Akkor újra :)
"Szerintem jobb pl. KIA-val járni merci helyett, ha az így megspórolt pénzzel 10 év múlva is normális autóval járhatunk"
Én végig arról beszéltem, hogy a megfelelő szinten kell élni. Ha spórolnod kell, már régen rossz, ha azért spórolsz, hogy később legyen jó, akkor az csak annyit tesz, hogy sem a jelenben, sem a jövőben nem azzal fogsz járni, amig megengedhetnél magadnak. Pont a mutogatás ellen, a túlvállás ellen érvelünk így közösen, én pedig ebbe a kérdésbe mindössze annyit vittem bele, hogy a túlválláshoz képest az alulvállalás sem jobb megoldás.
Namármost, tudom, hogy miért és hogyan választottál nicket, nincs kedvem ezzel viccelni, de mégis egy igen sajnálatos, ámde remek példa vagy arra, hogy valaki a jövőbeli vágyak érdekében a jelenét is elveszíti. Ha valaki csak a többletét veszíti el, az nem annyira fáj, ha csökken a profit az nem annyira fáj, de ha valaki a megtakarítását, a jövőjét veszíti el, az borzasztó érzés. Ha pedig arra gondol ilyenkor, hogy hogyan élhetett volna, mire költhette volna, akkor az még borzasztóbb érzés.
Ebben a kontextusban pedig az, hogy mivel jársz mi helyett pontosan annyit tesz, hogy ésszel kell élni, ha valaki a Kiát engedheti meg magának, akkor ne akarjon Mercit venni, de ha megengedheti magának, akkor vegye meg azt, mivel ez tökéletesen ugyanaz, hiszen aki Mercedest vesz Kia helyett az legalább olyan hülye, mint aki Ferrarit vesz Mercedes helyett. Csak az arányok, a méretek mások, de a probléma ugyanaz.
A vicc tehát az az egészben, hogy:
"és nem egy trabanttal mert annyira lecsökkent a jövedelem."
Ha viszont spóroltál végig, akkor sem fog Kiára telni, hiszen a lecsökkent jövedelem AKKOR IS CSAK A TRABANTRA LESZ ELÉG!! Az, hogy van valamekkora megtakarításod, és annak van valamicske hozama, az nem fog minőségiBB életet lehetővé tenni. Azaz, bár a pénz ott lesz, de jobban nem tudsz tőle élni.
"Legalábbis nekem kisebb örömet okozna most egy merci, mint amekkora "örömvesztést" 10 év múlva az, hogy a trabiba sem tudok tankolni, hogy elmehessek teszkó-párizsit venni."
A kettő között valójában semmiféle ok és okozat nincs ebben a formában, hiszen ha valóban az általad leírt pesszimista scenariót tételezünk fel, akkor az annyit tesz, hogy a jövedelmi viszonyokban drasztikus változás áll be, méghozzá olyan formában, hogy a folyamatosan befolyó jövedelem a töredékére esik.
Mi következik ebből?
Az, hogy ha előtte nem verted magad tartozásba, nincs adósságod, akkor ehhez simán tudsz alkalmazkodni az életszínvonal lejjebb adásával, ami bár nem könnyű érzelmileg, de nem is egy lehetetlen feladat pénzügyileg. Innentől csak az a kérdés, hogy időközben mit halmoztál fel. Ha eleget, hogy megélj, mert a felhalmozás jövedelme kiváltja a munkajövedelmedet, akkor pont SEMMIT sem kell alábbadnod, ha viszont sokkal kevesebbet, akkor semmiféleképpen sem élhetsz jobban, mint addig. Azaz, ha addig Kiával jártál, akkor sem járhatsz tovább Kiával, hiszen azt SEM engedheted meg már magadnak, vagy ugyanúgy feléled a megtakarításodat.
"Te mekkora pénzügyi tartalékot tartasz indokoltnak?"
Olyan komplex struktúrát tartok megfelelőnek, amely biztosítja azt a jövedelmet, ami meghaladja a normál életmódod költségeit a visszavonulásodkor. Szerintem erre érdemes készülni, ez kellően hosszú táv, ugyanakkor (sajnos) mégis belátható időtartam. Azt viszont, hogy ez kinek mekkora, azt nem lehet megmondani. Ki kell számolni.
"Pl egy havi 400-at kereső jobbmódú embernél? Akinek bár most van munkája, de sohasem lehet kizárni, hogy elveszítse azt."
Így nem lehet a kérdést feltenni, mert semmit sem mond. Ha ez egy 18-20 éves srác, akkor valójában semmiféle tartalékra nincs szüksége, ha ötven-hatvan év között van és nincs tartaléka, akkor meg már régen rossz.
Én azok esetében, akik konkrétan munkából élnek egyáltalán nem pénzügyi felhalmozást javasolnék, mert az rajtuk nem segít. Szerintem számukra a folyamatos önképzés és tanulás a megoldás, amellyel egyre kurrensebb tudást lehet felhalmozni, azaz esetükben én nem a pénzügyi kockázatot csökkenteném felhalmozással, hanem azt a kockázatot csökkenteném, hogy egyáltalán felmerüljön az, hogy tartósan állástalan lehessen az illető.
Ugyanis én teljes tévedésnek tartom az állástalanságra pénzügyileg felkészülés esetét, ugyanis az állástalanságnak valamiféle OKA van mindig, és az okot a felhalmozott pénz nem szűnteti meg! Ennek megfelelően azon félelmet kell megvizsgálni, ami arra késztetne valakit, hogy felhalmozzon. Ez pedig az, hogy pótolható, az, hogy bármikor kidobhatják azzal az érzéssel párosítva, hogy nem tudja, hogy lesz-e munkája. Én úgy vélem, erre készüljön, nézze állandóan a lehetőségeket, figyelje, hogy van-e a munkájára igény, és hogy az mennyit ér, mert ezzel védheti ki azt, hogy bajba kerüljön.
Namármost, ebben az esetben viszont azt mondanám, hogy a pénzügyi tartalék esetében az, hogy mondjuk EGY évig változatlan életmódot fenntarthasson úgy, hogy nem kerül állásba. Azaz, ha 300 ezer a rezsije, akkor minimum 3,6 millió BANKBETÉTBEN, és minden csak ez után következik. Ha van több, akkor azzal már lehet TBSZ-ezni és állampapírozni, de a lényeg az, hogy versenyképes tudása legyen, amivel el tud helyezkedni.
Ez a lényeg szerintem.