a sarkos példámban 400-bol 200 megtakarításról volt szó, de ez nem konstans, mivel az egyre nagyobb passzív bevétel egyre nagyobb elkölthetö összeget biztosít
a sarkos példámban 400-bol 200 megtakarításról volt szó, de ez nem konstans, mivel az egyre nagyobb passzív bevétel egyre nagyobb elkölthetö összeget biztosít
"Azaz, én arra kívántam utalni, hogy egy 2-400.000 nettó fizetés félretétele valójában pont egy prémium életmódot von meg valakitől húsz éven át, ami egyáltalán nem normális és egyáltalán nem biztos, hogy megéri. És egyebekben, egy szóval nem állítottam azt, hogy ne takarítson meg valaki, csak azt, hogy nem feltételenül MINDENT kell megtakarítani. Itt utalnék vissza rbbj-nek azon felvetésére, hogy mennyivel "okosabb" az, aki inkább félreteszi ezt a pénzt, mint, hogy elköltse, elvásárolja azt. Hát nem az."
Ez egy sarkított példa volt, kiinduló állapot!!!!!!!! Csak azt mutatta meg, hogy egyszerü megtakarítással is milliomos lehetsz. Semmi több!!!! Arról szó sem volt, hogy nyamvadt reál 8%-os hozam mellett gyüjtögessen és közben dolgozzon ugyanúgy. Csak a szokásos sarkos felvetésedre, miszerint nem lehet milliomos mindenkiböl, egy sarkos példa. Te meg erre kivetíted mindenre....
Futólag belenézvén a topikba úgy látom újra teritékre került a
Hangya és a tücsök meséje?
"aki folyamatosan félretesz, az valójában az önsanyargató, aki rosszabbul ÉL, merthogy állandóan megvonja magától az ÉLET-et egy "jövőbeli jobb élet" reményében. Ez talán még abnormálisabb, mint az előbbi eset, hiszen az az ember legalább abban a környezetben, avagy azzal él, amitől jól, avagy jobban érzi magát."
Neked tényleg fogalmad sincs a befektetésekröl. Szó se volt önsanyargatásról, spórolástól nem lesz senki vagyonos, csak kevésbé lesz anyagiakban szegény. Én úgy növelem az eszközeimet, hogy párhuzamosan egyre kevesebbet kelljen spórolni, egyre nöjön az elkölthetö keret és egyre kevesebbet kelljen dolgozni. Ehhez semmi más nem kell, csak használni az embernek az eszét.
A cél a spórolásnál u.ez,. mint mikor hitelek vannak nyakig: pénzért dolgozni. Én pedig arról beszélek, hogy a pénz kell nekem dolgozzon. De úgyis arroganciád miatt leperegnek rólad a szavaim
"Jaja, rbbj: ez kicsit elhamarkodott hozambemondás volt hosszu távon....de ha neked már van 5-10 éves referenciád....akkor elhiszem."
Dehogy volt elhamarkodott. Pont tölem, aki itt a fórumon minden átlgos tözsdésnek azt írja, hogy nagyon száp a tartós nettó 10% évente??
Csak épp nem csak tözsdéböl áll az élet. Ès a nagy befektetök nem évi 16%-ot csináltak, amíg a nagy töke tehetetlenség és biztonsága nem szorította öket keretek közé. Buffett lazán duplázta a vagyonát évente, kb. 20 éven at, aki nem hiszi, nézze meg a berkshire árfolyamát.
De Jim Rogers sem évi 20%-kal lett világhírü.
De ha AT valóban mozogna ingatlanfejlesztök vagy ugy álatalában vagyonosok körében, tudná jól, milyen gyakori 1,5 év alatt a 2-300%-os profitú egyedi üzlet. Lagwagoner, veled egyszer szívesen beszélgetek ilyesmiröl, ha érdekel. Arrogáns ember kijelenti, hogy olyat nem lehet, a másik megkérdezi, hogyan lehet? Ha te inkább kérdezö típus vagy, akkor beszélgetek. Arrogáns emberekkel a vitákat befejeztem néhány éve. Még csak az kéne, hogy eröltessem a disznótort.
"Ha megéled. Szerintem egy életet adni ezért nem igazán jó üzlet. Sajnos ezt csak akkor fogod megérteni. Memento mori...csak éppen 24-45 éves korod között nem fogsz élni, családot alapítani, boldog lenni, és mire megjön a férfiklimax, majd megpróbálhatsz ebből bohóckodni."
na ez a tipikus alkalmazotti gondolkodásmód és mellesleg egy közhely, ami nem is igaz. 'Továbbra is tartom a véleményem: neked az elméleten túl nincs az életben sok tapasztalatod. Tipikus agyonképzett, biztonságra törekvö alkalmazott vagy, aki másnak akarja láttatni magát. Szívem joga ezt a véleményt fenntartani.
"szép életpálya, szép életmodell, csak nem egészen értem, hogy mit is nyersz ezzel ahhoz képest, aki évente 1 millióért nyaralni megy, pár éves prémium autoval jár és mellesleg jó éttermekbe megy és családja van. Szerintem ő köti a jobb üzletet a halállal és nem te.
Biztos szép életpálya minden nap u.akkor felkelni aztán dolgozni menni, mert kell, és ezt csinálni öregkorodig. Biztos sokan ezt szívesen teszik. A többségnek ez nem idill, mint ahogy írod 'AT, hanem mókuskerék. Én már most is fél lábbal kinn vagyok a mókuskerékböl. Sokkal boldogabb vagyok, ha nem nyomasztanak kölcsönök, melyekkel a fent leírt idillt finanszírozni szokás.
nagyon fárasztó vagy, maradjunk ennyiben :)
Egyetlen dologra érdemes reagálni: az anyagi függetlenség azt jelenti nekem, hogy több a "passzív" bevételem (és folyamatosan növekszik is), mint ami kiadásom van minden vágyam kielégítése mellett.
Másképp fogalmazva: életszínvonal romlás nélkül hány hónapig tudok dolgozás nélkül élni? Ha ez több, mint a várható élethosszam v. korlátlanná válik, akkor elérem a függetlenséget.
Összefoglalva egyik (eladósodás) vagy másik (megtakarítás) irány nem valamiféle pénzügyi deviancia miatt alakul ki, hanem a magyarországi reálbérviszonyok miatt. És nincs semmiféle lenézés az eladósodott emberek irányába, hisz mindenki saját döntése, hogy mit tesz. És szeretném ha ennek következményei is azok maradnának a jövőben. Azaz, ne az államnak (adófizetőknek, megtakarítóknak) kelljen fizetnie az adósok adósságát. Az állam felügyelő szerveiken keresztül vizsgálják felül a bankokat, bírságolják meg; vagy az adósok alakítsanak perközösséget és pereljék be a bankokat tudom is én, de ehhez nekem (ne az ártatlanok) ne legyen közöm (ne nekem kelljen végül állni a számlát). Ennek nem akarom a kárát szívni, mivel az én esetleges tőkepiaci veszteségeimet se téríti meg senki. Én mi jogon fizessem az ő CHF/HUF shorton elszenvedett veszteségeiket.
Úgy látom a mostani kormány aránylag békén hagyja a megtakarítókat, hagyják az embert aránylag megtakarítani (a mnyp-akat most hagyjuk, mert azt lehetett volna jobban kommunikáltabban és nagyobb hatékonysággal hasznosítani, bizalomvesztés nélkül (!!)), de az ellenzékben már nem vagyok ennyire biztos.
""Jaja, rbbj: ez kicsit elhamarkodott hozambemondás volt hosszu távon....de ha neked már van 5-10 éves referenciád....akkor elhiszem."
Akkor nem kellene neki még 10-15 év..."
Ha kis tőkével kezdte, de hozta a 16%/év hozamot 10 év alatt, attól még kellhet neki 10-15 év mire anyagilag független lesz...
"Mindenki sok diplomás jól fésült akar lenni."
_AT_: ÉN például nem.
Jó, de te más vagy, ez bebizonyosodott. Nem elterjedt "fajta" vagy :-)) (vedd bóknak)
Ja autó: 100 millánál -na jó nem használt hanem- új (fingás mentes, nem kiült) japán/koreai autó (hogy SUV vagy nem az, végül is megint egyéni döntés) 3-7 év garival igen is remek döntés. Mert ennél az összegnél inkább egyel több autó kell (az asszonynak, mondjuk egy Kia rio :-)) mint egyel nagyobb.
És nálam fontos a presztízs....hogy az minél kisebb legyen, de ne legyen (nagyon) népautó :-)) Komolyan mondom.
De hogy az autóválasztásból én ne csináljak filozófiai kérdést mondok az A4-re egy jobb alternatívát: Seat Exeo.
Egy az egyben (előző) Audi A4 csak olcsóbban kapod meg fiatalabban (nem kezded nagyfelújítással a megvételt). Ja csak Seat embléma van rajta, így a sznobság miatt meg hamar esik az ára.
3,8-tól dobják utánad tempomattal, diesellel 3 évesen. Igazi titkos tipp vétel :-) Persze mivel A4 , ezért a hely itt is szűk.
Tulajdonképpen csak annyi az ellentmondás, hogy az alkalmazotti létet biztosabbnak írod le, mint pl. a tőkejövedelemből élést, holott Te is leírod helyesen hogy az alkalmazotti lét nem más mint: "Ez is pénzügyi kultúra: Eladja a tudását a szabadpiacon a piaci áron és ezért cserébe havonta részesedést kap a vállalkozás hasznából...."
Na most, mi a biztosíték arra, hogy az alkalmazott mindig (aktív korában) olyan áron tudja eladni tudását/szorgalmát, ami neki megfelelő vagy amivel előre kalkulált? Te is tudod, hogy semmi. Nem biztosabb ennek a tudás megfelelő értékesítése a piacon, mint egy értékpapíré. Ezzel nem azt mondom, hogy szélsőségesen csak egy út járható, hanem, ahogy erről már értkeztünk régen a vállalkozás/alkalmazotti állás/tőkejövedelem (magyarul több lábon állás egymással lehetőleg kevéssé korreláló dolgokban) megfelelő kombinálása.
"Az, aki folyamatosan félretesz, az valójában az önsanyargató, aki rosszabbul ÉL, merthogy állandóan megvonja magától az ÉLET-et egy "jövőbeli jobb élet" reményében."
Egyfelől ez ez egyéni preferenciadöntés, hogy ki mekkora súlyt helyez a biztonságra és ki mekkorát az élvezetre. Valaki nyugodtan meg vesz panellakása elé mercit és nem izgul ha ellopják, megkarcolják, lelopják az alkatrészeit max vállat von, ha ez történik. A másik nem vesz mercit ha meg is tehetné, nem azért mert nem szereti, hanem mert tudja, hogy családjával felváltva strázsálna az ablakban, figyelve, hogy mi történik autója körül.
Szóval indoklásodat azért nem fogadom el, mert felfogásfilózófiai útra terelted el a megközelítést, ami az egyén gondolkodásától, veleszületett habitusától függ ezért nem ítélkezhetsz affelöl, hogy egyik (megtakarítás) vagy másik (hitelből élés) a jobb-e.
A másik, hogy nem feltétlenül önnsanyargatás a megtakarítás: ha 3-an élnek egy 3 szobás lakásban és összbevételük munkából 800 000 HUF, de elvannak 400 000-ból a másik 400 000-et miért ne takaríthanák meg? A gond megint csak Magyarországon (is) van: hisz nominálisan (meg reál értelemben sem) meg se közelítjük "nyugatot" azaz míg "nyugaton" egy munkás család kényelmesen megkeresi 1-1,5 M-t addig itthon ez max kb. 400 000 HUF (és akkor már átlag feletti műszakban melózókról beszélünk). Szóval egy nyugati röhögve kitermeli a sanyargatásmentes megélhetéshez szükséges javakat és közben a biztonságot megalapozó megtakarítást is (ha józanul él, de ott is el lehet menni a jövő felélése irányába).
Szóval itthon az alacsony bérszínvonal miatt kényszerülnek az emberek a (fogysztási/megtakarítási) határhajlandósági "szélsőségek" felé elmozdulni, de leginkább csak vegetálnak (a magyar fizuk erre elég legtöbbször) nem költ de nem is adósodik el szélsőségesen, és nem is takarít meg vagy csak minimálisan. A hitelből való elélés max 10 évig működik valljuk be őszintén utána -a bedőléstől eltekintve- úgy is a fogyasztás drasztikusabb megvonásához vezet, jobban mint a "sanyargatóé" tehát nem egálba jönnek ki 20 év múlva ahogy írod, hanem 20 év múlva várhatóan a hitelből élő (értsd. akinek fizetésének legalább fele törlsztésre megy el) lejjebb lesz mint a megtakarító, aki viszont 20 év múlva nem hogy esetleg feljebb lesz, de akkor már várhatóan nem kell megalázottnak lennie kora egészségi állapota miatt munkahelyén, hanem otthagyja és ennyi szemben a hitellel élővel, aki ÖRÖKKÉ rabszolga lesz.
De álljunk meg egy kicsit: ne legyél álságos; rengeteget bíráltad a hitelből élést a totalcaros forumozókat stb....az albérlet helyett házat akarót (értem én hogy a szélsőséges eladósodást érted ezalatt, de akkor is :-))
"Nem véletlen, hogy az emberek szépen lassan, de egyre biztosabban kezdik felismerni azt, hogy valójában a létbiztonság és a kiszámítható munka olyan értéket képvisel, amelyről korábban fogalmuk sem volt."
Bezony pontosan: 10 éve azzal kezdtem el dolgozni, hogy egy 100 000 HUF összegű (10 éve jelenértéken) többet ér mint 30 éves korig 3-ad osztályú munkanélküli képzőkbe járni (aminek szerintem nem lesz hozadéka; nem is lett) Le is lettem hurrogva. és lám-lám mit lehet olvasni mostanság:
http://www.hir24.hu/gazdasag/2012/06/19/demjan-okos-helyett-szorgalmas-emberek-kellenek/
. Nekem akkor gyanús volt a 2000-es években történő bódult (ál)felfutás.
"Mondjuk például csak arra gondolj ebben a kontextusban, hogy a "felhalmozás" igazából csak életforma volt akkoriban, hiszen nem volt rá a megélhetés miatt szükség sem a munkaképes korban, sem utána."
De most már ugye szükség van rá; akkor ha ezt írod, akkor miért bántasz "minket"? :-))
" hogy fel kell tudni ismerni azt, hogy valaki mire képes életszínvonalilag, illetve, hogy mire kell törekednie."
Ezt rendkívül nehéz belőni.
"Ha nem ÉLSZ, akkor egyszer csak arra eszmélsz, hogy az elment melletted és hiába a pénzed. Ha ezt fel tudod ismerni, akkor megérted, hogy igaz, hogy 18 évesen a lányok a Ferrarival mennek el a diszkóból, de hiába spórolsz rá 40 éves korodig, akkor már inkább a Kiás 20 éves kigyúrt sráccal mennek el. Azok, akik 40-50 évesen 18 éveseket szednek fel, már némi baj van,
Ez megint csak habitusbeli jellemző. Nem általánosítható. Egy "sporolos" is meglelheti a boldogságot egy hasonló korú 40-50 évessel. Meg egy melós csóró is felszedhet 30 évvel fiatalabbat. Jojo nem plázacicát, de helybelit. A Maonika showban lehetett látni ilyeneket.
Ja és sok olyat lehetett látni hogy ÉLT (jól) élt, és pufff....
Megint beskálázol vagy 5-10 létformát és passz....az élet ennél finomabb árnyaltú szerintem, nem?
"Az meg annál, aki ezt "munkával" szerzi meg, soha nem fog látszódni. Ő akkor is csak egy "melós" lesz, hiszen a pénzhez tartozó miliő nem fogja körülvenni, hiszen soha nem élt abban - ezt pedig azonnal kiszúrja az, aki ebben élt."
Itt most pont Te elárulod, mi a célod. "csak egy melós lesz": és ez miért baj? Honnan veszed, hogy mindenki a milliőre vágyik és 18 éves lányokra örökké?
"Elég uncsi lesz... ezért is olvastam döbbenten azt, amikor a manyup mellett kínjukban már azzal érvelnek sokan, hogy az örökölhető. Wazze, individualisták azon érve, hogy mások örökölhetnek utánuk? Azért élni, hogy hátrahagyjál pénzt?"
Ez megint csak filozófiai kérdés. De belemehetünk akkor, ha ebbe az irányba viszed el mindig indoklásaidat. Akkor túlmegyek rajtad, ám legyen: egy ember többet nem él az adott életében mint amennyit él. Értem ezalatt, hogy max. 100 évet élsz ebben az életben és többszázezer több millió évet nem élsz ebben az életben (az most lényegtelen, hogy reinkarnálódsz vagy a semmiben létezel tovább. Valamint vegyük létező dolognak az időt mint dimenziót /bár ez is megkérdőjelezhető/ az egyszerűség kedvéért). Magyarul alapjában véve nagyon kevés időt töltünk el ebben az életben ahhoz képest amennyit nem töltünk el benne. Na most, ki mondja meg, hogy a nem ebben az életben eltöltött időben mi lesz a fontos? Vajon az ebben az életben meghozott döntések, az ebben az életben átélt élmények? Emlékszünk-e majd erre? A nem eltöltött többszázezer éveben értelmezhető lesz-e az erre az életre vonatkozó emlékünk? És vajon az élmények fognak-e számítani vagy a spórolás, az elmélkedés a felületes dolgok vagy csak az hogy rácsodálkoztunk-e egy bogárra, egy felismerés? Ebben a kéérdésben kinek az álláspontja hiteles, kinek az álláspontja helyezhető a másik fölé? Az enyém, a tied, rbbj-é, banyizé? Egyáltalán van-e egyetemes álláspont arra vonatkozóan hogyan kell élni az életet? Vagy ez egyénre szabott? Lehet mindanyiunknak igazunk van saját életünkre vonatkozóan vagy mindannyian totálisan tévedünk? vagy részben igazunk van a másik életére vonatkozóan a maugunkéra vonatkozóan pedig részben tévedünk. Te is szoktad mondani, hogy tele vagy kételyekkel. Akkor, miről is szeretnél meggyőzni? Éljünk a Te felfogásod szerint? És ha ez lenne a mi tévedésünk, holott neked saját életetre vonatkozóan igazad van? Te honnan tudod hogy igazad van? Ki ad visszajelzést effelöl? Te magad?
Egy filozófiai tévedésed volt legalább is szóban: hogy az intelligensek a boldogságot is fegyelembe veszik. Nos a boldogság attól boldogság, hogy megkülönböztett állapot ezért nem állhat fennn konstansan, mert az már nem boldogság. Amit szerettél volna írni (ne csak Te tudd, hogy én mit akarok :-)) az az elégedettség. Így már stimmel.
"amikor valaki NEM ERŐN FELÜL ÉL, hanem EREJÉNEK MEGFELELŐEN ÉL. Próbáljad meg egy pillanatra ezt megfontolni, megérezni."
Értem én hogy gőzgép, de mi hajtja? :-) Szóval, hogy itélhetném ezt meg, ha nem "látom" (a folyton változó) jövőt. Vagy akkor úgy kérdezlek téged mint gyakorlatias gondolkodót, hogy mondd meg hogy mekkora részét kell az aktív jövedelmemnek félrerakni, elkölteni. A pár éves prémiumautóhoz (4 éves Audi A6?) illetve 1 millió/év hez mekkora havi jövedelem szükséges illetve hány havi megtakarítás. csak úgy kb. Hogy lássuk, hogy ehhez viszonyítva mi a "normális" balansz?
"egy szóval nem állítottam azt, hogy ne takarítson meg valaki, csak azt, hogy nem feltételenül MINDENT kell megtakarítani. Itt utalnék vissza rbbj-nek azon felvetésére, hogy mennyivel "okosabb" az, aki inkább félreteszi ezt a pénzt, mint, hogy elköltse, elvásárolja azt. Hát nem az."
Ezt én sem értettem RBBJ-nél, hogy ha keres 200-et és magtakarít 200-et , akkor miből él (az átlagember). Ha ő személy szerint szüleivel él, és félre rakja összes jövedelmét, mondván nem tud mit hoz a jövő és ezt megteheti. Akkor gratulálok neki, mert egy okos fiatalember. Azonban az ő felfogása se általánosítható ahogy a tied sem, mert csak rá és életvitelére, helyzetére vonatkoztatható ez a viselkedés. Ami nála, lehet sikeres is utólag.
"Igenis élni kell, ha valaki tud akár 400.000 Ft-ot félrerakni önsanyargatás mellett, akkor inkább tegyen félre 100-200eFt-ot, a többiből meg ÉLJEN. "
400-200=200. Már ne is haragudj, de ez szinten taráshoz elég két főnek egy két szobás lakásban egy alsó-közép kategóriás autóval. Kevés 1 millás utazáshoz. meg éttermezéshez.
De ha jól értelmezem, ha meg van kb. 600 000 HUF abból rakjon félre 200-at, 200 az alapellátásra (rezsi, benzin, ruha, élelmiszer), 200 a prémiumra (utazgatás, belga sörök, gyűjtésn egy 4 éves BMW-re stb.). Jól értelmezem? Ja két főre vetítve. gyerekenként 100e HUF/hó szükséges?
"Ezért fontos az, hogy azon a szinten éljél, amit fenn tudsz tartani! Viszont ha azon élsz, akkor felesleges a para attól, hogy mi lesz veled holnap."
Ezt felírjuk :-)) és szavadon foglak. ;-)
"Nekem sem megy, nem véletlenül szállok ki belőle."
Miből az összes cégérdekeltségedből? Akkor még is csak fel kell kötnünk a gatyánkat a jövőt illetően :-S
"Valójában tök ugyanez lesz az egész, csak pepitában, mert az ilyen alakokkal lehetetlen az együttélés, akár azért, mert szórja a pénzt és az adósság elviselhetetlen, akár azért, mert a fogához veri a garast, mert ő nem költ semmire. Az egyik a szegény, a másik meg a szegény gazdag."
Megint: rbbj sem azért spórol, mert garasoskodó, hanem az ok prózai. (Ahogy leírtam) NOMINÁLISAN meg lehet fogalmazni azt az összeget amiből "prémium" életet lehet élni. Ez legyen (ahogy írtam) 600e HUF és, ha viszont csak 200e-t keres akkor vagy adósság vagy spórolás, ha jómódot szeretne, ilyen egyszerű. (vagy pénzzel vagy idővel fizet ezért: nem önszántából, kényszerből...ennyi) ha 600e-t keresne, és úgy garasoskodna az már baj, de a legtöbbünk nem ez (rbbj sem). Ennyire egyszerű. Sajna ha nem jóléti államban élsz könnyen elszélsőségesedhetsz. ÉS EZ MINDENRE VONATKOZIK! Sajnos...
"Először bajba sodorni az embereket, majd utána őket okolni és az okosat játszani, hogy tudta, hogy ezt nem lett volna szabad. Gazember, maffia, uzsora."
Egyetértek.
" SZERINTEM a 100 milliós nagyságrendben a használt prémium simán megengedhető, mert bőségesen biztosítja a fenntartási költségeket. "
Ok, de ha a dereka miatt egy magasabb SUV-ba kényelmesebb a beszállás mint egy 5-ös BMW-be? Meg kell 500-1200 literes (egybe) csomagtér, mert a négyajtós neki nem praktikus (család miatt)? Akkor miért ne vegyen?
De most már értem amit írni akarsz (azt hiszem).
"egy pár éves A4/3-as BMW/C Merci árkategóriája," Alacsony, alacsony, sivár és szűk (hátul), (le)lopják.
"avagy egy 6-8 éves A6/5/E osztály kategóriája. " Ezeket az új autókat (dieseleket feltételezve) úgy csinálják, hogy 100-200 e Km-nél (ami 6-8 évnél simán reális) az alábbiak tönkremenjenek: kettős tömegű lendkerék (kuplung), porlasztók, befecskendezés, olajszivattyú, turbo, kompresszor, elektronukus hibák. Horribilis (több milliós is akár) szerviz (alkatrész árak). Kiesett idő és idegeskedés.
Ja és lejáratott presztízsmárkák, lopják sok a visszatekert kilométerű. Félre ne érts tetszenek meg minden: az Audi A7 nagyon tetszik :-) de inkább nem. Egy új/használt Fiat Freemont, ASX, Sorento, Outlander, használt Honda Accord, Toyota Avensis, Subaru Forester vagy egy alig használt Volvo S80, esetleg VW Phaeton (bár ezek 4 ajtósak) már szimpibb (persze nekem).
"Miért veszel akkor egy japán/koreai terepjárót?" VeNNÉK :-) Mert megbízhatóbb és praktikusabb mint egy szűkös, sivár A4?
"pont azok szoktak járni, akik mutogatni akarnak ;)"
Igen? lehet, engem nem érdekel más mit miért vesz. Ahogy írtad, magamnak venném, az igényeimnek. Amúgy a mutogatósok, pont a te márkáidat veszik az én véleményem szerint :-). Kétes állapotú, külföldről behozott ML, X5-öket annyi van mint a szemét fel se figyelnek rá. Egy Dacia Dustert többen megnéznek szerintem :-)) De egy új Kia Riot is.
"Jó téma, ha nem haragszotok én is bekapcsolódom :-)"
Örülök neki :)
"És ez ellentmondásban van azzal amit később pont Te írtál:"
Többször elolvastam a két idézett részt, de nem jöttem rá, hogy miért lenne a két dolog ellentmondásban egymással? Mire gondolsz?
A jómóduvá válás ugyanúgy igaz lehet egy jómódura (gazdaggá válás), mint a munkásból jómódura válás esete. Mondjuk az utóbbi örököl egy olyan pénzmennyiséget, ami egy jómódunak már nem számít, de ettől még a munkásból jómódú lehet. Ha ezt nem tudja kezelni, akkor még mélyebbre zuhan, mint ahol volt. Ugyanez detto, ha felnagyítod a számadatokat.
"Végül is azt írod le rbbj-nek, hogy minek vesztegesse el az életét (több évtizedet) azzal, hogy tőkejövedelemhez tőkét gyűjtsön, majd reszkírozzon, mikor munkával TELJES életet élhet."
Van egy érdekesség ezzel kapcsolatban, amit furcsa módon nem érzel meg sem te, sem rbbj. Ez pedig az, hogy mig azokat, akik kölcsönből házat, autot vettek, azokat nagyjából komplett hülyének nézitek azért, mert eladósította magukat az úgynevezett ""szabadság"" helyett, mig közben azt mondjátok, hogy az a helyes, ha felhalmozná ugyanezt a pénzt. HA CSAK A PÉNZÜGYEKET nézzük, akkor ez igaz. De miért csak a pénzügyeket nézzük?
Nézzük meg azt, hogy hogyan is él az a két ember, akik közül az egyik adósságokra törleszt, a másik meg megtakarít, de következetesen és kíméletlenül magára erőszakolva azt az életmódot, amiben folyamatosan félretesz.
Meg fogsz lepődni a válaszon.
Az, aki folyamatosan félretesz, az valójában az önsanyargató, aki rosszabbul ÉL, merthogy állandóan megvonja magától az ÉLET-et egy "jövőbeli jobb élet" reményében. Ez talán még abnormálisabb, mint az előbbi eset, hiszen az az ember legalább abban a környezetben, avagy azzal él, amitől jól, avagy jobban érzi magát.
Tehát valójában ez a két eset pontosan ugyanazon szélsőség, csak pontosan az ellenkező irányból: Az egyik esetben "diszkonton" éli valaki az életét, mert először vesz valamit, amiért többet fizet ki húsz évig, a másik pedig "kamatos kamaton", amiből többet vehet a húsz év után, mint amennyit a másik a húsz év elején. Csakhogy a húsz év alatt egyik sem és a másik sem tud "fejlődni", merthogy mind a kettő be van korlátozva, az egyik a kötelezettségbe, a másik a vágyaiba. Az eredmény ugyanaz: Egyik sem él normális életet.
Vagyis ez a két látszólagos szélsőség nem különbözik egymástól, hanem ugyanaz: A fel nem mért életmód hibás döntésekkel való kompenzálása, azaz az, hogy valaki vagy azonnal akar valamit, vagy többet akar, mint amennyire képes, de a lényeg mindkét esetben az, hogy ezekért a talmi dolgokért feladja az ÉLETÉT.
Tudod nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy olyan fiatalokról van szó, akik Simcityn, meg egyebeken szocializálódtak és egyszerűen megszokták a "restart" lehetőségét, illetve azt, hogy egy élet alatt akár több életet is "végigjátszhatnak", "újra próbálkozhatnak", illetve, hogy legfeljebb reggel nem megy be az előadásokra, ha túl sokat "élt" a "second life"-ban. És innentől valahogy úgy érzik, hogy a húsz éves kor, vagy a negyven éves kor tulajdonképpen ugyanaz.
Hát nem az.
"Ez szép utópisztikus elképzelés, Csak az a gond, hogy a mostani piacgazdaságban (meg úgy mindig) nem biztosított a nyugodt, kiszámítható munka."
Nem véletlen, hogy az emberek szépen lassan, de egyre biztosabban kezdik felismerni azt, hogy valójában a létbiztonság és a kiszámítható munka olyan értéket képvisel, amelyről korábban fogalmuk sem volt. Mondjuk például csak arra gondolj ebben a kontextusban, hogy a "felhalmozás" igazából csak életforma volt akkoriban, hiszen nem volt rá a megélhetés miatt szükség sem a munkaképes korban, sem utána. Most kezdik megérteni, hogy ennek az ára igen magas, és az ebből származó profitot egészen mások söprik be, nem azok, akik dolgoznak, pláne nem azok, akik nem tudnak dolgozni.
"Nálad is hibádzik az alapelgondolás: sem a halál sem senki nem nyom az orrunk alá születéskor olyan szerződést ahol egy adott életszínvonal biztosított lenne (max. valószínűsíthető), bármibe is született bele."
Az állításom ebben a formában nem megfordítható, én nem arra utaltam, hogy valaki hátradőlhet, hogy mindig marad az az életszínvonala, hanem arról, hogy fel kell tudni ismerni azt, hogy valaki mire képes életszínvonalilag, illetve, hogy mire kell törekednie. Az élet pedig halad előre. Ha nem ÉLSZ, akkor egyszer csak arra eszmélsz, hogy az elment melletted és hiába a pénzed. Ha ezt fel tudod ismerni, akkor megérted, hogy igaz, hogy 18 évesen a lányok a Ferrarival mennek el a diszkóból, de hiába spórolsz rá 40 éves korodig, akkor már inkább a Kiás 20 éves kigyúrt sráccal mennek el. Azok, akik 40-50 évesen 18 éveseket szednek fel, már némi baj van, de igazából jelen kontextusban arra akarok csak utalni, hogy azoknak a vagyona aztán pont nem akkora, mint amekkorát te összerakhatsz, hanem mérhetetlenül nagyobb és ha egy ilyen ember akár egy Fiat500-assal érkezik meg, akkor is vele fognak elmenni az ilyen típusú fehérnépek.
Ez ugyanis a pénz szagán múlik, méghozzá a TÖMÉNY pénz szagán. Az meg annál, aki ezt "munkával" szerzi meg, soha nem fog látszódni. Ő akkor is csak egy "melós" lesz, hiszen a pénzhez tartozó miliő nem fogja körülvenni, hiszen soha nem élt abban - ezt pedig azonnal kiszúrja az, aki ebben élt.
Namármost, mindezen túlmenően az ember nem él örökké, adott esetben sokáig sem. Ha meg egész idő alatt csak gondosan megtakarítasz, akkor mit fogsz gondolni akkor, ha éppen átsuhan az agyadon az élet? Elég uncsi lesz... ezért is olvastam döbbenten azt, amikor a manyup mellett kínjukban már azzal érvelnek sokan, hogy az örökölhető. Wazze, individualisták azon érve, hogy mások örökölhetnek utánuk? Azért élni, hogy hátrahagyjál pénzt?
És akkor most figyelj :)
"Könnyen lehet hogy az évtizedes prémium autózgatás és a többmilliós utazgatás egyszer csak rémálommá válik egy híd alatt 47 évesen, az elején általad beidézett bezuhanás miatt ha csak aktív jövedelme van. Akkor már biztonságosabb rbbj tőkegyűjtéses módszere."
Mert ez így a tárgyi tévedések csúcsa, ugyanis olyanokat állítasz egymással ellentétbe, amik egyáltalán nem állnak egymással ellentétben. Mint fentebb kifejtettem, valójában a szélsőséges pénzkötés és a szélsőséges önmegvonás az ugyanaz, a fenti kontextusban tehát rossz a párosítás.
Én pont azt akartam jelen esetben példának hozni, amikor valaki NEM ERŐN FELÜL ÉL, hanem EREJÉNEK MEGFELELŐEN ÉL. Próbáljad meg egy pillanatra ezt megfontolni, megérezni. Képzeljed el még egyszer: Valaki képes arra, hogy mindig és mindenkor EREJÉNEK MEGFELELŐEN ÉLJEN. Egy ilyen ember számára az, hogy egyszer Audival jár, egyszer meg Skodával, az nem probléma, hiszen mindig azzal jár, amivel képes, és mivel nem ebben keresi a boldogságot, ezért mindegy is ez a számára. Vagyis én a prémiumot nem abban az értelemben hoztam, hogy valaki ERŐN FELÜL él, hanem abban az értelmében, hogy EREJÉNEK MEGFELELŐEN.
Azaz, én arra kívántam utalni, hogy egy 2-400.000 nettó fizetés félretétele valójában pont egy prémium életmódot von meg valakitől húsz éven át, ami egyáltalán nem normális és egyáltalán nem biztos, hogy megéri. És egyebekben, egy szóval nem állítottam azt, hogy ne takarítson meg valaki, csak azt, hogy nem feltételenül MINDENT kell megtakarítani. Itt utalnék vissza rbbj-nek azon felvetésére, hogy mennyivel "okosabb" az, aki inkább félreteszi ezt a pénzt, mint, hogy elköltse, elvásárolja azt. Hát nem az.
Az, hogy nem verjük magunkat adósságba, az nem jelenti azt, hogy nem is élünk! Igenis élni kell, ha valaki tud akár 400.000 Ft-ot félrerakni önsanyargatás mellett, akkor inkább tegyen félre 100-200eFt-ot, a többiből meg ÉLJEN. És ha ennyi pénze van, akkor igazán nem nagy szám egy négy-öt éves prémium autot venni pár év megtakarítás UTÁN, hanem ez a normális. Mert mi végre a nagy fizetés, ha leszottyadt 10-20 éves csotrogányokkal jár? Ez ugyanúgy magyarázkodás, ideológizálás, mint a pénz elszórása.
"A gond pont az hogy sokan a tiszavirág életű növekedési ciklusukban elhiszik, hogy ez örökké tart és ennél már csak jobb lehet. A magyar dev.hiteleseknél pont ez volt a baj; sok nyilatkozatukban pont ezt mondták, hogy így lesz minden vagy jobb."
Nagy különbség az, hogy valaki adósságba veri magát, vagy azt hiszi, hogy mindig jobban fog élni. Az első esetben ugyanis akkor is bajba került, ha egyébként még növekedett is a fizetése, a másodikban meg akkor sem, ha csökken a fizetése, de legalább van állása. Ezért fontos az, hogy azon a szinten éljél, amit fenn tudsz tartani! Viszont ha azon élsz, akkor felesleges a para attól, hogy mi lesz veled holnap.
"és ez úgy nem megy ha két végén égetjük a gyertyát szerintem vagy csak keveseknek (mint neked)."
Nekem sem megy, nem véletlenül szállok ki belőle. Fel kell ismerni egy idő után, hogy ez nem megy és nincs értelme. És ha felismered, máris olyan eretnek gondolatokat kezdesz írni, mint én :)
"Attól, hogy anyagilag "független" vagy attól még nem neked van igazad :-)"
Arra értettem, hogy amennyi időre ő tervezi a függetlenséget, annál nekem kevesebb idő alatt sikerült az, tehát biztos, hogy nem neki van igaza, illetve, hogy nem ő jár a "helyes úton", ahogy ő nevezte a sajátját.
"Ugyanis példád, felfogásod, helyzeteid nem általánosíthatóak, nem tanítható, nem vonatkoztatható mindenkire sőt csak rád. Egy példa nem példa, a te példád nem olyan formula véleményem szerint ami alkalmazható lenne mondjuk az aktív korúak akár negyedére is, nem?"
Dehogynem. Pontosan erre szoktam azt írni, hogy nem lehet ezekből az esetekből tanulni, mert mindegyik annyira más. A lényeg azonban az, hogy mindegyikben ott van az a pillanat, az a pont, az az esemény, amit meg kell tudni fogni, és ha ez sikerül, akkor rendben leszel. Na ez mindenkire alkalmazható univerzális és tanítható gyakorlat :)
"Egy átlag magyar nem 10-20 évet, hanem általában egész életét adja a semmiért. Meló, gürcölés, törlesztők pár válás ami visz pár ingatlant, ingóságot, gyereket, néhány tányér össze is törik. Ja, a családi élet csak is boldog lehet. És amikor egymást ölik a párok arról, nem is beszéltem."
És most képzeljed el ugyanezt, ahogy fösvényként ülsz a kincsesládikán. Mennyivel lesz jobb? Valójában tök ugyanez lesz az egész, csak pepitában, mert az ilyen alakokkal lehetetlen az együttélés, akár azért, mert szórja a pénzt és az adósság elviselhetetlen, akár azért, mert a fogához veri a garast, mert ő nem költ semmire. Az egyik a szegény, a másik meg a szegény gazdag. Ugyanúgy nincs egyiknek sem semmije, mert a pénz körül forog az életük, az egyiknek van, a másiknak nincs, de egyik sem úgy él, ahogy a körülményei lehetővé tennék a számára.
"Az ilyen adós megsegítő intézkedéseket sem támogatom, hisz atz mutatja, hogy adósodj el nyugodtan, majd aki volt olyan f@sz és sporolt, nem költekezett felelőtlenül abból kárpótolunk téged majd ne aggódj, kis ideológiával is megspékelve. Hisz akinek van pénze az csak szemét csaló lehet, bezzeg szegény hitelesek..."
Ez így és ebben a formában nem állja meg a helyét. Elsősorban azért, mert az állam így is számtalan csoportot segít meg, számos pénzt költ el a felelőtlenekre, illetve olyanokra, akik nem gondoskodnak a saját életükről, de pont ettől élünk társadalomban. Nem csak azoknak lehet szocpolt adni, akiknek majd lesz gyereke, adott esetben azoknak is lehet adni, akiknek van. Egyébként, mivel össztársadalmi problémává fajult az adósságpiramis, valamit mindenképpen tenni kellett ez ügyben, és a kérdés csak annyi volt, hogy azokat támogassuk, akik alapvetően felelőtlenek voltak, tehát minden erőn felül adósodtak el, vagy azokat, akik alapvetően felelősek voltak és félig-meddig Vis Maior szerűen kerültek bajba. Ez ügyben ajánlom figyelmedbe azt, hogy egyesek, akik most két pofára szidják a megsegített hiteleseket, mert ők már akkor is tudták, hogy ez felelőtlenség - aközben mellesleg lazán odavetik, hogy ők is adták el ezt a szemetet, hiszen akkoriban ez volt az üzlet. Ha van igazi aljasság a Földön, az valami hasonló lehet. Először bajba sodorni az embereket, majd utána őket okolni és az okosat játszani, hogy tudta, hogy ezt nem lett volna szabad. Gazember, maffia, uzsora.
"Minek adósítottad el magad?"
Próbáljad meg elképzelni azt, hogy az eladósodás és az önsanyargatás között számtalan fokozat van - nem szükségszerű az, hogy valaki eladósodjon csak azért, mert nem takarít meg minden fillért.
"Jaja, rbbj: ez kicsit elhamarkodott hozambemondás volt hosszu távon....de ha neked már van 5-10 éves referenciád....akkor elhiszem."
Akkor nem kellene neki még 10-15 év...
"Persze, mert ezt nyomatják: hallottál már gyereket, hogy azt mondja: melós akar lenni? Mindenki sok diplomás jól fésült akar lenni."
ÉN például nem. ÉN sokkal jobban szeretnék egy nagy ember jobbkeze lenni (nem pártpolitikában értve), vagy ha úgy tetszik, szürke eminenciás a király árnyékában. Ha nekem azt mondaná valaki, hogy hosszú ideig X összeget kereshetek fixen, akkor simán elfogadnám. (X>elvárásaim) és jól is érezném magam.
"És Te _AT_ kitől vagy mitől váltál függetlenné?"
Szülők, nyugdíj, késedelmes számlafizetés, bankok, számlák, költségek.
Kezdetnek szerintem nem rossz :)
"""Nyilván az USA-ban lélnék, évi 100000$-t keresnék, apple cuccaim lennének ,de nem igy van, igy nem is én vagyok a célközönség."
Na látod, én hiába keresnék annyit, akkor se vennék, mert nem érdekel és mert nincs szükségem rá.""
Érdekes, egy másik topicban ecseteled, hogy nem veszed meg amire nincs szükséged."
Nadehát most is ezt írom: Akkor SEM vennék olyanokat, ha $100000-et keresnék. Hol az ellentmondás? :o
"Azt meg nem fogadod el, ha valaki 100 000 000-s vagyon esetén megelégszik egy pár éves (kb 5 milliós) koreai/japán SUV-val vagy egyterűvel. Mondván 100 millióhoz nem ez illik. Érdekes... "
Mint írom, valami furcsát akarsz kihozni abból amit írtam, de nem tudom megfejteni. Én azt írtam, hogy ÉN nem venném meg akkor sem ha több pénzem lenne, mert nincs szükségem rá, ugyanakkor azt is írtam, hogy SZERINTEM a százmilliós vagyonhoz már nem a pár éves koreai/japán SUV illik, mert azt jóval kevesebb vagyonból is fenn lehet tartani. SZERINTEM a 100 milliós nagyságrendben a használt prémium simán megengedhető, mert bőségesen biztosítja a fenntartási költségeket. Ugyanakkor én nem azt írtam, hogy azért vegyen valaki prémiumot, mert 100 milliója van, hanem azt, hogy TÉVEDSZ, mert ehhez a nagyságrendhez már nem az tartozik, amit hozzárendeltél.
HA azt mondanád, hogy neked százmilliód van és mégis 5 milliós japán/koreai használt autoval jársz, akkor az engem egyáltalán nem zavarna, csak azt nem értem, hogy az ötmilliónál miért pont ilyenben gondolkodsz, amikor ez már javában egy pár éves A4/3-as BMW/C Merci árkategóriája, avagy egy 6-8 éves A6/5/E osztály kategóriája. Miért veszel akkor egy japán/koreai terepjárót? Mutatni valószínűleg mutogatósabb a terepjáró, de egyebekben miért is jobb, mint egy prémium autó? Fenntartani sem olcsóbb... biztosítása sem olcsóbb, fogyasztani is többet fogyaszt, szóval nem értem a logikádat :)
"De ha te fizeted a kocsimat, akkor ígérem olyat veszel, amilyet akarsz :-)"
Olyat vegyél, ami neked tetszik és amit megengedhetsz magadnak. Se többet, SE KEVESEBBET. Az első esetben ugyanis nyilvánvalóan hülye vagy, de a másodiknál sem vagy tejesen komplett, hiszen valójában mindkét esetben megvonod magadtól a lehetőséget, hogy úgy éljél, ahogy szeretnél és amit megengedhetsz magadnak.
"Mondjuk tényleg nem értem, hogy egy vagyontárgynak miért kéne mutatni a külvilágnak a tulaj vagyoni helyzetét. Mondjuk Magyarországon ez általában fordítottan arányos; tocsog a hitelben."
Mondjuk csak az érdekesség kedvéért jegyezném meg, hogy "egy pár éves (kb 5 milliós) koreai/japán SUV"-val pont azok szoktak járni, akik mutogatni akarnak ;)
""Nyilván az USA-ban lélnék, évi 100000$-t keresnék, apple cuccaim lennének ,de nem igy van, igy nem is én vagyok a célközönség."
Na látod, én hiába keresnék annyit, akkor se vennék, mert nem érdekel és mert nincs szükségem rá."
Érdekes, egy másik topicban ecseteled, hogy nem veszed meg amire nincs szükséged. Azt meg nem fogadod el, ha valaki 100 000 000-s vagyon esetén megelégszik egy pár éves (kb 5 milliós) koreai/japán SUV-val vagy egyterűvel. Mondván 100 millióhoz nem ez illik. Érdekes...
De ha te fizeted a kocsimat, akkor ígérem olyat veszel, amilyet akarsz :-)
Mondjuk tényleg nem értem, hogy egy vagyontárgynak miért kéne mutatni a külvilágnak a tulaj vagyoni helyzetét. Mondjuk Magyarországon ez általában fordítottan arányos; tocsog a hitelben.
Jó téma, ha nem haragszotok én is bekapcsolódom :-)
"Nem értek egyet. Nagyon sok embernél láttam, hogy a helyzettől váltak jómódúvá, vagy akár gazdaggá, aztán amikor a helyzet megváltozott, akkor össze is zuhantak."
Pontosan. És ez ellentmondásban van azzal amit később pont Te írtál:
"Próbáljad meg megérteni, ez az, ami az emberek IGÉNYE. És pontosan ez a normális és biztonságos. Mert azt nem veszed ezzel figyelembe, hogy maga az állításod téves. Ő valójában MAGÁNAK dolgozik, hiszen azért kapja a fizetését. Ez is pénzügyi kultúra: Eladja a tudását a szabadpiacon a piaci áron és ezért cserébe havonta részesedést kap a vállalkozás hasznából....mig egy alkalmazott csak ideje kisebb(!) részét fordítja arra, hogy dolgozzon a béréért. "
...ha engedik és kell az adott illető.
Végül is azt írod le rbbj-nek, hogy minek vesztegesse el az életét (több évtizedet) azzal, hogy tőkejövedelemhez tőkét gyűjtsön, majd reszkírozzon, mikor munkával TELJES életet élhet. Ez szép utópisztikus elképzelés, Csak az a gond, hogy a mostani piacgazdaságban (meg úgy mindig) nem biztosított a nyugodt, kiszámítható munka. Ha felosztjuk egy átlagember életciklusát várhatóan lesznek olyan szakaszok, amikor önmagához, lehetőségeihez képest jobban élt, lesznek olyanok, ahol ennek megfelelően és olyan is bizony, amikor gödör van.
"Szép életpálya, szép életmodell, csak nem egészen értem, hogy mit is nyersz ezzel ahhoz képest, aki évente 1 millióért nyaralni megy, pár éves prémium autoval jár és mellesleg jó éttermekbe megy és családja van. Szerintem ő köti a jobb üzletet a halállal és nem te."
Nálad is hibádzik az alapelgondolás: sem a halál sem senki nem nyom az orrunk alá születéskor olyan szerződést ahol egy adott életszínvonal biztosított lenne (max. valószínűsíthető), bármibe is született bele. Könnyen lehet hogy az évtizedes prémium autózgatás és a többmilliós utazgatás egyszer csak rémálommá válik egy híd alatt 47 évesen, az elején általad beidézett bezuhanás miatt ha csak aktív jövedelme van. Akkor már biztonságosabb rbbj tőkegyűjtéses módszere.
Úgy is fogalmazhatnék, hogy örök életben havi 150 000 HUF szalagmunkásként többet ér mint 5 évig 400 000-et keresni, de ilyen nincs; ha tudnánk hogy egész életünkben havi 150 000 (jelenértékben persze) biztosított, akkor valószínű rbbj-hez hasonló gondolkodásúak is bátrabban élnének az életben. A gond pont az hogy sokan a tiszavirág életű növekedési ciklusukban elhiszik, hogy ez örökké tart és ennél már csak jobb lehet. A magyar dev.hiteleseknél pont ez volt a baj; sok nyilatkozatukban pont ezt mondták, hogy így lesz minden vagy jobb. A törlesztő ugyanannyi lesz, fizujuk meg minimum ennyi. Nem így lett sokuknál. De menedzsereknél is alakulhat balul és a pár éves prémiumautózásból könnyen opel kadettezés lehet az éttermezésből pedig McDonalds-os állás, de csak a jobbaknak :-) Szóval sokan készpénznek veszik a pillanatnyi vagy ami még rosszabb a pár éves konjukturális ciklusukat, a baj csak az hogy 40-50 évig kell játszani a munka nevű játékot (mindegy most h tőkejövedelem vállalkozásból származó vagy munkajövedelem) és ez úgy nem megy ha két végén égetjük a gyertyát szerintem vagy csak keveseknek (mint neked).
"Mellesleg, én ennél sokkal rövidebb idő alatt értem el az anyagi függetlenséget, tehát ebből is látszik, hogy nekem van igazam, "
Attól, hogy anyagilag "független" vagy attól még nem neked van igazad :-) Ugyanis példád, felfogásod, helyzeteid nem általánosíthatóak, nem tanítható, nem vonatkoztatható mindenkire sőt csak rád. Egy példa nem példa, a te példád nem olyan formula véleményem szerint ami alkalmazható lenne mondjuk az aktív korúak akár negyedére is, nem?
"Tessék csak megnézni azóta mi a helyzet, egyre kisebbek a juttatások és sokkal alacsonyabbak a fizetések."
Na ugye, te is leírod. :-)
"Ha megéled. Szerintem egy életet adni ezért nem igazán jó üzlet. Sajnos ezt csak akkor fogod megérteni. Memento mori...csak éppen 24-45 éves korod között nem fogsz élni, családot alapítani, boldog lenni, és mire megjön a férfiklimax, majd megpróbálhatsz ebből bohóckodni."
Egy átlag magyar nem 10-20 évet, hanem általában egész életét adja a semmiért. Meló, gürcölés, törlesztők pár válás ami visz pár ingatlant, ingóságot, gyereket, néhány tányér össze is törik. Ja, a családi élet csak is boldog lehet. És amikor egymást ölik a párok arról, nem is beszéltem.
"- a fene nagy individualizmusba..."
csoda-e? amikor minden szinten visszaélnek a jószándékú közösségi törekvésekkel? Sőt egyre több helyen nyomatják a kollektivizálást: kollektív felelősség, kollektív bűnösség, az adósság elkollektivizálása. Kérdem én milyen jogon? Munkahelyemen is főnököm nyomatja ezt a kollektív felelősség baromságot. Hogy gondolja, hogy lehetnék felelős olyan munkájáért, akivel nem is tartózkodom egy időben egy helyen. Pár kommunista szimbólumot ne rakjak ki ajtónk fölé esetleg? Az ilyen adós megsegítő intézkedéseket sem támogatom, hisz atz mutatja, hogy adósodj el nyugodtan, majd aki volt olyan f@sz és sporolt, nem költekezett felelőtlenül abból kárpótolunk téged majd ne aggódj, kis ideológiával is megspékelve. Hisz akinek van pénze az csak szemét csaló lehet, bezzeg szegény hitelesek...
Az a baj, hogy ezeket a fiatal egyetemről/főiskoláról kikerülő fiatalokat (jellemzően vidéki első generációs "értelmiségiek") is behülyítik. Tanítanak nekik valami elméleti tudást, attól azt hiszik hogy okosak, elkezdenek valahol dolgozni, azt hiszik magukról hogy ****a gyerekek. Becsoszognak a bankba, eladósítják magukat nyakig, megházasodnak. Kb. egy-két év: észreveszik, hogy a fizuból egyre kevésbé jönnek ki (vajon miért? dehát fúj albérlet, éljen a saját ingatlan....erről már értekeztünk :-)), hőbörögnek b@**ogatják alkalmazottaikat (főleg akik invidualista módon maguk megoldják a hétköznapi problémákat, nem éreztetik a főnökkel, hogy csak ő oldhatja meg) nem értik miért keresnek ily keveset (kérdem én: minek mentél ilyen szakra, ki kényszerített, hogy itt vállalj munkát, ki mondta, hogy házasodj, ha ezzel csak baj van. A gyerekedet sem én csináltam, még ha a kollektivitás jegyében ezt is még el akarod hitetni. Minek adósítottad el magad? És legfőbbképp: és ehhez mi közöm?). Szóval nem csodálom ha sokan elinvidualizálódnak és kortól függetlenül, hisz a kakit mindig elkenik a kollektívitás/szolidaritás nevében.
Na nem baj üzemálláskor a kollektivitás dicsőségére rajzolok a falra pár vörös csillagot :-S
rbbj:"Más gondolkodással pedig kb. 200-at befektethető forrás nyerhető belőle. Az 2,4 millió egy évben. Kamatos kamatnak vegyél alapul 16%-ot évente, ami pü-i intelligenciával lazán elérhető már az első években is, de ha vki állandóan képzi magát, akkor idővel ennél sokkal több is. De számolj csak évi 2,4 millió forinttal, inflán felül nettó 8%-kal, kamatos kamattal, 20 évre."
_AT_: 16%? Te kis Soros Gyuri bácsit alázó emberke :) De szerény vagy, ha jól tudom ilyen hozamokat csak ő tud hosszú távon produkálni.
Jaja, rbbj: ez kicsit elhamarkodott hozambemondás volt hosszu távon....de ha neked már van 5-10 éves referenciád....akkor elhiszem.
"Az, hogy alkalmazotti logikával gondolkodsz, és ahelyett, hogy ebből profitálnál hatalmasat az életben, ehelyett "főnök" akarsz lenni,"
Persze, mert ezt nyomatják: hallottál már gyereket, hogy azt mondja: melós akar lenni? Mindenki sok diplomás jól fésült akar lenni.
"Azaz, kitől és mitől szeretnél független lenni, ..."
És Te _AT_ kitől vagy mitől váltál függetlenné?
VÁLASZ ERRE:
http://stockland.hu/forum/locatepost/523799
IDE:
"azért nem kerülnek abba helyzetbe, mivel nem alkalmasak rá."
Nem értek egyet. Nagyon sok embernél láttam, hogy a helyzettől váltak jómódúvá, vagy akár gazdaggá, aztán amikor a helyzet megváltozott, akkor össze is zuhantak. Gondolom olvastad a Portfolion azt, hogy már a luxus sem a régi, gyakorlatilag annyira összezuhant minden, hogy mára már egy uszoda+portaszolgálatos épületet sem építenek, mert nem tudják azoknak a közös költségét(!) kifizetni a leendő tulajok, pedig bagatell tízezerek-százezer forintról beszélünk. Ez már százmilliós vagyonoknál sem szabadna, hogy tétel legyen, szóval, nagyon alakul át a világ, és pont ez mutatja, hogy mennyivel inkább a helyzet és lehetőség az, amitől valaki valahová kerülhet, mint az ész.
"Ehelyett pl. azon is gondolkodhatnának, hogyan lehet minimális kockázattal megtízszerezni azt a pénzt, amit tv-re költenének."
A megtízszerezés egyrészt semmire sem elég, ha alulról jössz, másrészt sehová sem jutsz vele. Egyebekben, aztán azt te is pontosan tudod, hogy csak két lehetőség van: Alacsony hozam és kockázat és Magas hozam és kockázat. A tízszerezés önmagában egyébként sem értelmezhető fogalom, a kérdés a mennyi idő alatt. Állampapírral is belátható időn belül tízszerezhetsz, de éven belül, vagy pár év alatt ez már azért elég necces elképzelés ha a minimális kockázatról értekezünk.
"Nem spórolni kell, hanem elsajátítani a "pénzgyártás"hoz szükséges pénzügyi műveltséget és jártasságot szerezni e téren. Ez időbe kerül."
Megint azt hiszed, hogy egyrészt ez csak tanulás kérdése, másrészt, hogy erre mindenki képes. Hát nem. Az emberek döntő többsége totálisan alkalmatlan erre, azon marginális képesség pedig, aki képes erre és lehetősége is van rá, annak általában van olyan bevételi forrása, hogy ennél is jobban tud keresni. A pénzgyártás a nagyok játéka.
"No és nem mindegy az sem, hogy a Föld népességének nagy része nem részesül olyan neveltetésben, hogy ne szalagmunkás legyen belőle."
Ismét vitatkoznom kell veled. A Föld népességének nagy része ennyire alkalmas. Vagy még ennyire sem. Próbálj egyszer alkalmazottat felvenni és megérted, hogy mire gondolok.
"Azt tekinti normálisnak és biztonságosnak, ha másnak dolgozik egész életében és nem magának."
Próbáljad meg megérteni, ez az, ami az emberek IGÉNYE. És pontosan ez a normális és biztonságos. Mert azt nem veszed ezzel figyelembe, hogy maga az állításod téves. Ő valójában MAGÁNAK dolgozik, hiszen azért kapja a fizetését. Ez is pénzügyi kultúra: Eladja a tudását a szabadpiacon a piaci áron és ezért cserébe havonta részesedést kap a vállalkozás hasznából. Ebben a kontextusban azonban például az a KKV, amelynek alkalmazottai vannak, az meg szintén azért dolgozik egész életében, hogy az alkalmazottai járandóságát kifizesse, vagyis nagyobb részben másnak dolgozik és nem magának.
Ez a vállalkozás, amikor alkalmazottak is vannak a képben.
Ehhez képest jön az, amikor valaki "szellemi szabadfoglalkozású" szeret lenni, azaz hogy nincs főnöke (ez átalában azok filozófiája, akik világkormányt szeretnének és nem szeretik a nemzet - mint állam - fogalmát sem) és hogy szabad és azt csinál, amit csak akar.
Csakhogy ez így egy nagyon magányos "szakma", amiben ráadásul nem válik el sem az alkalmazotti, sem a tulajdonosi, sem a vezetői státusz. Ennek megfelelően valójában háromszorosan(!) zsákmányolja valaki ki magát a "nagy szabadság" eszményképében, amit mondjuk 20-30 évesen és egyedülállóan (a félreértés kedvéért ez ok-okozat, többnyire azért van egyedül, mert így gondolkodik, így él - a fene nagy individualizmusba a normális párkapcsolat nem fér bele) nem nagy szám, de később már kezd zavaróvá válni és kezd beszűkülni a világ is ebben a fene nagy (most kapaszkodj!) uralkodási vágyban, amely az önállóság égisze alatt testesül meg.
Vagyis az ilyen ember háromszor annyit dolgozik, nincs valódi szabadsága(!!!), nincs valódi függetlensége, mert sokkal kötöttebb életet él, mint az az alkalmazott, aki választhat, hogy hol dolgozik. Ebben a kontextusban az, hogy valaki saját magát zsákmányolja ki, az nem profitálás, hanem a hülyeség maga.
Magyarán, ebben a világban valaki naponta a fele időt arra fordítja, hogy szabad lehessen, mig egy alkalmazott csak ideje kisebb(!) részét fordítja arra, hogy dolgozzon a béréért. Ennek megfelelően kevesebbet is keres, ugyanakkor a kockázatmentesség és a valódi szabadság ezt bőségesen képes kárpótolni. Ha pénzben kifejezed azt, hogy egy "szellemi szabadfoglalkozású" esetében mibe kerül valójában a szabadság, hogy magát zsákmányolja magát, akkor a végeredmény az, hogy piszkosul rosszul jössz ki az egészből anyagilag.
"Egy átlag magyar évi 6 hónapot dolgozik az államnak, évi min. 3 hónapot a főnökének, a maradékot pedig mindenféle szolgáltatónak (bárok, elektronikai gyártók, szeszgyár, cigigyár stb). Így valóban nem lehet gazdaggá válni."
Lehet úgy vegetálni, hogy nem élsz, de a többség bizony dolgozik, hogy éljen is. Illetve, azért keresi a pénzt, hogy elköltse. Mert ha nem költi el, akkor minek keresi meg? :) Ők nem gazdagok akarnak lenni, meg ilyen dolgokba hergelni magukat, hanem egyszerűen jól akarnak élni. Az intelligensebbek ehhez hozzáteszik a boldogságot is, viszont mindegyikük eljut oda, hogy ezek pont nem a pénzen múlnak, hanem az igényen. Aki boldog akar lenni, az az lesz, aki nem az, azt a pénz sem teszi azzá.
"Te nagyon egyszerű elintézed a problémakört: olyan csak a tündérmesében van, hogy ez ne így legyen. Fel sem merül benned, hogy feltedd a kérdést magadnak, hogy csak te nem tudsz vmit."
Hát, rám már igen régen rámtört az az érzés, hogy minél többet tanulok, annál kevesebbet tudok - de azt azért megfigyeltem, hogy nincsenek csodák. Ennek megfelelően kezdtem el nézni a tényeket, dolgokat, folyamatokat és pontosan arra a megfigyelésre jutottam, hogy minden tündérmese mögött egészen más történetet lehet találni.
Ez pedig az, hogy azok, akiknek sikerült, azok egyszerűen észrevették és éltek azzal az EGY lehetőséggel, amit az élet eléjük tett. Más nem tudta volna ugyanazt megcsinálni, egyebekben pontosan ezért. Minden idióta "hogyan gazdagodj meg" könyvben le vannak írva a példák, hogy XY és ZW között annyi a különbség, hogy az egyik meglátta a sarki kiégett portált és meglátta benne azt az éttermet, ami gazdaggá tette, ZW meg nem látta meg ezt. És bár ez igaz, de az a baj ezzel, hogy ez nem ok, hanem következmény. ZW-nek ugyanis lövése sincs az étteremhez, a vezetéséhez, a berendezéséhez, tőkéje, baráti köre sincs hozzá, XY meg már tíz éve dédelgette az agyában az ötletet és amikor meglátta a helyszínt, akkor azonnal tudta, hogy tudva, vagy tudat alatt, DE AZT KERESTE.
Namármost, csak hogy értsük már meg végre egymást, én pontosan azt állítom, hogy azért nincs igazad, mert nem az az emberekkel a baj, amire te gondolsz, hanem az, hogy mig XY ÉSZREVESZI a lehetőségeket, addig ZW egyszerűen NEM VESZI ÉSZRE azt sem, amit az élet az orra elé tol.
Azaz a lényeg azon van, hogy KÉPES VAGY-E ÉSZERVENNI "A" LEHETŐSÉGET, amit kapsz, vagy sem. Aki ezt erőltetni akarja, az bukni fog, akár cégről, akár befektetésről, akár családról, akár párkapcsolatról van szó, aki pedig észerveszi őket, az szépen fog élni és haladni előre. Csakhogy pontosan a fentiekből következik az, hogy a meggazdagodás nem döntés kérdése, hanem azé, hogy észreveszed-e a lehetőséget, élsz-e vele, vagy sem. Ha viszont erőlteted, úgyis bukni fogsz, csak idő kérdése, hogy mikor és mekkorát.
Ha így nézed, akkor talán már érteni fogod, hogy miért mondom azt, hogy Jobstól, vagy Gatestől miért NEM érdemes tanulni, azért, mert nem tudod eltanulni tőlük azt a lehetőséget, ami nekik akkoriban volt. Ma más világ van, mások a lehetőségek, neked pedig főleg teljesen mások a lehetőségeid. Éppen ezért önismeretet kell tanulni, karmát megérteni, azt kell megtanulni, hogy felismerjed a lehetőségeket ÉS távol tartsad magad azoktól, ami elfelé vinne az utadról. Ezek iszonyatosan nehéz dolgok ám, és talán már érted, hogy miért nem képes erre az emberek döntő többsége, és hogy pont emiatt miért szimpatizálnak inkább azzal, hogy alkalmazottak legyenek, avagy, hogy VEZESSÉK ŐKET(!), azaz miért szimpatikus egy erős állam, vagy vezetés az embereknek.
Az emberek egyszerűen alkalmatlanok arra a logikára, aminek szerinted természetesnek kellene lennie - és engedd meg, hogy azt mondjam: Még te is alkalmatlan vagy rá. És ezt most ne a képességeidre vedd, hanem egyszerűen annak, hogy az, amiben te most hiszel, az nem létezik. Azért nem lehetsz benne jó, mert nem létezik és nem megvalósítható. Mert nem nézel hasznot kockázatot, érzelmeket, csak a pénzt. Ezért vesztesz valójában sokkal nagyobbat adott esetben, mint egy mumbai suszter, aki életében nem lát 10.000 Ft-nak megfelelő pénzt egy összegben.
"Hozzáteszem, olyan arrogáns vagy, hogy ha már kérdeznéd is, hogyan kell csinálni, nem válaszolom meg."
Arrogáns csak te vagy, mert annyira el vagy telve magadtól, meg az ideológiádtól. Tapasztalatom szerint ez viszont általában annak a következménye, amikor valaki már türelmetlenné válik az általa vártnál lassabban érkező eredmények miatt. Vagyis azért nem válaszolsz, mert neked sem sikerült oda jutnod, ahová megálmodtad mondjuk öt, de maximum tíz évvel ezelőtt. Most vagy a dackorszakban, hogy "decsakazértismegcsinálom". Aztán majd jön a felismerés, az alkudozás, és végül a beletörődés mint minden olyan esetben, ami megváltoztathatatlan.
"De javaslom, számolj csak utána: ha átlagosan jó magyar fizetést, bruttó 400-at alapul véve, nem mindenki másnak dolgozna vki, hanem elsősorban befekteti ezt a pénzt kellő pü-i intelligenciával, akkor hány év alatt lesz milliárdos."
Fából vaskarika. Ha nem dolgozik, miből lenne pénze, amit befektethet? Ha dolgozik, akkor pénzt keres és másnak dolgozik. Egyebekben ha havi 400 ezret beteszel mondjuk 10% REÁLhozamra, akkor pontosan a 33. évben léped át a milliárdosság határát. 5%-nál meg az 50. évben.
Persze, hogy addig miből élsz, azt most ne firtassuk :)
Az viszont ennél sokkal érdekesebb, hogy ha ezt mondjuk 24-25 évesen kezded el (ehhez azért végzettség is kell), akkor pontosan 57-75(!) éves korodban éred el ezt az eredményt, vagyis csak az egész életed(!) áldozod fel a milliárdosság oltárán.
Hurrá...
"Más gondolkodással pedig kb. 200-at befektethető forrás nyerhető belőle. Az 2,4 millió egy évben. Kamatos kamatnak vegyél alapul 16%-ot évente, ami pü-i intelligenciával lazán elérhető már az első években is, de ha vki állandóan képzi magát, akkor idővel ennél sokkal több is. De számolj csak évi 2,4 millió forinttal, inflán felül nettó 8%-kal, kamatos kamattal, 20 évre."
16%? Te kis Soros Gyuri bácsit alázó emberke :) De szerény vagy, ha jól tudom ilyen hozamokat csak ő tud hosszú távon produkálni. Fő a szerénység, főleg a tőzsdén. Ne mulattassuk már egymást, ennyire még te sem lehetsz komolytalan. Node vegyünk 8%-ot alapul, csak a vicc kedvéért 20 évre:
Ez annyit tesz, hogy 118.615.011,5 Ft-od lesz. Nem kis pénz, nagyon jó kis pénz, csak éppen 24-45 éves korod között nem fogsz élni, családot alapítani, boldog lenni, és mire megjön a férfiklimax, majd megpróbálhatsz ebből bohóckodni. És ez most 8% volt... és mellesleg, mindösszesen 48(!) milliót tettél félre az életedből, ennyit vonsz meg magadtól, vagyis MAGÁT AZ ÉLETET.
Ez nem pénzügyi kultúra, ez magának az ÉLETNEK a tagadása. És a vicc kedvéért ez akkor is igaz LENNE, ha tényleg 16% átlaghozammal tudnál 321.217.214,5 Ft-ot félretenni. Abban a korban ezzel már csak a tiniplazacicákat tudnád hülyíteni. Szép életpálya, szép életmodell, csak nem egészen értem, hogy mit is nyersz ezzel ahhoz képest, aki évente 1 millióért nyaralni megy, pár éves prémium autoval jár és mellesleg jó éttermekbe megy és családja van. Szerintem ő köti a jobb üzletet a halállal és nem te.
"És akkor feltételeztem, hogy nem emelkedik a bevétele, ami eleve abszurd gondolat, egy pénzügyileg művelt és intelligens kapitalistától."
Igen, tíz éve ezzel hülyítettek mindenkit a Unit Linked esetekben, te azóta ebből még nem nőttél ki? Én már akkor elküldtem az ügynököt egy melegebb égtájra, hogy ne beszéljen már ilyen marhaságokat. Tessék csak megnézni azóta mi a helyzet, egyre kisebbek a juttatások és sokkal alacsonyabbak a fizetések. Most hogy mást ne mondjak, a rendszerváltás környékén AKKORI(!) forintban a több százezres és milliós NETTÓ fizetések csak úgy röpködtek és még válogatni is lehetett, ma ilyenek már nagyon ritkán fordulnak elő és egészen magas szinteken is alacsonyak a fizetések.
"p.s.: én nagyon jól állok, ahhoz képest, hogy milyen megkésve léptem a helyes útra. Sztem 10-15 év még, mire elérem az anyagi függetlenséget."
Ha megéled. Szerintem egy életet adni ezért nem igazán jó üzlet. Sajnos ezt csak akkor fogod megérteni. Memento mori.
Mellesleg, én ennél sokkal rövidebb idő alatt értem el az anyagi függetlenséget, tehát ebből is látszik, hogy nekem van igazam, hiszen ezt te már csinálod, én meg régen túl vagyok rajta. Viszont az összehasonlítás kedvéért, számodra az anyagi függetlenség mérete és mértéke, MIVEL kapcsolatban mérendő és értendő? Azaz, kitől és mitől szeretnél független lenni, illetve nagyságrendileg mennyi pénzről beszélsz ez ügyben? $1m, $10m, tényleg csak a kíváncsiság kedvéért kérdezem.
"ps.2 sokkal többre mennél fórum vitázásoknál, ha azon törnéd a fejed, te hogy tehetsz szert annyi pénzre, mint Zuckerberg vagy akár csak egy Civin János."
:) A vicc az, hogy miből gondolod, hogy nekem kell annyi pénz? Nekem nem kell annyi pénz, egyáltalán nem hiányzik. Ezért nem szükséges, hogy az agyam talmi dolgokon járassam és akár guru módjára a normális élet értelmét hirdessem a Mammon oltáránál áldozók között. Kicsit mazochista, kicsit sárga, de legalább az enyém :) Tudod, én ezt megengedhetem magamnak :) Mint írtam, próbáljad meg elképzelni, hogy azért tehetem meg, mert nekem nem kell azon agyalni, hogy hogyan kerüljek olyan független helyzetbe 10-15 év múlva, hogy annyi időm legyen, hogy forumozhassak...
Gondolom ismered az öreg halász és a pénzügyi tanácsadó meséjét ez ügyben, többször idéztük, hadd ne idézzem újra.
"Vagy te vagy abba a csoportban, amit úgy jellemeztél, hogy abba születni kell? :)"
Én nem azt mondtam, hogy születni kell valahová, hanem azt, hogy ha megnézed Jobs/Gates/Zuckerberg esetét, akkor pont azt fogod találni, hogy véletlenül pont olyan családban voltak, amely azon közegbe vitte bele őket, amiben sikert értek el. Jobsot az anyja indította el, amikor bevitte az IBM-be, Jobsot a szülei finanszírozták meg, és Zuckerberg sem a saját eszéből és pénzéből került a Harwardra. Ezeket figyelmen kívül hagyni azért súlyos hiba, mert ha ezt megérted, akkor pontosan látni fogod, hogy ezek az emberek mindenképpen eljutottak volna egy olyan szintre, ahová te soha nem fogsz - csak lehet, hogy másképpen és más irányban. És pontosan azért, mert több éves helyzeti előnyük volt veled szemben. Nagyon nem mindegy, hogy 20 év körül már a függetlenség vesz körül és az önálló vállalkozás, vagy azt még 10-15 év alatt kell megteremteni.
Nem véletlenül mondták azt anno, hogy aki 40 éves koráig nem lesz (akkori értelemben) dollármilliomos, az már nem is lesz az. Mert addig van erőd, lelkesedésed, ötleted, utána már igazából csak abból fogsz élni, amit felépítettél. Egyebekben azért, mert ha sikeres vagy, akkor nincs is másra szükséged, ha meg nem vagy az, akkor utána sem leszel az.
"Azért ilyen merev a gondolkodásod, mert nem akarod belátni, hogy nem csak születési előjoggal lehet gazdaggá válni? :)"
Születési előjoggal pont nem váltam gazdaggá. De ahonnan jöttem és amit ott megtanultam, az nagyon sokat segített ebben. És a félreértések elkerülése kedvéért, nem a pénz, hanem a pofonok. De ettől függetlenül, helyzeti előnyből indultam, mert pont ott és pont akkor voltam ott, amikor lehetett csinálni valamit.
Természetesen ha memoár készül egyszer rólam, akkor ezt ott nem így fogják majd megfogalmazni a szerkesztők, hanem a "zseniális meglátásnak", a "pénzügyi felismerének", meg amit akarsz, de ez már csak így működik a legendagyártás során :)
Tudod mi az igazán nagy baj rbbj? Az, hogy alkalmazotti logikával gondolkodsz, és ahelyett, hogy ebből profitálnál hatalmasat az életben, ehelyett "főnök" akarsz lenni, holott arra egyáltalán nem vagy alkalmas, mert nem így gondolkodsz. Tipikusan jó alkalmazott lennél, ha elfogadnád ezt, de neked nem jó és csak azért is a sorsoddal szembe kell menni, hogy ahelyett, hogy jól és boldogan élnél, inkább áldozz Mammon oltáránál és add el az életed harminc ezüstpénzért.
"Csányi eredetileg bankos."
Alkalmazotti logika. Azt kellene belátnod, hogy van aki elvégezTETi a feladatokat, mert képes a vezetésre és van aki elvégzi a feladatokat, mert ebben az értelemben a "munkavégzéshez" ért. Ez egy teljesen normális szereposztás és nincs is semmi baj addig, amig vezetésre alkalmas ember vezet és amig a munkához értő, a munkavégzést szerető emberek valósítják meg a vezető elképzeléseit.
Ebben a kontextusban pedig a "vezetés" szempontjából a vállalkozások között az, hogy mivel foglalkoznak, az valójában nem jelent lényeges különbséget, ha valaki jó vezető, akkor akár bankot, akár élelmiszeripari birodalmat tud vezetni, mert nem okoz számora gondot. Ugyanis nem az a feladatod, hogy megcsináld a részfeladatokat, hanem hogy megtaláljad a megfelelő embereket és tisztában legyél azzal, hogy mik a feladataik.
Ez ügyben nem egészen értem az ellentmondásodat azért sem, mert még alkalmazottak esetében is igaz az, hogy "időnként váltaniuk kellene", Európában egyre gyakoribb az élethosszig tartó tanulás, Amerikában meg különösen gyakori az, amikor valaki teljes fordulatot hajt végre és egészen mással foglalkozik pár évenként.
Tehát:
"Mégis szerinted az élelmiszeripar ettől nem teljesen eltérő ágazat?"
Ha a mérete ugyanaz és vezetni kell, akkor semmiben sem tér el tőle. Tök ugyanaz.
Ha most azt mondom, hogy valaki banki ügyintéző és közben csirkét akar nevelni, akkor az is csak azért lehetetlen, mert egyszerre nem tud két helyen lenni, mert mindkét pozíció teljes embert igényel, ugyanakkor megfelelő szervezéssel (férj, gyerek besegít) akár mindkét feladatkört el lehet látni. Te valahol ekörül a szint körül gondolkodsz, holott ez tévedés, egy bizonyos méret FELETT (amire én utaltam, és amire gondoltam) ezeket a feladatokat már ehhez értő emberek látják el, akiknek viszont nincs ilyen átfedése - vagyis a bankba ügyintézőt veszel fel, a farmra meg parasztot, aki ellátja a feladatát.
Ha ezeknek a mérete növekedik, akkor teszel fölébük egy fiókvezetőt, és egy intézőt, és onnantól kezdve ugyan meg-meglátogatod a két intézményt, meg ismered az alkalmazottaiddat, de már csak a fiókvezetővel és az intézővel tárgyalsz, azaz valójában - annak ellenére, hogy akár hatványozódik is az alkalmazottaid létszáma - a közvetlenül alád tartozó, neked beszámolásra kötelezettek SZÁMA nem változik, a feladataid is lényegében ugyanazok maradnak, mint korábban, csak mivel nem végzed el a tényleges munkát, ezért azt az időt takaríthatod meg LÁTSZÓLAG (szvsz te erre gondoltál). Csakhogy ez így nem teljesen igaz, ugyanis ebben a méretben már más feladatok is belépnek az eddigiek mellé, és például ha időben előre mész, akkor már mondjuk család is ott lesz, vagyis az az idő, ami látszólag van, az valójában nemhogy nincs, hanem kevesebb lesz.
Ha még tovább növekszenek ezek a cégek, akkor azokat már cégcsoportba rendezed, annak az élére teszel vezetőt, ha veszel egy új céget, azt nem közvetlenül ALÁD teszed be, hanem a megfelelő divízióba szervezTETed be, node ettől még ezt a stratégiát neked kell kitalálni, neked kell végiggondolni, neked kell letárgyalni és neked kell a döntést meghozni. Ezeken pedig minimum sokkal többet kell eltörpölnöd, mint korábban valaha törpöltél akármin. Annyira leterheli az agyad, hogy időnként (furcsa mód, minél jobban le van terhelve annál inkább) muszáj azt "kiütni", vagyis mást kényszeríteni rá. Ilyenkor van aki extrém sportol (nem hobbi, nem szabadidő, KÉNYSZER!), autoversenyez, van aki fát vág vidéken és van, aki pénügyi forumokon idegesíti a pénzhívőket :) Mindenkinek más a perverziója.
Csak egy lényeges dolog van, minden ilyen szinten (nem Csányi szintjére, egyszerűen több, ténylegesen önállóan működő, személyes közreműködést a napi elvégzendő feladatokban nem igénylő cég vezetésére gondolok), ez pedig az, hogy ha visszagondol az ember arra, hogy milyen egyszerű, könnyed és laza élete is volt, amikor még csak a hülye ügyfelek sirámait kellett meghallgatni, vagy a sz*rt kellett átlapátolni ÉS NEM KELLETT ÁLLANDÓAN GONDOLKODNI, az milyen kényelmes, és szabad élet volt.
Ajánlom ez ügyben figyelmedbe a paraszt wellnesst(!), nomeg a megcsömörlött emberek tömegét, akik vidékre menekülnek ettől és ez elől az agyi kizsákmányolás elől.
Nagyon fárasztó ez, pláne úgy, hogy ahogy írtam - nem tudsz igazi szabadságra menni, mert ennyi helyen, ennyi cégnél azért mindig történik valami, ami vezetési döntést igényel, ahhoz meg még egy OTP és Bonafarm sem elég nagy(!), hogy magára lehessen hagyni. Sőt, ha még jobban megnézed, akkor azt láthatod, hogy még egy Enront, egy Lehmannt, Baeringset sem lehetett volna annyira magára hagyni, ahogy tették.
Tudod az a baj, hogy az igazi magárahagyáshoz olyan emberre lenne szükség, aki jobban tudná csinálni mint te. De egy ilyen ember miért a te cégeidet építené és abban dolgozna ahelyett, hogy sajátot építene? :) Havi több millióban mérhető az, hogy olyan vezetést tudjál talán kiépíteni, aminek az esetében már TALÁN önjáró lehetne egy cég, és ez nagyon-nagyon alsó hang. Ha azért dolgozol, hogy ez meglegyen, akkor azért szipolyozod ki magad, ha meg ezeket a feladatokat te látod el és ebbe beletörődsz, akkor meg azért.
Tulajdonképpen az iciripiciri szolgáltatók, amik törp méretük, vagy a böhömök azok, amik tehetetlenségük miatt nélkülözhetik a folyamatos kontrollt, de ezek mind olyanok, amelyben igazából csak el kell végezni a feladatokat és semmiféle döntésre nincs szükség, vagyis amelyek tulajdonképpen piacrezisztensek. Na ilyen cég nem túl sok van, mondjuk egy kulcsmásoló egy bevásárlóközpontban, vagy mondjuk a Szerencsejáték Rt. De egy kereskedelmi cég, egy gyártó cég nagyon nem ebbe a körbe tartozik, kivéve ha csókos, vagy kizárólagos szerződésekkel rendelkezik. De még akkor sem biztos.
"A kettőnek gyakorlatilag semmi köze egymáshoz, szóval enyhén belekapott másba is... nem is szólva a részvényeiről, melyek a legkülönbözőbb szektorokban vannak."
A belekap valamibe azokra az emberekre igaz, akikről szerintem te beszélsz. Csányira vagy rám például sok minden igaz, még az is, hogy időnként rossz döntést hoz, de az nem, hogy "belekap valami másba". Ilyet egy szint felett egyszerűen nem csinálsz, mert nem érsz rá, mert nem érdekel, és mert nem tud akkora pénzt hozni, mint amennyit foglalkozni kellene az egésszel. Esetleg részesedést veszel benne, megnézed hogy teljesít, vagy felvásárolod az egészet, de BELE, na BELE NEM KAPSZ. Ezt a fogalmat EZEN a szinten nem lehet érteni. Egy 20-25 éves srác, na az mindenbe belekap, egy hiperaktív, vagy egy szélhámos, na az belekap ebbe, abba és mindezt úgy adja elő, hogy ő "mennyi mindennel foglalkozik", pedig valójában semmivel sem foglalkozik. És pont ezért van annyi szabad ideje, téged meg ezzel hülyít be ;)
"De te úgyis fújod a magadét és pedig az enyémet, szal egyikünket se viszi előre a dolog :)"
Miért, beszélgetni újabban nem elég dolog? :)
Dióhéjban normális beszélgetésre :) Szerintem már csak ezért is megéri.
szerintem elég, ha elolvasod az én eredeti blogspotomat :D
De AT-nek nyilván más a véleménye :)))
