Te ezt írtad:"Attól függ mit értünk háborús bűnösség alatt...
Ha a háború kirobbantását tartjuk bűnnek, akkor lehet az Hess, de Speer semmiképpen, bár Hess tevékenységét nem ismerem, ezért nem tudom megítélni. Ha háborús bűnök alatt azt értjük, márpedig szerintem a jog inkább ezt érti, hogy a háborút nem a genfi konvenció, illetve a háború iratlan szabályai alapján vívják- akkor Hess-nek vagy Speernek nem tudok olyan tettéről, miszerint ennek ellenében tett volna."
Én erre válaszoltam:1.tudott a koncentrációs táborokról,irányítása alatt működtek ezek 2.tudott a rasszista és világnézeti alapú deportálásokról (zsidók,cigányok,ellenzékiek, kommunisták) a táborokba /nem hadviselő felek!/ 3.tudott a szervezett megsemmisítésekről és a"végső megoldásról".
Mindezt az egyszerűség kedvéért idézetekkel támasztottam alá.Erre te gazdasági helyzetről,más országok hadifoglyairól,a holocaustról,mint kárpótlási bizniszről,a halál és halál egyenlőségéről írsz.A helyzet az,hogy így nem lehet párbeszédet folytatni.És ez a legkevesebb,amit írásodra mondhatok,mint független gondolkodó,morális lény és hazáját szerető magyar ember.
(Elnézést,a topic eredeti témájától eltérő hozzászólásért,de itt volt a hsz.)
Példaként: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/doksi/ng2586g.html
A WANNSEE-JEGYZÕKÖNYV
1942. január 20.
Titkos birodalmi ügy
Tárgyalási jegyzõkönyv
I. A zsidókérdés végleges megoldásáról 1942. január 20-án Berlinben az Am Grossen Wannsee 56-58. szám alatt megtartott tárgyaláson az alábbiak vettek részt:
dr. Meyer körzetvezetõ és
dr. Leibbrandt birodalmi hivatal vezetõ A Megszállt Keleti Területek Birodalmi Minisztériumából
dr. Stuckart államtitkár Birodalmi Belügyminisztérium
Neumann államtitkár a négyéves terv felelõse
dr. Freisler államtitkár Birodalmi Igazságügyminisztérium
dr. Bühler államtitkár Fõkormányzósági Hivatal
Luther államtitkár Külügyminisztérium
Klopfer SS-Oberführer Pártkancellária
Kritzinger miniszteri osztályvezetõ Birodalmi Kancellária
Hofmann SS-Gruppenführer Faji és Települési Hivatal
Müller SS-Gruppenführer
Eichmann SS-Obersturmbannführer Birodalmi Biztonsági Fõhivatal
dr. Schoengarth SS-Oberführer
a Biztonsági Rendõrség és az SD parancsnoka a Fõkormányzóságban Biztonsági Rendõrség és SD
dr. Lange SS-Sturmbrannführer
a Biztonsági Rendõrség és az SD parancsnoka, a lettországi Fõkerületben, mint a Keleti Területek Birodalmi Biztosságánál mûködõ Biztonsági Rendõrség és SD parancsnokának képviselõje Biztonsági Rendõrség és SD
II. Heydrich SS-Obergruppenführer, a Biztonsági Rendõrség és az SD fõnöke, elöljáróban közölte, hogy a birodalmi marsall(1) õt bízta meg az európai zsidókérdés végleges megoldásának elõkészítésével és rámutatott arra, hogy ezt a tárgyalást azért hívták össze, hogy tisztázzák az alapvetõ kérdéseket. A birodalmi marsallnak az a kívánsága, hogy tervezetet terjesszenek elé az európai zsidókérdés végleges megoldásának tárgyi, szervezeti és anyagi vonatkozásairól. Ezért szükséges mindezekben a kérdésekben közvetlenül érinttett központi hatóságok elõzetes tárgyalása, hogy összhangot teremtsenek.
A zsidókérdés végleges megoldásának kidolgozását, tekintet nélkül a földrajzi határokra, központilag az SS Birodalmi Vezetõje(2), a Német Rendõrség fõnöke, a Biztonsági Rendõrség és az SD fõnöke irányítja.
A Biztonsági Rendõrség és az SD fõnöke ezután rövid áttekintést adott a zsidó ellenség ellen eddig vezetett harcról. A leglényegesebb mozzanatok:
a) a zsidók visszaszorítása a német nép egyes létterületeirõl,
b) a zsidók kiszorítása a német nép életterébõl.
E törekvések megvalósítása folyamán egyetlen ideiglenes megoldási lehetõségként fokozták és tervszerûen gyorsították a zsidóknak a birodalom területérõl való kivándoroltatását.
A birodalmi marsall rendelkezésére 1939 januárjában birodalmi központot állítottak fel a zsidók kivándoroltatására, és ennek vezetésével a Biztonsági Rendõrség és az SD fõnökét bízták meg. Ennek az intézménynek fõként a következõ feladatai voltak:
a) minden intézkedést megtenni a zsidók fokozott kivándorlásának elõkészítésére,
b) irányítani a kivándorlás áramlását,
c) egyes esetekben meggyorsítani a kivándorlást.
A kitûzött cél az volt, hogy a német életteret legális módon tisztítsák meg a zsidóktól.
Az ilyen erõltetett kivándoroltatás hátrányait valamennyi hivatalos hely ismerte. Mégis kénytelenek voltak elõször ezt felhasználni, mert nem volt más megoldási lehetõség.
A kivándorlási munka a következõ idõszakban nem maradt csupán német probléma, hanem a befogadó országok hatóságainak is foglalkozniuk kellett vele. A pénzügyi nehézségek, mint például az elõre és a partraszálláskor bemutatandó pénzösszegeknek a különbözõ külföldi kormányzatok által elrendelt emelése, a hajótér hiánya, a folytonosan szigorúbbá váló bevándorlási korlátozások, illetve zárlatok rendkívüli módon akadályozták a kivándoroltatási törekvések érvényesítését. Mindezen nehézségek ellenére a hatalomátvételtõl kezdve az 1941. október 31-i határnapig kerekítve öszszesen 537 000 zsidót vándoroltattak ki. Ebbõl
1933. január 30-tól kezdve az Óbirodalomból kerekítve 360 000
1938. március 15-tõl kezdve az Ostmarkból (Ausztria) kerekítve 147 000
1939. március 15-tõl a Cseh-Morva Protektorátusból kerekítve 30 000
zsidó vándorolt ki.
A kivándorlást a zsidók, illetve a zsidó politikai szervezetek maguk pénzelték. Hogy az elproletarizálódott zsidók visszamaradását el lehessen kerülni, olyan elvet alkalmaztak, hogy a vagyonos zsidóknak kellett a vagyontalan zsidók kivándorlását finanszírozni; e tekintetben a vagyon szerint fokozatosan emelkedõ arányú hozzájárulást, illetve kivándorlási illetéket írtak elõ, és ezt használták fel a vagyontalan zsidók kivándorlásával kapcsolatos költségek fedezésére.
A birodalmi márka térítéseken kívül devizaösszegek is szükségesek voltak az elõre és a partraszálláskor bemutatandó pénzösszegek fedezésére. Hogy a német devizaállomány megóvassék, a belföldi zsidó pénzintézetek felkérték a külföldi zsidó pénzintézeteket, hogy a megfelelõ devizáról gondoskodjanak. Ennek folyamán ezek a külföldi zsidók ajándékozás útján 1941. október 30-ig bezárólag kerek számban összesen kilenc és félmillió dollárt bocsátottak rendelkezésre.
Idõközben az SS Birodalmi Vezetõje, a Német Rendõrség fõnöke - tekintettel a háborúban lebonyolítandó kivándoroltatás veszélyeire, továbbá a keleti területek lehetõségeire - megtiltotta a zsidók kivándorlását.
III. A kivándorlás helyébe most - a Führer elõzetes hozzájárulásával - újabb megoldási lehetõség lépett: a zsidók evakuálása keletre.
Bár ezek az akciók csak szükségmegoldások, ezek alapján összegyûjtjük a zsidókérdés végleges megoldása szempontjából nagy jelentõségû gyakorlati tapasztalatókat.
Az európai zsidókérdés e végleges megoldásánál kereken 11 millió zsidó vehetõ számításba, az egyes országokra vonatkozóan az alábbi megoszlásban:
Ország
Létszám
(A) Óbirodalom
131 800
Keleti területek
420 000
Ostmark
43 700
Fõkormányzóság
2 284 000
Bialystok
400 000
Cseh-Morva Protektorátus
74 200
Észtország
zsidómentes
Lettország
3 500
Litvánia
34 000
Belgium
43 000
Dánia
5 600
Franciaország megszállt területe
165 000
Franciaország meg nem szállt területe
700 000
Görögország
69 600
Hollandia
160 800
Norvégia
1 300
(B) Bulgária
48 000
Anglia
330 000
Finnország
2 300
Írország
4 000
Olaszország, beleszámítva Szardíniát
58 000
Albánia
200
Horvátország
40 000
Portugália
3 000
Románia, beleszámítva Besszarábiát
342 000
Svédország
8 000
Svájc
18 000
Szerbia
10 000
Szlovákia
88 000
Spanyolország
6 000
Törökország (európai rész)
55 500
Magyarország
742 800
Szovjetunió
5 000 000
Ukrajna
2 994 684
Fehér-Oroszország Bialystok kivételével
446 484
Összesen több mint
11 000 000
A különbözõ külföldi államokra vonatkozóan megadott zsidólétszám esetében azonban csak a zsidó vallásúakról van szó, mert a szóban forgó országokban a zsidóknak faji alapelvek szerinti meghatározása részben még hiányzik. A probléma kezelése az egyes országokban az általános magatartás és felfogás szempontjából bizonyos nehézségekbe fog ütközni, különösen Magyarországon és Romániában. Így például Romániában még ma is tudnak szerezni a zsidók maguknak pénz ellenében megfelelõ okmányokat, amelyek hivatalosan igazolják idegen állampolgárságukat.
***
A zsidóknak a Szovjetunióban minden téren érvényesülõ befolyása ismeretes. Az európai területen mintegy 5 millió, az ázsiai térségben szûken 1/4 millió zsidó él.
A Szovjetunió európai területén lakó zsidók foglalkozásbeli megoszlása nagyjából a következõ volt:
A mezõgazdaságban
9,1 %
városi munkásként
14,8 %
a kereskedelemben
20,0 %
állami alkalmazottként
23,4 %
privát foglalkozásokban
-
gyógyászat, sajtó, színház stb.
32,7 %
***
A zsidókat a végleges megoldás folyamán Keleten megfelelõ vezetéssel és alkalmas módon munkára kell fogni. Nagy munkáscsapatokban, nemek szerint szétválasztva, útépítés közben vezetik a munkaképes zsidókat ezekre a területekre és eközben nagy részük természetes fogyadék útján kétségtelenül ki fog esni.
A végül esetleg megmaradó töredékállományt, minthogy ez esetben kétségtelenül a legellenállóképesebb részrõl van szó, megfelelõen kell kezelni, mert ez természetes kiválasztódást mutatva, szabadon bocsátása esetén egy új zsidóság magjának tekinthetõ (lásd a történelem tapasztalatát).
A végleges megoldás gyakorlati végrehajtásának folyamán egész Európát nyugattól keletig át kell fésülni. A birodalom területén, beleértve a Cseh-Morva Protektorátust, ez már csak a lakáskérdés és más szociálpolitikai szükségesség miatt is, soron kívül elintézendõ.
Az evakuált zsidókat elõször sorjában az úgynevezett átmeneti gettókban helyezik el, s onnan szállítják tovább keletre.
Az evakuálás végrehajtása szempontjából fontos elõfeltétel - folytatta Heydrich SS-Obergruppenführer - a számításba vehetõ személyek körének pontos megállapítása.
A 65 éven felüli zsidókat nem szándékoznak evakuálni, hanem a korosak gettójába helyezik át; erre a célra Theresienstadt van kiszemelve.
E korosztályokon kívül - 1941. október 31-én az Óbirodalomban és Ausztriában levõ körülbelül 280 000 zsidónak mintegy 30 százaléka 65 éven felüli - felveszik a koros zsidók gettójába a súlyos hadirokkant, valamint a háborús kitüntetésekkel (I. osztályú vaskereszt) rendelkezõ zsidókat. Az ilyen célszerû megoldással egycsapásra megelõztünk sok bonyodalmat.
Az egyes nagyobb evakuálási akciók megkezdése a továbbiakban messzemenõen a katonai helyzet fejlõdésétõl függ. Az általunk megszállt és befolyásolt európai területekre vonatkozó végleges megoldás tárgyalásával kapcsolatban javasolták, hogy a külügyminisztérium illetékes szakemberei tárgyaljanak a biztonsági rendõrség és az SD illetékes elõadóival.
Szlovákiában és Horvátországban az ügy nem túlságosan nehéz, mert az e tekintetben szóba jöhetõ leglényegesebb kérdést ott már megoldották. Romániában a kormányzat idõközben szintén kinevezett zsidóügyi megbízottat. A kérdésnek Magyarországon történõ szabályozásához szükséges, hogy a legrövidebb határidõn belül tanácsadót kényszerítsünk rá zsidókérdésekben a magyar kormányra.
A probléma Itáliában való szábályozásának elõkészítése érdekében Heydrich SS-Obergruppenführer célszerûnek tartja a kapcsolat felvételét a rendõrfõnökkel.
A megszállt és meg nem szállt Franciaországban a zsidók evakuálásra való összeszedése minden valószínûség szerint különösebb nehézség nélkül fog végbemenni.
Luther államtitkár közölte, hogy a zsidókérdés mélyreható elintézésével kapcsolatban az egyes országokban - így például az északi országokban - akadályokba ütköznek, ezért ajánlatos ezeket az országokat egyelõre hátrább sorolni. Tekintettel az itt számításba vehetõ zsidók csekély létszámára, ez nem lényeges korlátozás. Ezzel szemben a Külügyminisztérium Európa délkeleti és nyugati részével kapcsolatban nem lát jelentõs nehézségeket.
Hofmann SS-Gruppenführer kifejezi azt a szándékát, hogy a Faji és Telepítési Fõnökség egy szakemberét is Magyarországra kívánják küldeni áltálános tájékozódás végett, mihelyt a Biztonsági Rendõrség és az SD fõnöke részérõl ott munkához látnak. Leszögezték, hogy a Faji és Telepítési Fõnökségnek azt a szakemberét, akinek nem kell aktívnak lennie, átmenetileg hivatalosan a rendõrattasé beosztottjaként helyezik oda.
IV. A végleges megoldási tervekhez bizonyos mértékig a nürnbergi törvényeknek kell alapul szolgálniuk, ezenfelül a vegyesházasságok és a kevert fajú egyének kérdésének maradéktalan megoldása is elõfeltétel.
Az SD és a Biztonsági Rendõrség fõnöke e tekintetben - utalva a Birodalmi Kancellária fõnökének egy leiratára - ezután az alábbi pontokat tárgyalja:
1. Az elsõ fokú kevert fajúak kezelése.
Elsõ fokú kevert fajúak a zsidókérdés végleges megoldása szempontjából a zsidókkal egysorba állítandók.
Kivételek:
a) Azok az elsõ fokú kevert fajúak, akik németvérûekkel házasodtak össze és akiknek házasságából gyermekek (másodfokú kevert fajúak) származtak. Ezek a másodfokú kevert fajúak lényegében véve a németekkel egyenlõek.
b) Azok az elsõ fokú kevert fajúak, akik számára a párt és az állam legfelsõ hatóságai ez idáig valamilyen téren kivételezési engedélyeket adtak. Minden egyes esetet külön-külön felül kell vizsgálni, mert lehetséges, hogy az újabb döntés a kevert fajú hátrányára üt ki.
A kivételezési engedély elõfeltétele mindig a szóban forgó kevert fajú egyén lényeges érdeme (nem pedig a németvérû szülõ vagy házastárs érdeme).
Az evakuálás alól felmentett elsõ fokú kevert fajú egyént sterilizálni kell, hogy ne lehessenek utódai és végérvényesen rendezni lehessen a kevert fajúak kérdését. A sterilizáció önkéntes, de elõfeltétele annak, hogy az illetõ a birodalomban maradhasson. A sterilizált kevert fajú a továbbiakban mentesül minden eddig rá vonatkozó korlátozástól.
2. A másodfokú kevert fajúak kezelése.
A másodfokú kevert fajúak alapjában véve a németvérûekhez számítanak, kivéve az alábbi eseteket, amikor a zsidókkal egyenlõ számba veendõk:
a) Ha a másodfokú kevert fajú korcsházasságból származik (mindkét szülõ kevert fajú).
b) Ha a másodfokú kevert fajú külseje faji szempontból különösen kedvezõtlen, már ez is a zsidók közé sorolja.
c) Ha a másodfokú kevert fajú rendõri és politikai minõsítése különösen rossz, s azt mutatja, hogy zsidóként érez és viselkedik.
De ez esetben még akkor sem lehet kivételt tenni, ha a másodfokú kevert fajú egyén németvérûvel házasodott.
3. Házasságok tiszta zsidók és németvérûek között.
E kérdésben esetrõl esetre kell eldönteni, evakuálandó-e a zsidó házastárs vagy pedig - tekintetbe véve az ilyen intézkedés hatását a vegyes házasság németvérû rokonaira - az öregek gettójába kell helyezni.
4. Házasságok elsõ fokú kevert fajú egyének és német vérûek között.
a) Gyermektelenek:
Ha az ilyen házasságból gyermekek nem származtak, akkor az elsõ fokú kevert fajú evakuálandó, illetõleg a korosak gettójába helyezendõ (zsidónak németvérûekkel kötött házasságához hasonlóan, 3. pont).
b) Ha gyermekek származtak a házasságból:
Ha az ilyen házasságból gyermekek szármáztak (másodfokú kevert fajúak), és a zsidókkal egyenlõ minõsítést nyernek, evakuálandók, illetõleg gettóba helyezendõk az elsõ fokú kevert fajúakkal együtt. Ha ezek a gyermekek németvérûekkel egyenlõnek minõsülnek (külön szabályozandó esetek), az evakuálás alól mentesülnek és velük együtt az elsõfokú kevert fajú egyén is.
5. Házasságok elsõ fokú kevert fajúak és másodfokú kevert fajúak vagy zsidók között.
Ilyen házasságok esetében (a gyermekeket is beleértve) minden személy zsidóként kezelendõ, ezért evakuálandó, illetve a korosak gettójába helyezendõ.
6. Házasságok elsõ- és másodfokú kevert fajú egyének között.
Mindkét házastárs - tekintet nélkül arra, van-e gyermekük - evakuálandó, illetve a korosak gettójába helyezendõ, minthogy az esetleges gyermekek fajilag általában erõsebb zsidó beütést mutatnak, mint a másodfokú kevert zsidók.
Hofmann SS-Gruppenführernek az az álláspontja, hogy a sterilizálást messzemenõen kell alkalmazni, minthogy a keverék fajú egyén, ha az elé a választás elé állítják, hogy evakuálják-e vagy sterilizálják, inkább aláveti magát a sterilizációnak.
Dr. Stuckart államtitkár leszögezi, hogy a vegyesházasságok és a kevert fajúak kérdésének tisztázására vonatkozó, elõbb közölt megoldási lehetõségek gyakorlati keresztülvitele ebben a formában végeláthatatlan igazgatási teendõt jelentene. Dr. Stuckart államtitkár javasolta a kényszersterilizálást, hogy a továbbiakban mindenesetre a biológiai tényekkel is számolhassanak.
A kevert fajúak problémájának egyszerúsítésére meg kell fontolni további lehetõségeket is azzal a céllal, hogy a törvényhozó kimondhassa: "ezek a házasságok felbontattak".
A zsidók evakuálásának a gazdasági életre gyakorolt hatásával kapcsolatban kijelentette, hogy a hadifontosságú üzemekben ez idõ szerint munkára fogott zsidókat mindaddig nem lehet evakuálni, amíg pótlás nem áll rendelkezésre.
Heydrich SS-Obergruppenführer rámutatott, hogy ezeket a zsidókat a jelenlegi evakuálási akciók lebonyolítására az általa jóváhagyott irányelvek szerint különben sem evakuálják.
Dr. Bühler államtitkár kijelenti, hogy a Fõkormányzóság örömmel üdvözölné, ha e kérdés végleges megoldását a Fõkormányzóságban kezdenék meg, mert ott a szállítási kérdés nem túlzott fontosságú és a munkával kapcsolatos okok sem akadályozzák az akció lefolytatását. A fõkormányzóság területérõl el kell távolítani a zsidókat, amilyen gyorsan csak lehetséges, mert éppen ott jelentenek különleges veszedelmet mint járványhordozók és különben is az általuk folytatott zugkereskedelem folytonosan zavart okoz az ország gazdasági szerkezetében. A számításba vehetõ körülbelül két és félmillió zsidó többsége különben is munkaképtelen.
Dr. Bühler államtitkár a továbbiakban megállapította, hogy a zsidókérdés megoldását a Fõkormányzóságban a Biztonsági Rendõrség és az SD fõnöke irányítja, és munkáját a Fõkormányzóság hatóságai támogatni fogják. Csak az a kérése, hogy a zsidókérdést ezen a területen a lehetõ leggyorsabban oldják meg.
Befejezésül megbeszélték a megoldás lehetõségeinek különbözõ módjait, ennek tárgyalásánál dr. Meyer körzetvezetõ és dr. Bühler államtitkár is azt az álláspontot képviselte, hogy az érintett területeken azonnal megkezdik a végleges megoldás elõkészítésének bizonyos munkálatát, de ügyelnek arra, hogy kerüljék a lakosság nyugtalanítását.
A tárgyalást berekesztve az SD és a Biztonsági Rendõrség fõnöke kérte a résztvevõket, biztosítsanak számára megfelelõ támogatást a megoldás munkálataihoz.
(1) Göring
(2) Himmler
