újság címlapnak mi köze van a sajtószabadsághoz? nem tudom, érintőlegesen sem találkozik nyilván a két dolog :)
alapjaiban nem rendültem meg a leírt gondolatoktól, legfeljebb elhűltem, hogy ennyi ostobaságot, te alapokat megrendítőnek tartasz :)
-a kritika miért ne lenne szabad? épp most írtál ide egy kritikát, legalábbis annak kísérletét. Máris az első mondatban önellentmondásba bukott, ezért tekintsük inkább kísérletnek, esetleg karikatúrának :)
-újabb szép nagy hülyeség, azért mert elfogadok valamit, még lelkesednem nem kell érte.
leírtad, hogy azért kellene a legjobban lelkesednem, amit a legjobban útálok? gratula a logikádhoz
-a liberalizmus nem jelent korlátlanságot, az az anarchia
alapvető és gyakori hiba a kettő keverése, kár hogy nem sikerül megérteni azt, amit kritizálsz, de legalább értetlenül is szabad kritizálnod, igaz? :)
-lásd korábbi pont, azért mert elfogadom, lelkesedni még nem kell, egyébként meg senki és semmi nem hibátlan, egy eszme sem, és követői sem
-az utolsó meg egy nehezen értelmezhető bullshit
----
személyes véleményem pedig, azon túl, hogy az én számomra ártatlan áldozatok vannak csupán, mert a vélemény kritikájába nem fér bele a forrásának legyilkolása, más ártatlanabbaké meg még úgyse, nekem nem fér a fejembe az áldozatok hibáztatása, de el kell fogadjam, az emberek egy részénél a gondolkodási séma ez.
Részvétem minden áldozatnak.
Ugyanakkor minden vicc alapja a karikatúra, a kifigurázás. A túlzás, a sarkítás.
Vannak jó és kevésbé jól sikerült viccek. Vannak sértőre sikerült viccek.
És? A viccet ezért még nem szeretném betiltani, és azt sem szeretném, ha más mondaná meg, hogy mi lehet vicces és mi nem.
Felnőtt gondolkodó lény vagyok, majd én eldöntöm, és azt olvasom ami nekem vicces. Aki meg mást olvas az olvassa azt.
Persze én a rövidszoknyát sem akarom betiltani, azért hogy ne essek kísértésbe, jaj, mert tudom kezelni a szexualitás kérdését is.
Érdekes látni ezt a kacskaringós kört amit a magyar társadalom leírt az elmúlt 25 év alatt.
Félni kezdtünk a szabadságtól, amit előtte annyira akartunk, mert ahhoz fel kéne nőni is, na meg önálló lénynek kellene lenni ...
majd egyszer lesz rá igény megint, most úgy tűnik hogy egyre kevésbé.
Ennyiben bizony nagyon is a szabadságról szól most ami Párizsban történt, és a szabadság kérdése sokszor lesz még aktuális, ahogy a Nyugat szép lassan feladja apránként.
Itthon meg?
Most jön az a világ, ahol nemi érésben megrekedt, humortalan alacsonyképességűek majd előírják, hogy mit írjál, mivel vicceljél, hogy öltözzél. Nem fogok lelkesedni érte, de ha ezt akarja a szintén gyermeki többség...nem ördögtől való, csak a személyes véleményem szerint visszalépés. Aztán egyszer hátha felnövünk majd mégis.
Addig meg maradhatunk gyerekek, hibáztathatunk mindig mást, mószerolgathatjuk egymást a viceházmesterek földjén, elvegetálgatunk majd szépen, már azok akik itt maradnak. Akik meg felnőttek értelmileg, azok egy része meg elhúzott a felnőttek földjére, ahol önállóan gondolkodhatnak, és ahol még érték a szólásszabadság (egy ideig még).
