Re: nincs cím

Ja, értem. Szóval az ősrobbanás!

Nos, abban gondolom egy véleményen vagyunk- ha már amiben a csillagászok, aszrtofizikusok igazából konszenzusra jutottak egymást közt, - hogy a mai ismert világegyetem alapját egy ősrobbanás képezi. Egy központi "anyagcsomó", gyűjtőhely felrobbant, és a robbanás szétküldte anyagát a végtelen tér egy nagyobb részébe a robbanás körül. Ennek az anyagi világnak van határa, hiszen azt az ősrobbanás helyétől legmeszebb kilőkődött anyagrészecskék, ill. a belőlük képződött rendszerek képezik.

Ez még nem a fikció, a képzelet világa: ez tény. Ez az emberiség által nyilvánvalóan még csak alig ismert, de vázlatában már föltérképezett, létező anyagi világmindenség. Mondhatjuk úgy is: az ősrobbanás helyét gömbszerűen körülvevő, annyaggal részben kitöltött tér. És mint a gömbnek, ennek is van felülete.

De mi van azon túl? Nehéz lenne kétségbevonni: folytatódik az űr, csak már mindenféle anyagi tartozék nélkül. Itt megszűnik a fizika tudománya. Rejtélyes "világ" ez, ha nevezhető annak egyáltalán. A semmi világa. Hiszen az erőhatások, a dimenziók, a mértékegységek (távolság, súly, stb.), az irányok csak anyagi rendszerekben értelmezhetők. Messze az Unverzum középpontjától, az anyaggal már nem kitöltött térben mindezek már nem érvényesek. Nincs semmi.

Nos. Jöhet a kérdés: van-e az űrnek határa? 2 eset lehetséges:

1. : van, ez esetben létezhetnek, sőt: létezniük kell más univerzumoknak is - egy-egy középpontal. A mi világegyetemünk határáról belépünk egy másikba. És onnét befelé haladva elérjük egy újabb központtól legtávolabbra sodródott anyagi zóna határát.

2.: nincs. Ezt úgy tudom értelmezni, hogy ha van is az űrnek határfelülete, ( nehezen tudom értelmezni azt magamban, hogy valaminek nincsen vége, mégha az gyakorlatilag olyan végtelenűl nagy is, mint az űr), akkor az egyben nem nyit új kaput egy másikba, hanem mondjuk a felülete mentén "záródik": egyszerűen nincs a határain túl semmi. A felületén szépen körülkerülhetnénk az Univerzumot, vagy akárhol befelé vehetnénk az irányt a központ felé.

És itt lép be a Te felvetésed, mármint hogy ne "Az" ősrobbanásból induljunk ki. Persze: ha az 1. verzió áll fönn, akkor értelemszerűen több ősrobbanás lehetett, mindegyik univerziumnak van, kell lennie középpontjának. Bár egyáltalán nem biztos, hogy mindegyik univerzum ősrobbanással született. Ki tudja? De ezt hagyjuk is.

Még annyit: univerzium alatt értsük az ősrobbanás által anyaggal kitöltött és azzal nem kitöltődött emberi léptékkel végtelen teret. Ezt hívjuk világmindenségnek. De ha több ilyen univerzium létezik egymás mellett (alatt-fölött), akkor a magyar nevezék szerint is már ez a nagyobb egység kell hogy jelentse "A" világmindenséget. Ameddig a tér kiterjed: addig tart a világ mindensége, ugyebár.

Ebből még az is fölvethető, hogy vajon egy Univezumok által fölépített világmindenségnek vannak-e határai? Lehet, annyi univerzium kapcsolódik egymáshoz, mint ahány csillag egy galaxisban. Belátható: ebben az esetben egy-egy univerzum csupán alkotóeleme egy nagyobb rendszernek. És az a nagyobb rendszer nem-e csupán építőköve egy még nagyobbnak? S az utóbbi egy mégnagyobbnak, és az egy mégnagyobbnak, és...

Belegondolni is szörnyű... :) Talán egyszerűbb lenne, és nem lenne a dolog olyan nyomasztó, amennyiben csak egy univerzum lenne. Annak az egyetlen ősrobbanásnak a középpontját körülvevő mindenség.

Ja igen: van még egy lehetőség. Ez ellentmond a több-univerziumos térmodellnek. Az ősrobbanás elötti pontocska volt kezdetben maga a világ, semmi több. Amikor az ősrobbanás megtörtént, akkor ez tágította ki maga körül egyben a teret is, tehát az eredetileg nem vette körül mostani ismeretlen kiterjedésében a központot. Tehát maga az űr sem létezett, az anyagot befogadó tér is akkor tágult ki. Az ősrobbanással született a tér, és az idő.