Hozzászólás

Alapvetően én már évek óta azt mondom, amilyen irányt Bencsik javasol , csak sokkal radikálisabban.

Én azt javasoltam, hogy a fő irányelv az kellene, hogy legyen, hogy a nyugdíjasok kapjanak alap nyugdíjként egy létminimum összeget és azon felül annyi nyugdíjat, a gyermekeik nyugdíj járulékként befizetett összegének 50-60%-át. (nyilván a különbözet az fedezetet adna az alapnygdíjakra). Persze lenne nyugdíjplafon is, senki nem kaphatna több nyugdíjat, mint az átlagfizetés!

Ez a fő irányelv.

Aztán persze kell finom hangolni (mi van azokkal, akiknek meghalt a gyereke, vagy társadalom számára hasznos , de mégsem jól fizetett állása van a gyerekének), de a fő elv ez kellene, hogy legyen!

Mert a mai rendszer mennyire igazságtalan! Ha nulláról indulnánk ki, nem egy már létező kialakult rendszerből, akkor teljesen nyilvánvaló lenne, csak a jelenlegi rendszer nagyszámú kedvezményezettjének nincs érdekében a jelenlegi rendszeren változtatni.

És pont úgy, ahogy a választásokon is visszaélnek azzal, hogy a társadalom többsége inaktív, akiket a mindenkori politikusok korrumpálnak néhány zsák krumplival - így rabolgatva utána felelősségrevonás nélkül az országot- pont ilyen módon élnek ma is vissza ezek a kedvezményezett inaktívok a helyzetükkel -az amúgy fenntarthatatlan- nyugdíjrendszer mellett.

Mert mi történt? A mai nyugdíjasok a szocialista rendszerben elkövettek 7 millió abortuszt, illetve jóval kevesebb gyerek megszülését, felnevelését vállalták, mint az társadalmi szempontból szükséges lett volna.

De cserében ezeket a pénzeket, időket , energiákat amiket gyermekek nevelésére kellett volna áldozniuk, azt a saját jólétükre költötték.

Volt is minden, nyaralók, autók, általános jólét és kényelem.

Aztán most azt várják el a mégis gyermeket vállalók következő generációjától, hogy azok ne csak saját szüleiket tartsák el, hanem azokat a nyugdíjasokat is, akik a mai napig élnek szép 80-100 m2-es (kiutalt) belvárosi lakásaikban. Emellett persze a ma szülőképes generációnak nincs szinte hol laknia (ilyen lakás árak mellett) , és fizetnie kellene gyermekük oktatását , egészségügyi ellátását - ahol már az állami ellátás- hogy is mondjam , áh inkább nem mondom.

Persze most még , hogy a nyugdíjkassza ne álljon a földbe, még további hiteleket is veszünk fel, elsöpörve a szőnyeg alá a szart, de ennek terheit majd a mi generációnk gyermekei fizethetik ki. (tehát nem elég lesz eltartani minket, még nagyszüleik nyugdíja utáni kamatot is fizetniük kell!)

És ne magyarázzanak arról, hogy legyen magánnyugdíj, meg vállalati nyugdíj, mert főleg itt Kelet Európában az mindig csak a levonás részéig működött, amikor már nyugdíjat kellett volna fizetni, akkor mindig csak az állam (adófizetők) maradtak, a lenyúlt járulékokból meg mindig a bankárok , részvényesek gazdagodtak csak.

Illetve azért sem működőképes , mert nem ösztönzi a társadalmat önvédelemre, öngondoskodásra természeti szinten.

A pénznek önmagában soha nincs értéke, ha az aktív társadalom nem állít elő értéket és nem mond le az előállított érték egy részéről szociális alapon az inaktívak részére.

Például hiába tenne félre valaki 100 milliárd forintot, ha nem lenne az országban fiatal munkaerő, orvos, pék , eladó, akkor a pénze pillanat alatt annyit érne , mint 1946-ban a pengő. Semmit.

Ergo, öngondoskodás csak az lehet ha felnevelünk néhány tisztességesen dolgozó gyermeket, akik utána eltartanak.

Aki meg nem vállal gyermeket az tegyen félre aktív élete során és örüljön, hogy a nyugdíjas korában az akkori aktív népesség lemond a pénze ellenében bizonyos jószágokról és ezzel eltartja őt. Igen, ez független attól, hogy szándékosan nem vállalt gyereket vagy nem lehetett neki gyereke (persze a gyerekvállalást lombik támogatással miegymással elő kell segíteni, de azt is inkább 35 alatt, mint afelett)!