sarkadi legalább következetesen mondja, majd másik kollégája elmondja az ellenkezőjét és akkor cashline felkészült minden lehetőségre :D
sarkadi legalább következetesen mondja, majd másik kollégája elmondja az ellenkezőjét és akkor cashline felkészült minden lehetőségre :D
Jó kis írás, azért azt is bele vehette volna, ha éppen ennek az ellenkezője következik be, mármint a hosszú bika ösvényen volt ebben a néhány évben egy kis kitérés azon sem kell meglepődni. :)
"Az amerikai közgazdász szerint Írország és a többi bajba jutott állam példája egyértelműen mutatja az euró kilátástalanságát, hiszen ezen országok eszköztárában már nincs benne a devizaleértékelés eszköze."
Jó hogy a saját országának eszköztárában meg benne van a dollár leértékelődésének eszköze.
Na de,hogy még ilyen topik is legyen, Világválság. Milyen világválság? Nincs itt semmilyen világválság. Legfeljebb a mi érzékenységi küszöbünk került kicsit magasabb szintre :-)
http://index.hu/gazdasag/vilag/2011/01/14/krugman_vege_az_euronak/
itt a végső cél...
Megszületett a döntés, közel megduplázzák az Európai Központi Bank (EKB) jegyzett tőkéjét, 5,76 milliárd euróról 10,76 milliárd euróra a következő három év alatt. A tőkeemeléshez az eurozónán kívüli országoknak csak minimális mértékben kell hozzájárulniuk, Magyarországnak 3863 euróval - írja a Napi Gazdaság.
no comment
Grantham megjósolta a 2008-as válságot és azt is pontosan jelezte előre a dotcom lufi idején, hogy az amerikai tőzsdék alulteljesítenek a következő tíz év során.
A befektető szerint a hosszú kilábalás mellett a nagyvállaltok menedzsmentje túlságosan rövidtávon gondolkodik, így nem képes a korábbi mintáktól eltérő helyzetek, mint a 2008-as válság és az azt megelőző buborék kezelésére. Ha egy újabb sokk következik, az tovább tolhatja ki a gazdasági bővülés visszatérését.
A hét szűk esztendő okai a következőek lehetnek: a lakosság túlzott eladósodottsága, bár javul hosszú távon mérséklődhet csak normál szintre.
A bankok által felhalmozott toxikus papírok nem tűntek el, jó részük az államadósságot gyarapítja mára.
Az ingatlanárak csökkenése, és az ezzel kapcsolatos fogyasztói bizalom megingott, nincs sok esélye, hogy az ingatlanpiac újra gyors növekedési pályára álljon.
A negyedik ok a bankok magas kitettsége és tőkehiánya, mely nehezíti a hitelek felhajtását, ezt követi a szövetségi kormányzat és az amerikai tagállamok magas eladósodottsága, mely előbb-utóbb megszorításokhoz vezet.
A magas kormányzati adósság ráadásul magas munkanélküliséggel párosul, ám egyre kevesebb a foglalkoztatás növelésére bevethető eszköz, ráadásul a kilábalást hátráltató hetedik tényezőként túlságosan magasra nőtt az amerikai külkereskedelmi hiány, melynek következtében egyre nehezebb a dollár veszélyeztetése nélkül hitelhez jutni.
A globális kereskedelm egyensúlyba hozása nem megy fájdalmas intézkedések nélkül. A nyolcadik aggodalomra okot adó jel az eurózóna gyengélkedése, különösen a PIIGS országoké. Nem meglepő hát hogy megrendült a bizalom a dollárban és egyéb nagyobb devizákban, mint az euró vagy a jen. A képet az öregedő lakosság és az ezzel kapcsolatban bővülő szociális kiadások teszik teljessé, derül ki a Marketwatchon megjelent írásból.
Tanítómese a válságról (György Attila fordítása)
Valahol Moldovában van egy szegény falu: Falvad. A válság igen hamar odaért, hamarabb, mintsem nálunk elkezdődött volna, mivel az emberek ott már évek óta nélkülöztek.
De most aztán végképp megromlott a helyzet: a készpénzhiány, a cash-flow hiánya telibe találta őket. Amit lehet, hitelbe vettek a falusi üzletből, amely szintén hitelbe vásárolt a beszállítóktól, akik a maguk során Isten tudja, hogyan boldogultak.
De aztán ennek is vége szakadt, mert már végképp sehol nem volt pénz. Az emberek a házak előtti padokon üldögéltek, és csak várták, hogy elmúljon a válság. Nem mehettek már a kocsmába, nem házasodhattak, nem csináltak gyerekeket, és azért imádkoztak, hogy nehogy a szülők meghaljanak, mert már gyászmisére sem volt pénz.
Egy szép napon azonban a faluban megjelent egy idegen. Megállott a faluvégi motelnél, és szoba felől érdeklődött. A recepciós sietve biztosította a jó kiszolgálásról és a hely kényelméről.
– Mennyibe kerül a szoba? – kérdezte az idegen enyhe fenntartással.
– Egymillióba – válaszolta a fogadós a tőle telhető legmézesebb hangon.
– Rendben, itt van egymillió foglalónak, de előbb megyek, és szemügyre veszem a szobákat, ha lehet…
– Természetesen, hogyne! – hagyta jóvá a fogadós, és gyorsan zsebrevágta a milliós bankjegyet.
Jóformán be sem lépett a vendég az első szobába, amikor a fogadós már lóhalálában elrohant a templomba, kifizetni az anyósa temetése után maradt adósságot (Isten nyugosztalja szegényt!)
A pap, hirtelen boldogságában még a fogadós távozását sem várta meg, és azonmód a helyi vegyesboltba sietett, ahol már rég nem volt hitele, de most végre kifizethette adósságát az egymillióssal. És az eseményt megünneplendő, nyomban vett a zacskó kávét is – hitelbe – a jobbik fajtából.
A boltos tisztelettudóan megvárta a pap távozását, majd a hátsó ajtón keresztül nyomban a kocsmáig futott, ahol örömmel fizette ki az elmúlt hónapban fogyasztott sörökért való tartozását. És hogy maga is ünnepeljen egy kicsit a dolgok szerencsés alakulása felett, rendelt még egy korsóval, amelyet egy húzásra hajtott fel.
A kocsmáros magára hagyta a boltost a sör élvezete közben, biciklire pattant, és gyorsan elkarikázott a szomszéd falu kis vágóhídjáig, ahonnan a jobb időkben vásárolt, és akinek már legalább két hónapja nem fizetett semmit.
A maga során a mészáros elvette a bankjegyet, és hanyatt-homlok rohant Gyuri bá’hoz, a falu legjobb gazdájához, akitől időnként egy-egy borjút vagy berbécset vásárolt, főként a kocsmáros igényeinek kielégítésére. Odaadta a millióst, kezet ráztak, ahogyan az tisztességes üzletfelekhez illik, majd visszatért a kocsmába, hogy maga is megigyon egy sört a boltossal.
De még jóformán el sem haladt a kocsmáros, amikor Gyuri bá’, némely csupán általa ismert ösvényekre térve, rögvest felkereste Vetát, a falu örömlányát, akihez vasárnap esténként szokot járogatni, de akit úgyszintén hosszú ideje nem állt módjában kifizetne, ezért maga is morcosan várta a válság elmúlását.
Veta keresztet vetett, köszönetet rebegett a fennvalóhoz a csodáért, és sebbel-lobbal a szállodába futott. A régi szép időkben itt szedte fel klienseit, de a pénzhiány miatt a szállodás jó ideje nem engedte már be. Odaadta tehát a szállodásnak a bankjegyet, közölte hogy este ismét „dolgozni” jön, majd távozott. De addig is visszament Gyuri bá’hoz, hogy háláját a csupán általa ismert módon juttassa kifejezésre.
Miközben a szállodás a milliós bankjegyben gyönyörködött, az idegen is leérkezett az emeletről:
– Nem tetszenek a szobák, megyek és keresek másik helyet – közölte szárazon, és visszavette a millióst.
Aztán távozott, és maga mögött hagyta a boldog falut, amely éppen kilábalt a válságból.
Legalábbis egy ideig.
"az orosz válság 5 Mrd $ miatt robbant ki,jelenleg,:Mintegy 236 milliárd dollár tartozása áll fenn a görögöknek külföldi bankok felé, ebből 78 milliárd dollárral a francia és 45 milliárddal a német bankok követelése a legnagyobb - derül ki a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) legfrissebb, 2009. év végi állapotokat mutató statisztikáiból.
Na most szerintem akik adták nekik,azok írják is lel amit adtak,semmi eu-s segítség,mert akkor már 300 Mrd tartozásuk lesz,azt meg SOHA nem fizetik vissza"
Lassan hozzászokhatunk, hogy folyamatosan érkeznek a válságról szóló hírek, hol arról, hogy nagy a baj, hol arról, hogy nem is vagyunk nyakig a …
Az ember csak kapkodja a fejét, nem tudja eldönteni, hogy akkor most vegyen részvényt vagy ne, pénzét plazmatévébe és egyéb ingóságokba fektesse, vagy inkább bedugja a párnája alá. Így inkább nem csinál semmit. Próbálja tovább élni az életét ugyanúgy, mint eddig.
Politikusaink okosakat mondanak nap mint nap, mindenki a saját szája íze, érdeke szerint, a köznép meg annak hisz, akihez húz a szíve, akire az előző választáson szavazott, vagy akire már soha többé nem fog. Vagy nem hisz már senkinek. Gyanítom, ez utóbbi csoport tagjai már elég nagy számot tesznek ki.
Azon gondolkozom, lehetne-e ezt másképp. Hogy valaki közülük kiállna a plebs elé, és elmondaná, hogy mi a színtiszta valóság – vagy legalább annak egy szeletét, hogy tudjuk, mire számíthatunk. Nem hiszem, hogy jó dolog azt kommunikálni, hogy most kicsit meghúzzuk a nadrágszíjat, és ezzel meg van oldva minden, fellélegezhet Magyarország. Mert az emberek – mint a kisgyerek, akinek a szülei a válás előtt állnak, de felhőtlen boldogságot színlelnek – érzik, tudják, hogy valami nem stimmel, és a nagyobb szívás csak ezután következik.
De azt sem gondolom megfelelő üzenetnek, hogy az a kormány nem találhat megoldást a krízishelyzetekre, amelynek az élén egy bizonyos ember áll. Talán nem ez most a legfontosabb kérdés. Azt kellene észrevenni, hogy ebben a honban már mindenkinek forog a gyomra a széthúzástól, az egymás folyamatos pocskondiázásból. A többségnek elege van abból is, aki pocskondiázik és abból is, aki a másikra mutogat, hogy pocskondiázik.
Lehet, hogy a következő választáson értékelnék az emberek, ha valaki egyszer tiszta, őszinte kommunikációval közölné, hogy gyerekek, nagy a baj, az elkövetkező négy évben sok jóra nem számíthattok, de mindent meg fogunk tenni, hogy kihúzzuk az országot abból a bizonyosból.
Elhiszem, hogy nehéz és sok áldozattal jár, főleg egy olyan helyzetben, amikor minden bizonytalan és azt sem egyszerű kitalálni, hogy holnap mi lesz. Azt is vállalom, hogy naivnak látszom, amikor a politikusok igazmondásában és jóakaratában bízom, de ha csak egy kicsit nyíltabbak és őszintébbek lennének a választópolgáraikkal, már akkor sokkal, a mostani megszorításoknál is többet el tudna viselni ez a nép.
Személyes megjegyzés: Ezt a cikket nem Én írtam csak beillesztettem, de mindenesetre ugyanazon a véleményen vagyok, mint ez az illető, úgy hogy vegyétek úgy, hogy Én írtam a cikket :)) !
Jó éjt mindenkinek !
A választások előtt a német iparszövetség elnöke őszinte beszédet követel, szerinte Németország nincs túl a nehezén.
Rendkívül élesen bírálta a német politikusokat az iparszövetség elnöke amiatt, hogy elhallgatják az igazságot az ország súlyos gazdasági helyzetéről. Hans-Peter Keitel a válság kapcsán a tényleges helyzettel kapcsolatos teljes igazság feltárására szólította fel a politikusokat. Egy héttel a parlamenti választások előtt a gyáriparosok szövetségének (BDI) elnöke vasárnap meglehetősen szokatlan és kemény hangú üzenetében hangsúlyozta: "A választóknak joguk van megtudni az igazat. A politikusoknak pedig kötelessége az igazságot mondani. Mindehhez még hat nap áll rendelkezésre."
A Bild am Sonntag című lapban megjelent írásában az iparszövetség elnöke felrótta a politikusoknak: a közvéleményt azzal igyekeznek nyugtatni, hogy Németország már túlvan a nehezén. Ezzel szemben a munkanélküliség, a szociális kiadások és az államadósság növekedése fenyeget - hívta fel a figyelmet a szövetség elnöke.
Keitel szerint Németországnak szüksége van arra, hogy a politikusok őszintén értékeljék a helyzetet. Ezért még a jövő vasárnapi választások előtt fel kell tárniuk, hogy mire számíthatunk, továbbá, hogy milyen koncepcióval kívánnak majd kormányozni. A választási kampányban ezzel kapcsolatban mindeddig csupán ködös megfogalmazások hangzottak el - vélte az iparszövetség elnöke, hangoztatva, hogy az egyértelmű, világos kijelentések hiánycikknek számítanak. "A különböző választási rendezvényeken, az interjúkban és a különféle televíziós vitákban a politikusok részéről egyetlen szó sem hangzott el arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi súlyos gazdasági válság az elkövetkező hónapokban és években milyen drámai kihatással lesz az állampolgárokra" - írta az iparszövetség elnöke.
A választóknak tudniuk kell, hogy a kormány mit tervez. Tudniuk kell, hogy mit követel az állam polgáraitól és mennyi új adót kell majd fizetniük - hangsúlyozta Hans-Peter Keitel, hozzátéve: az iparszövetség kész arra, hogy teljes erejével segítse Németországnak a válságból való kijutást, de csakis akkor, ha a politika irányvonala világos és helyes.
Van igazság abban amit írsz, meg igazad is van, meg egyet is értek veled, meg minden....., de annyira összezavaró, hogy az egyik oldalon azt olvasod, hogy "a válságból már nincs ki út" aztán felmész egy másik oldalra ahol már az megy, hogy "nincs is válság csak mi úgy érezzük, meg csak mese az egész, hogy válság van", vagy ezt hallani, hogy "jövő évtől indulhat a kilábalás a válságból" Meg az a bajom, hogy még ilyenekkel is hülyítik a népet akik ráadásul olyan hiszékenyek, hogy elhisznek mindent, vannak kivételek, tudom, de a többség az mind ilyen kis hitű és azért ilyenek mert nem tájékozottak és azoknak akármit bemesélhetsz !
milyen válság??????
úgy is van! Éljen a hóóóóóóóóóóóóóód!!!!!!!!!!!!
ettől még évekig emelkedhetünk ;)
Ezt a cikket olvastam ma, és brutáldurva leállásnak tartom. E mellet a leépítések és cégkivonulások erősítik a lufifújás tényét mo-on is. A beavatkozások felületesek és szinte kizárólag a bankszektorra és az autógyártásra fókuszáltak a világban. Ez olyan mint amikor újrafényezel egy 25 éves Opel kadettet és semmi mást nem csinálsz vele (h az autóknál maradjunk). Kívül jujj, belül fujj!:) Nem lesz ennek jó vége az tuti, a kérdés az, h mikor tömik ki újra a népet a nagyok! :)
Nem is rossz ez tőled, ó, Cato ...
;)
Ezeknek a szava megmondom neked mennyit ér ! Nullát !
Mikor már egy éve esett a piac, akkor meg azt ugatták nem lesz reccesszió...
Nincs még vége, folytatás jön, csak kérdés mikor....
Fizetett hirdetésekkel ne foglalkozz mert semmit nem ér...
Olyan ez mikor kókáék is mondták hogy dübörög a gazdaság, éljen a pannon puma, közben meg már az államcsőd szélén voltunk....
A közgazdászok többsége segg hülye...a betanított baromságokat fújják éjjel nappal....
Olvass inkább Andre Kosztolányt, aztán majd megérted.