nyugdíj melletti munkavállalás önmagában is képes gyöngíteni ezeknek az előítéleteknek a káros hatását, ráadásul a dolgozó nyugdíjas a nemzetközi felmérések szerint minden esetben boldogabb, elégedettebb, egészségesebb, mint a nem dolgozó kortársai, hiszen nem szakadnak meg a munkahelyi, közösségi kapcsolatai, nem érzi magát fölöslegesnek, éppen ellenkezőleg, azt érzi, hogy továbbra is szükség van rá.
A nyugdíj melletti munka így egyaránt érdeke a nyugdíjasnak és az őt alkalmazó foglalkoztatónak. Az öregedés új munkahelyi narratívája lehet, ha az összes érintett fél belátja, hogy a nyugdíjas munkavállalók olyan tudást, érzelmi és gyakorlati tapasztalatot képviselhetnek, amely egyedülálló módon járulhat hozzá a munkáltató sikeres működéséhez.
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20230526/egeto-k...
".. az érintett nyugdíjak arányaiban nem jutnak megfelelően kifejezésre az aktív korban szerzett a szolgálati időben meglevő különbségek (az első húsz év kétszer annyit ér a mai napig, mint a második húsz év, miközben az egyes évek értékének intenzív változása továbbra is fennáll), ráadásul az érintett nyugdíjak arányaiban - a járulékfizetési plafon korábbi eltörlése következtében - túlságosan is kifejezésre juthatnak az aktív korban elért, járulékfizetés alapjául szolgáló keresetekben meglevő különbségek, amelyet a degresszió 2013 óta változatlan keretrendszere semmilyen módon nem tud kordában tartani.."
------------------------------------
Ezt vajon hogy értik, hogy az első 20 év kétszer annyit ér, mint a második 20 év?
???
Szerintem itt elírás van, a magánnyugdíjat és az önkéntest egy kalap alá vette a cikk író.
Önkéntesnek semmi köze a nyugdíjhoz, az azon felül jön rá, vagy egy összegbe veszed ki, vagy járadék formájában...
A magánnyugdíjpénztárból lépnek át az államiba, itt valami lehet a háttérben, hogy inkább átlépnek az államiba, ami ellen voltak, hogy 100%os nyugdíjat kapjanak... e szerint arra lehet következtetni, hogy több zsét kap, ha visszalép az államiba..
a teljes cikk: https://www.portfolio.hu/befektetes/20230224/nagy-...
Szerintem az állampapírkamatok miatt csökken a taglétszám.
Az önyp-k utóbbi 5 évre nézett évesített 1-2%-os nem kockázatmentes hozama versenyképtelen.
Aki már elérte a nyugdíjkorhatárt az kiveheti az egészet, és miért is ne tenné meg.
Jól értelmezem, hogy amikor itt azt írják , hogy
https://infostart.hu/gazdasag/2023/02/25/ketsegbee...
pontosabban:
"Ami még érdekes, hogy a magánnyugdíjpénztárak taglétszáma folyamatosan csökken (az önkénteseké is), ami javarészt annak tudható be, hogy a nyugdíjkorhatár elérésével sokan inkább visszalépnek az állami nyugdíjrendszerbe, hogy 100%-os állami nyugdíjat kapjanak. Egy negyedév alatt 204 pénztári taggal csökkent a létszám, egy év alatt pedig 916 fővel."
--> Akkor van némi zavar az erőben, mert az önkéntes nyugdíjpénztárak taglétszám csökkenése semmilyen módon nem kapcsolódik a 100 %-os állami nyugdíj elnyeréséhez ?
Vagy én nem értek valamit ebben a levezetésben?
Izé.
Ezt itt a nyugdíjbiztosítás-féle megvezetés:
én alapból úgy állok neki a nyugdíj kérdésének, hogy nem megyek nyugdíjba. Ha meg is élem, olyan szinten ki lesz tolva, hogy megközelítőleg 70, de inkább 75 éves kortól lehet hivatalosan nyugdíjba vonulni. Sokan meg se fogják élni. Ezért is kell olyan portfóliót építeni, ha jól spekulálsz, és van vízió, akár pl egy Tesla féle céggel óriásit húzva a portfólión. Ha nem is most, mert már fenn van a fenébe, hanem még amikor tízed ekkora volt a kapitalizáció, így akár lehet esély a normális nyugdíj létnek, már ha túléljük a 3vh-t, mert ha jön a villanás, akkor tök mindegy, hogy hány pengőd van, meg hogy mikortól tudsz nyugdíjba menni... :)
Angol kastélyokban is így van ez. oszt mégsem teszik ki az ott lakókat.
Nézd meg a bulinegyedet kik kaszálták el, kik záratták be a kocsmákat éttermeket a Liszt Ferenc téren este 10 után!
Iszonyat mennyiségű idős főleg néni éldegél olyan lakásokban, ahol anno felneveltek 2-3 gyereket, arra pont jó volt, most meg már évek óta nem is jártak egy-egy szobájukban.
'akik a mai napig élnek szép 80-100 m2-es (kiutalt) belvárosi lakásaikban.'
Ki ez az illető?
Hol lakik?
Neve?
Címe?
Alapvetően én már évek óta azt mondom, amilyen irányt Bencsik javasol , csak sokkal radikálisabban.
Én azt javasoltam, hogy a fő irányelv az kellene, hogy legyen, hogy a nyugdíjasok kapjanak alap nyugdíjként egy létminimum összeget és azon felül annyi nyugdíjat, a gyermekeik nyugdíj járulékként befizetett összegének 50-60%-át. (nyilván a különbözet az fedezetet adna az alapnygdíjakra). Persze lenne nyugdíjplafon is, senki nem kaphatna több nyugdíjat, mint az átlagfizetés!
Ez a fő irányelv.
Aztán persze kell finom hangolni (mi van azokkal, akiknek meghalt a gyereke, vagy társadalom számára hasznos , de mégsem jól fizetett állása van a gyerekének), de a fő elv ez kellene, hogy legyen!
Mert a mai rendszer mennyire igazságtalan! Ha nulláról indulnánk ki, nem egy már létező kialakult rendszerből, akkor teljesen nyilvánvaló lenne, csak a jelenlegi rendszer nagyszámú kedvezményezettjének nincs érdekében a jelenlegi rendszeren változtatni.
És pont úgy, ahogy a választásokon is visszaélnek azzal, hogy a társadalom többsége inaktív, akiket a mindenkori politikusok korrumpálnak néhány zsák krumplival - így rabolgatva utána felelősségrevonás nélkül az országot- pont ilyen módon élnek ma is vissza ezek a kedvezményezett inaktívok a helyzetükkel -az amúgy fenntarthatatlan- nyugdíjrendszer mellett.
Mert mi történt? A mai nyugdíjasok a szocialista rendszerben elkövettek 7 millió abortuszt, illetve jóval kevesebb gyerek megszülését, felnevelését vállalták, mint az társadalmi szempontból szükséges lett volna.
De cserében ezeket a pénzeket, időket , energiákat amiket gyermekek nevelésére kellett volna áldozniuk, azt a saját jólétükre költötték.
Volt is minden, nyaralók, autók, általános jólét és kényelem.
Aztán most azt várják el a mégis gyermeket vállalók következő generációjától, hogy azok ne csak saját szüleiket tartsák el, hanem azokat a nyugdíjasokat is, akik a mai napig élnek szép 80-100 m2-es (kiutalt) belvárosi lakásaikban. Emellett persze a ma szülőképes generációnak nincs szinte hol laknia (ilyen lakás árak mellett) , és fizetnie kellene gyermekük oktatását , egészségügyi ellátását - ahol már az állami ellátás- hogy is mondjam , áh inkább nem mondom.
Persze most még , hogy a nyugdíjkassza ne álljon a földbe, még további hiteleket is veszünk fel, elsöpörve a szőnyeg alá a szart, de ennek terheit majd a mi generációnk gyermekei fizethetik ki. (tehát nem elég lesz eltartani minket, még nagyszüleik nyugdíja utáni kamatot is fizetniük kell!)
És ne magyarázzanak arról, hogy legyen magánnyugdíj, meg vállalati nyugdíj, mert főleg itt Kelet Európában az mindig csak a levonás részéig működött, amikor már nyugdíjat kellett volna fizetni, akkor mindig csak az állam (adófizetők) maradtak, a lenyúlt járulékokból meg mindig a bankárok , részvényesek gazdagodtak csak.
Illetve azért sem működőképes , mert nem ösztönzi a társadalmat önvédelemre, öngondoskodásra természeti szinten.
A pénznek önmagában soha nincs értéke, ha az aktív társadalom nem állít elő értéket és nem mond le az előállított érték egy részéről szociális alapon az inaktívak részére.
Például hiába tenne félre valaki 100 milliárd forintot, ha nem lenne az országban fiatal munkaerő, orvos, pék , eladó, akkor a pénze pillanat alatt annyit érne , mint 1946-ban a pengő. Semmit.
Ergo, öngondoskodás csak az lehet ha felnevelünk néhány tisztességesen dolgozó gyermeket, akik utána eltartanak.
Aki meg nem vállal gyermeket az tegyen félre aktív élete során és örüljön, hogy a nyugdíjas korában az akkori aktív népesség lemond a pénze ellenében bizonyos jószágokról és ezzel eltartja őt. Igen, ez független attól, hogy szándékosan nem vállalt gyereket vagy nem lehetett neki gyereke (persze a gyerekvállalást lombik támogatással miegymással elő kell segíteni, de azt is inkább 35 alatt, mint afelett)!
A gyermekfüggő nyugdíjrendszerről szóló cikkem első részében áttekintettem azokat a folyamatokat, amelyek a felosztó-kiróvó nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságához vezettek, és bemutattam azt is, hogy miért nem képesek reagálni a gyermekeket közjószágként tekintő reformjavaslatok a problémákra. Most nézzük meg közelebbről Bencsik János friss nyugdíjjavaslatát, illetve tekintsünk át néhány nemzetközi példát!
A Bencsik-javaslat annyi rejtett diszkriminációs elemet tartalmaz, amely alapjaiban igazságtalanná és méltánytalanná tehetné a bevezetését. Csak néhány kérdés: Ha egy nő szeretne gyermeket, de minden törekvése ellenére sem eshet teherbe, akkor őt hátrányos helyzetbe kell hozni? Ahogyan azokat az édesanyákat is, akik egy gyermeket szültek? És azokat is, akik két vagy több gyermeket is nevelnek, de nem lesz belőlük középfokú végzettséggel rendelkező, rendes járulékfizető? És azokat is, akik gyermeke vagy gyermekei kivándorolnak? Hogyan hozható mindez összhangba a kötelező szülőtartás rendelkezéseivel – amely eleve óriási terhelést jelenthet a jövőben a gyermekek számára?
Hogyan háríthatók el az óhatatlanul fölmerülő morális kockázatok? Például az, hogy ugyan miért szülne nyugdíjmegfontolásból több gyermeket egy nő, aki látja, hogy mire a gyermekei járulékfizetővé érnek, addigra a nyugdíjrendszer finanszírozási problémái az egekig nőhetnek? Az is jogos aggodalom, hogy hiába van nekem több felnőtt gyermekem, ha az öregedő társadalomban összességében kisebbségben lesznek az egyébként a saját gyermekeiket is eltartani köteles, járulékfizető fiatalok a nyugdíjas öregekhez képest. És mi lesz a gyermeküket először társas kapcsolatban, aztán egyedül, aztán új társas kapcsolatban, aztán megint egyedül nevelő anyukákkal és apukákkal?
SZÁMTALAN EGYÉB MÉLTÁNYTALAN ÉS DISZKRIMINATÍV TAPOSÓAKNA REJLIK AZ ILYEN TÍPUSÚ JAVASLATBAN, AMELYEK HATÁSTALANÍTÁSA EGYÁLTALÁN NEM ÉRI MEG A VESZÉLYES FÁRADOZÁST.
A szülői nyugdíjrészre vonatkozó javaslat nyilvánosságra hozatalának időzítését nyilván befolyásolta, hogy Szlovákiában éppen most zajlik az egyebek között a szülői nyugdíjbónuszról szóló törvénymódosítás vitája. A szlovák szülői bónusz eredeti verziója szerint minden dolgozó gyermek a két évvel korábbi bérének 5 százalékát a jövedelemadójából átutalhatta volna szüleinek, 2,5 százalékot az apjának, 2,5 százalékot az anyjának. A végleges törvényjavaslatban 3 százalékra mérsékelték a szülői bónuszt (mert az eredeti javaslat félmilliárd eurós hiányt okzott volna a nyugdíjkasszában), azaz másfél százalék járhat a gyermektől egy szülőnek, miközben bevezettek egy felső határt is, amely szerint a mindenkori országos szlovák átlagfizetés 1,2-szereséből számítják a szülői bónusz nagyságát. Ez a reform a szlovák Szociális Biztosító költségvetésében így is 200 millió euró hiányt eredményez, amelynek a fedezete egyelőre tisztázatlan.
A SZLOVÁK SZÜLŐI BÓNUSZ KONCEPCIÓJA UGYANÚGY EZER SEBBŐL VÉRZIK, MINT A HASONLÓ MAGYAR VERZIÓK.
A Bencsik-javaslat megvalósítása akár arra is épülhetne, hogy a nagykorú gyermekek adójának egy része jusson vissza az őket felnevelő szülőkhöz. De hogyan hozható összhangba ez a felnőtté és adófizetővé vált gyermekek nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségével és az őket terhelő szülőtartási kötelezettséggel? Hogyan hangolható össze a felnőtté és adófizetővé vált gyermek társadalmasított eltartási kötelezettsége (ez jelenik meg a nyugdíjjárulék fizetésében) és szülőtartási kötelezettsége (amelyet bíróság is kikényszeríthet) az adófizetési kötelezettség keretében bevezetni kívánt irányított adózási csatorna megteremtésével – amelyen keresztül az adó egy része nem a közös kasszába, hanem a szülők kasszájába folyna be?
Az állam egyébként úgy osztja föl az adóbevételeket, ahogyan akarja, amíg bele nem ütközik ennek társadalomszervezési korlátaiba: az adóbevételeknek az egyes korcsoportok közötti felosztásáért folyó harc aktuális eredménye által kijelölt keretekbe. Minél nagyobb hányadát teszik ki az idősek a szavazópolgárok közösségének, annál nagyobb hatást gyakorolhatnak e harc kimenetelére.
A FIATALOK VISZONT ÚGY VÉDEKEZHETNEK, HOGY A TALPUKKAL SZAVAZVA ELHAGYJÁK AZ ORSZÁGOT, VAGYIS NAGYON FINOMAN KELL HANGOLNI A FOLYAMATOT, HOGY SENKI SE VESZÍTSEN TÚL SOKAT ÉS NE IS NYERHESSE TÚL MAGÁT.
A Bencsik-féle szülői nyugdíjrész koncepciója tekintetében a német mintát is figyelembe vehette az előterjesztő. Németországban a gyermek három éves koráig a gyermeknevelési időtartam automatikusan biztosítási időnek minősül. Ez egyébként önmagában is megalapozhat saját jogú nyugdíjjogosultságot: ha valaki legalább 5 évig él Németországban, és ezalatt felnevel legalább két gyermeket legalább 3 éves korukig, akkor anélkül is nyugdíjjogosultságot szerez, hogy keresőtevékenységet folytatott volna, miután ezt a gyermeknevelési időtartamot a német nemzetgazdasági átlagbér alapján veszik figyelembe.
Gyermekenként évente 1 pontot, a három év alatt összesen 3 pontot kapnak a gyermeket nevelő szülők, amelyet el is oszthatnak egymás között – ez a pont független attól, hogy a gyermekét nevelő szülő dolgozik-e. A gyermek 10 éves koráig is figyelembe veszik a gyermeknevelést, ez esetben ha a gyermekét nevelő szülő dolgozik és fizeti a nyugdíjjárulékot, akkor évente gyermekenként a gyermek 4-10 éves kora között egyharmad nyugdíjpontot kaphat, de évente összesen az összes gyermekére tekintettel is legfeljebb 1 pontot.
Ausztriában a szülők szintén osztozhatnak a gyermekneveléssel szerezhető biztosítási időtartamok során a dolgozó szülő által szerzett nyugdíjjóváíráson, hogy a gyermekével otthon maradó szülő leendő nyugdíjának összege ne csökkenjen túlzott mértékben. Az a szülő ugyanis, aki nem marad otthon a gyermekét nevelni, hanem dolgozik, az átadhatja az ebben az időszakban a járulékfizetése alapján járó jóváírása legfeljebb 50 százalékát a gyermeküket otthon nevelő másik szülő részére. Gyermekenként legfeljebb hét évi jóváírás osztható meg ilyen módon. A megosztásra irányuló döntés nem vonható vissza. A nyugdíjjogosultság szempontjából a gyermekneveléssel a születéstől számított legfeljebb 48 (járulékfizetés nélküli) naptári hónap számítható be. (Ikerszülések esetében legfeljebb 60 naptári hónap számítható be.) Így nem kell számolgatni, mint itthon, hogy melyik gyerek után milyen támogatást, milyen értékben és milyen tartamban kapott a szülő.
A svéd nyugdíjrendszerben a gyermek négyéves koráig (örökbefogadott gyermek esetén a gyermek 10 éves koráig) jár speciális nyugdíjjóváírás a törvényben meghatározott mértékű “névleges jövedelem” alapján. A névleges jövedelmet háromféle számítási módszer szerint állapíthatják meg, ezek közül a szülő számára legjobb eredményre vezető verzió alapján határozzák meg a nyugdíjjóváírást. A három számítás alapja:
A szülők dönthetik el, hogy melyikük nyugdíjszámláin írják jóvá a gyermeknevelés alapján járó nyugdíjjogosultságokat. Ezek a nyugdíjjogosultságok attól függetlenül járnak az érintett szülőnek, hogy egyéb jövedelemmel rendelkezik-e (természetesen a svéd járulékplafonra tekintettel), vagy más szülői ellátásban részesül-e.
A gyermekfüggő nyugdíjreform bármelyik verziója (vagyis az öregedő társadalomban fenntarthatatlan járadék-meghatározott felosztó-kirovó elv kétségbeesett fenntartási kísérlete) helyett sokkal célszerűbbnek látszik például a fogyasztásiadó-alapú kiegészítő nyugdíjfinanszírozás lehetőségén töprengeni az állami alapnyugdíj és a munkáltatói nyugdíjpillér, valamint az öngondoskodás sokkal hatékonyabb ösztönzési elemeinek lehetséges bevezetése mellett.
A járadék-meghatározott felosztó-kirovó alapelv az öregedő társadalmakban a jövőben bizonyosan alkalmatlanná válik a megfelelő nyugdíjbevételek biztosítására, bármennyire függővé is tesszük némi alaptörvény-ellenesség kockáztatásával egyes szülők nyugdíját az általuk felnevelt rendes - azaz itthon adót és járulékot fizető, legalább középfokú iskolai végzettséget szerző - gyerekek számától.
