Re: nincs cím

"Jó téma, ha nem haragszotok én is bekapcsolódom :-)"

Örülök neki :)

"És ez ellentmondásban van azzal amit később pont Te írtál:"

Többször elolvastam a két idézett részt, de nem jöttem rá, hogy miért lenne a két dolog ellentmondásban egymással? Mire gondolsz?

A jómóduvá válás ugyanúgy igaz lehet egy jómódura (gazdaggá válás), mint a munkásból jómódura válás esete. Mondjuk az utóbbi örököl egy olyan pénzmennyiséget, ami egy jómódunak már nem számít, de ettől még a munkásból jómódú lehet. Ha ezt nem tudja kezelni, akkor még mélyebbre zuhan, mint ahol volt. Ugyanez detto, ha felnagyítod a számadatokat.

"Végül is azt írod le rbbj-nek, hogy minek vesztegesse el az életét (több évtizedet) azzal, hogy tőkejövedelemhez tőkét gyűjtsön, majd reszkírozzon, mikor munkával TELJES életet élhet."

Van egy érdekesség ezzel kapcsolatban, amit furcsa módon nem érzel meg sem te, sem rbbj. Ez pedig az, hogy mig azokat, akik kölcsönből házat, autot vettek, azokat nagyjából komplett hülyének nézitek azért, mert eladósította magukat az úgynevezett ""szabadság"" helyett, mig közben azt mondjátok, hogy az a helyes, ha felhalmozná ugyanezt a pénzt. HA CSAK A PÉNZÜGYEKET nézzük, akkor ez igaz. De miért csak a pénzügyeket nézzük?

Nézzük meg azt, hogy hogyan is él az a két ember, akik közül az egyik adósságokra törleszt, a másik meg megtakarít, de következetesen és kíméletlenül magára erőszakolva azt az életmódot, amiben folyamatosan félretesz.

Meg fogsz lepődni a válaszon.

Az, aki folyamatosan félretesz, az valójában az önsanyargató, aki rosszabbul ÉL, merthogy állandóan megvonja magától az ÉLET-et egy "jövőbeli jobb élet" reményében. Ez talán még abnormálisabb, mint az előbbi eset, hiszen az az ember legalább abban a környezetben, avagy azzal él, amitől jól, avagy jobban érzi magát.

Tehát valójában ez a két eset pontosan ugyanazon szélsőség, csak pontosan az ellenkező irányból: Az egyik esetben "diszkonton" éli valaki az életét, mert először vesz valamit, amiért többet fizet ki húsz évig, a másik pedig "kamatos kamaton", amiből többet vehet a húsz év után, mint amennyit a másik a húsz év elején. Csakhogy a húsz év alatt egyik sem és a másik sem tud "fejlődni", merthogy mind a kettő be van korlátozva, az egyik a kötelezettségbe, a másik a vágyaiba. Az eredmény ugyanaz: Egyik sem él normális életet.

Vagyis ez a két látszólagos szélsőség nem különbözik egymástól, hanem ugyanaz: A fel nem mért életmód hibás döntésekkel való kompenzálása, azaz az, hogy valaki vagy azonnal akar valamit, vagy többet akar, mint amennyire képes, de a lényeg mindkét esetben az, hogy ezekért a talmi dolgokért feladja az ÉLETÉT.

Tudod nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy olyan fiatalokról van szó, akik Simcityn, meg egyebeken szocializálódtak és egyszerűen megszokták a "restart" lehetőségét, illetve azt, hogy egy élet alatt akár több életet is "végigjátszhatnak", "újra próbálkozhatnak", illetve, hogy legfeljebb reggel nem megy be az előadásokra, ha túl sokat "élt" a "second life"-ban. És innentől valahogy úgy érzik, hogy a húsz éves kor, vagy a negyven éves kor tulajdonképpen ugyanaz.

Hát nem az.

"Ez szép utópisztikus elképzelés, Csak az a gond, hogy a mostani piacgazdaságban (meg úgy mindig) nem biztosított a nyugodt, kiszámítható munka."

Nem véletlen, hogy az emberek szépen lassan, de egyre biztosabban kezdik felismerni azt, hogy valójában a létbiztonság és a kiszámítható munka olyan értéket képvisel, amelyről korábban fogalmuk sem volt. Mondjuk például csak arra gondolj ebben a kontextusban, hogy a "felhalmozás" igazából csak életforma volt akkoriban, hiszen nem volt rá a megélhetés miatt szükség sem a munkaképes korban, sem utána. Most kezdik megérteni, hogy ennek az ára igen magas, és az ebből származó profitot egészen mások söprik be, nem azok, akik dolgoznak, pláne nem azok, akik nem tudnak dolgozni.

"Nálad is hibádzik az alapelgondolás: sem a halál sem senki nem nyom az orrunk alá születéskor olyan szerződést ahol egy adott életszínvonal biztosított lenne (max. valószínűsíthető), bármibe is született bele."

Az állításom ebben a formában nem megfordítható, én nem arra utaltam, hogy valaki hátradőlhet, hogy mindig marad az az életszínvonala, hanem arról, hogy fel kell tudni ismerni azt, hogy valaki mire képes életszínvonalilag, illetve, hogy mire kell törekednie. Az élet pedig halad előre. Ha nem ÉLSZ, akkor egyszer csak arra eszmélsz, hogy az elment melletted és hiába a pénzed. Ha ezt fel tudod ismerni, akkor megérted, hogy igaz, hogy 18 évesen a lányok a Ferrarival mennek el a diszkóból, de hiába spórolsz rá 40 éves korodig, akkor már inkább a Kiás 20 éves kigyúrt sráccal mennek el. Azok, akik 40-50 évesen 18 éveseket szednek fel, már némi baj van, de igazából jelen kontextusban arra akarok csak utalni, hogy azoknak a vagyona aztán pont nem akkora, mint amekkorát te összerakhatsz, hanem mérhetetlenül nagyobb és ha egy ilyen ember akár egy Fiat500-assal érkezik meg, akkor is vele fognak elmenni az ilyen típusú fehérnépek.

Ez ugyanis a pénz szagán múlik, méghozzá a TÖMÉNY pénz szagán. Az meg annál, aki ezt "munkával" szerzi meg, soha nem fog látszódni. Ő akkor is csak egy "melós" lesz, hiszen a pénzhez tartozó miliő nem fogja körülvenni, hiszen soha nem élt abban - ezt pedig azonnal kiszúrja az, aki ebben élt.

Namármost, mindezen túlmenően az ember nem él örökké, adott esetben sokáig sem. Ha meg egész idő alatt csak gondosan megtakarítasz, akkor mit fogsz gondolni akkor, ha éppen átsuhan az agyadon az élet? Elég uncsi lesz... ezért is olvastam döbbenten azt, amikor a manyup mellett kínjukban már azzal érvelnek sokan, hogy az örökölhető. Wazze, individualisták azon érve, hogy mások örökölhetnek utánuk? Azért élni, hogy hátrahagyjál pénzt?

És akkor most figyelj :)

"Könnyen lehet hogy az évtizedes prémium autózgatás és a többmilliós utazgatás egyszer csak rémálommá válik egy híd alatt 47 évesen, az elején általad beidézett bezuhanás miatt ha csak aktív jövedelme van. Akkor már biztonságosabb rbbj tőkegyűjtéses módszere."

Mert ez így a tárgyi tévedések csúcsa, ugyanis olyanokat állítasz egymással ellentétbe, amik egyáltalán nem állnak egymással ellentétben. Mint fentebb kifejtettem, valójában a szélsőséges pénzkötés és a szélsőséges önmegvonás az ugyanaz, a fenti kontextusban tehát rossz a párosítás.

Én pont azt akartam jelen esetben példának hozni, amikor valaki NEM ERŐN FELÜL ÉL, hanem EREJÉNEK MEGFELELŐEN ÉL. Próbáljad meg egy pillanatra ezt megfontolni, megérezni. Képzeljed el még egyszer: Valaki képes arra, hogy mindig és mindenkor EREJÉNEK MEGFELELŐEN ÉLJEN. Egy ilyen ember számára az, hogy egyszer Audival jár, egyszer meg Skodával, az nem probléma, hiszen mindig azzal jár, amivel képes, és mivel nem ebben keresi a boldogságot, ezért mindegy is ez a számára. Vagyis én a prémiumot nem abban az értelemben hoztam, hogy valaki ERŐN FELÜL él, hanem abban az értelmében, hogy EREJÉNEK MEGFELELŐEN.

Azaz, én arra kívántam utalni, hogy egy 2-400.000 nettó fizetés félretétele valójában pont egy prémium életmódot von meg valakitől húsz éven át, ami egyáltalán nem normális és egyáltalán nem biztos, hogy megéri. És egyebekben, egy szóval nem állítottam azt, hogy ne takarítson meg valaki, csak azt, hogy nem feltételenül MINDENT kell megtakarítani. Itt utalnék vissza rbbj-nek azon felvetésére, hogy mennyivel "okosabb" az, aki inkább félreteszi ezt a pénzt, mint, hogy elköltse, elvásárolja azt. Hát nem az.

Az, hogy nem verjük magunkat adósságba, az nem jelenti azt, hogy nem is élünk! Igenis élni kell, ha valaki tud akár 400.000 Ft-ot félrerakni önsanyargatás mellett, akkor inkább tegyen félre 100-200eFt-ot, a többiből meg ÉLJEN. És ha ennyi pénze van, akkor igazán nem nagy szám egy négy-öt éves prémium autot venni pár év megtakarítás UTÁN, hanem ez a normális. Mert mi végre a nagy fizetés, ha leszottyadt 10-20 éves csotrogányokkal jár? Ez ugyanúgy magyarázkodás, ideológizálás, mint a pénz elszórása.

"A gond pont az hogy sokan a tiszavirág életű növekedési ciklusukban elhiszik, hogy ez örökké tart és ennél már csak jobb lehet. A magyar dev.hiteleseknél pont ez volt a baj; sok nyilatkozatukban pont ezt mondták, hogy így lesz minden vagy jobb."

Nagy különbség az, hogy valaki adósságba veri magát, vagy azt hiszi, hogy mindig jobban fog élni. Az első esetben ugyanis akkor is bajba került, ha egyébként még növekedett is a fizetése, a másodikban meg akkor sem, ha csökken a fizetése, de legalább van állása. Ezért fontos az, hogy azon a szinten éljél, amit fenn tudsz tartani! Viszont ha azon élsz, akkor felesleges a para attól, hogy mi lesz veled holnap.

"és ez úgy nem megy ha két végén égetjük a gyertyát szerintem vagy csak keveseknek (mint neked)."

Nekem sem megy, nem véletlenül szállok ki belőle. Fel kell ismerni egy idő után, hogy ez nem megy és nincs értelme. És ha felismered, máris olyan eretnek gondolatokat kezdesz írni, mint én :)

"Attól, hogy anyagilag "független" vagy attól még nem neked van igazad :-)"

Arra értettem, hogy amennyi időre ő tervezi a függetlenséget, annál nekem kevesebb idő alatt sikerült az, tehát biztos, hogy nem neki van igaza, illetve, hogy nem ő jár a "helyes úton", ahogy ő nevezte a sajátját.

"Ugyanis példád, felfogásod, helyzeteid nem általánosíthatóak, nem tanítható, nem vonatkoztatható mindenkire sőt csak rád. Egy példa nem példa, a te példád nem olyan formula véleményem szerint ami alkalmazható lenne mondjuk az aktív korúak akár negyedére is, nem?"

Dehogynem. Pontosan erre szoktam azt írni, hogy nem lehet ezekből az esetekből tanulni, mert mindegyik annyira más. A lényeg azonban az, hogy mindegyikben ott van az a pillanat, az a pont, az az esemény, amit meg kell tudni fogni, és ha ez sikerül, akkor rendben leszel. Na ez mindenkire alkalmazható univerzális és tanítható gyakorlat :)

"Egy átlag magyar nem 10-20 évet, hanem általában egész életét adja a semmiért. Meló, gürcölés, törlesztők pár válás ami visz pár ingatlant, ingóságot, gyereket, néhány tányér össze is törik. Ja, a családi élet csak is boldog lehet. És amikor egymást ölik a párok arról, nem is beszéltem."

És most képzeljed el ugyanezt, ahogy fösvényként ülsz a kincsesládikán. Mennyivel lesz jobb? Valójában tök ugyanez lesz az egész, csak pepitában, mert az ilyen alakokkal lehetetlen az együttélés, akár azért, mert szórja a pénzt és az adósság elviselhetetlen, akár azért, mert a fogához veri a garast, mert ő nem költ semmire. Az egyik a szegény, a másik meg a szegény gazdag. Ugyanúgy nincs egyiknek sem semmije, mert a pénz körül forog az életük, az egyiknek van, a másiknak nincs, de egyik sem úgy él, ahogy a körülményei lehetővé tennék a számára.

"Az ilyen adós megsegítő intézkedéseket sem támogatom, hisz atz mutatja, hogy adósodj el nyugodtan, majd aki volt olyan f@sz és sporolt, nem költekezett felelőtlenül abból kárpótolunk téged majd ne aggódj, kis ideológiával is megspékelve. Hisz akinek van pénze az csak szemét csaló lehet, bezzeg szegény hitelesek..."

Ez így és ebben a formában nem állja meg a helyét. Elsősorban azért, mert az állam így is számtalan csoportot segít meg, számos pénzt költ el a felelőtlenekre, illetve olyanokra, akik nem gondoskodnak a saját életükről, de pont ettől élünk társadalomban. Nem csak azoknak lehet szocpolt adni, akiknek majd lesz gyereke, adott esetben azoknak is lehet adni, akiknek van. Egyébként, mivel össztársadalmi problémává fajult az adósságpiramis, valamit mindenképpen tenni kellett ez ügyben, és a kérdés csak annyi volt, hogy azokat támogassuk, akik alapvetően felelőtlenek voltak, tehát minden erőn felül adósodtak el, vagy azokat, akik alapvetően felelősek voltak és félig-meddig Vis Maior szerűen kerültek bajba. Ez ügyben ajánlom figyelmedbe azt, hogy egyesek, akik most két pofára szidják a megsegített hiteleseket, mert ők már akkor is tudták, hogy ez felelőtlenség - aközben mellesleg lazán odavetik, hogy ők is adták el ezt a szemetet, hiszen akkoriban ez volt az üzlet. Ha van igazi aljasság a Földön, az valami hasonló lehet. Először bajba sodorni az embereket, majd utána őket okolni és az okosat játszani, hogy tudta, hogy ezt nem lett volna szabad. Gazember, maffia, uzsora.

"Minek adósítottad el magad?"

Próbáljad meg elképzelni azt, hogy az eladósodás és az önsanyargatás között számtalan fokozat van - nem szükségszerű az, hogy valaki eladósodjon csak azért, mert nem takarít meg minden fillért.

"Jaja, rbbj: ez kicsit elhamarkodott hozambemondás volt hosszu távon....de ha neked már van 5-10 éves referenciád....akkor elhiszem."

Akkor nem kellene neki még 10-15 év...

"Persze, mert ezt nyomatják: hallottál már gyereket, hogy azt mondja: melós akar lenni? Mindenki sok diplomás jól fésült akar lenni."

ÉN például nem. ÉN sokkal jobban szeretnék egy nagy ember jobbkeze lenni (nem pártpolitikában értve), vagy ha úgy tetszik, szürke eminenciás a király árnyékában. Ha nekem azt mondaná valaki, hogy hosszú ideig X összeget kereshetek fixen, akkor simán elfogadnám. (X>elvárásaim) és jól is érezném magam.

"És Te _AT_ kitől vagy mitől váltál függetlenné?"

Szülők, nyugdíj, késedelmes számlafizetés, bankok, számlák, költségek.

Kezdetnek szerintem nem rossz :)

"""Nyilván az USA-ban lélnék, évi 100000$-t keresnék, apple cuccaim lennének ,de nem igy van, igy nem is én vagyok a célközönség."

Na látod, én hiába keresnék annyit, akkor se vennék, mert nem érdekel és mert nincs szükségem rá.""

Érdekes, egy másik topicban ecseteled, hogy nem veszed meg amire nincs szükséged."

Nadehát most is ezt írom: Akkor SEM vennék olyanokat, ha $100000-et keresnék. Hol az ellentmondás? :o

"Azt meg nem fogadod el, ha valaki 100 000 000-s vagyon esetén megelégszik egy pár éves (kb 5 milliós) koreai/japán SUV-val vagy egyterűvel. Mondván 100 millióhoz nem ez illik. Érdekes... "

Mint írom, valami furcsát akarsz kihozni abból amit írtam, de nem tudom megfejteni. Én azt írtam, hogy ÉN nem venném meg akkor sem ha több pénzem lenne, mert nincs szükségem rá, ugyanakkor azt is írtam, hogy SZERINTEM a százmilliós vagyonhoz már nem a pár éves koreai/japán SUV illik, mert azt jóval kevesebb vagyonból is fenn lehet tartani. SZERINTEM a 100 milliós nagyságrendben a használt prémium simán megengedhető, mert bőségesen biztosítja a fenntartási költségeket. Ugyanakkor én nem azt írtam, hogy azért vegyen valaki prémiumot, mert 100 milliója van, hanem azt, hogy TÉVEDSZ, mert ehhez a nagyságrendhez már nem az tartozik, amit hozzárendeltél.

HA azt mondanád, hogy neked százmilliód van és mégis 5 milliós japán/koreai használt autoval jársz, akkor az engem egyáltalán nem zavarna, csak azt nem értem, hogy az ötmilliónál miért pont ilyenben gondolkodsz, amikor ez már javában egy pár éves A4/3-as BMW/C Merci árkategóriája, avagy egy 6-8 éves A6/5/E osztály kategóriája. Miért veszel akkor egy japán/koreai terepjárót? Mutatni valószínűleg mutogatósabb a terepjáró, de egyebekben miért is jobb, mint egy prémium autó? Fenntartani sem olcsóbb... biztosítása sem olcsóbb, fogyasztani is többet fogyaszt, szóval nem értem a logikádat :)

"De ha te fizeted a kocsimat, akkor ígérem olyat veszel, amilyet akarsz :-)"

Olyat vegyél, ami neked tetszik és amit megengedhetsz magadnak. Se többet, SE KEVESEBBET. Az első esetben ugyanis nyilvánvalóan hülye vagy, de a másodiknál sem vagy tejesen komplett, hiszen valójában mindkét esetben megvonod magadtól a lehetőséget, hogy úgy éljél, ahogy szeretnél és amit megengedhetsz magadnak.

"Mondjuk tényleg nem értem, hogy egy vagyontárgynak miért kéne mutatni a külvilágnak a tulaj vagyoni helyzetét. Mondjuk Magyarországon ez általában fordítottan arányos; tocsog a hitelben."

Mondjuk csak az érdekesség kedvéért jegyezném meg, hogy "egy pár éves (kb 5 milliós) koreai/japán SUV"-val pont azok szoktak járni, akik mutogatni akarnak ;)