Orwell: Hódolat Katalóniának, ha érdekel a téma érdemes elolvasni.
Orwell: Hódolat Katalóniának, ha érdekel a téma érdemes elolvasni.
Az lenne számomra egy érdekes téma, hogy hogyan lehet az, illetve mi lehet annak az oka, hogy a kommunista- internacionalisták bárhol hatalomra jutottak (azaz szovjet- Oroszországban és Magyarországon 1919-ben, illetve részben Németországban a weimari köztársaság, ugye), ott egyből sikerült az ellenséggel egy olyan békét kötniük viszonylag előnyös (legalábbis szó sem volt totális vereségről sehol) háborús körülmények között, hogy az ország nagy területeit önként feladták, illetve a németeknél katasztrófális békediktátumokat elfogadni.
Tekintettel arra, hogy a német és magyar haderő még mindig az ország határain kívül harcolt, sőt a keleti front is megszűnt, jelentős erőt képviseltek, nem hiszem el hogy ne lehetett volna előnyösebb békét kötni, hiszen a békevágy a nyugati országokra is nagyon jellemző volt.
Az oroszoknak meg semmit nem kellett volna csinálniuk, egyszerűen csak állni a fronton és a németek az akkori logisztikával, abban a történelmi helyzetben esélytelenek lettek volna a Szovjetunió elfoglalására...
Érdekes lenne többet tudni Gerő szerepéről is, állítólag nyakig benne volt a leszámolásokban...
Sztálin a trockisták elintézésére is használta a spanyol polgárháborút, üldözési mániájára jellemző, hogy az innen hazatért katonák, tanácsadók és ügynökök nagy részét szintén kivégeztette, mondván megfertőzték őket a nyugati eszmék...
Én meg azon gondolkodtam el, hogy vajon ha a köztársaságiak kerekednek felül, a kommunisták hogyan szalámizták volna fel a többi frakciót. Nagyon nyomultak már a háború alatt is.
Mennyire képtelenek vagyunk tanulni a történelemből...
A nyugati demokráciák fegyverszállítási embargót hirdettek, ami egyértelműen a nacionalistáknak kedvezett, hiszen a németek és olaszok gátlástalanul megszegték azokat, miközben az eleve hátrányból induló köztársaságiak csak fű alatt szerezhettek be felszerelést...
Aztán csaknem 60 év elteltével ugyanez játszódott le a délszláv háborúban, a blokád egyértelműen a szerbeket segítette, hiszen megkapták a jugó néphadsereg fegyvereit, miközben a másik oldal a tilalom miatt szinte teljesen védetlen volt, és mindezt a konfliktus megfékezésének reményében...
Az oldalt nem ismertem, de első ránézésre tetszik :)
Olvasgatom töriblogon a spanyol polgárháborúról szóló cikkeket, brutális ami ott folyt (oké, a világháborúhoz képest nem nagy szám, de ez polgárháború volt).
http://toriblog.blog.hu/2010/01/14/a_spanyol_polgarhaboru
http://toriblog.blog.hu/2010/01/25/a_spanyol_polgarhaboru_ii
http://toriblog.blog.hu/2010/01/28/spanyol_polgarhaboru_iii
http://toriblog.blog.hu/2010/03/04/a_felorlo_polgarhaboru
http://toriblog.blog.hu/2010/04/29/az_utolso_teljes_ev
(még folytatódni fog)
Nekünk a jövendővel kell foglalkozni, a Magyar Királyság egyesítésével!
Könnyebben fog menni, ha Budapesten lesz egy gazdagabb palotánk mint Versailles!
Na szóval a beszédről biztos nincs felvétel, ugyanis az zárt körben hangzott el 1920. január 16-án Neuillyben – csak George Clemanceau francia miniszterelnök, a Békekonferencia elnöke, Lloyd George angol miniszterelnök, Francesco Saverio Nitti olasz miniszterelnök, a Japánt képviselő Matsui, Stephen Pichon francia külügyminiszter, Lord Curson angol külügyminiszter, Hugh Wallace és Bonar Lary voltak jelen...
Egy képkoskát a konferenciáról azért találtam, középen Apponyi: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Treaty_of_trianon_negotiations.jpg
Töri phd-s vagyok, úgyhogy ez természetes :))
Archív Apponyi beszéd? Ez még a némafilm korszak, kizárt hogy ilyen létezne, max pár kocka ahogy beszél, hang nélkül, de kétlem, hogy felvették volna, legalábbis én még nem láttam ilyet...
Az eredeti szöveggel még nem találkoztam, de utánanézek...
Köszönöm Scipio, nem ismertem ezt az oldalt.
Igazi csemegék nekem ezek az anyagok.
Látom Te is érdeklődsz a történelmi anyagok iránt.
Nem tudod véletlen ( vagy esetleg másvalaki ), honnan lehetne megszerezni gróf Apponyi Albert trianonban elmondott védőbeszédének archív videováltozatát? Már régóta keresem, de egyszerűen nem találok rá. De az ott elmondott eredeti angol és francia írásos szöveget is keresem. Mert a neten csak a beszéd angol és francia változatának magyar fordítását lehet megtalálni.
Ha már szóba került az avatás, íme a felvétel gentlemanusnak: http://www.britishpathe.com/record.php?id=50370
Nekünk a jövendővel, Nagy-Magyarország, a Magyar Királyság egyesítésével kell foglalkozni, mindent visszakérünk!
Maguk a békediktálók is megdöbbenve eszméltek rá a rideg valóságra: a Párizs környéki békeszerződésekben létrehozott új rend nem teremtett igazi békét és biztonságot. Igazi béke és biztonság nem épülhetett fel máson, mint csak a: népek kölcsönös megértésén és barátságos megegyezésén!
Európa mostani betegségének oka, hogy a „békeszerződések" nem teremtettek igazi békét, a vitás kérdéseket nem az igazság szellemében oldották meg, hanem hatalmi szóval intézték el... Európa helyzetét az idézte elő, hogy a legyőzött nemzetekre ráerőszakolt békeszerződések a „jövő háború csíráit" rejtik magukban! Amit a békeszerződések elhibáztak, a nagyhatalmak utódainak kellene helyrehozniuk!
A trianoni békeszerződés, félrevezetésre és csalásra épült!
Nem vitás, hogy Európa mai szerencsétlenségének okozója, hogy az Antant Békekonferenciáját a legvadabb háborús gyűlölködés légköre, övezte körül. A konferencián a főszerepet a Nagyhatalmak játszották, amelynek túlsúlyát Clemenceau azzal az érveléssel biztosította, hogy 12 millió katonával küzdöttek a harctéren és ők nyerték meg a háborút. A Nagyhatalmak vakon, minden kritika nélkül teljesítették az utódállamok minden követelését.
René DUPUIS ezt írja:" A trianoni szerződés megalkotóit tudatlanoknak kell tekintenünk, ha el akarjuk kerülni azt, hogy botrányos pártossággal vádoljuk Őket!" A békeszerző nagyhatalmak megdöbbentő és szégyenletes tájékozatlanságát Mitterrand kísérő levele is bizonyítja.
A Nagyhatalmak képviselői tehát nyilvánvalóan nem tudták, hogy három és fél millió magyart szakítottak el hazájától, akikre végre még sem lehet föltételezni, hogy „szabad akaratukból egyesültek" volna a románokkal, csehekkel és szerbekkel.
Lloyd George elmondja, hogy a német békefeltételek megállapításában kimerült vezető államférfiak, már annyira fáradtak voltak és annyira „jelentéktelennek" tartották a többi kishatalom ügyeit ( Magyarország nem is volt akkor még olyan kis hatalom ), hogy azoknak az előkészítését és eldöntését másodrangú tényezőkre bízták, akiknek a hajlandóságát pedig a csehek, a románok és a szerbek könnyűszerrel meg tudták szerezni.
Ezt még megtoldotta Nicolson fiatal angol diplomata:
„Délután az Osztrák-Magyar Monarchia új határait állapítottuk meg. Ott a Medici Mária képével díszített teremben, míg a nyitott ablakon át a szökőkút csobogása volt hallható, intézték el végleg a Monarchia sorsát! Ez az „őt" disztingvált úr, feldarabolta az ezeréves Magyarországot, minden felelősségtudat nélkül!
A szakértők idegesen viselkednek és fészkelődnek, kint pedig az orgonákat locsolják. Balfour szundikál, Lansing karikatúrákat rajzol, Pichon félig behunyt szemekkel pislog, Makino a japán, némán figyel...
Erdéllyel kezdik: éles szóváltás Tardieu és Lansing közön, sértő szavak repdesnek. Magyarország elveszti a délkeleti végeket. Akkor Csehszlovákia kerül sorra. És amíg a legyek ki-be repülnek a nyitott ablakon, elvész Észak-Magyarország! Akkor jön az új határ Ausztria, majd Jugoszlávia felé. Az albizottságok javaslatát változatlanul elfogadták. Utána tea következik!"
- fejezi be Nicolson.
Azután még sok érdekes és színes fejezetben, szatírikus gúnnyal mutat rá a résztvevők, politikai, etnográfiai és földrajzi tájékozatlanságukra. Egy nemzet tragédiája sosem folyt le ilyen sivár környezetben! Nicolson ilyen tapasztalatok után megcsömörlött attól, amit a békekonferencián látott és hallott, és május 14-én ezeket jegyzi naplójába: „Belefáradtam a „békébe", kimerült vagyok. Az ilyenféle békeszerződés mélységesen lever, hiszen ez nem egyéb, mint választási csalás!"
A trianoni békeszerződés így valójában a félrevezetett bírák téves ítélete lett. A béketanácsban döntő nagyhatalmak képviselői nem ismerték Magyarország helyzetét. A magyar területekre éhes szomszédos kis országok képviselői pedig megtévesztették és félrevezették őket!
Vérlázító dolgokat ad elő erre vonatkozólag az amerikai Dávid Hunter Miller „My Diary at the Conference of Paris"című művében. Romániánál a félrevezetett TARDIEU azt állította, hogy körülbelül 600.000 magyar maradna román uralom alatt, holott az igazság, hogy 1.705.000 magyart szakítottak el román uralom alá.
Tardieu elismeri, hogy a tervezett határ nem felel meg a néprajzi követelményeknek, de másként nem lehet alkalmazni, mert akkor el kellene vágni egy vasúti fővonalat. Egy vasútvonal miatt a magyarok százezreit kellett idegen uralom alá kényszeríteni!
Hasonló gazdasági és stratégiai okból a Nagytanács a Duna vonalát Csehszlovákiának adja, a Duna két - ága közé zárt tiszta magyar szigetet: Csallóközzel és a tiszta magyar Komárom városával együtt! Lakott pedig ezen a területen: 124.000 magyar, 2.900 német és 453 szlovák!
Még egy példa arra, hogy Benes és társai milyen vakmerő fogásokkal állították falnak a Legfelsőbb Tanács tagjait, ha erre szükség volt; 1919. elején a Legfelsőbb Béketanács elhatározta, hogy semleges bizottságot küld ki Magyarországra. Ez a bizottság majd hitelesen megállapítja a magyar-szlovák néprajzi határ helyét.
Benesnek ügyes mesterkedéssel sikerült elérnie, hogy ebbe a semleges bizottságba az amerikai küldöttségnek két olyan tagját küldték ki, aki nem született, hanem csak később honosított amerikai állampolgár volt, egyébként születésére és anyanyelvére nézve csehek voltak. A semleges küldöttségbe becsempészett két cseh: Karmazin János, az amerikai cseh légióban szolgáló vezérkapitány és Kamev Róbert egyetemi tanár.
Meg is érkeztek Kassára az elszakításra ítélt Felvidék gócába. Azt azonban már nem is látták szükségesnek, hogy a helyszínen megvizsgálják azt a kérdést, amelyről jelentést kell tenniök. A Salkház nevű kassai szállodában bérelt lakásukon jegyzőkönyvet vettek föl, amelynek minden adata „hamis"! Ez a jegyzőkönyv később döntő érvként szerepelt Magyarország északi részének elcsatolása mellett.
Magyarország területére áhítozó, kapzsi szomszédok maguk sem képzelték el, hogy ilyen könnyű sikerük lesz! Valósággal meglepődtek, amikor a béketárgyaláson a helyismeret hiánya következtében mindent elfogadtak, amit csak kértek...
A magyar békeküldötteknek pedig nem volt alkalma rá, hogy a béketárgyalás tagjait tévedéseikről felvilágosítsák. Úgy elzárták őket a világtól a Madrid nevű szállodában, mintha bélpoklosok lettek volna, egyszerűen internálták Őket... Minden szerződéshez, tárgyaláshoz két fél kell, akik kölcsönösen meghallgatják egymás érveit. Magyarország érveit azonban senki meg sem hallgatta! (69, 70, 71,)
Továbbá megengedhető-e, hogy a trianoni békeszerződésben, idegen uralom alá kényszerített magyarokat és egyéb nemzetiségeket az utódállamokban állandóan üldözzék? A kisebbségi jogvédelem feltétele volt az utódállamok területi gyarapodásának...
A kisebbségi jogvédelem a kisantant államokban teljesen csődöt mondott, soha nem tartották be, amit a szerződésben aláírtak a kisebbségre vonatkozóan. A kisebbség jogvédelme a megkötött szerződések alapján a Nagyhatalmaknak erkölcsi kötelességük! Maga Wilson elnök is világosan megmondta, hogy az „új államok" csak a kisebbségi szerződések aláírása ellenében kapták meg a már bekebelezett új területeiket. A kisebbségi szerződések meg nem tartása tehát, a területhez való jogot is vitássá teszi!"
Wilson amerikai elnök tanácsadója, Walter Lippman jóslata, aki már 1918-ban a tárgyalások során felhívta az elnök figyelmét arra, hogy nem engedhető meg a Monarchia feldarabolása és Közép-Európa balkanizálása! - „Nem szabad megtörténnie annak, hogy a - térség - gyenge, nemzeti államok halmazává váljék. A Birodalomból kiváló nemzeti tömbök támogatandók ugyan, de a megcsonkítás nem engedhető meg!" - Wilson nem írta alá a trianoni békeszerződést és az Egyesült Államokkal 1921. aug. 21-én megkötött békeszerződés nem tesz említést az új határokról. (Dr. Jaszovszky L: Trianonnal kezdődött, 12, 14).
A cseh, román és jugoszláv kormányok, alighogy aláírták a kisebbségi szerződéseket, nyomban utána a legvadabb elnyomás eszközeivel fordultak a területükön meghagyott magyar kisebbségek ellen! A románok és a szerbek lelkészeket, nőket nyilvánosan megbotoztak, csak azért mert azok a magyarságukhoz ragaszkodtak. Nincsen a kisebbségi szerződésnek olyan szakasza, amelyet az utódállamok kormányai naponta súlyosan meg ne sértenének! A kisantant államok ezrével utasították ki az „ősi területükről" a magyar anyanyelvű lakosságot, hogy hontalanok, nem állampolgárok. Annak ellenére, hogy a kisebbségi szerződések tiltották az állampolgári jogoktól való megfosztásukat.
Ezrével voltak a magyar menekültek, évekig a Csonkaország területén otthontalanul, vagonokban az erdélyi, felvidéki és bácskai magyar családok! Ezzel a módszerrel elérték, hogy az elrabolt területen a magyar lakosság számát csökkentették és helyükre románokat, tótokat, cseheket és szerbeket telepítettek...
A régi tisztviselőknek, állami alkalmazottaknak nem kellett nyugdíjat fizetni, mert elüldözték őket. Áthárult ez is a Csonka-Hazára, amely nem engedhette, hogy éhen pusztuljanak azon magyarjai, akik a múltban becsületes dolgozói voltak a Hazának.
Ezzel Magyarország 80 millió pengő terhet magára vállalt a megcsonkítás, kirablás és a letaglózás jóvátétele mellett!
A csehszlovák állam tízéves évfordulóján az állampolgárság terén elkövetett visszaéléseket a csehek nagy barátja Seton Watson", ( Scoutus Viator) is megsokallta és megállapította, hogy a csehszlovák kormány az állampolgárság kérdésében a magyarsággal szemben a legnagyobb igazságtalanságot követi el!
A kivándorlást is előidézték azzal, hogy ügynököket bíztak meg és támogatták, akik a cseh belügyminisztérium közreműködésével toboroztak és rákényszerítették a magyarokat kivándorlásra, tengerentúlra, Dél-Amerikába, csak azért, hogy helyüket cseh - tót telepesekkel töltsék ki. A kivándorlók, az elűzöttek ott az idegenben nem számíthattak a csehszlovák, román és jugoszláv külképviseletek támogatására, ott pusztultak el az idegenben. Az a haza, amelyikkel Trianon megajándékozta őket, örül, hogy megszabadult tőlük!
Azokat a magyarokat pedig, akiktől még ilyen botrányos módszerekkel sem sikerült megszabadulni, könyörtelen jogtiprással nyomják el mindhárom utódállamban. Cinikussággal és nyíltsággal csinálják a románok és a szerbek... A csehek valamivel ravaszabban és kétszínűbben, mert azt a látszatot igyekszenek kelteni, hogy Csehszlovákia igazi demokratikus állam, de ugyanúgy kijátszák a nemzeti kisebbségeket, mint a románok és a szerbek.
Benes 1930-ban a meghamisított népszámlálásra hivatkozik régi magyar Felvidék három legfontosabb városát: Kassát, Pozsonyt és Ungvárt, megfosztották a magyar nyelvhasználat jogától. Rendszeresen irtják a meglévő magyar iskolákat, amelyeket a magyar kisebbségek a saját költségükön tartanak fenn. A magyar szülőket minden eszközzel arra kényszerítik, hogy gyermekeiket: román, szlovák vagy szerb iskolába járassák. Csehszlovákia még a budapesti rádió hallgatását is üldözi, csak bezárt ablakkal, megfélemlítve hallgathatják a rádiót.
Romániában 1927-ben Bratianu miniszterelnök így fogadkozott Dudlev Heathcote angol újságíró előtt: „Biztosíthatom, ha tíz év múlva visszajön látogatóba Kolozsvárra vagy Nagyváradra, a mai magyar kisebbséget nem fogja ott többé megtalálni!"
Miss Edith Durham, a Balkán alapos ismerője ezt írja: „a New Statesman című folyóiratban a jugoszláviai nemzeti kisebbségek panaszairól:" Ezek a panaszok az elkövetett bűnök egész sorozatát tárják föl, beleértve a gyilkosságot, a rablást, kínvallatást és elevenen megégetést is"! (72, 73).
A kisebbségi szerződések alapján a kisebbségi jogok ellenőrzése a Nemzetek Szövetségének a kötelessége. A Nemzetek Szövetségében azonban kezdettől fogva olyan szellem uralkodott, amely értéktelen formasággá fokozta le az ellenőrzést. Nem vette vizsgálat alá a panaszokat, sőt a petíció benyújtóit elárulta és az érdekelt kormányok az illetőt odahaza halálra üldözték. A Nemzetek Szövetségének botrányos kötelességmulasztásáról írnak a külföldi lapok. Ha a Népszövetség ilyen botrányosan viselkedik az elnyomó államok panaszkodó kisebbségek jogainak tiprásával, akkor ezért elsősorban azok a Nagyhatalmak felelősek, amelyek a kisebbségi jogokat először a saját aláírásukkal is garantálták! Az ilyen eljárás semmi esetre sem szolgál a nagyhatalmak tekintélyének javára. Nem lehet állandó béke, amíg a nemzeti kisebbségek jogait el nem ismerik! A Népszövetség kollektív kisebbségi jogok ellenőrzését 1947. után, még ezt is eltörölték!
Teljes volt a kisebbség kiszolgáltatottsága, példa erre, Csehszlovákiában 1946-ban a magyarok elhurcolása a cseh „emberpiacra" és a kitelepítés.
A békeszerződések Európa gazdasági szervezetét földúlták, az akkori világválság legfőbb okát az igazságtalan békeszerződésekben kell keresni. A gazdasági berendezkedések fölforgatása a termelők és fogyasztók általános elszegényedésére vezetett, aminek hatását a világ összes államai érezték.
Magyarország sorsa valóban tragikus volt, mint a nagy nemzetcsalád egyik tagja megszenvedi a nagy világválságot és megszenvedi azokat az állapotokat is, amelyeket a Trianon megteremtett.
A trianoni békeszerződés darabokra tépte a háború előtti Magyarország ideális gazdasági helyzetét. Az új területre éhes szomszédok, nem Európa jólétét és az új rendezés megnyugtató és igazságos voltát keresték, hanem igyekeztek önzőn területüket és népességüket minél jobban megnövelni. Ezek a súlyos hibák maguk után vonták a gazdasági bajok egész sorozatát és mindjobban megérlelték a II. Világháborút.
A három szomszédos állam, hogy célját még jobban biztosítsa, megalakították a „kisantant" szövetséget, amelynek éle kizárólag Magyarország ellen irányult és Benes volt a létrehozója!
Különösen kétségbeejtő volt a gazdasági helyzet rutén földön, amelyet a cseheknek ajándékoztak, Henry Jean Duteil, 1933-ban beutazva Kárpátalja területét, megdöbbent az eléje táruló nyomorúságtól... Megkérdezte, minek tulajdonítják nyomorúságukat?
„Mióta nem végezhetünk nyári munkát a magyar Alföldön, mióta nem úsztathatjuk le fánkat a folyón Magyarországba, éhen halunk! Mindent elvettek tőlünk a csehek. Ha a csehek alatt maradunk, néhány év alatt eltűnünk!"
A gazdasági helyzet nehézségei miatt, különböző terveket dolgoztak ki a helyzet megmentésére. így merült fel a magyar-osztrák vámunió gondolata. De a kisantant államai, azonnal háborúval fenyegetőztek, ezzel a fenyegetéssel zavarták meg Európa békéjét. A kisantant államok felfogása szerint Magyarország vagy teljesen tönkremegy, vagy meg kell hódolnia Benes imperialisztikus céljai előtt!
A gazdasági béke csakis a politikai béke megteremtése után valósítható meg, egyetlen célja ennek pedig a trianoni békeszerződés felülvizsgálata... (77, 78).
A Nagyhatalmak a trianoni palotában még a jóvátételen is vitatkoztak és nem tudtak megállapodni. A francia pézügyminiszter 375 milliárd aranyfrankot, viszont Lloyd George 610 milliárd aranyfrankot követelt. (120 milliárd arany dollár.)
Az államférfiak mennyire nem voltak tisztában a legyőzött államok fizetőképességével! Vitatkoztak a jóvátétel miatt! Keynes angol békedelegátus megállapította, hogy a jóvátételek rendszere felborítja az egész világ gazdasági rendjét. Németország összeroskadt az elbírhatatlan jóvátétel súlya alatt. A német jóvátétel ügyének elintézése két dolgot bizonyít:
1.
A békeszerződések legfontosabb intézkedései is módosíthatók.
2.
A legnehezebb és legkényesebb nemzetközi kérdést is el lehet intézni békés úton, békés eszközökkel.
A trianoni békeszerződés az igazság szellemének a megcsúfolása a legkegyetlenebb és legigazságtalanabb béke létrehozása. Nem csak ezeréves országot csonkítottak meg, hanem a három és fél millió között olyan másfél millió magyart szakított el hazájától, aki összefüggő területen élt a megcsonkított Magyarországgal (Csallóköz).
A népek önrendelkezési jogának megtagadásával és az érdekelt lakosság megkérdezése nélkül történt az ítélethozatal. Nemzetiségi szempontból is rosszabb helyzetet teremtett a réginél, mert Magyarország nem adott arra okot, hogy tervszerüleg megfosszák az idegenajkú állampolgáraitól, mert sosem nyomta el a területén élő nemzetiségeket!
Magyarországot a védekezés minden eszközétől megfosztották, ami állandó veszedelme a világ békéjének. A kisantant államok szövetséget kötöttek Magyarország ellen: titkos katonai szerződésekkel fenyegetik Magyarország létét és Európa békéjét (22, 23, 25, 27).
Amerikában Borah szenátor 1931-ben francia újságírók előtt és Lovai francia miniszterelnök előtt külön kiemelte: „A trianoni békeszerződés megváltoztatásának a szükségességét. Szerinte a trianoni békeszerződés, amely Magyarországot teljesen tönkreteszi, valamennyi békeszerződés között a legkegyetlenebb és a legsúlyosabb!"
+++++++
Részlet: Lángi A. Mária: Trianon c. könyvéből
Matgab
Persze, tudom én.
Biztos vagyok benne, hogy sokat meditált rajta itthon az akkori politikai vezetés.
Tartok tőle, ha nem írjuk alá, hivatalosan is lerohant volna bennünket a nagy antant kooperáció, melyben nagy szerepet kaptak volna a kreált terrorállamok vazalluscsapatai: románok, szerbek, csehek-szlovákok. És jól tudjuk, hogy előtte mit műveltek itt a rabló terrorista román, szerb, cseh-szlovák csapatok. Gyakorlatilag Magyarország közigazgatása teljesen megszünt volna. Állításod sajnos csak akkor lenne védhető, ha állt volna a teljes magyar hadsereg. Sereg nélkül, külső és belső ellenségek tömegével kellett szembenéznünk.
A törökök kizárólag azért tudták visszadobni, mert létezett az egységes török haderő, amelyre támaszkodhattak az ország védelmében.
nem kellett volna aláírni.
Lángi A. Mária kiváló Trianon-kutató könyvéből további részlet:
( Különös tekintettel arra, hogy lassan a 90 éves évfordulójához érkezünk a gyalázatos trianoni terrornak )
"
Kárpát-medence szerves ökológiai egységet képez, ezt az egységet darabolták szét 1920-ban, Trianonban. Ma már tényekkel bizonyítható, hogy a Kárpát-medence természeti értékeinek pusztítása Trianonnal kezdődött, amikor hamis okmányok alapján szétrombolták földrajzi egységét és természeti adottságát. Elrabolták erdőinket, mezőinket és folyóinkat, az ipart, kereskedelmet és az egész ország energiatermelését.
A győztes Hatalmak nemcsak szétszaggatták Hazánkat, de kiírtásra ítélték fajtánkat, ősi kultúránkat és hagyományainkat. A „trianoni békeszerződés" átokként borult az országra és Európára, mert megérlelte a II. Világháborút. Ezek szerint akkor kik a „háborús bűnösök"? Mindazok a politikusok és nagyhatalmak, akik ártatlan milliók szenvedéséért és haláláért a felelősek!
Éppen ezért, nagyapáink, apáink és a jövő nemzedék sohasem fogadhatja el a trianoni békeparancsot", amelyet ránk kényszerítettek! Ennek az „egyoldalú" békeszerződésnek felülvizsgálata soha nem évülhet el, nem merülhet feledésbe. Segíteni és változtatni rajta kötelesség az igazságosság nevében!
Elpusztították Európa legtökéletesebb geográfiai egységű országát, azt a keresztény országot, amely vérével, önfeláldozásával védte Európát, a civilizációt évszázadokon át. Az elszakadt magyarságot olyan népek alá kényszerítették, amelyek alacsonyabb műveltséggel rendelkeztek. Nem álltak a felelősség azon fokán, hogy a békeszerződésben aláírt és vállalt kötelezettségeiket betartották volna a kisebbséggel szemben. A rosszindulatukat és gyűlölködésüket 81 év ( ma már 90 éve ) alatt sem lehetett az igazság érveivel és logikájával meggyőzni ( Cúth János: Magyarságtudat kézikönyve nyomán).
Az 1918. nov. 4-én Páduában megkötött fegyverszüneti szerződés megszegésével kijátszották hazánkat, mert nov. 13-án Belgrádban kijelentették, hogy az előbbi fegyverszüneti szerződés érvénytelen és nem vonatkozik ránk, közölte Franchet d'Esperay, aki új, szigorú feltételeket diktált és a magyar kormány képviselőivel aláíratták a „súlyos" feltételeket tartalmazó fegyverszüneti szerződést.
Mivel az antant a magyar kormány kifejezett kérésére sem volt hajlandó szavatolni az állam területének biztonságát a béke konferenciáig, hazánknak szembe kellett néznie a környező államok hadseregeinek az előnyomulásával.
Nov. 8-án már megérkeztek az első jelentések a kormányhoz, hogy az északi határon át, cseh katonaság nyomult az ország területére. Másnap már a román kormány is mozgósítást rendelt el, és a déli részeken sem tartották be az alig megkötött fegyverszüneti szerződést ( Hadak Útja, 2000. júl. 21, 22,).
1918-ban Wilson amerikai elnök elveivel Magyarországot félrevezették. Az ország azt remélte, hogy a Wilson-féle önrendelkezési jog az ő részére is meghozza a teljes felszabadulást, az Ausztriától való elszakadást. Hazánknak az volt a meggyőződése, hogy az önrendelkezési jog becsületes alkalmazása esetén nem kell az ősi haza szétesésétől tartania, mert az itt élő nemzetiségek ragaszkodni fognak, ahhoz a magyar államhoz, amely ellen sok évszázados együttélés után sem lehet komolyan panaszuk, mert megvédte őket az ellenséggel szemben, és otthont, hazát adott a számukra.
A magyar nemzetet ügyes és céltudatos izgatással lejáratták a külföld előtt, a nemzetiségek elnyomóinak hazudtak a propagandájukban... Amióta Bécsből kormányoztak, nem „elnyomónak" hanem „elnyomottnak" érezte magát a magyar a saját hazájában!
Tragédiánkat fokozta a nagy összeomlás után gr. Károlyi Mihály megjelenése. A kalandoraival együtt még nagyobb szakadékba döntötték az országot. A Károlyi-féle forradalomban, fontos szerepe volt a szabadkőműves ideológiának, az internacionalizmus eszméinek, mert a nemzeti céloknál Károlyinak fontosabbak voltak a forradalmi célok. A francia táborban a szabadkőművesség játszotta a szerepet abban, hogy a nagyhatalmak háborúja, ideológiai háborúvá váljon, amely még klasszikus imperialista háborúként kezdődött. A szabadkőművesség köztársasággá akarta átalakítani az egész kontinenset, amely a Népszövetségbe tömörül, amely alapvetően szabadkőműves eredetű eszme. Ezek a körök a Monarchiát klerikális-reakciós, zsarnok eredetű államnak jellemezték. Holott Ausztriában a polgároknak általános és titkos szavazati joguk volt és Magyarországgal együtt a „liberális berendezkedésű Európa egyik első jogállama." (Dr. Jaszovszky L: Trianonnal kezdődött 0:12,).
Önfeladásunk azzal kezdődött, hogy Károlyiék a legválságosabb időben feloszlatták a hadsereget és védtelenül hagyták a határainkat. A forradalom hadügyminisztere Linder Béla azt az elvet vallotta, hogy „nem akarok katonát látni", így a harcterekről hazatért egy millió katonát szélnek eresztette és nem volt, aki ellenálljon a megszálló cseh és román megszállóknak. Ha akkor jól megszervezte volna a hadsereget, megvédhették volna az országot a betolakodóktól és a Tanácsköztársaság véres uralma nem következik be!
A párizsi béketárgyalás még a végső döfést is megadta Magyarországnak: az addig megszállt területen kívül még 70 km sáv megszállást is engedélyezett a románok számára. Az események alakulását jelentősen befolyásolta az úgynevezett Vyx -jegyzék, amelynek értelmében a párizsi konferencia vezetői további jelentős magyar lakta területek kiürítését rendelték el, és egy francia ellenőrzés alatti semleges zóna létrehozására kötelezték Magyarországot. Ezt a határozatot Vyx ezredes, a haditanács budapesti képviselője közölte a Károlyi kormánnyal. Ekkor Károlyi lemondott, és Kun Béla és társai kerítették kezük közé a kétségbeesett ország felett a hatalmat, 1919. feb. 26-án.
Magyarország soha nem került volna a kommunista banda hatalmába, ha az antant hatalmak szerződésszegései és könyörtelenségei nem hajszolták volna az országot a végső kétségbeesésbe és a nemzet lelkét nem töltötték volna el a reménytelen lemondás keserű érzésével.
Közben érkeztek a jelentések a kormányhoz, hogy északon a cseh katonaság nyomul előre az ország területén, úgy a románok is és Délvidéken sem tartották be a szerződést. Kun Béla, hadsereg felállításáról szóló rendeletet adott ki. Önkéntes toborzás reményt adott egy ütőképes hadseregre, azonban a román hadsereg kétszerese a cseh pedig háromszorosa, amely komoly túlerőt jelentett. Ennek ellenére a vezérkari főnök Stromfeld Aurél irányításával, északon a cseheket visszanyomták a román támadást megállították.
Az antant látva a sikereket, diplomáciai lépéseket tett a cseh-szlovákok megmentésére. Június 7-én Clemenceau a párizsi konferencia nevében jegyzéket küldött a Forradalmi kormányzótanácshoz, amelyben a hadműveletek beszüntetését követelte és ellenértékként felajánlotta: „Meghívják Magyarországot a párizsi béketárgyalásokra." Ugyanakkor a jegyzék elküldésével egyidőben, utasította a csehszlovák és román csapatokat, hogy együttes erővel folytassák a harcot Magyarország ellen...
Június 13-án érkezett az antant újabb „ultimátuma" amelyben közölték a párizsi konferencia által kijelölt határokat és követelve, hogy a magyar csapatok négy napon belül vonuljanak a határok mögé, azt Ígérve, hogy a visszavonulás után a románok kiürítik a Tiszántúli területeket. A sikerek csúcspontján álló magyar alakulatokat vissza parancsolták és ez a tény döntően aláásta a csapatok harci kedvét, minden téren demoralizálóan hatott a hadseregre!
Természetesen az antant most sem tartotta be az ígéretét, a román csapatok nem vonultak ki a megígért területről, sőt a júliusi hadműveletek során a katonai túlerő és a belső árulás következtében elszenvedett vereség az ország katonai megszállásához vezetett.
Szétesett az önkéntesen toborzott hadsereg is, amely a végveszélybe került haza oltalmára, megvédésére jött létre s végül is a politika áldozata lett. Horthy Miklós Szegeden gyülekező ellenforradalmi csapatai, játszva leverték volna a vörös uralmat, de az antant hatalmak nem engedték meg a nemzeti hadseregnek, hogy a budapesti kommün ellen induljon. A letaposott nemzetet, még azzal is megszégyenítették, hogy a rabló románokat vonultattak be az országba.
Az antant hatalmak akadályozták, hogy a nemzet saját erejéből szabaduljon a kommunista uralom alól, pedig az antant szerződésszegései termelték ki azt, hogy Párizsban a békefeltételeknél ebből a katasztrófából is vádat kovácsoltak Magyarország ellen.
Benesék arra hivatkoztak, hogy a vörös veszedelem megfékezése érdekében, mind szűkebbre kell szabni Magyarország határait. Ez a tanács a kétkulacsos Benesre vall, hisz kapcsolatban volt a kommunistákkal is és a pánszlávizmussal, később pedig titkos kapcsolata volt Sztálinnal. ( Európa válasz úton, Háború vagy béke, — Pesti Hírlap 1933. 0. 67, 68).
Jászi Oszkár a szabadkőműves...
Jászi ( Jakubovics ) Oszkár és társai 1918-19-es kommün alatt elkészítették Magyarország feldarabolását. E munka kitervezése a Martinovics szabadkőműves páholyban folyt, ahol Jászi Oszkár főmester 1911. febr. 3-án adta ki ezt a programot, amelyet aztán a francia szabadkőműves testvérek meg is valósítottak. A trianoni terv itt készült, s a „párizsi testvérek" csak a magyarországiak hő vágyát teljesítették, mikor az új határokat megvonták.
A Martinovics páholy volt a legvörösebb a magyarországi páholyok között. A páholyban ott volt mint „mestertag" Jászi Oszkár, aki később, mint emigráns New Yorkban dolgozott Magyarország ellen, minden eszközzel. Az 1919-es kommunista terror emigránsai az országot a pusztulás útjára akarták sodorni, mert alighogy letelepedtek, külföldön megkezdték gyalázkodó, gyűlölködő munkájukat. Céljuk az volt, hogy Magyarország az ebek harmincadjára kerüljön és ők visszaállíthassák letűnt uralmukat.
Szegény Ady Endre, ehhez a körhöz tartozott, „Lobogójuknak, létrájuknak használták azok, akik 1919-ben a magyarsággal szemben a legkegyetlenebb gyilkos terrort valósították meg. Hogyan érezhette magát a „fajmagyar" Ady azok között, akiktől egy bizonyos ponton túl nem menekülhetett többé, mert annyira kiszolgáltatott volt nekik, még betegségében is... Ezek a körök az: érdek, a támogatás, az istenítés rabláncával fűzték a maguk köréhez, haláláig... ( Hetey Zoltán: Ady Endre tragédiája... 201, 202, 203,).
Franciák és az oroszok kapcsolatai az Első Világháború előkészítésére: már 1912-ben Poincaré megegyezett az oroszokkal, hogy befejeződnek a katonai előkészületek, a megvesztegetett, irányított francia sajtó felkészíti a francia népet a háborúra és bármilyen balkáni incidenst felhasználnak a támadás kirobbantására. Ezt a megállapodást a franciák 1914 elején megerősítették az oroszokkal.
Mivel Nyugat katonailag is kész volt támogatni az oroszokat, a Monarchiának nem lehet más szövetségese mint Németország, amelynek fejlődő gazdasága érzékenyen érintette Anglia verseny képességét, maguknak a franciáknak pedig Elzász-Lotharingia elvesztése jelentett gyógyíthatatlan sebet.
Az Első Világháború és az azt lezáró békeszerződések következményei a mai napig is érezhetők. Elég csak a Balkánra tekinteni! ( Dr. Jaszovszky László: Trianonnal kezdődön. (9, 10,).
A magyar béke-küldöttség elindul Párizsba...
A különvonat, hiányos osztályú kocsikból állt, mert a románok elrabolták a Magyar Államvasutak kocsijait. A küldöttséget az egész magyar nemzet aggódása és imája kísérte. Az állomásokon ezrek várták a vonatot a Himnusz hangjaival. Bécsben egy angol és olasz tiszt csatlakozott hozzájuk.
A magyar békedelegáció 1920. jan. 5-én elindult Párizsba, Apponyi Albert gróf vezetése alatt, aki fájdalmasan nehéz és hiábavaló erőlködéseket végzett, abban az irányban, hogy a háború előtti Magyarország ellen meghozott „halálos ítélet" végrehajtását megakadályozza.
Az elindulásnál a Keleti pályaudvaron az egész magyar kormány és Horthy Miklós hadsereg-főparancsnok búcsúztatta a békedelegációt. A bizottság elnöke gróf Apponyi Albert és öt fő megbízott: Popovich Sándor az MNB első elnöke, Walkó Lajos pénzügyi államtitkár, gr. Bethlen István, gr. Teleki Pál és gr. Somsích László. További tagjai: Láng Boldizsár vezérkari ezredes és Csáky Imre és István a külügy részéről, továbbá titkár és titkárnő. A küldöttség 73 főből állt, velük utazott még a megértő jóakarónk Bandholz amerikai tábornok.
A fogadtatás légköre: A határon egy francia tiszt fogadta a küldöttséget. Kézszorítás helyett csak egy „fejbiccentéssel", ezzel kifejezve - felsőbb parancsra a békeszerződés aláírásáig ellenségként lesznek kezelve.
A vonat egy elhagyatott párizsi pályaudvarra futott be, ahol egy angol, francia és olasz vezérkari ezredesekből álló katonai bizottság fogadta őket. Az olasz kézszorítással, a francia fejbiccentéssel köszönt. A küldöttség vezetője Henry francia ezredes volt. Párizs egyik külvárosában Neuilly-ben, a Bois de Boulogne erdő közepén fekvő Chateau de Madrid nevű szállodában szállásolták el a küldöttséget.
Az „őrizetükre" kirendelt tisztekből álló bizottság állandóan jelen volt. A kis városkában szabadon mozoghattak, de ha Párizsba akartak menni, előre be kellett jelenteni és csak egy detektív kíséretében történhetett. Ismerősök, rokonok látogatása vagy fogadása nincs engedélyezve, közölte Henry ezredes. Internálva voltak, bármilyen személyi kapcsolat tilos. Már a fogadtatás, ahogy megérkezett megalázó volt, mint az internáltakkal, bűnözőkkel bántak velük.
A lakosság részéről nem volt ellenséges magatartás inkább diszkrét érdeklődéssel nézték és megnyugodva állapítottak meg, hogy a delegáció nem „kutyafejű", emberi formájuk van, a helybeli sajtóból értesülve „barbároknak" képzelték őket.
Mikor megbízó leveleiket eljuttatták a Magas Béketanácshoz, ők is megkapták 1920. jan. 15-én a nagyhatalmak megbízottainak bizalmi leveleit, az amerikaiét kivéve. Ennek hiányát Apponyi a béketanács elnökének, Clemenceauhoz intézett levélben jelezte. Az elnök gorombán válaszolta: „Ha maguk akadékoskodni akarnak, akkor inkább mondják meg, hogy nem akarnak tárgyalni." Ez a hangnem megfélemlítésnek volt szánva. A magyar delegáció udvariasan jelezte, hogy Amerika is hadviselő fél volt, s így szeretne azzal is békeszerződést kötni. Az incidens azután az amerikai képviselő bizalmi levelének megérkezésével lezáródott.
Apponyi levelében nemcsak a békefeltételek írásbeli átadását, hanem tényleges tárgyalásokat kért, de éppúgy mint több más jegyzékük, levelük válasz nélkül maradt.
Végül aztán kaptak egy meghívót a „Quai d'Orsay-ba, francia külügyminisztérium palotájába a békefeltételek átvételére. Az ülésre csak Apponyit az elnököt, és az öt fődelegátust és néhány szakértőt hívtak meg.
Egy hosszú terembe vezeték be őket. Az elnöki székben ült Clemenceau, szembe velük és csak Apponyi előtt volt asztal. Anglia részéről Lloyd Georg és lord Curson, Olaszországot Orlando és Nitti miniszterelnök képviselte. Ott volt a japán küldött is, Amerika képviselője nem volt jelen. A „kisantant" képviselői között ott volt a magyarfaló Titulescu román külügyminiszter. Rövid meghajlással köszöntötték egymást.
Clemenceau nyitotta meg az ülést és közölte, hogy ezennel átadják a Magyarországnak „ajánlott" békefeltételeket, melyeket egy tisztviselő át is nyújtott Apponyi elnöknek. A békefeltéteiek tudomásul vétele után az elnök egy beszédében megteheti észrevételeit. Más felszólalásnak vagy vitának helye nincs"! A válaszra és észrevételeik átadására két nap áll rendelkezésre. Ezzel az első ülés véget is ért...
A győztes államok képviselői már megállapították a Magyarországnak diktált békefeltételeit, ezeket át is adták a magyar delegációnak. A magyar küldöttség vérmes reményeket nem fűzött a tárgyalásokhoz, de ez az egész, előre elkészített „komédia" igen lehangoló volt, ilyen rideg rosszindulatra, annyi cinizmusra mégsem számítottak. Nyilvánvaló volt, hogy az antant hatalmak Magyarországnak ajánlott „békefeltételeket" vitát nem tűrő békeparancsnak tartották.
Éjjel-nappal tanulmányozták a vastag iratot és igyekeztek a választ, olyan formába önteni, hogy erre a Magas Béketanács esetleges jóindulatú tagjai felfigyeljenek.
A jelzett napon elfoglalták helyüket, ugyanabban a teremben, ahol a légkör ellenséges és jéghideg volt. A Béketanács tagjainak arca komor, egyeseké gúnyos volt. Clemenceau hideg udvariassággal szólította fel Aponyit, hogy tartsa meg előadását, felajánlva, hogy ezt „ülve" tegye meg. Ő azonban visszautasította ezt az ajánlatot és állva azonnal, minden bevezetés nélkül a tárgyra tért, francia nyelven, gr. Apponyi Albert 74 éves volt akkor, de szellemi képességeinek teljes birtokában. Clemenceau egy idő múlva félbeszakította hogy az elmondottakat angolra fordíthassák. Apponyi erre tökéletes angol nyelven ismételte a franciául elmondottakat.
A merev, komor arcok felengedtek, érdeklődést kezdtek tanúsítani, amint Apponyi váltakozva épp oly tökéletes francia, mint angol nyelven folytatta a beszédét.
Majd Lloyd George felkérte Apponyit, hogy lenne szíves részletes magyarázatot adni a Magyarországtól elcsatolandó területek nemzetiségi kérdéseivel kapcsolatban. Erre Apponyi megmutatta a Teleki Pál által készített kiváló részletes etnográfiai térképen a valóságot. A legfőbb delegátus a térkép fölé hajolva hallgatták a magyarázatot. Bár senki sem mondta, de érezhető volt, hogy néhányan feltehették a kérdést: Magyarország ilyen mértékű feldarabolása eléggé indokolt-e? Lloyd George megköszönte a felvilágosításokat és gratulált Apponyinak a kiváló, többnyelvű előadásáért. Ugyanis a francia- angol beszédek után Apponyi mégegyszer összefoglalta előadását olasz nyelven is, az olasz delegáció számára, mert erre is felszólította Ciemenceau, kárörvendezve, azt hitte most nevetségessé teszi a delegációt.
Apponyi beszéde szónoki mestermű volt, amely ha nem is látszott, de komoly benyomást tett a Békebizottság tagjaira. Jelentős összetűzések voltak, egyrészt a kisantant oldalán álló francia, másrészt a sokkal objektívabb beállítottságú angol és olasz képviselők között. Nitti olasz miniszterelnök a feltételek enyhítését követelte, de Clemenceau hajthatatlan maradt! A francia sajtó is csak Apponyi nyelvtehetségét említette, de semmit a magyar ügy érdekében, általa felsorolt konkrét érvekről.
(Gróf Somsich László emlékirataiból.).
A magyar delegációnak négy hét múlva kellett írásban állást foglalni a békefeltételekről. Párizsban semmit sem tehettek és január 18-án az egész magyar delegáció visszautazott Budapestre, hogy beszámoljon a magyar kormánynak. Dacára, hogy a küldöttség semmi konkrét eredményt nem tudott felmutatni, mégis az egész kormány és a nagy tömeg, meleg fogadtatásban részesítette és elismerően köszöntötte a visszatért delegációt.
A félárbócra eresztett nemzeti lobogók gyászszalaggal voltak átkötve, s a nemzetnek a remény után keserű tények tudomásulvételével kellett megküzdenie. Egy hónappal később 1920. feb. 9-én tértek vissza Párizsba, elhelyezésük „internált" jellegű, ahogy először volt. A részletes memorandumot átadták a Magas Béketanácsnak, amelyet figyelembe sem vettek és így a békefeltételek, amelyet ezek után tényleg „békeparancsnak" nevezhetünk, teljes súllyal nehezedett és nehezedik mai napig is Hazánkra.
A küldöttség a tárgyalások megkezdése előtt, részletes jegyzéket adott át a francia külügyminisztériumnak, amely a nemzet jogainak és állami létének védelme volt. A jegyzékben felteszik a kérdést: a magyarságot miért teszik inkább felelőssé, mint azokat a nemzetiségeket, amelyeket az antant dédelget? Ezek sokkal nagyobb arányban vettek részt a Monarchia kormányzásában, mint a magyarok! És most „árulókként" cserben hagyták a Monarchiát. Egyedül a magyarok tiltakoztak a világháború megindítása ellen!
„ A bécsi katonai irodában 26 osztrák és 6 magyar dolgozott. Az osztrák külügyminisztérium tisztjeinek 65%-a osztrák, 29%-a cseh és 5, 6%-a magyar." Még csak nem is értesítették a delegációt, hogy elfogadták-e a megbízólevelet, a választ Apponyi lakosztályára kellett volna vinniük, helyette a nyegle francia tiszt az angol ezredes irodájába rendelte a küldöttséget, ahol Apponyit és kíséretét minden udvariasság nélkül fogadták. Erre mondta Apponyi az idős államférfi: „Ha észrevenném, egyszerűen fel kellene állnom és eltávoznom innen És én azt hiszem: „kötelességünk, hogy személy szerint tűrjünk mindent, ami bántó és megalázó, csak a nemzet presztizsén ne essen csorba!" ( Cúth János: Magyarságtudat kézikönyve, 80)."
A békeokmányt 1920. május 5-én egyetlen betű változtatása nélkül kapták kézhez újra a magyar delegáció tagjai. Gróf Apponyi Albert a talpig öntudatos magyar hazafi, azonban nem volt hajlandó „aláírni" tulajdon nemzetének a „halálos ítéletét".
Lemondott tisztségéről és elhagyta Párizst. A magyar küldöttség sem volt hajlandó a békeparancs aláírására. A magyar kormány két miniszterét küldte ki Párizsba, magyar kormány nevében Dr. Bénárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd, volt követ írták alá. Mindig időszerű marad gróf Teleki Pál miniszterelnök fájdalmas kijelentése:
„Száradjon le a kéz, amely a nemzetgyilkos papírrongyot aláírta és egy történelmi szégyenfoltot megpecsételt"!
Részlet Lángi A. Mária kiváló Trianon-kutató, levéltári gyűjtéseken alapuló munkájából, a Trianonból:
( Azért vagyok kénytelen ezt a korszakbeli kiváló összefoglaló elemzést berakni ide, mert sokan még ma sincsenek tisztában az I. VH előtt kialakult bonyolult politikai helyzettel, és ebből következően súlyosan hibás, sőt egyenesen abszurd ténymegállapításra jutnak az akkori jobboldali magyar politikai vezetés lépéseit illetően )
" Megpróbáltam feltárni könyvemben a trianoni tragédiát úgy hogy a félrevezetett jövő nemzedék elé is megvilágosodva táruljon fel a „békeszerződés" igazságtalansága. A magyar ifjúság sose feledje sőt adja tovább a jövő nemzedéknek, hogy a Honfoglaló Árpád óta, őseink által vérrel, szenvedéssel és hősies áldozattal visszaszerzett Hazánkat, felelőtlen, lelkiismeretlen politikusok kegyetlenül feldarabolták!
Szent István királyunk óta mi magyarok mindig szeretettel befogadtuk az idegeneket, a menekülteket. Otthont, hazát, munkát adtunk és megvédtük családjukat. „Hálából" ellenségeink és támadóink lettek csak azért, hogy megtarthassák a jogtalanul elrabolt területeinket. Ez vésőd¬jön be minden igaz magyar szívébe és leikébe.
Pár évtizedet éltem az idegenben, de hogy mivel tartozom hazámnak és népemnek ahonnan kiszakadtam, soha nem felejtettem el. Meglátásom az: aki igaz és hű magyar volt a hazában, az idegen világban még hívebb magyar lett, aki pedig itthon sem volt magyar, az idegenben elkallódik és beolvad. Létszámban sok millióval többen lennénk ma, éppúgy mint az angolok és franciák. De a magyart pusztította a tatár, török, Habsburg és a bolsevizmus. Életünket és vérünket áldoztuk Európáért. Megtizedeltek bennünket és a sok száműzöttel elfogyott a XX. sz-ban a magyar nemzet. Amíg tart a sokat megpróbált életem, Trianon igazságtalanság ellen fogok küzdeni; a Felvidékért, Erdélyért, Bácskáért és Kárpátaljáért!
Az első-világháború bűnösei, céljuk és áldozatuk
A cári Oroszország 1892. aug. 8-án katonai egyezményt kötött Franciaországgal, kényszerítve, hogy támadja meg Németországot. Ha nem fogadja el a javaslatot, akkor a németek által felajánlott külön békét a katonai tanácsadói kénytelenek elfogadni és ez Franciaország összeomlását jelentené. Mindez csak csapda és félrevezetés volt, hogy Franciaországot belekényszerítse a háborúba.
A francia kormány titokba tartotta mindezt a politikusok és a nép előtt.
A hadseregparancsnok véleménye után, elfogadta az orosz ajánlatot. A szentpétervári francia nagykövet Maurice Paléologue felháborodva tiltakozott és megtagadta a szerződés átadását. Táviratilag hivatkozott arra, hogy Franciaország nem hódító háborút visel, hanem a jog és az igazságért fogott fegyvert. Hivatkozott arra is, hogy az angol és olasz szövetségesei sosem egyeznének bele, hogy az orosz hatalom a Földközi tengerig és a Szuezi csatornáig terjedjen.
Erre a francia kormány utasította Gaston Boumergue gyarmatügyi minisztert, aki átadta a szégyenletes okiratot II. Miklós cárnak. Az orosz ravasz fogással beugratta Franciaországot a háborúba.
Németország tudta a szláv törekvéseket, hogy propagandájuk fellázította a szláv nemzetiségeket és a pánszlávizmus Ausztria-Magyarországot az élet-halál harcra kényszerítette: Az Első-világháború közvetlen oka az 1914. július 24-i, titkos orosz mozgósítás volt, azért titkos, hogy Franciaország ne tudja még megkísérelni sem megmenteni a békét. Ennek ellenére az orosz a németekre fogta rá, hogy mozgósított. Azonban a Monarchia kémszervezete értesítette Bécset az orosz mozgósításról. Tisza István, aki egyedül ellenezte a háborút, ekkor változtatta meg a háború elleni véleményét. Így provokálta ki az orosz, Németország hadüzenetét.
Németország bűnösségét felmenti, hogy nem várta be az orosz támadást, hanem ő kezdte meg a háborút, mert a titkos orosz mozgósítás erre kényszerítette, pedig a legkevésbé akarta a háborút, akár csak Franciaország.
Szerbiát is titkos szerződés kötötte Oroszországhoz, évek óta pénzelte a szerbeket és a szláv nemzetiségeket uszításra biztatta, felhasználta őket a „pánszlávizmus" terjesztésére.
Az első világháborút közvetlenül a belgrádi vezérkar szervezte meg az orosszal és a szabadkőművességgel a háttérben. Forradalmasította a Monarchia délszláv ifjúságát, hogy merényleteket szervezzen. Bombákat szállított, kijelölte a meggyilkolandó személyeket, így a Monarchia felforgatását propagálta. Így alakult meg a szerb tisztek által 1911-ben a „Fekete kéz", illetve az „Egyesűlés és halál" titkos társaság. (Popovics alezredes vallomása )
A szarajevói gyilkosság után Szerbia mozgósítását az orosz kormány utasítására rendelte el Belgrád, A pánszláv szervezetek vezetői tudták, hogy mi a célja Gavrilo Princip merényletének! A szerbek odáig merészkedtek a hazugságban, hogy még Ausztriát vádolták a merénylet előkészítésében.
Ma már tudjuk, hogy 1914-ben a szerbek űzelmei mögött, akik a „faltörő kos" szerepét betöltötték, a cári Oroszország és a francia Grand Oriens, a szabadkőművesség* állt. Ugyanez volt a védelmezője és irányítója az olasz és román aspirációknak is. ( Dr. Somogyi István: A szabadkőművesség igazi arca, Budapest 1929. 0:120, 121.)
( *Fejtő Ferenc a Párizsban élő – jobboldalinak igazán nem nevezhető író “Rekviem egy hajdanvolt birodalomért” című könyvének ( Minerva-Atlantisz kiadók 1990) 318-332 és 414-419 oldalain részletesen leírja a Grand Oriens nagypáholy szerepét hazánk megcsonkításában… (Editor) )
Az orosz Romániát is felbíztatta, foglalja el Erdélyt. Bukovina megszállásához felajánlja az orosz csapatokat. Szaszanov orosz külügyminiszter 1914. júniusában Romániába utazott, Brassóban találkozott Bratianu miniszterelnökkel és megmutatta neki a térképen, azokat a területeket, amelyeket megkap, ha az oroszt fegyveresen támogatja.
Eduárd Benes a hírhedt cseh politikus 1915-ben már így írt ellenünk: „Pusztítsátok el Ausztria - Magyarországot" -. Hazug módon gróf Tisza István miniszterelnököt állítja be háborús bűnösnek, amit a híres történész Gábriel Gobron megcáfolt és kimondta az igazságot: " Közép-Európában csak egyetlenegy ember ellenezte a háborút, a becsületes Tisza István". Benes és Masaryk kiemelkedő tagjai a szabadkőműves mozgalomnak, mindketten felsőbb utasításra cselekszenek és minden kapcsolatukat a cseh politika szolgálatába állították.
A szabadkőművesség által hirdetett „frázis eszmék" nevében cselekedett Masaryk és Benes, párthíveivel együtt Franciaországban és Angliában. Fontos szerepük volt a szövetséges országoknál a szabadkőműveseknek, mert már a „nemzetközi kongresszusokon elfogadták a Monarchia megsemmisítését, valamint a csehek-szlovákok egyesűlési jogát. ( Dr. Jaszovszky L: Trianonnal kezdődött, o:9, 10).
Az Első Világháború befejezése óta közzétett titkos iratok között, több mint 50 darab okirat került napfényre, amelyek arra vonatkoznak, hogy a cári kormány kifejezetten Magyarországnak a fegyveres erőszakkal való felosztására törekedett és Magyarország egyes területeit idegen államoknak ígérte oda, amit másként, mint háború útján elérni nem lehetett. Ezen titkos megegyezések az első világháborút megelőző időben történtek. Már II. Miklós oroszok cárjának a pánszlávizmusa Magyarország szétzúzását tűzte ki célul és majd a szerbekkel, csehekkel osztoznak a zsákmányon.
Ezek után világos, hogy az Első Világháború felidézését, a közvetlen felelősség elsősorban is Oroszországot terheli, ő volt az agresszor és hátulról irányította a provokációt, Ausztria-Magyarország ellen.
Így a nagy világégést a szabadkőműves és a pánszláv világmaffia készítette elő! Számos szerző szerint, titkos világszervezetek, sőt egy „láthatatlan" világkormány pénzelte és készítette elő a szörnyű világháborút.
Az utolsó pillanatban Ausztria hajlandó lett volna kompromisszumra, de Oroszország visszautasította a nemzetközi konferencián az angolok által tett javaslatot. Közép-Európa sorsát nem a Monarchia népei döntötték el, hanem elsősorban is Franciaország.
Magyarország a pánszlávizmus harapófogójában, csak Németország segítségére számíthatott és más választása nem volt. Magyarországnak hagyományos jó kapcsolata volt Franciaországgal, de az megromlott, amióta Oroszország szövetségese lett. 1871-ben Európában egyedül a magyar parlament és a cseh országgyűlés emelte fel szavát az igazságtalanság ellen, hogy Németország elvette: Elzász-Lotharingiát a franciáktól.
Oroszországnak viszont Magyarország sosem tudta elfelejteni, hogy 1848-49-ben a magyar szabadságharcot az orosz beavatkozás eltaposta és az országot, a magyar hazafiakat kiszolgáltatta a Habsburgok kegyetlen bosszújának! A trianoni „áldozatot" már nagyon régen kiszemelték, jóval az Első Világháború előtt. Magyarország ellen összeesküvést szőttek, a szétdarabolására dokumentumok szolgálnak. A trianoni határokat már Ernest Danis brosúráiban publikálták. A legújabb kutatás szerint: 1890-ben Londonban összeült egy titkos társaság, az akkor létrehozott térkép majdnem teljesen megegyezik a trianoni békeparancs szétdarabolásával.
Rettenetes precedens és félelmetes intelem a világ valamennyi befogadó ország, népe számára az, amit Trianonban Magyarországgal elkövettek. Mint kiszemelt főáldozat volt a legártatlanabb és kiszolgáltatott a belehajszolt háborúba. A legkegyetlenebbül büntették a trianoni békeparancs létrehozói! Mikor szolgáltatnak a Nagyhatalmak igazságot és kárpótlást a sokat szenvedett Magyarországnak?
