https://www.facebook.com/photo?fbid=39481251201574...
Külföldön kizárólag úgy mennek már dolgozni SZAKEMBEREK kapnak szállást.
Magyarországon Ukrán , török etc , dolgozók a cég által bérelt munkásszállokon laknak.
Frei cafe kettő között mozoghat.
e szerint ez nem nagyon jött be https://www.napi.hu/magyar_vallalatok/cafe-frei-ba...
Egy érdekes állás-hírdetés margójára...
Eszembe jutott valami pár nappal ezelőtt Magyarországról és azokról a fiatalokról, akik elvágyódnak innen. El akarnak menni, sőt, nem csak akarnak, hanem százezrek el is mennek, mert keresik a lehetőséget, tanulni szeretnének, és kiszakadni a nem túl sok jövőt tartogató, provinciálisnak érzett közegükből.
De miért is szaladnak rögtön Londonig vagy Münchenig? A vidéki Magyarország kisvárosaiból, falvaiból miért nem elég például Budapest pezsgésébe, egyre világvárosiasabb kozmopolitizmusába „emigrálni”. Ahol azért - lássuk be - lényegesen többet lehet ma már keresni (sajnos vagy nem sajnos), mint vidéken. Miért hagyják el az országot?
Leültünk tehát beszélgetni a Cafe Frei-ben azokkal a fiatal munkatársaimmal, akik ilyen cipőben járnak. Vajon mit gondolnak ők erről? És a kérdésre, a miértre elég értelmes, érdekes és tanulságos válaszok érkeztek. Azt mondták, hogy szerintük sokan csak azért nem jönnek Budapestre (pedig szívük szerint jönnének) mert megoldhatatlannak és bizonytalannak látszik a munka és lakáskérdés, hogy hol is fognak lakni és dolgozni? Londonba egyszerűbb menni... ezt mondták, mert ott már kialakult a mechanizmus, a szervezeti rendszer, a keretek, és a letelepedést segítő formák.
Hiszen a pályakezdő fiataloknak manapság nincs annyi megtakarításuk, hogy sokszázezer forintos budapesti lakásbérleti kauciót tudjanak hónapokra előre kifizetni. És már csak ezen is megakad a dolog (és lesz London vagy München a végállomás).
Meg aztán nem is feltétlenül értenek olyan dolgokhoz, amilyen munkalehetőség kínálkozik.
Az lett a beszélgetés konklúziója (hogy ne csak beszéljünk és okoskodjunk a problémáról), meg persze sopánkodjunk, hogy sokan elhagyják az országot, hogy kitaláltuk, miképp is tudnánk segíteni.
Annak dacára próbáljuk mi megtalálni a megoldást, hogy a Cafe Frei soha nem csak Budapestre koncentrált. Hiszen több kávézónk van „vidéken” (tulajdonképpen már a szót sem szeretem), mint a fővárosban. Pár hét múlva épp Zalaegerszegen nyitjuk a következő üzletünket, és adunk ott munkát fiataloknak.
De akkor is...
A Cafe Frei mostantól lakásokat bérel majd Budapesten, megoldunk minden pénzügyi problémát, külön részleget állítunk fel erre, miközben képzést tartunk a saját iskolánkban leendő baristáinknak (nem kérünk pénzt semmiért), mindent elintézünk, lebonyolítunk, még az állásinterjúkat is megejtjük online, például Skypeon. És akit felveszünk, akiben érzünk elég szorgalmat, vállalkozókedvet és kalandvágyat, azoknak minden erönkkel segítjük az útját.
De persze nem a londoni vagy nizzai Cafe Frei irányába... oda csak szakmai útra lehet majd menni 
:-)
Őszintén szólva nagyon kíváncsi vagyok, hogy működni fog-e? Mert azt már nagyon fárasztónak érzem, hogy mindenki csak beszél a problémáról, sopánkodik, nyavalyog, de nem tesz semmit. Hát mi most ezt!
Íme az állas-hirdetés:
Szeretnél vidékről a nagyvárosi pezsgésbe kerülni, és azonnal jól fizető állással rendelkezni? Nem kell Londonba "emigrálnod"! Gyere:
• Budapestre,
• Költözz a Cafe Frei lakásába,
• Dolgozz nálunk,
• Legyen érdekes munkád,
• Stabil fizetésed és bejelentett munkahelyed...
• ...Varázsütésre, azonnal.
Mert így nem kell a családodtól elszakadnod, és külföldre kivándorolnod. Adunk utazási támogatást, személyzeti kedvezményeket, előmeneteli lehetőséget egy nagy és stabil vállalatban, a legnagyobb magyar kávézóláncban, a Cafe Frei-ben. Járhatsz a barista iskolánkba, rugalmas lesz az időbeosztásod, jól fogsz keresni, ráadásul minden egyszerűen és gyorsan megoldódik, mert nem kell aggódnod amiatt, hogy hol fogsz lakni, mennyi lesz a lakásfoglalási kaució, és hasonlók. Nincs stressz, csak egy keményen dolgozó, barátságos csapat, aki vár Budapesten!
Kalandra fel!
vedd meg olcsón az elsőket.. és sorba olvasd..
látszik valakiktől kap elsőkezes infókat.. egy-egy eszközt témát megtanul majd ráépit dolgokat..nem baj..
Kicsit hajaz a Budai milliárdos könyvekre.. tőkepéternek komoly titkosszolgálati kapcsolatai voltak és amúgy is jó tényfeltáró újságiró volt.. a végére megbuggyant..
Frei próbál a jövőbe látni..
én most jutottam hozzá az első könyvéhez, igazából tetszik, nekem néhol kissé szájbarágós, de alapvetően nagyon szórakoztató olvasmány, és én szeretem ha szórakoztatnak úgyhogy tetszik. meg vagyok elégedve. megérte az árát. :)
szokásos karácsonyi ajándék..frei könyv..kiolvastam..
Érdekes..
legtöbb könyvében jól előkészitette a történetet felépitette a vázát de nem sikerült valami erősre a befejezés..
Az agrárbárókban elég jól sikerült..több szálat vitt és végigvitte a történetet..sok kis hiba volt benne ..de nem feltünő..alapból nem vészes
egy-két Ibiza gondolatot láttam benne.. egy-két szóhasználatomat.. de ki tudja
van benne egy kisszerű majd jól megmondogatom a zorbánkormánynak tipusú beszólogatás.. belefér.
Van benne "zsidózás".. beszél a németmiklós által is emlitett pesti liberális zsidó értelmiségről.. és a nemzetközi zsidó kapcsolatokról..GMO-ról.. vold benne egy példabeszéd is.. a "tiszta magokról"..érdekes, hogy felvetette.. de aki nem vak az lát összefüggéseket.
Érdekes gondolatmenetet vitt végig.. amcsiknak nem tetszett erősödnek németek.. egyre nagyobb a kereskedelmi forgalom német-orosz között ezért provokálták oroszokat ukrajnával..kikényszeritve eus embargót..aminek nagy vesztese orosz és német..és még a GMO elterjesztése
win-win-win az usa szemszögéből..plusz még egész eut lehet gyengiteni..
Nekem talán az egyik legjobban összerakott könyve.. mondom sok kis hiba összecsapott végződések a kis történetekben.. de alapból nem túl zavaró.
Nekem tetszett.
A 2015 című regény keserű volt, az Agrárbárók megkeseredett.
"És a szélsőjobb? Arról is szó van a regényben, hogy meg kellene erősíteni a szélsőjobbot.
Igen, van olyan szereplő, aki erre szövetkezik. Ez egy tök érdekes téma, foglalkoztat egy-két dolog ennek kapcsán. Hogy például most a kérdése is az volt, hogy szélsőjobb, holott már az elnevezésben is rosszak vagyunk ezzel a jobboldallal meg baloldallal. Hiszen ugye generálisan a jobboldali gazdaságpolitika azt jelenti, hogy kicsi állam, kicsi adó, az embereknél hagyni a pénzt, hadd döntsem én el, hogy milyen egészségbiztosítást akarok, ne az állam bácsi oldja meg helyettem. Mert az ugye a baloldal: nagy állam, szociális gondoskodás, államosítjuk a közműszolgáltatókat, ha hibázik a kisember, akkor segítünk, ha rossz hitelt vett fel, ha Quaestorba tette a pénzét, megoldjuk, a rezsijét csökkentjük – ez egy baloldali gazdaságfilozófia. Miközben azt gondoljuk, hogy ez jobboldali, mert most úgymond jobboldali kormánya van Magyarországnak. Holott gazdaságpolitikájában, néhány drasztikusan jobboldali megoldástól, például a 16%-os flat rate adótól eltekintve nagyon-nagyon baloldali megoldásai vannak. Oké, a szociális, erkölcsi értékrendjét tekintve ez egy jobboldali kormány. De még itt is kérdés, hogy honnan nézve, Amerikából vagy Nyugat-Európából? Tehát ma már ez, hogy jobboldali, baloldali, szélsőjobboldali… Az egyik szereplőm azt mondja, hogy de hát itt csak szocialisták vannak: nemzetiszocialisták – szokták mondani a Jobbikról – meg szocialista a mai kormány, lásd rezsicsökkentés, meg egyébként a baloldal is szocialistának tartja magát. Tehát akkor hol van itt egyébként egy jobboldali párt? Kívülről nézve Magyarországot olyan, mintha itt tízből hét ember úgymond jobboldali lenne, pedig dehogyis! A kormánypárt szavazói azért szavaztak rájuk, mert ötezer forinttal kevesebb rezsit kellett fizetni. Mint Kádár János idején. Egy ilyen technikával vették őket meg, persze nem fogják elismerni, és ha ezt a Frei Tamás mondja, akkor jól fel fognak háborodni. Annyi biztos, hogy Magyarországon ez kicsit zavaros, nem lehet beletenni a régi világ skatulyáiba a mai pártokat, a mai miniszterelnököt. Professzionalizmus vagy amatörizmus, én így osztom fel ezeket a pártokat és ilyen értelemben a mai Magyarország vezetése sokkal profibb, mint a korábbiak voltak.
Teljesen más téma, de fontos: az Agrárbárókban elég közel megy egy nagyon kényes témához, a chemtrail/időjárás-módosítás kérdéshez. Hol van a határ aközött, ahol ezt már bizonyítva látja, és honnantól lép ez át az összeesküvés-elméletek terepére?
Hadd fordítsam meg, és szinte visszakérdeznék. Reggelente sokat hallgatom a BBC World reggeli műsorát, és abban mindig van egy nagy, hosszabb időre meghívott vendég, ő kapja az úgynevezett hatvan másodperces kérdést. És akárki is legyen a vendég, lehet az egy író, politikus, sportoló, bárki, azt a kérdést szokta kapni, hogy mi a mai világ legfontosabb problémája. Tehát hogyha ő változtathatna valamin, nem kell megmondani, hogyan, mert azt hatvan másodpercben úgysem lehet, de mi a legfontosabb probléma. Na, mi az? Mi a legnagyobb rákfenéje ma a világnak?
Talán a túlnépesedést mondanám.
Egyetértünk! Sőt, a riportalanyok fele is ezt mondja. Én is ezt gondolom, persze komplex a világ, de ha nekem szegezik a kérdést, akkor talán ez a legnagyobb gond. Hogy hétmilliárdan vagyunk. Hogy amikor én megszülettem, akkor Afrikában voltak 190 millióan, most meg 980 millióan. A svájci újságokban úgynevezett háborús indexnek hívják szociológiai háború értelemben, hogy egy adott országban, társadalomban hány 58–65 éves van szám szerint, és hány 18–25 éves. Mert teljesen mindegy, hogy milyen nyugdíjrendszer van abban az adott országban, de ez az 58-65 éves korosztályban előbb-utóbb maga mögött hagy egy munkahelyet. A 18-25 éves korosztály meg, mindegy, hogy egyetem vagy szakmunkás, előbb-utóbb keres egy munkahelyet. Ez a mutató Svájcban most 0,8, azaz 100 munkahelyet hagynak maguk után az idősek, és 80 jön a fiatal generációból. Merthogy ugye nem született annyi gyerek. Svájci fiatalnak irtó jó lenni, hiszen még 20 munkahely még mindig betöltetlen lesz. 50 millió ilyen betöltetlen munkahely van Nyugat-Európában. Azaz miért fogadná be Németország a menekülteket? Hát azért, mert ők azzal a problémával szembesülnek, hogy idén 22 ezer szakmunkástanulói iskolaszék maradt üresen, mert nem volt, aki beleült volna, mert nincs annyi gyerek. Persze, hogy befogadja a tizenhat éves szír kisfiút, aki előbb-utóbb megtanul németül, aztán abból majd lesz valaki. Vagy legalábbis most ezt gondolják, hogy ez egy megoldása ennek a problémának. Afrikában, hogy visszatérjünk ide, ez a mutató 5. Azaz 100 munkahelyet hagynak hátra az idős generációk, és 500 jön. Innentől kezdve nem csoda, hogy az ENSZ idei kimutatása szerint 370 millióan mennének el, ha tudnának, mert egyébként éhen fognak körülbelül halni. Tehát az, amit úgy hívunk, hogy lakosságkontroll, egyre komolyabb kérdés lesz. Persze lehetne úgy is a születésszámot kontrollálni, hogy mondja már a pápa, hogy védekezzetek. És az is lehet, hogy a kukoricába beletesz majd valamit a nyugati ember, és akkor egyszer csak meddő lesz a nő vagy nemzésképtelen a férfi, mert különben egyszerűen ránk borul ez az egész Föld. Mindenki habitusa meg agresszivitása szerint nyúl eszközökhöz, nagyon sokféle megoldáson gondolkodnak, és nem csak úgy, hogy hát beszéljük meg és döntsük el, és akkor majd szépen, békében és nyugalomban megoldódik, mert lassan nem lesz békés és nyugalmas megoldás.
Váltsunk vissza személyesebb perspektívába. Azt már tudjuk, hogy lesz még könyv – mi lesz a központi téma?
Az a benyomásom, hogy Európa nagy dilemmája lesz a következő nagy kérdés, amihez valahogy viszonyulnia kell Magyarországnak: hogy ez egy német hegemóniájú Európa, ahol Európa főnöke a német kancellár, vagy egy másmilyen Európa lesz itt. Szerintem a francia-német konfliktusok sokkal erősebbek lesznek a jövőben, mert a mélyben iszonyatosan nagy ellentétek vannak. Most még seprik be az asztal alá, de egy idő után ezt már nem lehet majd, és az ország vezetésének erről majd valamit mondania kell, hogy mi hogy viszonyulunk Németországhoz. Hogy beállunk tökéletesen mögé, és akkor ez megint egy olyan ország lesz, mint ahogy régen is mondták, hogy Németországtól nem látni Európát, mert Németország kitakarja, vagy nem állunk be ennyire szorosan az árnyékba, és kilátunk mögüle is. Ez szerintem nagyon érdekes lesz, engem most ez foglalkoztat, hogy talán erről fog szólni a következő néhány év, és a könyvem is.
Lesz Magyarországon polgárháború? Az előző regénye ezt jósolta.
Áh, miért lenne? Feszültség van, de nem gondolom. Nem vagyok az orákulum, de ez azért nem Szíria."
http://24.hu/kultura/2015/11/11/frei-tamas-ez-azert-nem-sziria/
az aleeban mindig tele van a kávézó, habár hagy kívánni valót a kiszolgálás módja. :)
promócio..jön az új könyve.. és nyomja a kávézóját.. nem sok embert láttam benne.
figyelő címlapján kezdődött azóta kézről kézre jár..
megy a cicaharc :)
úgy érzem, hogy jusztnak, a frei egy mentsvár, hogy a bulvár médiába megjelenjen, mert frei
folyamatosa megcáfolása nélkül nem nagyon sikerül a közelébe férkőznie...
http://www.facebook.com/JusztLaci/posts/480217658826916
megírta a picsogását a hvg, majd jön az index és a többiek...
http://hvg.hu/kultura/20151118_Juszt_Laszlo_durvan_megtamadta_Frei_Tamas
jaja meg is néztem, ez volt az első fridi műsorom sok év után :)
Vasárnap ő volt a Friderikusszal,ott is nagyon jó volt,felrakta a facbook oldalára, aki nem látta érdemes meghallgatni
jaja sokat látott ember, érdemes elolvasni gondolatait
világjáró mentalitás :) én bírom, ahogy nyilatkozik, összehasonlít, más megvilágításba helyezi a dolgokat...
+1 interjú http://www.konyvjelzomagazin.hu/hir/sosem-szemelyekrol-irok-hanem-a-rendszerrol
Ezt sokan nem is érthetik, hogy miről mesél.
Ahhoz legalább évente 1-2 hónapot nem befizetett úton, nem munkahelyi kiküldetésként, hanem szemlélődő magán turistaként el kell tölteni más országokban/más kontinenseken.
Az Agrárbáró megjelenése kapcsán épp itthon van. Sok éve nem találkoztam már vele személyesen. Szikárabb lett, és látszik az arcán, sugárzik a lényéből a jó minőségű élet. Hát, igen. Ő megcsinálta, megteremtette, elérte. Szeretném megérteni – hogyan? Sok beszélgetést elolvasva vele, gyakran akadtam a „rendszer” kifejezésre. Hogy őt az izgatja és inspirálja.
Akár a Frei-Dosszié, akár a kávézók, vagy a könyveid kapcsán faggattak, szinte mindenhol belekerült a válaszodba a „rendszer” fontossága. Mit jelent ez?
Engem mindig a struktúra érdekel. Létrehozni és elérni, hogy hatékonyan működjön. Vegyük példának a Café Freit. Egy kávézóval kezdtük. Engem nem érdekelt volna, hogy bent állok és figyelem, hogy letakarították-e az asztalt. Az izgatott, hogy felépítsünk egy rendszert… Most már 200 ember megy reggelente úgy dolgozni, hogy Café Frei van a trikójára írva. Lehet, hogy ezt egy üzemben teszi, lehet, hogy egy kávézóban, itt vagy külföldön. Ráadásul nekem ez is infotainment műfaj. Nem vendéglátás, hanem szórakoztatóipar. Bemész meginni egy kávét, és kapsz egy újságot - a kávélapot -, abban van a menü. Minden hónapban készítünk egy 32 oldalas újságot, amit én írok az első betűtől az utolsóig. Megjelenik románul, angolul, svédül… Kérdés volt például, hogy hogyan lesz minden nyelvre jól lefordítva? Kerítsünk egy fordítót, aki magyarról románra, egy másikat aki svédre fordít? Hogy ellenőrzöm? Vagy van olyan megoldás, hogy eggyel tartom a kapcsolatot? Aztán rájöttünk, hogy egy jó angol fordítás kell, és aztán következhet a többi. És tudod, mennyi ilyen szövevényes feladvány volt az elmúlt hét évben? Na, ezek izgatnak engem…
És az akcióregényeidben? Miközben Nizzában írod, vagyis nem élsz köztünk, mégis ráismerek az itthoni jelenségekre. Persze csak „mintha”…
A magyar rendszer is izgat. Ez egy nagyon érdekes ország, itt még sok minden nincs lejátszva. Negyven évig Csipkerózsika-álmot éltünk, hisz ránk csukódott minden. Most dől el, hogy tényleg a politika fogja a gazdaságot, vagy a gazdaság a politikát. Ez a csata a nyugat-európai országokban már harminc éve lezajlott. Ezért mondom, hogy ez egy izgalmas ország. Tudod, hány nyugati barátom van, akik dög unalmas országokban élnek? Minden megvan, minden le van osztva, minden rég eldőlt már…
Na de Tamás, mások azért mennek el, mert elegük van ebből az „izgalmas országból”…
Én nem mentem el teljesen, mert itt is töltök időt, és mindig addig maradok, ameddig izgat. Aztán télen átmegyek Amerikába, ami megint csak nagyon izgalmas ország. Ott nem a regényírással, hanem a kávéval foglalkozom. Most Miami a világ közepe ebből a szempontból. De négy hónap után már el kezd hiányozni Európa. Én mindig az izgalom után megyek. Brassai, a fotós fogalmazott úgy, hogy Magyarország irtó jó tréning, mert nemcsak előre kell nézni, hogy fölborulsz-e, hanem hátrafele is, hogy mikor jön a hátadba a kés… És ahhoz kell tehetség, hogy mikor mész el? Mennyi ideig tartott a tréning, amitől aztán sokkal felkészültebb leszel a franciánál, az olasznál, akik kényelmes nyugalomban nőttek fel. Ahhoz, hogy ne érjen véget a horizontunk Hegyeshalomnál, és kamatoztassuk, amire ez az ország edz minket – ki kell menni és próbálkozni kell. És akkor mindent pozitívabban is látsz, hisz megérted mi mindent kaptál! Mi szorgalmasabbak, felkészültebbek vagyunk, többet dolgozunk, mert ezen az edzőtáboron vagyunk túl. Magyarországnak lassan megjöhetne már össztársadalmi szinten is az önbizalma, nemcsak egyenként külön-külön. 25 évvel a rendszerváltás után, épp itt az ideje!
Azon méláztam, hogy a generációnkban sokan inkább a háztömb körül futkosunk és próbáljuk tenni a dolgunkat. Meg szeretném érteni, Tamás, hogy honnan ered benned az a bátorság, a kockázatvállalási kedv, hogy képes voltál ekkorát ugrani és perspektívát váltani! Nem kötött a rög…
Az életem minden frontján ilyen típus vagyok. Elválok, mielőtt meglenne a következő párom. Nem szeretem azokat a pasikat, akik akkor lépnek, amikor már megvan az új nő. Fölmondtam a tévében, amikor még két évre volt szerződésem. Elugrottam, és nem tudtam, hogyan fogok talpra érni… De azt gondolom, hogy ugrás nélkül nem megy. Nem lehet szépen, nyugodtan lemászni a tetőről. Ugrani kell!
Éltél már Dublinban, Londonban, Svájcban, Amerikában is… Azt mondtad, három hónap alatt meg lehet ismerni egy kultúrát és sok mindent be is építhet magába az ember. Milyenné tesz ennyi váltás és változás?
Még inkább befogadó, elfogadó leszel, kíváncsi, nézelődő, mert mindent próbálsz rendszerbe foglalni. Állandóan kénytelen vagy megérteni valami mást, újat, és figyelő karakterré válsz, nem pedig észosztóvá. Toleránsabb lesz az ember, és ez szerintem jó.
Ha átfutjuk mindazt, ami eddig történt az életedben – azt gondolom, máshol vannak a hangsúlyok a húszas, harmincas, negyvenes éveinkben. Ránéztél már a múltadra ilyen szempontból? Hogy mikor, mi volt igazán fontos?
A húszas éveimben a lemaradást akartam behozni. Szinte állandóan azt hajszoltam, hogy ne legyen kisebbségi komplexusom egy franciával, némettel, amerikaival szemben. Több helyen jártam, mint aki szabad világban született. Elindultam Pécsről, a kommunizmusból, a Trabantból, semmit nem értettem és icipicinek éreztem magam. Amikor először álltam New Yorkban egy felhőkarcoló mellett huszonegynéhány évesen, azt hittem, hogy rám dől és agyonnyom. Hiszen itthon akkor panellakótelepek épültek, dobozok...
Dobozolva éltünk…
…dobozokban gurultunk az egyik helyről a másikra, és ugyanazt a négy-öt ételt ettük. Még ha klassz gyerekkorom is volt, és a szüleim a legjobbat próbálták kihozni belőle, New Yorkból nézve akkor is sivár... Én el akartam érni, hogy ott is ugyanolyan bátran, szabadon, magabiztosan mozogjak, mint itthon. Ez elég gyorsan meglett. Ráadásul nem skalpokat gyűjtögettem. Soha nem számoltam össze, hány országban jártam. Mindig kérdezik. Mit tudom én? Soha nem számoltam, mert nem ezen múlott, hanem a helyzeteken, amik megerősítették a lelkem. Két évig háborúkba jártam: Boszniába, kolumbiai kábítószer háborúba. Irtózatosan fölgyorsítottam a filmet, hogy tíz év alatt behozzam a lemaradásomat, és annyit éljek, mint akik Párizsban töltöttek el harmincat. Aztán rádöbbentem, hogy már többet láttam, éltem, mint ők…
A Dosszié évtizede zajlott.
Igen. A 30-as éveim már arról szóltak, hogy megértsem a világot. Már nem volt komplexusom, már jól beszéltem a nyelvet, föl voltam rendesen öltözve, már magabiztos voltam. Onnantól kezdve a megfigyelés izgatott. Látni, érteni a rendszert, megérteni mindazt, amit láttam. Hogy is van ez?
És aztán saját rendszert építeni…
Igen, a negyvenes éveidben már lehet, hogy eljutsz oda, hogy meg mered próbálni. Én belevágtam.
A kockázattól nem féltél? Elbukom, elvesztem mindazt, ami már végre megvan… Ezek hülye szavak? Felesleges fékek?
Hülye szavak, mert a nyugati világban azt látod, hogy nem félnek. Mitől félsz Magyarországon? Mit buksz el? Libériában félj, ahonnan jön ez az egész emberáradat! Bírom azt, hogy a szíriaiakat fogadjuk be, mert ott háború van. Miért? Afganisztánban nincs? Jemenben nincs? Fölnéznek az égre, és dobálják a bombát. Ott félj! Itt mitől? Késve hozzák ki a kávét és hidegen? De tényleg. Ha teljes spektrumában - Jemen és New York ívében – nézed a világot, akkor ezek piti félelmek. Itt nincs mitől félnie 9 millió embernek.
Sokan rettegnek a hiteleik miatt, hogy veszélyben érzik a biztonságukat…
Bocsánat, de azt a lakáshitelt mindenki maga vette föl. Nem volt elég, ami volt, hanem nagyobbat akartak.
Vagyis fel kéne fogni a saját felelősségünket, és nem félni kellene, hanem adott esetben lépni?
Igen, ezt mondom. Senkit nem akarok bántani, de sokan vettek fel lakáshiteleket olyan városokban, ahol már 30 százalékos a munkanélküliség. Minek vesz ott lakást? Miért nem mozdul? Miért köti magát röghöz, miért nem gondolkodik? Chicago közepén gabonaföld van, mert elmentek onnan. A világ hömpölyög. A rossz helyről az emberek elmennek jó helyre, és ez ide-oda inog. Most ebből a régióból mennek el sokan, és nem csak Magyarországról. Majd ha jobban csináljuk, akkor elindulnak visszafelé. Mozognak a tektonikus lemezek.
És a te életed most merre mozog? A Café Frei épül és működik. A sorozat folytatódik, hisz az „Agrárbáró” után jövőre ígéred a „Berlini játszma” című kötetet. De azt is látom, hogy mindig készülsz valami másra, újra. Ha már nem lep meg valami, akkor odébb lépsz.
Most egy nagyon fontos stádium van a kávé területén. Magyarországon megcsináltuk, amit akartunk. A legnagyobb önálló kávézólánc lettünk, ami nem kis fegyvertény, mert a legnagyobb nemzetközi cégekkel versenyzünk. Ők buknak ezen a piacon, mi nem, pedig ők kétszer annyiért adják, amit mi feleannyiért. Fölépítettünk a barátommal egy működőképes rendszert, és a következő lépés, hogy el tudjuk-e vinni külföldre. Eddig azért dolgoztunk, hogy ezt kipróbálhassuk.
Nem lett közben itthon nagyon sok irigyed?
De. Hát Magyarország irigykedő ország. De Miamiban – irigység nem irigység – olcsóbb élni, mint itt. Bocs, kétszáz forint a benzin. Én, amikor bevásárolok, és a legvégén fizetek a pénztárnál, figyelve, hogy a bevásárlókocsiban mennyi dolog van térfogatát tekintve, kevesebbet fizetek, mintha itt tenném. Ez persze életszínvonal kérdése, hogy ki mit tesz bele a kosarába. Nem akarom ezt ennyire leegyszerűsíteni, de ez megint csak a félelem: ja, Amerika biztos kegyetlen drága! Úristen, Amerika! Kittenberger Kálmán két hónapot ment Afrikáig. Ha valaki beül itt az autóba, mire leér a horvát tengerpartra, én már Miamiban vagyok. És egyébként, ha jól veszed a repülőjegyet, ugyanannyi, mint amennyi benzint és autópályadíjat kifizetsz. Nézőpont kérdése. És engem irigyelnek, hogy Miamiban élek. És te miért nem? Ki tart vissza? Magadat tartod vissza. Persze nem akarok szélsőséges lenni, mert nem ilyen egyszerű annak, aki nem beszél nyelveket és egy gyárban dolgozik. De nem róluk beszélünk. A környezetemben sokan vannak, akik megtehetnék, de mégse lépnek. Miért? Mert nincs képzelőerejük. A jó élethez nem csak pénz kell, hanem energia és képzelőerő is. És ez itt sokakból hiányzik.
Hogyha már az élet minőségénél tartunk… Nem látlak zaklatottnak, elgyötörtnek, miközben rengeteg mindennel foglalkozol.
Most sokkal jobban, nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban élek. Nem az élet dobál, hanem én tartom kontroll alatt, hogy mi történik velem. Az évtizedeimről kérdeztél, és azt hiszem, egy lineáris jellemzőjük van - afelé haladok, hogy egyre szabadabb ember legyek. Föl kellett például mondanom a tévében ahhoz, hogy szabadon mozoghassak, különben örökre ideláncolt volna, hogy itt a produkciós iroda. Sok ilyen „T” elágazás volt, hogy balra vagy jobbra menjek? És az alapján néztem rá, hogyan leszek függetlenebb? Nem az volt a rendező elv, hogy mikor lesz több pénzem. Most már azt gondolom azért élek jobban, mert abszolút szabad vagyok. Ha viccesen azt mondanám neked, hogy figyelj, a jövő héten költözzünk el fél évre Ausztráliába, tudsz jönni? Mit válaszolnál? Mert én mehetek, ha akarok! Ehhez olyan bizniszt kell felépíteni, amit lehet laptopon intézni. Ebben az értelemben abszolút sikeresnek érzem az elmúlt évtizedeimet. Sikerült az, ami sokáig nem is volt tudatos: Én szabad ember akartam lenni! Ezért vagyok jól, de ehhez szerencse is kellett. Mondhatod, hogy milyen klassz srác vagyok, mert én el mertem ugrani. De tudnod kell, hogy sokszor benne volt a bukás lehetősége… Eddig szerencsém volt.
Nem félsz, hogy egyszer véget ér ez a kegyes állapot?
De. Újabban eszembe jut… Már annyit ugrottam, és mindig jól landoltam. Kezdek kicsit félni az ugrásoktól. Hogy ne kísértsem már a sorsot. Mi nem jó még? Minden jó. Elég volt! Stop! De hát persze nem így lesz. Hisz ismerem magam…
