A 80-as években kelet európában élni úgy érezte az ember, hogy szívás.
Mert akkor a kontraszt a csodás , áruban bővelkedő és jólétben éldegélő nyugat Európa volt.
Azóta már a nyugat sem annyira fényes, mint régen, a relatív jólét már messze nem olyan mint anno. Ráadásul a migráció miatti közbiztonság az kezd a béka segge alá kerülni.
Itt keleten meg megkaptuk azt, hogy dolgozhatunk már annyit mint a nyugatiak csak fele annyi pénzért, mint ők. Ráadásul a szolgáltatások amik (szinte) ingyenesek voltak régen (oktatás, egészségügy, sport, kultúra, lakhatás stb) most már mind keményen fizetősek lettek.
Most voltam 2 gyerekkel gyerek ortopédián mert idénre már nem lehetett az államiba (kis gyerekkel, akinek 1 év az életének a negyede gyakorlatilag) 84.000 forint volt egy 20 perces vizsgálat (összesen a 2 gyerekre).
Szóval ilyenkor azért menjen az állam az anyjába, úgy hogy fizetem a milliós összegeket a TB-nek éves szinten.
Meg amit nem is lehet megfizetni, hogy akkor az élelmiszerek minőségibb termékek voltak. A zöldség/gyümölcsben voltak vitaminok, nem zülden szedték le Braziliában, nem tömték tele cukorral a tejtermékeket (és minden más élelmiszert), a kenyér sem penészedett meg 2 nap alatt.
Az árak megfizethetőek voltak, termék hiány volt, tehát nem az volt az emberek baja, hogy nem volt pénzük az itthon fellelhető javakra, hanem nem lehetett kapni sok mindent. De ami az élethez szükséges az könnyen beszerezhető volt.
Amit pszichológiailag sokkal könnyebb elviselni, mintha azt látod, hogy mindenki luxus termékekkel jár (autók), vagy luxus utakon van, vagy luxus ruhákat vesz, míg neked elmegy a pénzed a lakhatásra és kajára.
Ráadásul ilyen mértékű vagyon koncentráció sem volt. Nem volt az látható az emberek számára, hogy valaki birtokokat vesz a tengerparton, magán jetekkel közlekedik stb stb.
A pártemberek jobban éltek, de nem sokkal. Volt Ladájuk Dacia helyett.
És ennek a mai ellentéte frusztrálja az emberek nagy részét, akik nem tartoznak a top 20%-ba anyagilag.
Az emberi kapcsolatok is tartalmasabbak voltak. A személyes kommunikáció, nem telefonon pötyögés, írogatás. Hanem találkozások és beszélgetések.
Az ember képébe nem toltak bele lépten nyomon szexbombákat. Akkor is nyilván léptek félre az emberek, de ma sokkal nagyobb kísértés mindenhol.
A hírekről sem értesültünk ennyire. A hírek pedig nagyrészt negatívok. Közlekedési baleset, terrorizmus, természeti katasztrófák, bűncselekmények.
Szerintem mondjuk a 60-80-as évek Észak Olaszországánál -Dél Franciaországánál jobb élet nem volt az emberi történelem során.
Az a jólét, az a kultúra (filmek, zenék), az a szexuális felszabadulás, a világháború utáni béke, azokkkal a gasztro élményekkel, a szociális biztonsággal, a világ végtelenségébe vetett hitével (hogy végtelenek a nyersanyagok és a környezet szennyezés sem érdekelt senkit) az példa nélküli.
De még itt Magyarországon a legvidámabb barakkban is egész jó volt. Jobb mint ma.
Erre mondom viszont, hogy örüljünk annak is, ami ma természetes, mert holnap már ennél sokkal rosszabb lesz.