Re: Feljelentés

Na, sikerült erre a témára is felcsavarodni.

"Ha nem az lenne a világ legnagyobb öntökönlövését követnék el (még Matolcsyn is túltennének pedig ő a vitathatatlan bajnoka ennek ). Mert ha nem 0 összegű akkor ezen veszteség is lehet, hiszen amin nyerni lehet azon veszíteni is. "

Pedig látod pont ez történt, illetve annyiban mégsem: az árfolyamkockázatot az ügyfelekre hárították át.

Tegyük fel, hogy a bank devizához jut - mindegy honnan. A magyar sajátosság az volt, hogy rövid távú eszközökből nyújtottak hosszú lejáratú hiteleket. Könnyen belátható, hogy minél hosszabb időtávot ölelne fel az ügylet fedezése, annál nehezebb megbecsülni azt a várható árfolyamot amin születhet kötés, tehát a hosszú távú fedezeti ügyletek likviditása alacsony, míg rövid távú fedezet megteremtése likvid piacon könnyebben lehetséges. (Olvasgatás közben pl. találtam olyan infot, hogy 2005-ben egész évben 2 kötés született 7 éves lejáratú határidős deviza eladásra ill vételre! Tehát a bankoknak mondjuk keletkezik egy hosszú lejáratú devizakötelezettsége, amit egyrészt rövid távon rendelkezésre álló forrásból biztosítanak, másrészt rövid távon tudják fedezni az ügyletből eredő árfolyamkockázatot, amit időről időre meg kell újítaniuk.

Tehát megállapíthatjuk, hogy a bankok nem tudták fedezni hosszú lejáratú kitettségüket sem forrás, sem deviza oldalról. Cserébe az ügyfelekre hárították az árfolyamkockázatot, így ők mégis mentesültek a kitettség alól.

Azonban az állításom mégis helyes volt, hogy amennyiben fedezték magukat rövid távon, az árfolyamhatásból nyereségük keletkezik.

Tegyük fel ismét, hogy a bank devizához jut 2008 márciusában. Ezt a devizát devizaalapú hitel nyújtáshoz az azonnali piacon átváltják 250-es HUF/EUR árfolyamon forintra. Majd azonnal fedezik egy 1 éves határidős EUR vétellel fix árfolyamon. Ekkor a határidős árfolyamot a kamatkülönbözetből származó nyereség határozza meg, ami az azonnali árfolyam * 1+ fedezetlen huf kamatláb/1+fedezetlen eur kamatláb = jelen esetben a határidős kötés valahol 250*1,09/1,05 = 260 Ft lehetett. Banknak tehát egy 1 év múlva keletkező EUR kötelezettségének teljesítésére 260 Ftos árfolyamon rendelkezésre áll az EUR, mivel valaki akinek akkor származik EUR bevétele eladta neki a határidős piacon az EUR-t, amiből a bank teljesíti EUR kötelezettségét.

2009 márciusában 320 Ft volt az EUR árfolyama. Az adós befizetett a bankba 320 Ft-ot egy euroért, a bank pedig a határidős kötés miatt 260 Ft-ért megvette az eurot, amiből teljesítette EUR-ban fennálló kötelezettségét. A bank tiszta nyeresége 60 Ft volt euronként.

Ugyanakkor a bank azért nem tud veszíteni mivel amennyiben nem tud devizaswap piacon eladni vagy venni határidőre, akkor a spot, azaz azonnali piacon végzi el az átváltást, az ügyfél által az azonnali árfolyamon becsengetett összegből. Tehát ebben az esetben nincs se nyeresége sem vesztesége, devizában fennálló kötelezettségét mégis teljesítette.

Ez az az eset amit mindketten feltételeztünk, hogy a bank valamilyen úton módon devizához jutott azt forintra váltotta, amiből deviza alapon hitelezett forintot.

De most kapaszkodj meg.

http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_mnbszemle/mnbhu_msz_200905/mak-pales.pdf

5. oldal

"A hazai bankok az elmúlt években a devizahitelezést

nagyrészt forintforrásból finanszírozták." Tehát csak egy részével, méghozzá a kisebbik részével szemben áll fenn devizakitettség, amit a bankoknak fedezniük kellett. Nagyobb részt pedig forintforrás kihelyezés történt devizaalapon!!!

Ha pedig ez így van, akkor Lehmann professzornak igaza van. Az ügylet soha nem látott devizát, sem kezdő, sem végpontjában, minden forint gyengülésből származó árfolyamhatás a bank nyeresége. A magyarországi deviza alapú hitelezés volt az évszázad üzlete, és ezzel a nyílt kifosztással szemben minden önvédelmi eszköz: végtörlesztés, bankadó megengedett.