Re: nincs cím

Érdekes ...

A Jezsuíták valóban nem Ferencesek.

Az Egyház sem egységes. És a papok sem egyformák. De ...

Ebben a kisvárosban, ahol lakom, volt egy idős pap, csak volt, mivel nyugdíjba ment. Sokan kedvelték sokan nem. De nem ez a lényeg.

Az egyszerü emberek kedvéért, a régi kapcsolataira támaszkodva, a Karitász nevű segély-szervezeten keresztűl adományokat gyűjött külföldön és osztott szét itthon, vidéken és Ukrajnában ...

Ráérős időmben én is soförködtem részükre, tehát biztosan állíthatom a történeteket.

Az adományokat vámeljárás alá vonták és komoly összegeket kellett kifizetni utánnuk.

Az adományokból ezáltal árucikk lett, tehát meg lehetett vásárolni (el kellett adni, hogy a költségek megtérüljenek) - igaz, rendkívűl olcsón.

Sokaknak ez így is jó volt, hiszen újra nem mindenkinek telik felénk, keleten ...

Aztán jöttek a segítők ...

Segítettek eladni amit csak lehetett, sok-sok pénzért. Nomeg a saját részre félretett dolgokról ne is beszéljünk ...

Mindenért elkérték a lehető legtöbbet, ami csak ráfért az arcukra. Tehetős vidéki asszonyok álltak be, hogy eladják az adományokat az egyszerü, szegényembereknek ...

Én szégyelem magam, annak ellenére, hogy csak a szállításban vettem részt.

Az emberek nem egyformák. Valóban nem. És nem a külsőség a lényeg.

Az atya eljött nyugdíjba én meg nem vállaltam több szállítást a felkérések ellenére sem. A Karitász még mindíg működik de ha jól tudom nem kaptak több szállítmányt külföldről.

Nem csak a papok, akik reprezentálni akarnak. A környezetük is számottevő részt kér, és kap is.

A jószándék is eldeformálódhat egy jogi vagy erkölcsi buktatón.