– De úgy tűnik, ez egyelőre nem a mi utunk. Egy korábbi
tanulmányában, amely egyebek mellett a gazdasági rendszerek vegetatív
működéséről szólt, arról értekezett, hogy a rendszerek nem szoktak „csak
úgy” összeomlani. „A hibás rendszer is mindennap túléli az előző napot”
– írta. Ez lenne a válasz arra, miért nem rendíti meg az
Orbán-rendszert, általában az autokráciákat a szegénység, a túlzott,
egészségtelen mértékű vagyoni és jövedelmi különbségek, a jóléti
rendszerek lepusztulása, az orrunk előtt zajló, hihetetlen mértékű
korrupció, a közvagyon elkonfiskálása és így tovább? Egyáltalán, mitől
szoktak megbukni, összeomlani a rendszerek?
– A gazdaság rossz működésétől biztosan nem, azzal ezer évig el lehet
élni, legfeljebb lemarad az illető ország a többitől. Hát istenem,
egyik gyorsabb, másik lassabb... Ez nem élet-halál kérdése. Ez a
jelenlegi rezsimet tehát nem fenyegeti összeomlással, legfeljebb egyre
növekvő lemaradással. Attól sem omlik össze egy rendszer, hogy a
kórházban a folyosón vagy épp a földön fekszenek a betegek… Én is
feküdtem folyosón műtét előtt, úgyhogy pontosan tudom, milyen az. De ez
nem összeomlás. A rendszer legföljebb akkor kerül bajba, igazán nagy
bajba, ha a saját vezető gárdájának a hite omlik össze. Akkor igen, az
igazi veszély számára. Amikor azok, akiket saját híveiként tart számon a
vezérkar, ha találkoznak egymással, elkezdenek mindenféle rosszat
mondani róla. Cinkosan összemosolyognak, és várják, hogy másképp
legyen... És barátkoznak, orientálódnak kifelé... Tehát a fanatikus
hívő és a teljesen kiábrándult között számtalan átmenet van, és ez
dinamikus folyamat. Hogy aztán ez az idő mikor jön el, és akkor lassan
megy-e végbe, vagy gyorsan, fokozatosan vagy egyetlen nagy drámai
lépéssel? Magyarországon a Kádár-rendszer leváltásának volt bizonyos
fokozatossága, ezzel szemben Romániában minden egy-két nap alatt zajlott
le: a vezért és feleségét elítélték egy furcsa, félig-meddig rögtönzött
bírósági eljárásban, és a végén lelőtték. És lefényképezték a
hullájukat. Tehát hogy ez hogyan történik, mikor indul el, és ha
elindult, nem fordul-e vissza, azt ma még senki nem tudhatja. Esetünkben
mindez nagyon függ a nemzetközi feltételek alakulásától, főképp attól,
mi történik az exkommunista szomszédoknál, mi van Oroszországban, és mi
történik Németországban.
– Akkor egyelőre elég, ha azon gondolkozunk: érdemes-e akkor is küzdeni egy ügyért, ha az vesztésre áll?
– Ez részben etikai kérdés. Lehet, hogy könnyebb nyerésre álló,
győztes ügyek mellett kiállni, de aki tényleg hisz a demokráciában, az
akkor is ragaszkodik hozzá, ha az épp vesztésre áll. De van ennek a
kérdésnek egy másik oldala is. A helytállás teljes félreértésének
tekintem, ha valaki azt gondolja, hogy Magyarországon a demokrácia sorsa
kizárólag azon múlik, ki kerül kormányra. És ha ez a mostani rezsim
marad, vagy egy még ennél is rosszabb jön, akkor azt mondja: kész, nincs
mit tenni, mert a harcot elvesztettük. De ez nem így van! Egy rossz
kormány alatt is lehet tisztességesen, becsületesen élni, és lehet
tisztességtelenül, becstelenül is. Ha valaki polgármester mondjuk egy
kisvárosban, az még megnyirbált jogkörök mellett, egy zsarnoki központi
kormányzat alatt is, amely elvesz tőle mindent, szolgálhatja jobban az
őt megválasztókat, vagy rosszabbul, bánhat rendesen a munkatársaival, de
zsarnoki módon. is. És ez vonatkozik minden vezetőre: egy egyetem
rektorára, egy kórházigazgatóra, egy iskolaigazgatóra... Aki egyfelől
joggal panaszkodik arra, hogy elvonják a pénzt és a jogköröket, másfelől
mégsem közömbös, hogy abban az iskolában mit tanítanak. Ne felejtsük
el, hogy még a kommunizmusban is milyen óriási mozgástere volt egy
gimnáziumi tanárnak abban, amit az osztályterem falai között a
gyerekeknek szóban átadott. Vagy beszéljünk a sajtóról, amelyen
hihetetlenül sok múlik még egy autokráciában is. Nemcsak azon, mit mond a
kormányról, hanem azon is, amit mindenféle egyéb ügyekről közöl. És
hogy amit mond, azt mennyire pontosan, precízen mondja. Hihetetlenül sok
múlik a családokon is: hogy mire tanítják a szülők a gyerekeiket.
Szóval az élet tele van viselkedési, magatartási dilemmákkal, és ha már
élünk, és tovább élünk egy rossz rezsimben, akkor éljünk tisztességesen
és becsületesen.
http://www.es.hu/cikk/2018-01-26/radai-eszter/en-nem-sebesz-vagyok-aki-vag.html