Re: nincs cím

III rész.

Ezért kezdték az emberek kollektíven elkép-zelni a korlátolt felelősségű társaság fogalmát. Ezek a cégek jogilag függetlenek voltak az emberektől, akik létrehozták, igazgatták őket, vagy pénzt fek-tettek beléjük. Az elmúlt néhány évszázad alatt az ilyen cégek lettek a gazdaság főszereplői, és annyira hozzájuk szoktunk, hogy el is feledkezünk arról, hogy csak a képzeletünkben léteznek. Az Egyesült Államokban a korlátolt felelősségű társaság hiva-talos megnevezése

corporation, ami azért ironikus, mert a latin corpus (vagyis ’test’) szóból származik – vagyis éppen abból, ami ezeknek a cégeknek nin-csen. Testetlenségük ellenére az amerikai jogrendszer a korlátolt felelősségű társaságokat jogi személyként kezeli, mintha hús-vér emberi lények lennének.És ilyen volt a francia jogrendszer is 1896-ban, amikor Armand Peugeot, aki egy rugókat, fűrészeket és kerékpárokat gyártó fémmegmunkáló üzemet örökölt a szüleitől, úgy döntött, belevág az automobil-üzletbe. Ebből a célból létrehozott egy korlátolt felelősségű társaságot. Magáról nevezte el a céget, de az független volt tőle. Ha a cég több millió frankot kér kölcsön, majd csődbe megy, Armand Peugeot egyetlen frankkal sem tartozott volna a hitelezőknek. Elvégre a kölcsönt a Peugeot, a cég vette volna fel, nem pedig Armand Peugeot, a

homo sapiens.

Armand Peugeot 1915-ben meghalt. A Peugeot cég azonban jelenleg is él és virul.Pontosan hogy teremtette meg Armand Peugeot, az ember, a Peugeot céget? Nagyjából ugyanúgy, ahogy a papok és varázslók teremtették a törté-nelem során az isteneket és démonokat, és ahogy több ezer francia plébános a mai napig megteremti Krisztus testét minden vasárnap a templomban. Min-dennek a középpontjában történetek elmesélése áll, és az emberek meggyő-zése, hogy elhiggyék azokat. A francia papok esetében az alaptörténet Krisztus életének és halálának története, ahogy azt a katolikus egyház elmondja. A tör-ténet szerint, ha egy katolikus pap megszentelt öltözékben, ünnepélyes hangon kimondja a megfelelő pillanatban a megfelelő szavakat, a közönséges kenyér és bor Isten húsává és vérévé változik. A pap azt mondja latinul:

„Hoc est corpus meum” (vagyis: „Ez az én testem”), és a kenyér átváltozik Krisztus húsává. Látva, hogy a pap pontosan és kötelességtudóan elvégzett minden szertartást, milliónyi ájtatos francia katolikus viselkedik úgy, mintha Isten létezne a meg-szentelt kenyérben és borban.A Peugeot SA esetében az alaptörténet a francia törvénykönyv, ahogy a francia parlament megírta. A francia törvényhozók szerint, ha egy okleveles jogász minden liturgiát és rituálét betartva ráírja a megfelelő varázsigéket és esküszövegeket egy díszes papírlapra, majd alábiggyeszti a kézjegyét, akkor hókuszpókusz, máris megszületett az új cég. Mikor 1896-ban Armand Peu-geot céget akart alapítani, fizetett egy jogásznak, hogy végezze el a szent szer-tartásokat. Amint a jogász végrehajtotta a megfelelő rituálékat, és kimondott minden szükséges varázsigét és esküt, milliónyi törvénytisztelő francia polgár viselkedett úgy, mintha a Peugeot cég a valóságban is létezne.Nem könnyű hatásos történeteket elmondani. A nehézség nem is a törté-netmondásban van, hanem abban, hogy elhitessük másokkal. A történelem nagy része e körül a kérdés körül forog: hogyan vesz rá valaki milliókat arra, hogy elhiggyenek bizonyos történeteket istenekről, nemzetekről vagy korlá-tolt felelősségű társaságokról? Ha viszont ez sikerül, az óriási hatalmat ad a sapiensnek, mert idegenek millióit teszi képessé arra, hogy együttműködje-nek egy közös cél érdekében. Próbálják csak elképzelni, milyen nehéz lenne államokat, egyházakat vagy jogrendszereket létrehozni úgy, ha csak valóban létező dolgokról tudnánk beszélni, például folyókról, fákról vagy oroszlá-nokról!Az évek során az emberek hihetetlenül összetett hálózatát szőtték a történetek-nek. Ezen a hálózaton belül az olyan fikciók, mint a Peugeot, nem csak hogy léteznek, de óriási erő halmozódik fel bennük. Azokat a dolgokat, amelyeket az emberek ezen a hálózaton keresztül hoznak létre, tudományos körökben olyan elnevezésekkel illetik, mint „fikciók”, „szociális konstrukciók” vagy „képzelet-beli valóságok”. A képzeletbeli valóság nem hazugság. Hazudok, ha azt állí-tom, hogy oroszlán van a folyónál, miközben biztosan tudom, hogy nincsen. A hazugságban nincs semmi különleges. A szavannacerkófok és a csimpán-zok is tudnak hazudni. Megfigyeltek már szavannacerkófot, amint a „Vigyázz, oroszlán!” jelzést adta, miközben oroszlánnak nyoma sem volt a környéken. Ezzel elijesztett egy másik majmot, amelyik éppen banánt talált, és a hazudozó könnyedén eltulajdoníthatta a zsákmányt.A hazugsággal ellentétben a képzeletbeli valóság olyasmi, amiben min-denki hisz, és amíg ez a közös hit fennáll, a képzeletbeli valóság hatalmat gya-korol a világban. A Stadel-barlang szobrásza őszintén hihetett a félig oroszlán, félig ember védőszellem létezésében. Egyes varázslók sarlatánok, legtöbbjük azonban őszintén hisz az istenek és démonok létezésében. A legtöbb millio-mos is őszintén hisz a pénz és a korlátolt felelősségű társaságok létezésében. A legtöbb emberi jogi aktivista is őszintén hisz az emberi jogok létezésében. Senki sem hazudott, amikor 2011-ben az ENSZ követelte, hogy a líbiai kormány tartsa tiszteletben az állampolgárok emberi jogait, noha az ENSZ, Líbia és az emberi jogok is csupán termékeny képzeletünk szülöttei.A sapiens tehát a kognitív forradalom óta kettős valóságban él. Egyfelől ott van a folyók, fák és oroszlánok objektív valósága; másfelől pedig az istenek, nemzetek és vállalatok szubjektív valósága. Az idő múlásával a szubjektív valóság egyre erősebbé vált, annyira, hogy ma már a folyók, fák és oroszlánok puszta fennmaradása is képzeletbeli entitások, istenek, nemzetek és vállalatok kegyeitől függ.

/Yuval Noah Harari - Sapiens/