Re: nincs cím

"Semmi baj nincs vele, csak akkor ne írjad azt, hogy nem volt semmi közöd sem hozzá. Aki ebből hasznot húzott, az a részese volt a folyamatnak és innentől nem mondhatja azt, hogy semmi köze hozzá. Ha például ennek a millió számra eladósodott emberek lesznek az árai, akkor nem mondhatod, hogy nem érdekel a sorsuk. Már csak a közösség, a szolidaritás és a közös ország okán sem :)"

Még egyszer: nem húztam semmilyen hasznot az akkori kamatpolitikán. Nem kötöttem devizaügyletet. Sőt!!!: az akkoriban tulajdonolt nemzetközi részvényalapomnak illetve hosszú kötvényalapomnak kifejezetten ártott az erősödő forint és emelkedő jegybanki alapkamat. Százalékosan elég komoly nem realizált veszteségem volt rajtuk, annak ellenére, hogy örömködés volt akkoriban a tőkepiacokon.

Ez a túl erősített forint egy baromság volt minden szempontból.

"Node most elkezded tőlem elvitatni, hogy nem szükségszerűen ellentmondás az, hogy valaki alkalmazott és tőkejövedelemből él, mire te le akarsz azzal tromfolni, hogy miért nem értem meg azt, hogy az alkalmazotti lét egyik biztosítéka az, ha tőkejövedelme is lesz."

Pedig nem állítottam azt, hogy te kizártnak tekinted. Épp, hogy a te állításod tűnt annak, hogy azt gondolod, hogy mi azt gondoljuk, hogy a munkajövedelmet LE KELL VÁLTANI TELJES MÉRTÉKBEN tőkejövedelemre. De rbbj is csak -mint ahogy tárgyaltuk- arányaiban akarja csökkenteni a munkajövedelmi kitettséget. Hogy ez a kitettség esetleg 15 év múlva 0% lesz, az egy örömteli sikertörténet, attól függetlenül, hogy a tőkejövedelem-szerzés is munka. Sőt, hogy itt forumozgatok az is munka. De konstruktív szellemi időbefektetés. :-)

Az elvesztegetett évek pénzügyfilozófiai indoklásaid pedig helytállóak. De most rbbj technokrata módon tárgyalja a kérdést, függetlenül attól, hogy hosszútávon neked lehet igazad.

"Ezek nem kizárólagos fogalmak."

Én is (mi is) így gondolom, nem tekintem annak. Nincs vita ebben.

"vagyis pontosan azt írod le, amit én:"

A te megfogalmazásodra válaszoltam bár, de igazából rbbj-nek (is) szólt igazán. :-) Ezért hihetted annak, hogy azt hittem, hogy te azt hiszed...:-)

"Vicces, eddig azt írtátok, ...."

Na ez a probléma, hogy sokszor írod azt, hogy azt írtátok. Nincs többes szám. Én írtam valamit, ő írt valamit, nem egyforma dolgot írunk rbbj-vel, még ha a tőkepiacra nagyobb hangsúlyt fektetünk mint esetleg Te, ne tessék egybefésülni a felhasználók hozzászólásait. Bár számtalanszor írod az összefogást azt EGY ellen (lib.bolsevik összefogás) :-) offense módban, megnyugtatlak, hogy nincs ilyen. RBBJ fenekét a "földhöz verős" hisztijeit ne tessék az én hisztijeimmel összekeverni :-) Én nem írtam azt hogy alkalmazott vagy (de ha igen kérlek idézd be , hogy hol írtam ilyet, a szövegkörnyezet miatt. Amit persze nem várok el hogy 1000 hsz-osból kibogarássz, saját magam hiú önigazolására, mert az lényegtelen). Sőt amikor valaki kérdezte mivel foglalkozol (hónapokkal azelőtt) azt írtam hogy IMPEX-es cégvezető lehetsz :-). Az alkalmazott (típus) én vagyok; tudom a helyem, ugyanakkor elvárom a remek főnöki hozzáállást. Az lehet germanista jó szervezőképességgel rendelkező, vonalas, aki nem tűr ellentmondást (viszont akkor, ha ilyen, ne is tévedjen, illetve 100%-ban viselje utasításának következményeit) vagy lehet konstruktív is abban is parner vagyok. Az alkalmazotti besorolás (nem is neked címzem most) miért lenne lenéző. Én vállalom hogy alkalmazott vagyok viszont a vezetői habitusúakból egyre kevesebb van, holott egyre többen akarnak azzá válni (sok felsőfokú táltosképzőből jött "titán"), de sokszor csak addig terjed ez ki, hogy az outlook email végén ott a beosztásuk, illetve ha a monitorról a port kell letörölni akkor kemények, azonban ha összetettebb, komolyabb sikamlósabb kérdésben kell dönteni

akkor csínján bánnak a felelősségvállalással, pláne ha más középvezetővel (felsőbb vezetővel nem is beszélek) kell konfrontálódni akkor csak a jópofizás megy velük, a beosztottat meg konfrontáltatja a másik vezető beosztottjaival. Olykor az is előfordul, hogy másik osztályvezetőt én hívjam fel. Szóval ez a hiearchikus anomália a javából. A következetlenség az egyik legnagyobb vezetői hiba. Szóval én vállalom az alkalmazotti létet, de igénylem a karakán, következetes főnököt is. Hol vannak már a Vito Corleone típusú megfontolt vezetők....:-)

"azt írod, hogy hülye vagyok, mert azt mondom, hogy a tőkejövedelem és a munakjöveledelem megfér egymás mellett"

Most már TÉNYLEG kérek tényleg egy idézetet TŐLEM :-)) hol írtam ilyet.

"Arányt persze csökkenthet, de az első pár évben legfeljebb biztonságot adhat, hogy ha nincs munkád, akkor lesz miből élni. De a hozam az édeskevés lesz."

Ok, tiszta sor. Azonban aktualizáljuk a mostani gazdasági helyzetre. Macika nevű felhasználó írt egy nagyon jó rövid felsorolást mitől függ a tőkepiac iránya:

1. Bizalom alakulása (gazdasági, politikai)

2. Fundamentumok (kilátások)

3. Mentális hozzáállás és tőkepiaci pszichológia

4. Technikai elemzés

Na most ha az 1. pont nem érvényesül, azaz a kiadásait jelentékenyebb mértékben meghaladó bevétel esetén sem, fog úgy élni mint ahogy megtehetné. Nem véletlenül, nem hülyeségből fektetnek be a tőkepiaci szereplők pánik esetén hullámszerűen német bundba vagy amcsi note-ba. Ők is tudják (nagy részük) hogy az elérhető hozam az reálhozam-veszteség, de a bizalom hiánya miatt valamint a 2-es pontban említett (rossz) fundamentumok esetén racionális döntés, hogy lehetőségéhez mért életvitelszínvonalát lecsökkenti a tartalékolás javára. VAGY bár eljutott arra a szintre, hogy megengedhetné magának a magasabb életszínvonalat azonban a bekövetkezett turbulenciák, bizonytalan, negatív kilátások miatt elhalasztja a magasabb életszínvonalra való átállást. Úgy fogalmaztam meg ezt, hogy élj fele olyan jól a konjunktúrában, mint ahogy élhetnél, hogy kétszer olyan jól élhess a dekonjunktúrában, mint ahogy élnél (vagy ahogy az átlag él) Szerintem ez a hozzáállás a kapitalista ciklikusságot figyelembe véve normális (még ha a ciklikusság hosszú távon növekvő trendet is ír le (50-100 éves távon). Ezzel persze nem azt írom, hogy az általad felvázolt piachoz igazodó pénzügyfilozófiai felfogásod rossz lenne, hisz remekül alkalmazkodsz -ahogy írod- a ciklusok irányához. Nyilván habitusod, eszed, erőfeszítéseid, tapasztalatod lehetővé teszik a változtatást, igazodást. Remek megoldások ezek szerintem, mindenkinek magának kell (pontosabban lehet vagy inkább az csinál amit akar csak ne velem fizettesse ki a rossz döntéseinek a következményeit a szolidaritás égisze alatt :-)) eldöntenie melyiket választja. A te megoldásod (életszínvonalad) a piaci folyamatokkal korrelál, míg az én felfogásomban (rbbj-ben is talán) a ciklikusságot (emelkedő sinus görbét) egy alacsony meredekségű görbével (mint életszínvonal) keresztezem. Azaz míg neked a benchmark a piac és ehhez igazodsz és életszínvonalad relatív. Addig, mi abszolút életszínvonalra törekszünk, az az feltételezve a piac ciklikusságát (mondásomhoz visszautalva) tompítjuk. A tompítást pedig igyekszünk a tőkepiac segítségével véghezvinni.

A másik: a te ciklikussághoz idomuló elméleted egy bizonyos jövedelemszintél működik, hisz ha mondjuk havi 1 milliónál audival jártál, majd 500e-nél skodára váltasz át -ahogy írtad- nem okoz néked jelentős problémát. Azonban létezik az a jövedelemszint (alacsony) ahol ez veszélyes lehet. pl. Egy család (4 fő) eddigi bevétele 300 000 HUF volt majd ez lecsökken 100 000 HUF-ra (ahol már esetleg a gázt is el kell zárni). Szóval ennél a családnál a család nem tudja követni a te ciklikus életszínvonal elméletedet.

Szóval visszatérve, igen a ez a megtakarítás biztonságot adhat (akkor is ha csak): nekem ez nagy szó (rbbj-vel meg lerendezed a milliárdos kérdést :-D Ez nem az én focim)) a mostani piaci, munkaerőpiaci, pénzügyi helyzetben. Szóval a Te megoldásodat el is fogadnám mondjuk a mostani vagyoni helyzetemben ha 2005-öt írnánk. Akkor azt mondanám én is: hadd szóljon (jobban). De most nem 2005-öt írunk. A következő 3-12-18 hónap kritikus kivárás lesz. A nagy "tőzsdeguruk" szerint a (partvonalon) kivárás is egy pozíció, sokszor pedig remek pozíció ("...tartsd szárazon a puskaport").