" Hatalmas összegeket költ a kormány a
közmunkaprogramra úgy, hogy annak semmi
értelme – legalábbis Németh István szerint. A
baranyai Gyöngyfa polgármestere lemondott,
mert reménytelennek látta a helyzetet. Nem
tudott értelmes munkát adni a
közfoglalkoztatottaknak, akik pedig
megelégszenek azzal, amit kapnak.
Baranya megye közmunka
Németh István, a Baranya megyei Gyöngyfa
független polgármestere január 2-án lemondott
hivataláról. A 64 éves férfi tudósítónknak így
magyarázta döntését: – Úgy éreztem, csalok,
sikkasztok, okiratot hamisítok, és elkövetem a
hivatali visszaélés bűntettét. Azzal követem el
mindezt, hogy igazolom, a falu közmunkásai
dolgoznak, holott ez nem igaz, csak herdáljuk az
ország pénzét.
A közmunkások rendszeresen nem jönnek
dolgozni, elhagyják a munkahelyüket, s ha itt
vannak, akkor sincs haszna a tevékenységüknek.
Igaz, nincs is mit csináljanak, hisz más munkát
nem tudunk nekik adni, mint az árok takarítást.
Van itt egy 300 méter hosszú árok, azt pucolják
36-an fél éve, de nincs látszata.
Németh mindig tudta, hogy ez így van, ám
amikor októberben felkérték, induljon el a
polgármesterségért, azt gondolta, a 140 lelkes
Gyöngyfán – ahol az aktív korúak 70-80
százaléka állástalan – talál a munkanélkülieknek
értelmesebb lehetőséget, mint a
közfoglalkoztatás. Azt tervezte, hogy három
családot rávesz, legyenek agrárvállalkozók,
termeljenek a házuk körüli kertben.
Kertészkedjenek, tartsanak állatokat. Az
önkormányzat adót vetett volna ki a külterületi
földekre, s az ebből befolyt 15 millió forintból
támogatták volna a kezdő vállalkozókat, a
közmunkások pedig besegítettek volna nekik.
Ha a kezdeményezés bejön, akkor egy-két éven
belül még hárman lehetőséget kapnak a
vállalkozásra. A terv sokaknak tetszett, ezért is
támogatták Némethet az őszi voksoláson. Aztán
a választás után Németh megkérdezte az
állástalanokat, ki akar vállalkozni, és kiderült,
hogy senki. Németh 30 évig gazdálkodó volt,
már nyugdíjas, de mellette őstermelő, és öt
tehénnel sajtot gyárt. Nem érti, hogy az ő
példája másokat miért nem vonz.
Illetve kezdi érteni: – Ezek az emberek
elégedettek a közmunkával, s azzal, hogy így jár
az egészségügyi ellátás és gyarapodik a
nyugdíjalapjuk. Kevésnek tartják ugyan a havi 50
ezret, ezért dolgozni sem akarnak érte, na meg
látják, hogy egy ekkora faluban nincs is nagyon
munka a közterületen. Nekem kellene állandóan
felügyelni őket, hogy rendesen végzik-e a
dolgukat, de én nem ezért lettem polgármester.
Lemondásom előtt megkérdeztem a
körzetközpont, Szentlőrinc rendőrkapitányát
arról, hogy amikor én igazolom, hogy a nem
dolgozó közmunkások dolgoznak, elkövetek-e
bűncselekményt. Ő azt felelte, igen, és hogyha
ezt hivatalosan bevallom, meg kell gyanúsítson.
Jó, feleltem, akkor nem vallom be. Sokan azt
mondták, ne törődjek az egésszel, hisz ezen az
alapon valamennyi polgármester bűnös. Lehet,
de én nem csinálom tovább.
Tudni kell még, hogy Gyöngyfán az előző
faluvezetés nem indított a közmunkásoknak
kertészetet. Ezen Németh sem akart változtatni,
mivel lesújtó véleménnyel van az említett
kertészetekről: – A rájuk fordított pénz tizedét
sem hozzák vissza. Arra jók, hogy
tisztességtelen konkurenciát teremtsenek a
kistermelőknek. Nem is értem, hogy az unió
miért engedi ezt meg?
Németh az elköszönéskor arra kért, hogy nézzek
körbe, látok-e náluk vagy a közeli falvakban
ténylegesen dolgozó közmunkást. Gyöngyfán
szerda délelőtt tizenegykor körbenéztem, de
nem találtam. Az utcán megszólítottam egy
hazafelé tartó asszonyt, Erikát. Nem titkolta,
hogy ő is közmunkás. Ma is árkot kellett volna
tisztítani a brigádnak, de nem jött el senki. Erika
elismerte, hogy semmi értelme ennek a
munkának.
Korábban a négygyermekes asszonynak volt
értelmes munkája, a pécsi Elcoteqnél dolgozott,
több falubelijével együtt. Három éve a finn
elektronikai gyár bezárt, s azóta nem talál
állást. Gurultam tovább, és egy faluban sem
találtam dolgozó közmunkást. A szomszédos
Sumony községnek van kertészete, de ott se
folyt munka, a közfoglalkoztatottak a fóliasátor
előtt sütkéreztek. Megosztottam a látottakat
Némethtel.
– Ez tragédia – morogta. – Százmilliárdok
mennek el a semmire. Ezt a pénzt értelmes,
munkahelyteremtő programokra kellene költeni.
De olyan nincs a kormánynak. A közmunka egy
választási húzás, nem visz sehová. Az
állástalanok hálásak a kevés, de biztos bért
jelentő közmunkáért, és ezért támogatják a
kormányt. A jövő senkit se érdekel."
