A gaudiya vaisnava, a Krisna-hit ilyen.
Mivel a filozófiánk alapja, hogy valójában mindenki lélek, és itt jelen állapotunkban Istentől elkülönülten élünk. Anyagi és egyéb más vonásokkal azonosítjuk magunkat, ezért elfeledkeztünk eredeti helyzetünkről, az Istennel való szerető kapcsolatunkról.
Mint ahogy mindenki lélek, ha alapvetően ezt nézzük, akkor nincs is miért különbséget tenni, mindenki Isten gyermeke. Van aki tudja, és van aki nem akarja ezt tudomásul venni. Isten kegyesen megengedte, hogy eltávolodjunk Tőle, ezért nekünk is tisztelnünk kell mindenki más döntését.
Eltávolodtunk, és kulturális hagyományaink, mentalitásunk szerint, más úton közeledünk az egy Isten felé. Mind Ő felé haladunk, más kövezésű úton, a különbség csak a részletekben van. Ennek megértését nevezik toleranciának, ha így nézzük, ez a béke kulcsa.
Eredetileg az összes vallás ezt tanítja.
Az, hogy gyakorlatban ez legtöbb helyen nem működik, az abból fakad, amit első bejegyzésemben írtam: nem önzetlenül érkezünk a valláshoz, és ha azt nem komolyan gyakoroljuk, nem is képes bennünket megtisztítani. Ha például nem hódolunk meg Jézusnak, hiába adja ő a kegyét, de azt be is kellene fogadni!
Ha úgy mosunk lábat, hogy nem vagyunk hajlandóak levetni a zoknit, hát hiába áztatjuk, szappanozzuk! :)