"egy helyen volt rossz tapasztalatom, egy fiatalokból álló szervezetnél. Ők voltak a legradikálisabbak és ők hajlottak a legkevésbé bármiféle párbeszédre. Nem akartak velem kezet se fogni, mert nő vagyok. Ez a szervezet például arra kapott komoly állami támogatást, hogy „a svéd társadalomban elharapózó, súlyos iszlamofóbia” ellen felléphessen.
Súlyos iszlamofóbia a svéd társadalomban, ez komoly? És erre kaptak pénzt?
Igen. Sok pénzt kaptak, több hatóságtól is. Később pedig kiderült, hogy a pénz egy részéből radikális imámokat hívtak meg Szaúd-Arábiából vagy Tunéziából, hogy „nemileg szegregált” közösségnek előadásokat tartsanak az „elfajzott Nyugatról”. Előfordult olyan is, hogy az al-Shabaab egy stockholmi, külvárosi fiatalok számára fenntartott közösségi házban toborzást végzett. Ez a példa sajnos arra mutat, hogy esetenként elég megtanulni a megfelelő nyelvet, kifejezéseket, amelyeket előszeretettel használnak a politikusok és a hatóságok – emberi jogok, antidiszkrimináció, antirasszizmus, iszlamofóbia, fiatalokkal való foglalkozás, stb. – és máris érkezik a pályázati pénz."
http://mandiner.hu/cikk/20150721_santha_hanga_interju_bevandorlas_migracio_svedorszag