Nem azért kellene lázadni, mert jobban élnek, hanem azért, ami közben a háttérben megy minden szinten. Nincs már önkontroll régóta, nincs belül egy józan hang, ami azt mondaná, hogy ezt nem. Nincs egy ember köztük, aki azt mondaná, hogy eddig és ne tovább. Még mindig éhesek, pedig már tömve a bendő.
30 év alatt mostanra már egy virágzó Magyarország lehetett volna, erős iparral (nem összeszerelő üzemként), erős mezőgazdasággal, sokkal nagyobb jóléttel. Ehhez képest látjuk, mi van és közben az emberek zsebéből kiveszik szinte észrevétlenül a pénzt az egyre gyengülő forinttal.
Szlovákia elég jó példa arra, hogy milyen ütemben haladhattunk volna, ha normális, az ország érdekeit szem előtt tartó kormány kormányozná az országot évtizedek óta. Egykor mögöttünk kullogtak, majd jött Dzurinda, aki elvégezte a piszkos munkát és mostanra Magyarország kullog Szlovákia mögött egyre nagyobb lemaradásban. Lassan a sokak által lenézett Románia is előz, de verjük a mellünket, hogy jobbak vagyunk (még), mint Bulgária.
