Re: nincs cím

Egy igen lényeges gondolatmenetet felejtettél ki: Ha folytatódik az a gazdaságpolitika, akkor élénkülő GDP-t jelentett volna, nem irrálisan felfuttatott hitelezéssel, és legfőképpen az is forintban maradt volna. Ergo, ahogy csökkenteni lehetett volna a jegybanki alapkamatot, azonnal csökkent volna a támogatás költségvetésre gyakorolt hatása is, magyarán szólva pusztán az építkezések adótartalma meghaladta volna a támogatást - ami mondjuk 3% körüli alapkamatnál már gyakorlatilag nem is létezett volna. Ennek megfelelően ha fennmaradhatott volna az irány, akkor az annyit tesz, hogy egy irányba konvergált volna a gazdaságpolitika:

- az adósság forintra konvertálása (ez már akkor is adott volt),

- forintban hitelezés támogatással, GDP növelés és gazdasági növekedés,

- ennek következtében alapkamat csökkentés (amire minden lehetőség adott lett volna),

- aminek az eredményeképpen a támogatások kivezetésre kerülnek,

- ami annyit tesz, hogy piaci alapra helyeződött volna, és reális szinten állt volna be a hitelezés,

- ami még véletlenül sem plazma/autoban, azaz színtiszta fogyasztásban testesült volna meg.

EHHEZ KÉPEST

- jött a devizában adósítás,

- adósságok devizára konvertálása,

- ország kiszolgáltatottságának növelése,

- MNB kivonása az ország pénzügyeiből, és gazdaságpolitikájából (ezt többen úgy fogalmazzák meg mostanában, hogy "mit tehetett volna Járai"? Be kellett volna tiltani a devizahitelezést, vagy azonnal eszméletlenül leértékeltetni vele a forintot, hogy ez a módszer ne érje meg, esetleg f*ssanak be az emberek az árfolyamingadozástól. Mindenesetre a lényeg éppen az, hogy "látens módon" saját maguk elismerik, hogy de facto már akkor megszűnt az MNB bármiféle beavatkozási lehetősége, amivel pontosan azt bizonyítják, hogy ez is egy cél volt: Az, hogy a "párt" kezében legyen minden döntés, és valójában senki más kezében ne legyen hatalom.),

- ennek következtében a forint fölötti hatalom totális elveszítése,

- a devizában való eladósodás minden képzeletet és józan észt meghaladó elszaladása, amit "növekedésnek adtak el",

- az ország csőd szélére kerülése a fizetésképtelenség miatt, hiszen mig korábban nem lett volna szükség elképesztő méretű deviza DRÁGA ITT TARTÁSÁRA, immár szükségessé vált ez,

- és gyakorlatilag a gyarmati lét fejekbe beleverése rendőrattakkal, vagy ami éppen kéznél volt,

- ingatlandóztatás és kisvállalkozások totális felszámolása az elvárt adóval és társaival,

- GAME OVER.

Lehet a fentieken vitatkozni, de ettől még jól látható a két irányzat közötti alapvető különbség - az egyik alapvetően az ország érdekét szolgálta (akkor is, ha egyéni hasznot húztak belőle sokan - pártoldaltól függetlenül), és hosszú távon is fenntartható lett volna, a másik pedig az, amely az ország érdekeit soha nem szolgálta, kizárólag idegen érdekeket (és kizárólag egyéni hasznot húztak belőle sokan) szolgált, és már rövid távon is fenntarthatatlan volt.

Lehet választani a rövid távon is fenntarthatatlan elvtelen kiszolgálás, és az ország építés között. Ennyi a két irányzat közötti különbség.