Magyar Sorsok

Maguk a békediktálók is megdöbbenve eszméltek rá a rideg valóságra: a Párizs környéki békeszerződésekben létrehozott új rend nem teremtett igazi békét és biztonságot. Igazi béke és biztonság nem épülhetett fel máson, mint csak a: népek kölcsönös megértésén és barátságos megegyezésén!

Európa mostani betegségének oka, hogy a „békeszerződések" nem teremtettek igazi békét, a vitás kérdéseket nem az igazság szellemében oldották meg, hanem hatalmi szóval intézték el... Európa helyzetét az idézte elő, hogy a legyőzött nemzetekre ráerőszakolt békeszerződések a „jövő háború csíráit" rejtik magukban! Amit a békeszerződések elhibáztak, a nagyhatalmak utódainak kellene helyrehozniuk!

A trianoni békeszerződés, félrevezetésre és csalásra épült!

Nem vitás, hogy Európa mai szerencsétlenségének okozója, hogy az Antant Békekonferenciáját a legvadabb háborús gyűlölködés légköre, övezte körül. A konferencián a főszerepet a Nagyhatalmak játszották, amelynek túlsúlyát Clemenceau azzal az érveléssel biztosította, hogy 12 millió katonával küzdöttek a harctéren és ők nyerték meg a háborút. A Nagyhatalmak vakon, minden kritika nélkül teljesítették az utódállamok minden követelését.

René DUPUIS ezt írja:" A trianoni szerződés megalkotóit tudatlanoknak kell tekintenünk, ha el akarjuk kerülni azt, hogy botrányos pártossággal vádoljuk Őket!" A békeszerző nagyhatalmak megdöbbentő és szégyenletes tájékozatlanságát Mitterrand kísérő levele is bizonyítja.

A Nagyhatalmak képviselői tehát nyilvánvalóan nem tudták, hogy három és fél millió magyart szakítottak el hazájától, akikre végre még sem lehet föltételezni, hogy „szabad akaratukból egyesültek" volna a románokkal, csehekkel és szerbekkel.

Lloyd George elmondja, hogy a német békefeltételek megállapításában kimerült vezető államférfiak, már annyira fáradtak voltak és annyira „jelentéktelennek" tartották a többi kishatalom ügyeit ( Magyarország nem is volt akkor még olyan kis hatalom ), hogy azoknak az előkészítését és eldöntését másodrangú tényezőkre bízták, akiknek a hajlandóságát pedig a csehek, a románok és a szerbek könnyűszerrel meg tudták szerezni.

Ezt még megtoldotta Nicolson fiatal angol diplomata:

„Délután az Osztrák-Magyar Monarchia új határait állapítottuk meg. Ott a Medici Mária képével díszített teremben, míg a nyitott ablakon át a szökőkút csobogása volt hallható, intézték el végleg a Monarchia sorsát! Ez az „őt" disztingvált úr, feldarabolta az ezeréves Magyarországot, minden felelősségtudat nélkül!

A szakértők idegesen viselkednek és fészkelődnek, kint pedig az orgonákat locsolják. Balfour szundikál, Lansing karikatúrákat rajzol, Pichon félig behunyt szemekkel pislog, Makino a japán, némán figyel...

Erdéllyel kezdik: éles szóváltás Tardieu és Lansing közön, sértő szavak repdesnek. Magyarország elveszti a délkeleti végeket. Akkor Csehszlovákia kerül sorra. És amíg a legyek ki-be repülnek a nyitott ablakon, elvész Észak-Magyarország! Akkor jön az új határ Ausztria, majd Jugoszlávia felé. Az albizottságok javaslatát változatlanul elfogadták. Utána tea következik!"

- fejezi be Nicolson.

Azután még sok érdekes és színes fejezetben, szatírikus gúnnyal mutat rá a résztvevők, politikai, etnográfiai és földrajzi tájékozatlanságukra. Egy nemzet tragédiája sosem folyt le ilyen sivár környezetben! Nicolson ilyen tapasztalatok után megcsömörlött attól, amit a békekonferencián látott és hallott, és május 14-én ezeket jegyzi naplójába: „Belefáradtam a „békébe", kimerült vagyok. Az ilyenféle békeszerződés mélységesen lever, hiszen ez nem egyéb, mint választási csalás!"

A trianoni békeszerződés így valójában a félrevezetett bírák téves ítélete lett. A béketanácsban döntő nagyhatalmak képviselői nem ismerték Magyarország helyzetét. A magyar területekre éhes szomszédos kis országok képviselői pedig megtévesztették és félrevezették őket!

Vérlázító dolgokat ad elő erre vonatkozólag az amerikai Dávid Hunter Miller „My Diary at the Conference of Paris"című művében. Romániánál a félrevezetett TARDIEU azt állította, hogy körülbelül 600.000 magyar maradna román uralom alatt, holott az igazság, hogy 1.705.000 magyart szakítottak el román uralom alá.

Tardieu elismeri, hogy a tervezett határ nem felel meg a néprajzi követelményeknek, de másként nem lehet alkalmazni, mert akkor el kellene vágni egy vasúti fővonalat. Egy vasútvonal miatt a magyarok százezreit kellett idegen uralom alá kényszeríteni!

Hasonló gazdasági és stratégiai okból a Nagytanács a Duna vonalát Csehszlovákiának adja, a Duna két - ága közé zárt tiszta magyar szigetet: Csallóközzel és a tiszta magyar Komárom városával együtt! Lakott pedig ezen a területen: 124.000 magyar, 2.900 német és 453 szlovák!

Még egy példa arra, hogy Benes és társai milyen vakmerő fogásokkal állították falnak a Legfelsőbb Tanács tagjait, ha erre szükség volt; 1919. elején a Legfelsőbb Béketanács elhatározta, hogy semleges bizottságot küld ki Magyarországra. Ez a bizottság majd hitelesen megállapítja a magyar-szlovák néprajzi határ helyét.

Benesnek ügyes mesterkedéssel sikerült elérnie, hogy ebbe a semleges bizottságba az amerikai küldöttségnek két olyan tagját küldték ki, aki nem született, hanem csak később honosított amerikai állampolgár volt, egyébként születésére és anyanyelvére nézve csehek voltak. A semleges küldöttségbe becsempészett két cseh: Karmazin János, az amerikai cseh légióban szolgáló vezérkapitány és Kamev Róbert egyetemi tanár.

Meg is érkeztek Kassára az elszakításra ítélt Felvidék gócába. Azt azonban már nem is látták szükségesnek, hogy a helyszínen megvizsgálják azt a kérdést, amelyről jelentést kell tenniök. A Salkház nevű kassai szállodában bérelt lakásukon jegyzőkönyvet vettek föl, amelynek minden adata „hamis"! Ez a jegyzőkönyv később döntő érvként szerepelt Magyarország északi részének elcsatolása mellett.

Magyarország területére áhítozó, kapzsi szomszédok maguk sem képzelték el, hogy ilyen könnyű sikerük lesz! Valósággal meglepődtek, amikor a béketárgyaláson a helyismeret hiánya következtében mindent elfogadtak, amit csak kértek...

A magyar békeküldötteknek pedig nem volt alkalma rá, hogy a béketárgyalás tagjait tévedéseikről felvilágosítsák. Úgy elzárták őket a világtól a Madrid nevű szállodában, mintha bélpoklosok lettek volna, egyszerűen internálták Őket... Minden szerződéshez, tárgyaláshoz két fél kell, akik kölcsönösen meghallgatják egymás érveit. Magyarország érveit azonban senki meg sem hallgatta! (69, 70, 71,)

Továbbá megengedhető-e, hogy a trianoni békeszerződésben, idegen uralom alá kényszerített magyarokat és egyéb nemzetiségeket az utódállamokban állandóan üldözzék? A kisebbségi jogvédelem feltétele volt az utódállamok területi gyarapodásának...

A kisebbségi jogvédelem a kisantant államokban teljesen csődöt mondott, soha nem tartották be, amit a szerződésben aláírtak a kisebbségre vonatkozóan. A kisebbség jogvédelme a megkötött szerződések alapján a Nagyhatalmaknak erkölcsi kötelességük! Maga Wilson elnök is világosan megmondta, hogy az „új államok" csak a kisebbségi szerződések aláírása ellenében kapták meg a már bekebelezett új területeiket. A kisebbségi szerződések meg nem tartása tehát, a területhez való jogot is vitássá teszi!"

Wilson amerikai elnök tanácsadója, Walter Lippman jóslata, aki már 1918-ban a tárgyalások során felhívta az elnök figyelmét arra, hogy nem engedhető meg a Monarchia feldarabolása és Közép-Európa balkanizálása! - „Nem szabad megtörténnie annak, hogy a - térség - gyenge, nemzeti államok halmazává váljék. A Birodalomból kiváló nemzeti tömbök támogatandók ugyan, de a megcsonkítás nem engedhető meg!" - Wilson nem írta alá a trianoni békeszerződést és az Egyesült Államokkal 1921. aug. 21-én megkötött békeszerződés nem tesz említést az új határokról. (Dr. Jaszovszky L: Trianonnal kezdődött, 12, 14).

A cseh, román és jugoszláv kormányok, alighogy aláírták a kisebbségi szerződéseket, nyomban utána a legvadabb elnyomás eszközeivel fordultak a területükön meghagyott magyar kisebbségek ellen! A románok és a szerbek lelkészeket, nőket nyilvánosan megbotoztak, csak azért mert azok a magyarságukhoz ragaszkodtak. Nincsen a kisebbségi szerződésnek olyan szakasza, amelyet az utódállamok kormányai naponta súlyosan meg ne sértenének! A kisantant államok ezrével utasították ki az „ősi területükről" a magyar anyanyelvű lakosságot, hogy hontalanok, nem állampolgárok. Annak ellenére, hogy a kisebbségi szerződések tiltották az állampolgári jogoktól való megfosztásukat.

Ezrével voltak a magyar menekültek, évekig a Csonkaország területén otthontalanul, vagonokban az erdélyi, felvidéki és bácskai magyar családok! Ezzel a módszerrel elérték, hogy az elrabolt területen a magyar lakosság számát csökkentették és helyükre románokat, tótokat, cseheket és szerbeket telepítettek...

A régi tisztviselőknek, állami alkalmazottaknak nem kellett nyugdíjat fizetni, mert elüldözték őket. Áthárult ez is a Csonka-Hazára, amely nem engedhette, hogy éhen pusztuljanak azon magyarjai, akik a múltban becsületes dolgozói voltak a Hazának.

Ezzel Magyarország 80 millió pengő terhet magára vállalt a megcsonkítás, kirablás és a letaglózás jóvátétele mellett!

A csehszlovák állam tízéves évfordulóján az állampolgárság terén elkövetett visszaéléseket a csehek nagy barátja Seton Watson", ( Scoutus Viator) is megsokallta és megállapította, hogy a csehszlovák kormány az állampolgárság kérdésében a magyarsággal szemben a legnagyobb igazságtalanságot követi el!

A kivándorlást is előidézték azzal, hogy ügynököket bíztak meg és támogatták, akik a cseh belügyminisztérium közreműködésével toboroztak és rákényszerítették a magyarokat kivándorlásra, tengerentúlra, Dél-Amerikába, csak azért, hogy helyüket cseh - tót telepesekkel töltsék ki. A kivándorlók, az elűzöttek ott az idegenben nem számíthattak a csehszlovák, román és jugoszláv külképviseletek támogatására, ott pusztultak el az idegenben. Az a haza, amelyikkel Trianon megajándékozta őket, örül, hogy megszabadult tőlük!

Azokat a magyarokat pedig, akiktől még ilyen botrányos módszerekkel sem sikerült megszabadulni, könyörtelen jogtiprással nyomják el mindhárom utódállamban. Cinikussággal és nyíltsággal csinálják a románok és a szerbek... A csehek valamivel ravaszabban és kétszínűbben, mert azt a látszatot igyekszenek kelteni, hogy Csehszlovákia igazi demokratikus állam, de ugyanúgy kijátszák a nemzeti kisebbségeket, mint a románok és a szerbek.

Benes 1930-ban a meghamisított népszámlálásra hivatkozik régi magyar Felvidék három legfontosabb városát: Kassát, Pozsonyt és Ungvárt, megfosztották a magyar nyelvhasználat jogától. Rendszeresen irtják a meglévő magyar iskolákat, amelyeket a magyar kisebbségek a saját költségükön tartanak fenn. A magyar szülőket minden eszközzel arra kényszerítik, hogy gyermekeiket: román, szlovák vagy szerb iskolába járassák. Csehszlovákia még a budapesti rádió hallgatását is üldözi, csak bezárt ablakkal, megfélemlítve hallgathatják a rádiót.

Romániában 1927-ben Bratianu miniszterelnök így fogadkozott Dudlev Heathcote angol újságíró előtt: „Biztosíthatom, ha tíz év múlva visszajön látogatóba Kolozsvárra vagy Nagyváradra, a mai magyar kisebbséget nem fogja ott többé megtalálni!"

Miss Edith Durham, a Balkán alapos ismerője ezt írja: „a New Statesman című folyóiratban a jugoszláviai nemzeti kisebbségek panaszairól:" Ezek a panaszok az elkövetett bűnök egész sorozatát tárják föl, beleértve a gyilkosságot, a rablást, kínvallatást és elevenen megégetést is"! (72, 73).

A kisebbségi szerződések alapján a kisebbségi jogok ellenőrzése a Nemzetek Szövetségének a kötelessége. A Nemzetek Szövetségében azonban kezdettől fogva olyan szellem uralkodott, amely értéktelen formasággá fokozta le az ellenőrzést. Nem vette vizsgálat alá a panaszokat, sőt a petíció benyújtóit elárulta és az érdekelt kormányok az illetőt odahaza halálra üldözték. A Nemzetek Szövetségének botrányos kötelességmulasztásáról írnak a külföldi lapok. Ha a Népszövetség ilyen botrányosan viselkedik az elnyomó államok panaszkodó kisebbségek jogainak tiprásával, akkor ezért elsősorban azok a Nagyhatalmak felelősek, amelyek a kisebbségi jogokat először a saját aláírásukkal is garantálták! Az ilyen eljárás semmi esetre sem szolgál a nagyhatalmak tekintélyének javára. Nem lehet állandó béke, amíg a nemzeti kisebbségek jogait el nem ismerik! A Népszövetség kollektív kisebbségi jogok ellenőrzését 1947. után, még ezt is eltörölték!

Teljes volt a kisebbség kiszolgáltatottsága, példa erre, Csehszlovákiában 1946-ban a magyarok elhurcolása a cseh „emberpiacra" és a kitelepítés.

A békeszerződések Európa gazdasági szervezetét földúlták, az akkori világválság legfőbb okát az igazságtalan békeszerződésekben kell keresni. A gazdasági berendezkedések fölforgatása a termelők és fogyasztók általános elszegényedésére vezetett, aminek hatását a világ összes államai érezték.

Magyarország sorsa valóban tragikus volt, mint a nagy nemzetcsalád egyik tagja megszenvedi a nagy világválságot és megszenvedi azokat az állapotokat is, amelyeket a Trianon megteremtett.

A trianoni békeszerződés darabokra tépte a háború előtti Magyarország ideális gazdasági helyzetét. Az új területre éhes szomszédok, nem Európa jólétét és az új rendezés megnyugtató és igazságos voltát keresték, hanem igyekeztek önzőn területüket és népességüket minél jobban megnövelni. Ezek a súlyos hibák maguk után vonták a gazdasági bajok egész sorozatát és mindjobban megérlelték a II. Világháborút.

A három szomszédos állam, hogy célját még jobban biztosítsa, megalakították a „kisantant" szövetséget, amelynek éle kizárólag Magyarország ellen irányult és Benes volt a létrehozója!

Különösen kétségbeejtő volt a gazdasági helyzet rutén földön, amelyet a cseheknek ajándékoztak, Henry Jean Duteil, 1933-ban beutazva Kárpátalja területét, megdöbbent az eléje táruló nyomorúságtól... Megkérdezte, minek tulajdonítják nyomorúságukat?

„Mióta nem végezhetünk nyári munkát a magyar Alföldön, mióta nem úsztathatjuk le fánkat a folyón Magyarországba, éhen halunk! Mindent elvettek tőlünk a csehek. Ha a csehek alatt maradunk, néhány év alatt eltűnünk!"

A gazdasági helyzet nehézségei miatt, különböző terveket dolgoztak ki a helyzet megmentésére. így merült fel a magyar-osztrák vámunió gondolata. De a kisantant államai, azonnal háborúval fenyegetőztek, ezzel a fenyegetéssel zavarták meg Európa békéjét. A kisantant államok felfogása szerint Magyarország vagy teljesen tönkremegy, vagy meg kell hódolnia Benes imperialisztikus céljai előtt!

A gazdasági béke csakis a politikai béke megteremtése után valósítható meg, egyetlen célja ennek pedig a trianoni békeszerződés felülvizsgálata... (77, 78).

A Nagyhatalmak a trianoni palotában még a jóvátételen is vitatkoztak és nem tudtak megállapodni. A francia pézügyminiszter 375 milliárd aranyfrankot, viszont Lloyd George 610 milliárd aranyfrankot követelt. (120 milliárd arany dollár.)

Az államférfiak mennyire nem voltak tisztában a legyőzött államok fizetőképességével! Vitatkoztak a jóvátétel miatt! Keynes angol békedelegátus megállapította, hogy a jóvátételek rendszere felborítja az egész világ gazdasági rendjét. Németország összeroskadt az elbírhatatlan jóvátétel súlya alatt. A német jóvátétel ügyének elintézése két dolgot bizonyít:

1.

A békeszerződések legfontosabb intézkedései is módosíthatók.

2.

A legnehezebb és legkényesebb nemzetközi kérdést is el lehet intézni békés úton, békés eszközökkel.

A trianoni békeszerződés az igazság szellemének a megcsúfolása a legkegyetlenebb és legigazságtalanabb béke létrehozása. Nem csak ezeréves országot csonkítottak meg, hanem a három és fél millió között olyan másfél millió magyart szakított el hazájától, aki összefüggő területen élt a megcsonkított Magyarországgal (Csallóköz).

A népek önrendelkezési jogának megtagadásával és az érdekelt lakosság megkérdezése nélkül történt az ítélethozatal. Nemzetiségi szempontból is rosszabb helyzetet teremtett a réginél, mert Magyarország nem adott arra okot, hogy tervszerüleg megfosszák az idegenajkú állampolgáraitól, mert sosem nyomta el a területén élő nemzetiségeket!

Magyarországot a védekezés minden eszközétől megfosztották, ami állandó veszedelme a világ békéjének. A kisantant államok szövetséget kötöttek Magyarország ellen: titkos katonai szerződésekkel fenyegetik Magyarország létét és Európa békéjét (22, 23, 25, 27).

Amerikában Borah szenátor 1931-ben francia újságírók előtt és Lovai francia miniszterelnök előtt külön kiemelte: „A trianoni békeszerződés megváltoztatásának a szükségességét. Szerinte a trianoni békeszerződés, amely Magyarországot teljesen tönkreteszi, valamennyi békeszerződés között a legkegyetlenebb és a legsúlyosabb!"

+++++++

Részlet: Lángi A. Mária: Trianon c. könyvéből