JP üzeni:
"Segíts a kassai Thalia színházon ha megteheted.tf szám: 14891888"
JP üzeni:
"Segíts a kassai Thalia színházon ha megteheted.tf szám: 14891888"
Einstein gondolatai jó alapok, de hogy igaza lenne...azt nem hiszem. 100 év múlva egész máshogy látjuk majd a fizikát és a világot...
:)
Tehát, Einstein gondolatai alapban elfogadhatók?
;)
Én azért nem lennék benne olyan biztos ...
:)
"hivatkozás, referencia, könyv kísérleti bizonyítékok stb is jó lenne"
Mielőtt valaki megtalálna h a referencia és a hivatkozás ugyanaz :), hivatkozás, link, könyv, kísérleti bizonyítékok stb is jó lenne-t akartam írni...
"Nem. Sugárzást csak anyag tud kibocsájtani magából. Nincs sugárzás anyag nélkül."
Persze itt definiálni kellene mit értesz anyagon (én a kvarkokból felépülő világot tekintem annak ez kb kiderült a fejtegetésből), mert ha nem vagy szűkkeblű a definíciónál :), akkor mindent "anyagnak" pl. az energiát (sötét energia) tekintesz osztán igazad is lesz :) mert amúgy nincs.
"Ez egyáltalán nem biztos. Csak egy lehetséges verzió. Erről írtam."
Semmi se biztos csak a halál :)
De erről lényegét tekintve semmit nem irtál amit mégis az is homlyályos és pontatlan. Szivesen venném ha bővebben irnál róla h mire gondolsz konkrétan, esetleg valami hivatkozás, referencia, könyv kísérleti bizonyítékok stb is jó lenne
Persze amúgy minden csak elmélet,ahogy a Newton törvények is csak elméletek.....
Most olvastam el az eszmefuttatásod a világ keletkezéséről. Alapvetően sok jó dolog van benne, de ezt írod:
"A világegyetem csak sugárzásokból állt, anyag csak egy bizonyos idő elteltével kezdett kialakulni. "
Nem. Sugárzást csak anyag tud kibocsájtani magából. Nincs sugárzás anyag nélkül.
"...mivel az anyag hozza létre definálja a teret az anyag nélkül nincs tér sem így azt vizsgálni sem lehet. "
Ez egyáltalán nem biztos. Csak egy lehetséges verzió. Erről írtam.
Tomasnak sok igazsága van. Annál is inkább mert a 1225 hszben "virtulis valóság" pont ezeket feszegettem.
Ott irtam hogy a valóság az megfigyelő függő egyébként ezzel foglalkoztak az egzisztencialista filozófusok.
Továbbá irtam azt is, hogy a kvantumelmélet szerint nem csak arról vesz szó hogy a megfigyelő más-másképpen fogja fel a valóságot hanem arról hogy maga a megfigyelés megváltoztatja a valóságot magát. Klasszikus példa erre a Schrödinger macskája gondolat kísérlet. Ez kb. a következő, Teller Ede leírásában:
"Tegyük fel, hogy van egy macskám. Ezt beteszem egy ketrecbe, és a ketrec mellé odateszek egy radioaktív készítményt, amely percenként 50%-os valószínűséggel bocsát ki egy alfa-részecskét. Egy számlálót is odateszek, ami egy percre bekapcsol. Ha ez alatt a perc alatt jön egy alfa-részecske, akkor a számláló megindul, kinyit egy kis ajtót, bejön egy kémiai méreg, amitől a macska meghal. Ha pedig nem jött alfa-részecske ebben a percben, a macska életben marad. Én ezt nem figyelem. A kísérlet végén a macska állapotfüggvénye olyan, hogy a macska egy fél valószínűséggel él, és egy fél valószínűséggel halott. Heisenberg szerint – mondja Schrödinger – ha most hirtelen ránézek a macskára, attól a tekintettől a macska tényleg meghal, vagy a macska tényleg megél. "
EZ különösen igaz kvantum állapotok szuperpozíciójában lebegő részecskékre, a fenti ,macska az élet és a halál kvantum-szuperpozíciójában lebeg. És akkor minderre jön az amit legutóbb fejtegettem h a Bell paradoxon értelmében a globális világ eleve nem megismerhető az információt hordozó fénysebesség határsebessége miatt.
Azaz, a valóság érzékelése megfigyelőfüggő, és a megfigyelés maga pedig megváltoztatja a világot, és ráadásul csak lokálisan ismerhető meg Mégis abban Gábornak igaza van hogy a világ létezzik megfigyelés nélkül és van is értelme ha más nem akkor az, hogy előállapotát keretét adja a "megfigyelő intelligencia "kifejlődésének, ahogy Gábor is utalt rá. Másrészről az is kérdés hogy az észlelési tartományunk nem állandó hanem növekszik, tehát ami ma nem észlelhető felfogható az a holnap technológiájával már igen, pl. a hubble is olyan világokat tárt fel amelyek addig ismeretlenek voltak.
Mars2000,
Kicsit úgy tünik mintha nem olvastad volna el a 1317-es hszt, mert ott nagyjából leirtam a világ keletkezésének egy modelljét.
"Tehát maga az űr sem létezett, az anyagot befogadó tér is akkor tágult ki. Az ősrobbanással született a tér, és az idő."
irod.
Az ősrobbanás előtt se anyag se idó se tér nem volt csak energia. Eleve a Planck távolságon belül nincs tér és idő, nem mérhető. Azok után pedig a teret maga az anyag definiálja és deformálja . Ugye ez történik például a fekete lyuknál. A határán belül nem lehet mérést végezni (ami definiálná a teret azaz a geometriát) mert a fény se tud kilépni belőle, a határán túl pedig deformálja a teret, a mellette elhaladó fény pályáját elgörbíti, persze ezt nemcsak a fekete lyuk hanem a nap és a csillagok is megteszik észlelhető mértékben, na meg a bolygók is azaz akármilyen tömeg csak legfeljebb szinte észlelhetetlen a mérték
A világegyetem határára tehát, hogy mi van azon túl, egyrészről azt lehet mondani hogy mivel az anyag hozza létre definálja a teret az anyag nélkül nincs tér sem így azt vizsgálni sem lehet. Persze azt irtam is Gabornak h az is lehet h a mi univerzumunk mellett lehetet más ösrobbanás más univerzum d mivel ezeket észlelni és vizsgálni nem lehet szinte mind1 hogy vannak-e ilyenek vagy sem.
Ja, értem. Szóval az ősrobbanás!
Nos, abban gondolom egy véleményen vagyunk- ha már amiben a csillagászok, aszrtofizikusok igazából konszenzusra jutottak egymást közt, - hogy a mai ismert világegyetem alapját egy ősrobbanás képezi. Egy központi "anyagcsomó", gyűjtőhely felrobbant, és a robbanás szétküldte anyagát a végtelen tér egy nagyobb részébe a robbanás körül. Ennek az anyagi világnak van határa, hiszen azt az ősrobbanás helyétől legmeszebb kilőkődött anyagrészecskék, ill. a belőlük képződött rendszerek képezik.
Ez még nem a fikció, a képzelet világa: ez tény. Ez az emberiség által nyilvánvalóan még csak alig ismert, de vázlatában már föltérképezett, létező anyagi világmindenség. Mondhatjuk úgy is: az ősrobbanás helyét gömbszerűen körülvevő, annyaggal részben kitöltött tér. És mint a gömbnek, ennek is van felülete.
De mi van azon túl? Nehéz lenne kétségbevonni: folytatódik az űr, csak már mindenféle anyagi tartozék nélkül. Itt megszűnik a fizika tudománya. Rejtélyes "világ" ez, ha nevezhető annak egyáltalán. A semmi világa. Hiszen az erőhatások, a dimenziók, a mértékegységek (távolság, súly, stb.), az irányok csak anyagi rendszerekben értelmezhetők. Messze az Unverzum középpontjától, az anyaggal már nem kitöltött térben mindezek már nem érvényesek. Nincs semmi.
Nos. Jöhet a kérdés: van-e az űrnek határa? 2 eset lehetséges:
1. : van, ez esetben létezhetnek, sőt: létezniük kell más univerzumoknak is - egy-egy középpontal. A mi világegyetemünk határáról belépünk egy másikba. És onnét befelé haladva elérjük egy újabb központtól legtávolabbra sodródott anyagi zóna határát.
2.: nincs. Ezt úgy tudom értelmezni, hogy ha van is az űrnek határfelülete, ( nehezen tudom értelmezni azt magamban, hogy valaminek nincsen vége, mégha az gyakorlatilag olyan végtelenűl nagy is, mint az űr), akkor az egyben nem nyit új kaput egy másikba, hanem mondjuk a felülete mentén "záródik": egyszerűen nincs a határain túl semmi. A felületén szépen körülkerülhetnénk az Univerzumot, vagy akárhol befelé vehetnénk az irányt a központ felé.
És itt lép be a Te felvetésed, mármint hogy ne "Az" ősrobbanásból induljunk ki. Persze: ha az 1. verzió áll fönn, akkor értelemszerűen több ősrobbanás lehetett, mindegyik univerziumnak van, kell lennie középpontjának. Bár egyáltalán nem biztos, hogy mindegyik univerzum ősrobbanással született. Ki tudja? De ezt hagyjuk is.
Még annyit: univerzium alatt értsük az ősrobbanás által anyaggal kitöltött és azzal nem kitöltődött emberi léptékkel végtelen teret. Ezt hívjuk világmindenségnek. De ha több ilyen univerzium létezik egymás mellett (alatt-fölött), akkor a magyar nevezék szerint is már ez a nagyobb egység kell hogy jelentse "A" világmindenséget. Ameddig a tér kiterjed: addig tart a világ mindensége, ugyebár.
Ebből még az is fölvethető, hogy vajon egy Univezumok által fölépített világmindenségnek vannak-e határai? Lehet, annyi univerzium kapcsolódik egymáshoz, mint ahány csillag egy galaxisban. Belátható: ebben az esetben egy-egy univerzum csupán alkotóeleme egy nagyobb rendszernek. És az a nagyobb rendszer nem-e csupán építőköve egy még nagyobbnak? S az utóbbi egy mégnagyobbnak, és az egy mégnagyobbnak, és...
Belegondolni is szörnyű... :) Talán egyszerűbb lenne, és nem lenne a dolog olyan nyomasztó, amennyiben csak egy univerzum lenne. Annak az egyetlen ősrobbanásnak a középpontját körülvevő mindenség.
Ja igen: van még egy lehetőség. Ez ellentmond a több-univerziumos térmodellnek. Az ősrobbanás elötti pontocska volt kezdetben maga a világ, semmi több. Amikor az ősrobbanás megtörtént, akkor ez tágította ki maga körül egyben a teret is, tehát az eredetileg nem vette körül mostani ismeretlen kiterjedésében a központot. Tehát maga az űr sem létezett, az anyagot befogadó tér is akkor tágult ki. Az ősrobbanással született a tér, és az idő.
Szemlélet kérdése.
"Vannak dolgok amikről tudunk és vannak, amikről nem tudunk de attól függetlenül léteznek."
Szerintem, azokkal a dolgokkal is kellene foglalkoznuknk amivel gyakran csak elméleti szinten találkozunk. Erre jó példa a CERN kisérlete. Sokan a világvégét jósolták de a következő kisérletek során sem kell tartanunk semmitől. Mire a maximális üzemi készültséget elérik addigra kiderülhet a veszélyessége is, hiszen szinteken lépnek előre.
Mindenesetre 1 év mulva megtudjuk.
;)
inkább az az érdekes, hogy létezhet-e függetlenül az érzékelő és az objektum.
az érzékelő objektum is egyben abban a tartományban, amiben érzékel ?
Mi benne a jó?