http://atv.hu/videotar/20120116_magyarok_a_gulagon_1_resz
http://atv.hu/videotar/20120116_magyarok_a_gulagon_2_resz
Ez a téma engem érdekel . Nagymamám húga is megjárta a terepet 3 évet húzott le 45-48 között malenkij roboton. Kár, hogy Havas állandóan félbeszakítja a riportalanyt, elhallgattam volna még az öreget egy darabig. 600 k embert vittek el így Mo-ról 45-ben, nagyon durva.
"mert azok is lovakkal rendelkeztek,aknavetőkkel,sőt bevárták a szovjeteket..."
A közhiedelemmel ellentétben a II.Vh-ban jellemző volt a lovas vontatás és ellátás, csak a filmek suggallják azt, hogy gépesítettek voltak a hadosztályok. Ezzel szemben a II.Vh-ba belépő német hadosztályok többsége egyáltalán nem volt teljes mértékben gépesítve és számos kizárólagos lovas hadosztály is volt rendszerben. Mindehhez adódott hozzá rögtön az első orosz tél, amikor kiderült, hogy a lóvontatással rendelkező hadosztályok valójában mozgékonyabbak és kevésbé akadnak el mint a gépesített és páncélos hadosztályok az orosz sártengerben (rasputitsja, vagy hogy híjják, már nem emlékszem), ráadásul könnyebb volt a lovaknak élelmet találni, mint a páncélosoknak benzint, különösen azért, mivel az oroszok gázolajat használtak, tehát még csak zsákmányolni sem igen lehetett az üzemanyagot.
akkor gyorstalpaló (átképzés)volt nekik,maradtak Kecskeméten,ló nélkül..:)
ohh,ez kemény menet volt.....még 50%-os esélye sem lett volna a tulélésre...tuti...
egyébként akkor szentesről visszafelé, lehet belőlük volt kiskunhalas és tázlár között,erdőben(vigyázó grof erdője mellett) beásva vmi alakulat......de valszeg vmi figyelő,felderitő ,nem extra jelentős létszámú hadtest volt,nem tudom milyen alakulat volt.
mert azok is lovakkal rendelkeztek,aknavetőkkel,sőt bevárták a szovjeteket...össze is csaptak,de futás volt a vége...
a szovjetekhez viszonyitva rettenetesen gyenge alakulat volt már,az aknavetősök olyan mennyiséget küldtek a muszkákra,hogy nem győzték az aknavetők,szétnyiltak és olyankor a kezelőnek a koponyájának felső részét is vitte-igy ilyen bagatell modon nagyon sokan estek el ott.
több 1910-1920 körüli születésű szemtanuval beszélgetve....ismerem ennek a kisebb ütközetnek minden pontos mozzanatát,a helyszinnel 1ütt,centire...
az elesettek a helyi katolikus temetőbe kerültek.....soha senki nem tudja,kik voltak ők,vhol pedig biztosan hiányoztak otthonról,magyar katonák.
na,hát mondom én,már megint a nők...:)
A két lovasdandár négy lovasezredéből három megmaradt, ezekből lett Horthy elitalakulata, az 1. lovas - később huszárhadosztály - őket 1944-ben vetik be német alárendeltségben szovjet, majd lengyel területeken, óriási veszteségeket szenvedve, októberben kerünek haza, a szentesi hídfőnél, Kecskemét környékén súlyos veszteségek, majd Bp.-Csepel sziget-Duna-vonal védelme, aztán a Konrád hadműveletek, majd végül ők is Ausztriába fejezik be...
Talán meglepő, de a lovashadosztály a páncélos ho. előfutára, szóval nyugodtan lehetett volna a tagja :)
A lovasdandár is rendelkezett különböző páncélos alakulatokkal - harckocsizók, páncélgépkocsizó felderítők stb. - sőt kerékpáros alakulatokkal is, innen már csak egy lépés az átalakítás pc. hadosztállyá, a korábbi "valódi" huszárokat is vagy átképezték vagy a pc.ho. gépkocsizó gyalogságához kerültek...
Erről a dédnagyapám esete jut eszembe ...
Ő is párbajozott a keleti fronton, de még az első világégés során egy orosz ulánus tiszttel.
Még mindig megvan a tiszti óralánca ...
Bocs a bele-kuty-kuruttyért ...
köszi:)
egyik rokonom ebben az alakulatban volt...
de ő már nem érte meg a feoszlatását a lovasdandárnak,egy verekedésben leszurták egy dáma miatt,1941-ben...huszár volt.
csak arra voltam kiváncsi,hogyha nem történt volna igy vele...túlélte volna-e a háborút,ha az alakulatának a mozgását nézzük 1945-ig.
De erre igy lehetetlen válaszolni,hiszen 1942-ben lovasdandár megszüntetve,senki nem tudja hová vezényelték volna a megszüntetés után.Gondolom huszárból nem lett volna harckocsizo,vhová elpakolták volna kecskemétről.
azt gondoltam kb. hogy ezt a lovasdandárt is a Donnál ledarálták,és igy ergo azt választ kaphattam volna kérdésemre,hogy semmi esélye nem lett volna túlélni a háborút a nő ügyeitől függetlenül sem.
de ez igy bonyolultabb sokkal,lehetetlen kutatás:)
Annyira nem vagyok otthon a huszárokban :(
Annyit azért tudok, hogy a kecskeméti 2. lovasdandár részt vett a visszacsatolásokban, a szlovákok elleni "kisháborúban" és a jugoszlávok elleni hadjáratban 1941-ben. A SZU ellen viszont már nem vetették be őket, 1942-ben meg megszűntek a lovasdandárok, az 1. huszárhadosztályban már nem volt kecskeméti alakulat.
Lett helyette Kecskemétnek a 2. páncéloshadosztály 3/II harckocsizászlóalja, ők Galíciába harcoltak először 1944-ben, majd ott voltak Tordánál is, aztán Ausztriában tették le a fegyvert.
Kecskemétnek a 7. Zrínyi Miklós gyalogezred volt a fő alakulata...
Kitűnő választás:) Első Feuchtwanger könyvem volt, azóta már az összes magyarul kiadott regényét olvastam, bár van még ennél is jobb, ez is örök kedvenc marad :)
Tegnap láttam ezt a cikket. Jó gondolat volt a tanártól.
Én sem csak műszaki könyveket olvasok ...
;)
Most éppen L. Feuchtwanger: A hamis Neró -t vettem elő - ismét ...
Sokan röhögnének, hol és mikor, milyen képtelen helyeken és időben tudok olvasni ...
A kecskeméti Huszáralakulatról lehet vmit tudni,hol merre voltak mikor zengett az ágyuk hangja 1939-1945 között?
És az kevés? 2-nél több már nekem sem sikerül, pedig hivatalból is olvasnom kell :) Messze megelőzöd az átlagot... Nálam mindig megy egy regény, egy tetszőleges szakirodalom - jellemzően teljesen más korból, mint az aktuális témám - meg persze a kötelezők... Esetleg publicisztikák, riport, dokumentumkönyvek vagy éppen gazdasági téma is befuthat...
Most pl. a Deák könyv mellet Sidebottom: Tűz Keleten római történelmi regényét és Vonnegut legújabban kiadott publicisztikáit bújom, mikor mihez van kedvem :)
Jó neked!
Sajnos egyre kevesebb időm van olvasni. Egy héten ha 1 könyv végére ha eljutok ...
:(
Micsoda kincsek, ilyent olvasva esz az irígység:)
Én is csináltam interjúkat, de sajnos már akkor sem sokan éltek a veteránok közül...
Mostanában nagy híve lettem az oral historynak, szinte folyamatosan naplókat, visszaemlékezéseket olvasok...
Most éppen Deák Gyula: Ahogyan én láttam c. könyvét a doni emlékeiről
Az én "gyűjtő munkám" kicsit másként festett:
Sokat beszélgettem idős rokonokkal, ezek öreg ismerőseivel akikkel összejártak. Ezek történeteit próbáltam összefűzni. Tovább kerestem a még élő személyeket akik különféle szemszögből tekintettek az általuk átélt eseményekre, környezetükre és más emberekre.
Számomra nem volt elsődleges a napra pontos dokumentáció, nálam csak a sorrendiségnek volt szerepe. Ezeket a történeteket tudtam később összehasonlítani a könyvek leírásaival, adataival.
Rengeteg tárgy került elő pl. a '48 -as szabadságharc idejéből való szuronyos puska fémszerkezete is! Vagy a '10 -es évekből visszamaradt újságok - lefűzve, borító nélküli könyv jellegűvé formálva ...
Edények, eszközök, egy 1785 -ös palack - az öntött felirata szerint ...
Csak egy példa a kirakóra:
Találtam egy nagyon érdekes csataleírást egy visszaemlékezőtől, amit mindenképp be szerettem volna tenni, de akkor ott még nem lehettek, tehát vagy a dátum vagy a helyszín rossz volt, mivel napi lebontásban tárgyaltam az eseményeket, egyszerűen nem lehetett beletenni, hiába próbáltam hónapokig utánajárni...
Aztán kezembe került az egyik ott elesett verse, széljegyzetként olvashatatlanul apró és ronda kézírással a temetésének dátuma. Órákig tartó nagyítózás - több segítővel - után sikerül kisilabizálni, hogy a temetése dátuma mondjuk ápr. 20.
Ezután találtam egy naplórészletet egy másik résztvevőtöl, aki annyit írt, hogy a halottakat a csata után 2 nappal temették.
És így már meg is volt, ápr. 20. -2 nap, a csata akkor 18.-ra eshetett, vissza az első visszaemlékezéshez, akkor tényleg az általa említett helyen voltak a harcok, tehát jónak tűnik és már mehetett is bele az aznapi események leírásához...
Hát ilyen apróságokon is múlik :)
