Eleve azért is kell ember , hogy fogyasszon. Most jelenleg úgy néz ki a világ Kínában nagy termelés oda települt cégek és nyugat el tudja fogyasztani mert van vásárlóerő stb.

De hát ahhoz is ember kell elfogyassza a megtermelt cuccokat, autót vegyen mindent vegyen. Vannak erről már elemzések pl Németországban mint jelent ez az + 1 millió ember kicsit megugrott a fogyasztásuk meg kell etetni őket, felruházni , legyen hol lakjon stb. Gdp hatások.

Robotomat berakom a garázsba nem kér kenyeret, gépolaj legyen neki és áram aztán helló. :) Nem kell neki ház, se autó se semmi.

Kis robotgyereknek se kell tankönyv se iskolatáska, se tornaruha, se kindertojás Barbie baba, és legókészlet stb. :)

Annyit csak ha ezt a nyugati berendezkedést tartani akarják mondjuk ebben az évszázadban akkor az életszínvonal a kulcs mint mindig. Annak pedig az egyik fő kihívása az elöregedés.

Egyik helyen Kína pl nem győzik szabályozni a születéseket csak 1 gyerek lehet 1 családban stb Ázsiának az alacsonyabb életszínvonalú részein dettó, Afrika ugyanez,

Európa pedig az ellenkező előjel.

Nézd meg akár csak ma miért termeltet minden cég Kínában? Mert annyian vannak , hogy bagóért dolgoznak. Európa nem talál egy kamionsofőrt most olvasom éppen Mo-n hiány van belőle, nem talál egy szakmunkást, egy német nem akar elmenni mosogatni jó rá egy török.

Ez így nem éppen a hosszú távú fenntarthatóságra mutat.

"elöregedő nyugat, szaporodó kelet"

Tehát, azt mondod, hogy a kelet leigázza a nyugatot, mert _asznak, mint a nyulak... :D csak azt felejted el, hogy a nyugat is _aszik, csak mind e közben dupla triplán védekezik... :)

Cowboy, ki kötötte el a lovamat? Ha öt percen belül nem kerül elő, olyat teszek amilyent még soha. mit? Gyalog indulok haza. :D re giliszta elindult horgászni re Orbán és a gonosz migránsok. részhalmaz részhalmazának részhalmazán nagy erőt fejt ki szavak szintjén. :)

Ez a kedvenc játéka, nem tűnt még fel?

Nagyobb léptékben vizsgáld. Példa kommunizmus bukása eleve kódolva volt a rendszerbe mert nem tudta hozni azt a gazdasági teljesítményt , életszínvonalat mint nyugat. Innentől kezdve csak idő kérdése volt a bukása. 1960-ban nyilvánvaló volt ha csak kerítéssel lehet komcsi tömbben tartani a népet erővel akkor meg fog bukni. Már 60-ban egy nyugatnémet és keletnémet életszínvonala ég és föld volt. 89-ig csak nőtt a különbség.

Évtizedekben gondolkodj ebben a témában is. Re elöregedő nyugat, szaporodó kelet. Le lehet söpörni a dolgot a szőnyeg alá stb. Csak hiba lenne mert ebben az egészben az egyik kulcs vsz.

Mondjuk még a népességarányok eltolódását sem kellett megvárni muszlimok máris hozzákezdtek eu lakosságának írtásához különböző merényletekkel.

Őszintén nem értelek. Miért Orbánon kéred számon, ha az európai fősodor média és politikusok nem teszik fel ezeket a kérdéseket saját kormányaiknak. Orbán világosan megmondta kvóta kapcsán, hogy egyáltalán nem kíván Magyarország tömegesen menekülteket befogadni. Ebben azt hiszem benne van az idegen rassz is. Virágnyelven. Eus szinten pedig éppen feltette a kérdést, amikot wilkommenskultur helyett kerítést épített és ezzel alternatívaként jelent meg az Eu politikai színpadán. Merkel nem is díjazta.

Tehát spékeljük meg az egész problémahalmazt re életszínvonal megtartásának problémája idegen kultúrával rendelkező, nem integrálható emberek tömeges behozatalával. Gratulálok. Ennek következtében népírtás lesz Európában, csak az a kérdés, hogy az európaiak fogják írtani a muszlimokat - re szélsőjobb, szélbal megerősödése vagy a muszlimok az európaiakat re népességarányok eltolódása.

http://www.facebook.com/995360700511665/videos/997905403590528/

c

:-D

Valahogy én is így vagyok ezzel.

Pedig még nem olvastam így ebben a formában és tartalomban erről sohasem.

Az én világról alkotott gondolataimat tükrözi.

nem tudsz röviden írni igaz :)

Te Spade.... kisebb tartalmu copy/paste-ezésért is buktak már bele igen magas beosztásu politikusok is :-)

III rész.

Ezért kezdték az emberek kollektíven elkép-zelni a korlátolt felelősségű társaság fogalmát. Ezek a cégek jogilag függetlenek voltak az emberektől, akik létrehozták, igazgatták őket, vagy pénzt fek-tettek beléjük. Az elmúlt néhány évszázad alatt az ilyen cégek lettek a gazdaság főszereplői, és annyira hozzájuk szoktunk, hogy el is feledkezünk arról, hogy csak a képzeletünkben léteznek. Az Egyesült Államokban a korlátolt felelősségű társaság hiva-talos megnevezése

corporation, ami azért ironikus, mert a latin corpus (vagyis ’test’) szóból származik – vagyis éppen abból, ami ezeknek a cégeknek nin-csen. Testetlenségük ellenére az amerikai jogrendszer a korlátolt felelősségű társaságokat jogi személyként kezeli, mintha hús-vér emberi lények lennének.És ilyen volt a francia jogrendszer is 1896-ban, amikor Armand Peugeot, aki egy rugókat, fűrészeket és kerékpárokat gyártó fémmegmunkáló üzemet örökölt a szüleitől, úgy döntött, belevág az automobil-üzletbe. Ebből a célból létrehozott egy korlátolt felelősségű társaságot. Magáról nevezte el a céget, de az független volt tőle. Ha a cég több millió frankot kér kölcsön, majd csődbe megy, Armand Peugeot egyetlen frankkal sem tartozott volna a hitelezőknek. Elvégre a kölcsönt a Peugeot, a cég vette volna fel, nem pedig Armand Peugeot, a

homo sapiens.

Armand Peugeot 1915-ben meghalt. A Peugeot cég azonban jelenleg is él és virul.Pontosan hogy teremtette meg Armand Peugeot, az ember, a Peugeot céget? Nagyjából ugyanúgy, ahogy a papok és varázslók teremtették a törté-nelem során az isteneket és démonokat, és ahogy több ezer francia plébános a mai napig megteremti Krisztus testét minden vasárnap a templomban. Min-dennek a középpontjában történetek elmesélése áll, és az emberek meggyő-zése, hogy elhiggyék azokat. A francia papok esetében az alaptörténet Krisztus életének és halálának története, ahogy azt a katolikus egyház elmondja. A tör-ténet szerint, ha egy katolikus pap megszentelt öltözékben, ünnepélyes hangon kimondja a megfelelő pillanatban a megfelelő szavakat, a közönséges kenyér és bor Isten húsává és vérévé változik. A pap azt mondja latinul:

„Hoc est corpus meum” (vagyis: „Ez az én testem”), és a kenyér átváltozik Krisztus húsává. Látva, hogy a pap pontosan és kötelességtudóan elvégzett minden szertartást, milliónyi ájtatos francia katolikus viselkedik úgy, mintha Isten létezne a meg-szentelt kenyérben és borban.A Peugeot SA esetében az alaptörténet a francia törvénykönyv, ahogy a francia parlament megírta. A francia törvényhozók szerint, ha egy okleveles jogász minden liturgiát és rituálét betartva ráírja a megfelelő varázsigéket és esküszövegeket egy díszes papírlapra, majd alábiggyeszti a kézjegyét, akkor hókuszpókusz, máris megszületett az új cég. Mikor 1896-ban Armand Peu-geot céget akart alapítani, fizetett egy jogásznak, hogy végezze el a szent szer-tartásokat. Amint a jogász végrehajtotta a megfelelő rituálékat, és kimondott minden szükséges varázsigét és esküt, milliónyi törvénytisztelő francia polgár viselkedett úgy, mintha a Peugeot cég a valóságban is létezne.Nem könnyű hatásos történeteket elmondani. A nehézség nem is a törté-netmondásban van, hanem abban, hogy elhitessük másokkal. A történelem nagy része e körül a kérdés körül forog: hogyan vesz rá valaki milliókat arra, hogy elhiggyenek bizonyos történeteket istenekről, nemzetekről vagy korlá-tolt felelősségű társaságokról? Ha viszont ez sikerül, az óriási hatalmat ad a sapiensnek, mert idegenek millióit teszi képessé arra, hogy együttműködje-nek egy közös cél érdekében. Próbálják csak elképzelni, milyen nehéz lenne államokat, egyházakat vagy jogrendszereket létrehozni úgy, ha csak valóban létező dolgokról tudnánk beszélni, például folyókról, fákról vagy oroszlá-nokról!Az évek során az emberek hihetetlenül összetett hálózatát szőtték a történetek-nek. Ezen a hálózaton belül az olyan fikciók, mint a Peugeot, nem csak hogy léteznek, de óriási erő halmozódik fel bennük. Azokat a dolgokat, amelyeket az emberek ezen a hálózaton keresztül hoznak létre, tudományos körökben olyan elnevezésekkel illetik, mint „fikciók”, „szociális konstrukciók” vagy „képzelet-beli valóságok”. A képzeletbeli valóság nem hazugság. Hazudok, ha azt állí-tom, hogy oroszlán van a folyónál, miközben biztosan tudom, hogy nincsen. A hazugságban nincs semmi különleges. A szavannacerkófok és a csimpán-zok is tudnak hazudni. Megfigyeltek már szavannacerkófot, amint a „Vigyázz, oroszlán!” jelzést adta, miközben oroszlánnak nyoma sem volt a környéken. Ezzel elijesztett egy másik majmot, amelyik éppen banánt talált, és a hazudozó könnyedén eltulajdoníthatta a zsákmányt.A hazugsággal ellentétben a képzeletbeli valóság olyasmi, amiben min-denki hisz, és amíg ez a közös hit fennáll, a képzeletbeli valóság hatalmat gya-korol a világban. A Stadel-barlang szobrásza őszintén hihetett a félig oroszlán, félig ember védőszellem létezésében. Egyes varázslók sarlatánok, legtöbbjük azonban őszintén hisz az istenek és démonok létezésében. A legtöbb millio-mos is őszintén hisz a pénz és a korlátolt felelősségű társaságok létezésében. A legtöbb emberi jogi aktivista is őszintén hisz az emberi jogok létezésében. Senki sem hazudott, amikor 2011-ben az ENSZ követelte, hogy a líbiai kormány tartsa tiszteletben az állampolgárok emberi jogait, noha az ENSZ, Líbia és az emberi jogok is csupán termékeny képzeletünk szülöttei.A sapiens tehát a kognitív forradalom óta kettős valóságban él. Egyfelől ott van a folyók, fák és oroszlánok objektív valósága; másfelől pedig az istenek, nemzetek és vállalatok szubjektív valósága. Az idő múlásával a szubjektív valóság egyre erősebbé vált, annyira, hogy ma már a folyók, fák és oroszlánok puszta fennmaradása is képzeletbeli entitások, istenek, nemzetek és vállalatok kegyeitől függ.

/Yuval Noah Harari - Sapiens/

ii RÉSZ

Minden nagyszabású emberi együttműködés – legyen szó akár modern államról, középkori egyházról, ókori városról vagy őskori törzsről – a közös mítoszokban gyökerezik, amelyek csupán az emberek kollektív képzeletében léteznek. Az egyházak alapjai a közös vallási mítoszok. Két katolikus, aki még sohasem találkozott, elindulhat együtt keresztes hadjáratra, vagy szervezhet adakozást egy kórház felépítésére, mivel mindketten hisznek abban, hogy Isten emberi húsban testesült meg, és hagyta, hogy keresztre feszítsék, ezzel megváltva minket a bűneinktől. Az államok alapjai a közös nemzeti mítoszok. Két szerb, aki még sosem látta egymást, talán az életét is kockáztatná, hogy megmentse a másikét, mivel mindketten hisznek a szerb nemzet, a szerb haza és a szerb zászló létezésében. A jogrendszerek alapjai a közös törvényi míto-szok. Két ügyvéd, akik nem ismerik egymást, ennek ellenére próbálhatnak közösen megvédeni egy vadidegent, mivel mindketten hisznek a törvények, az igazság és az emberi jogok létezésében – na meg a pénzben, amit tisztelet-díjként kapnak.Pedig ezen dolgok mindegyike csupán az emberek által kitalált és egymás-nak elmesélt történetekben létezik. Az univerzumban sehol sincsenek iste-nek, nemzetek, pénz, emberi jogok, törvények vagy igazság, csakis az emberi lények közös képzeletében.Az emberek könnyen megértik, hogy a „primitív” népek azzal szilárdítják meg társadalmi rendjüket, hogy szellemekben és lelkekben hisznek, és teli-holdkor összegyűlnek közösen táncolni a tábortűz körül. Az azonban elkerüli a figyelmünket, hogy a mi modern intézményeink hajszálra ugyanilyen ala-pokon nyugszanak. Vegyük például az üzleti vállalkozások világát. A modern üzletemberek és jogászok valójában nagyhatalmú varázslók. Annyi az alapvető különbség köztük és a törzsi sámánok között, hogy a modern jogászok jóval furcsább mesékkel állnak elő. Jó példa erre a Peugeot legendája.Manapság Párizstól Sydney-ig látható személy- és teherautókon, valamint motorbicikliken egy olyan ikon, amely valamennyire hasonlatos a stadeli oroszlánemberhez. Ez nem más, mint a Peugeot, Európa egyik legrégebbi és legnagyobb autógyártójának emblémája. A Peugeot is családi cégként indult Valentigney faluban, csupán 300 kilométerre a Stadel-barlangtól. Ma körül-belül 200 ezer embert foglalkoztat világszerte, akik nagyrészt teljesen idegenek egymás számára. Ezek az idegenek olyan hatékonysággal működnek együtt, hogy 2008-ban a Peugeot több mint 1,5 millió autót gyártott, és kb. 55 milliárd eurós bevételre tett szert.Milyen értelemben állíthatjuk azt, hogy a Peugeot SA (ez a cég hivatalos megnevezése) létezik? Rengeteg Peugeot-jármű van, ezek azonban nyilván nem azonosak a céggel. Még ha a világ összes Peugeot-ját egyszerre roncstelepre dob nák és eladnák ócskavasnak, a Peugeot SA akkor sem tűnne el. Továbbra is új járműveket gyártana, és kiadná éves jelentését. A cég birtokol gyárakat, gépeze-teket és bemutatótermeket, alkalmaz szerelőket, könyvelőket és titkárnőket, de az ő együttesük sem alkotja a Peugeot-t. Egy katasztrófa végezhetne az összes alkalmazottal, elpusztíthatná az összes futószalagot és irodát. A cég azonban még ekkor is kölcsönkérhetne pénzt, felvehetne új alkalmazottakat, építhetne új gyárakat és gépsorokat. Vannak a Peugeot-nak igazgatói és részvényesei is, de ők sem alkotják a céget. Ha az összes igazgatót elbocsátanák, és minden részvényt eladnának, maga a cég akkor is sértetlen maradna.Ez nem azt jelenti, hogy a Peugeot SA sérthetetlen vagy halhatatlan lenne. Ha egy bíró elrendelné a cég felszámolását, a gyárak megmaradnának, és a munkások, könyvelők, igazgatók és részvényesek is tovább élnének – a Peugeot SA viszont abban a szempillantásban megszűnne. Röviden: úgy tűnik, a Peugeot SA-nak nincs lényeges kapcsolata a fizikai világgal. De akkor vajon létezik?A Peugeot kollektív képzeletünk szüleménye. A jogászok ezt „jogi fikció-nak” hívják. Nem lehet rámutatni, nem fizikai tárgy. Jogi személyként azonban létezik. Ahogyan önöket vagy engem is, a céget is kötik azoknak az országok-nak a törvényei, amelyekben működik. Nyithat bankszámlát, lehet ingatlanok tulajdonosa. Adót fizet, be lehet perelni és bíróság elé állítani, függetlenül a céget birtokló, vagy annak alkalmazásában dolgozó emberektől.A Peugeot a jogi fikcióknak a „korlátolt felelősségű társaság” gyűjtőne- vet viselő csoportjába tartozik. Az ilyen cégek mögött álló eszme az emberi-ség egyik legzseniálisabb találmánya. A

Homo sapiens számtalan évezreden keresztül élt nélküle. A feljegyzett történelem nagy részében tulajdonnal csak hús-vér ember bírhatott, a két lábon álló, nagy agyú fajtából. Ha a 13. századi Franciaországban Jean megnyitott egy szekérgyártó műhelyt, ő maga volt a cég. Ha egy általa készített szekér néhány héttel a megvásárlása után elromlott, a felbőszült vevő magát Jeant perelte be. Ha Jean kölcsönkért ezer aranyat, hogy megnyithassa a műhelyét, de csődbe ment, úgy kellett visszafizetnie a kölcsönt, hogy a magántulajdonát – házát, tehenét, földjét – adta el. Netán a gyerekeit szolgának. Ha nem tudta visszafizetni az adósságát, bebörtönöz-hette az állam, vagy rabszolgasorba hajthatták a hitelezői. Teljes mértékben, korlátlanul felelős volt a műhelyével járó összes kötelezettségért.Ha önök akkoriban éltek volna, valószínűleg kétszer is meggondolják, mielőtt saját vállalkozásba kezdenek. Ez a jogi helyzet nem támogatta ezt. Az emberek féltek új üzletekbe kezdeni, és gazdasági kockázatot vállalni. Nem nagyon érte meg annak a kockázatát, hogy teljes nyomorba taszítják a családjukaT.

Pedig a dolog egyszerű, a mémek már egész nemzeteket is átfoghatnak ami már milliárd embert is egyesíthat pl. én kínai vagyok. De nem csak horizontálisn foghatnak össze a mémek hanem vertikálisen is pl a nagy glogális részvénytársaságok dolgozói szinte a világ minden országában jelen vannak és egyként követik hűségesen a cég vállalati kultúráját akár a nemzetiségük érdeke ellen is, bár ezek nem direktek és eleve nehéz őket átlátni h mi ellen is van konkrétan. De Nézzük hogyan is zajlott le ez az emberi fejlődésben:

.

"

A kognitív forradalom

Csimpánz-unokatestvéreink rendszerint néhány tucat egyedet számláló hor-dákban élnek. Szoros barátságokat kötnek, közösen vadásznak, és vállt vállnak vetve harcolnak a páviánok, gepárdok és ellenséges csimpánzok ellen. A horda domináns egyedét, aki szinte minden esetben hím,

alfahímnek

nevezzük. A többi hím és nőstény úgy fejezi ki alávetettségét az alfahímnek, hogy lebo-rul előtte és mormogó hangokat ad, hasonlóan ahhoz, ahogy az emberi alatt- valók hajbókolnak a király előtt. Az alfahím igyekszik fenntartani a hordán belüli társadalmi harmóniát. Ha két egyed összeverekszik, közbelép, és véget vet az erőszaknak. Ezenkívül, kevésbé jótékony módon, kisajátítja magának a kívánatosabb falatokat, és megakadályozza, hogy az alacsonyabb rangú hímek párosodjanak a nőstényekkel.Ha két hím verseng az alfapozícióért, általában csoportba gyűjtik támo-gatóikat a hordán belül. A csoporttagok közti kötelék napi rendszerességű, bensőséges érintkezésen alapul – egymás ölelgetésén, megérintésén, csó-kolgatásán, kurkászásán és egymásnak tett kölcsönös szívességeken. Éppen úgy, ahogy a választási kampányok során az ember politikusok rázogatják a választók kezét, és puszilgatnak csecsemőket, a csimpánzhorda vezetői posztjára pályázó egyedek is sok időt töltenek mások ölelgetésével, hátba veregetésével, és csimpánzbébik csókolgatásával. Az alfahím rendesen nem azzal jut ebbe a pozícióba, hogy fizikailag erősebb a riválisánál, hanem azzal, hogy nagyobb és stabilabb szövetséget vezet. Ezek a szövetségek nem csupán az alfapozícióért folytatott nyílt csatározásokban, de szinte az összes min-dennapi tevékenységben központi szerepet játszanak. Egy-egy szövetség tag- jai több időt töltenek egymással, megosztják az élelmet, és segítik egymást a bajban.Az ily módon létrehozható és fenntartható csoportok mérete élesen beha-tárolt. Ahhoz, hogy a csoport működni tudjon, minden tagnak bensőséges ismeretségben kell lennie minden más taggal. Két csimpánz, akik még nem találkoztak, nem harcoltak egymással, és nem kurkászták egymást, nem tudja, bízhatnak-e egymásban, hogy megéri-e segíteniük egymást, és hogy melyi-kük a magasabb rangú. Természetes körülmények között egy csimpánzhorda mintegy 20–50 egyedből áll. Ahogy az egyedek száma nő, a horda társadalmi rendje destabilizálódik, ami végül töréshez vezet, majd ahhoz, hogy egyes álla-tok kiválnak, és új hordát alkotnak. A zoológusoknak mindössze néhány eset-ben sikerült száznál több egyed alkotta hordát megfigyelniük. A különböző hordák csak nagy ritkán működnek együtt, inkább versengeni szoktak a ter-ritóriumért és az élelemért. A kutatók hosszas hadiállapotokat jegyeztek fel

36

SAPIENS

egyes hordák között, sőt egy esetben „népirtást” is, vagyis azt, hogy egy horda módszeresen lemészárolta egy másiknak szinte minden egyedét.

3

Valószínűleg hasonló minták mentén szerveződött a korai emberek, köz-tük az ősi

Homo sapiens

társadalmi élete is. Az emberek, ahogy a csimpán-zok is, rendelkeznek olyan szociális ösztönökkel, amelyek lehetővé tették őse-ink számára, hogy barátságokat és hierarchiákat alakítsanak ki, hogy együtt vadásszanak és harcoljanak. Csakhogy, a csimpánzokhoz hasonlóan, az ember ösztönei is kis, szorosan összetartó csoportokhoz idomultak. Ha egy csoport túl nagyra nőtt, a társadalmi rend destabilizálódott, és a horda kettévált. Még ha egy különösen termékeny völgy el is tudott volna tartani akár 500 sapienst, lehetetlen volt, hogy ennyi idegen együtt éljen. Hogyan állapodtak volna meg abban, hogy ki legyen a vezér, ki merre vadásszon, és ki kivel párosodjon?A kognitív forradalom hajnalán a pletyka segítette a

Homo sapiens

t abban, hogy nagyobb és stabilabb csoportokat alakíthasson. Csakhogy a pletykál-kodásnak is megvan a határa. Szociológiai kutatások kimutatták, hogy egy pletyka által szerveződő csoport legnagyobb „természetes” mérete kb. 150 fő. A legtöbb ember nem tud ennél több személyt behatóan megismerni, így haté-konyan pletykálni sem képes róluk.Az emberi szerveződések kritikus küszöbe a mai napig nagyjából e körül a mágikus szám körül mozog. Ez alatt a közösségek, cégek, szociális hálózatok és katonai egységek képesek fenntartani magukat pusztán a belső ismeretsé-gekre és a pletykákra alapozva. Nincs szükség hivatalos rangokra, címekre és törvényekre, hogy rend legyen.

4

Egy 30 katonából álló szakasz, vagy akár egy 100 katona alkotta század a belső kapcsolatok alapján, minimális mértékű for-mális fegyelem mellett is képes működni. Egy köztiszteletben álló őrmester is „a század királyává” válhat, és hatalmat gyakorolhat akár hivatásos tisztek fölött is. Egy kis családi vállalkozás virágozhat igazgatótanács, vezérigazgató vagy könyvelési osztály nélkül is.Ha azonban átlépjük a 150 fős küszöböt, a dolgok nem működnek így tovább. Egy több ezer katonából álló hadosztályt nem lehet úgy irányítani, mint egy szakaszt. A sikeres családi vállalkozások általában válságba kerülnek, ahogy egyre nőnek, és egyre több alkalmazottat vesznek fel. Ha nem tudnak átalakulni, csődbe jutnak.Hogyan tudta a

Homo sapiens

mégis átlépni ezt a küszöböt, hogy végül több 10 ezer lakosú városokat építsen, és 100 milliókon uralkodó birodalma-kat hozzon létre? Valószínűleg a fikció megjelenése volt a titka. Idegenek is képesek nagy számban együttműködni, ha közös mítoszokban hisznek"

nincs bőven elég..

miért ma Magyarországon kinek van szüksége 1-2mrd forintnál nagyobb tőkére? és minek? ennyiből te és a következő generációd kényelmesen megél.

Egy szint felett már küldetés.. vallási- vagy érdekcsoportod érdekében dolgozol... dinasztiát építesz... nem véletlen ezek a nagy vagyonokban már nem egyének családtagok döntenek.. Trust-ok vannak..nehogy valami félkegyelmi elcsessze a pénzt...a családtagok csak egy havi- éves apanázst.. esetleg osztalékot kapnak.

mindig kialakul a Pareto 80/20as szabály..még mesterséges körülmények között is..így az első kör 20-ában is.. és egészen fel..

Az emberek 80%-a elfogadja a neki osztott lapokat.. csupán a lázadási szintje felett kell tartani.. ráadásul köti őket a rög és a gyökere..ezt is ki lehet használni.. másképp nem lenne olyan azonos munkáért eltérő bérek lennének..mindenki oda menne ahol jobb lenne neki..kiürülnének országok országrészek..egészségtelen területek (elmélet rá ne ugorj)

A nagy cégek már csak akkor harcolnak ha megéri..nem egy vagy kettő hanem sok lépéssel előre gondolkodnak..nem azonos energia és intelligenciaszintről beszélünk..mint pl a te céged.

Nem felejtettem el, csak félreértelmezted. Én relatíve kis csoportnak tekintek akár százezer dolgozóval rendelkező céget is. Az emberi össz populációhoz képest az relatíve kicsi. Ami még a biol sajátosságokat nem lépi át, vagyis a globális méretben nagyon sok szereplöt feltételez, addig a határig el tudom fogadni a kapcsolati háló meg egyebek létét. A globálisan, emberi fajt irányító és szervezö csoport létét tartom kizártnak. Hozzáteszem, nincs is ilyenre logikai alapon szükség, minden racionalitást nélkülözne, ha vki ilyenre törekedne, mert böven elég az 1%-os felsö krémben lenni és benn maradni.