Re: nincs cím

"Azért németeknél olyan egységek voltak akik előtte lerohanták Európa nagyrészét."

Szerintem meglepőt fogok mondani, de ez alatt valójában jóval kevesebb harci tapasztalatot szereztek, mint a nem is olyan régen polgárháborút vívott Vörös hadsereg, ami ugyan nagyon beégett a finnek ellenében, de rengeteget tanult belőle - elsősorban azt, hogy a harckocsijai viccnek is rosszak. Akkor vált egyértelművé, hogy másra van szükség és akkor lett stratégia a T34-es.

Egyebekben a félreértések elkerülése végett a T34-es egy zseniális harckocsi és messze meghaladta a korát amikor kitalálták - a Christie féle felfüggesztés például önmagában olyan tulajdonságokat biztosított a számára, amiket a későbbi harcjárművek is megirigyeltek, ráadásul sokkal célszerűbb is volt az egymás utáni páros görgők rendszere terepen mint a Tigris eltolt, de emiatt rendkívül érzékeny futógörgő rendszere. A torony is zseniális újítás volt, az ágyú is megfelelő volt, a rádió és egyéb dolgokat pedig folyamatosan szerelték bele, ahogy az egy ajtós toronyből is kétajtós fejlődött és más egyéb hasonló változtatások.

Ugyanakkor a konstrukció zsenialitása, a döntött páncélzat (amit a németek csak az übervastag és ezért anyagpazarló egyenes páncélzattal tudtak hirtelenjében ellensúlyozni a Tigrisben), a szabadon variálható torony olyan dolgok voltak, amik valóban zseniálissá tették azt a harckocsit.

Namármost, a félreértésekkel ellentétben, nem minden szovjet alakulat állt hülyékből és Grísákból, és ugye a másik félreértéssel szemben valójában egyáltalán nem volt a németeknek sem akkora harci tapasztalata, mint amekkorára fel szokták fújni - hiszen valójában pár hét harci tapasztalat volt és az a pár hét sem volt komoly, valódi komoly ellenállással valójában soha nem szembesültek, városokat soha nem ostromoltak meg, komoly védelmi vonalakat soha nem törtek át.

Nem a harci tapasztalatuk volt tehát nagy, hanem a kiképzésük volt komoly, és pont ezért volt akkora veszteség az, hogy a harcoló alakulatok tiszti állománya irdatlan veszteséget szenvedett a háború elején - valójában Grísáék lettek alig pár éven belül a tapasztaltabb, harcedzett katonák. És ebből a szempontból is érdekes az, hogy a szovjet mennyiségi hadviselésben a kiképzés pont egyszerű volt, a T34-es hülyéknek volt építve - ennek megfelelően EGYSZERŰ fegyverek voltak, amit EGYSZERŰ emberek is tudtak kezelni, ellentétben a kifinomult német technikával, amit csak komoly kiképzés mellett lehetett professizonálisan használni.

Ha pedig a tajgára kellene menni, akkor ma sem gondolnám, hogy arra a német technika lenne a megfelelő, egy jó kis Kraz, Maz vagy valami hasonló ormótlan járművel messze szívesebben mennék mint egy kifinomúlt, szakszervízen kívül reménytelenül javíthatatlan technológiával.

Más szavakkal: Amit te kis túlzásnak írsz, az valójában egy igen lényeges pont: Az orosz fegyverek olyanok voltak, amit azok a Grísák, akik túlélték az első hetet, azok a Grísák bizony sokkal hatékonyabban forgatták, mint a kiképzetlen német egységek a csúcstechnológiát. És a nagy számok törvénye alapján egyre több Grísa élte túl az első hetet és egyre kevesebb harcedzett német katona.

És tudod, amikor valakinek nem kell a lőszerrel takarékoskodnia, mert annyit lő a németekre, amennyit akar, akkor hiába precízebb a német puska, mégiscsak az orosz gépfegyver lesz az úr. Ha pedig addig vezénylik az orosz katonákat a német géppuska fészek ellen, amig ott ki nem fogy a lőszer, akkor nincs miről beszélni, egyértelmű, hogy az orosz "fegyver" a jobb, mert abból van több. Hogy ebben az esetben a fegyver==ember, az az oroszokat nem érdekelte.

A mennyiség ebben az esetben olyan jellegű minőségi fölényt eredményezett, amire az ember elsőre nem is gondol, és ebben az egyik legfőbb szempont éppen az volt, hogy nagyon kevés számú techikai eszközzel oldották meg a szovjetek a feladatokat, amiből viszont külön-külön is de facto korlátlan mennyiség állt a rendelkezésükre, ahogy a hozzá tartozó személyzetből is - a németek szuperfegyverei meg olyanok voltak, mint a propaganda, szépek is voltak, jók is voltak, csak soha nem volt belőle elég és valójában az egységek többsége hírből ismerte csak őket.

Példának okáért (majd Scipio javít) ha jól emlékszem, valami elképesztő mennyiségű hadosztály volt LÓVAL felszerelt és valójában teljesen gépesített hadosztály egészen elenyésző volt a teljes létszámhoz képest. Mondhatni, többek között ez volt a szerencséjük, mert ha csak precízen illesztett gépesített hadosztályok lettek volna, azokat a télen lesöpörték volna a színről, annyira nem tudtak volna teljesíteni.

Tulajdonképpen - ismét túlozni fogok - a német hadsereg volt a "szedett-vedett", amikor a Szu-ra támadt, mert ezerféle fegyver, mindenhonnan zsákmányolt harci eszköze volt, különböző országok teljesen szánalmasan felszerelt csaptaival, számtalan járműtípussal - egyszerűen kezelhetetlen, szervízelhetetlen, utánpótlásilag fenntarthatatlan volt az egész. Ráadásul benzinre építve a gázolaj helyett...

20-ra húztak lapot, nem jött be, de igazából ha jobban belegondolsz, én valójában azt nem értem, hogy mi volt az igazi céljuk? Az, hogy a Szovjetúnió megadja magát a németeknek? Komolyan? Tessék már ránézni arra a térképre, amin fel van tűntetve a Szovjetúnió - OK, benyomultak úgy 1300 kilométerre, elesik Moszkva und sagte schon, akkor mi van? Vlagyivosztokig van még 9000(!) kilométer.

Mégis hogyan gondolták ennek a "bekebelezését"?

Valahol én azt nem egészen értem, hogy az még csak rendben van, hogy bevonulnak, az is érthető, hogy azt hiszik, hogy a blitzkrieggel beveszik Moszkvát, de ettől miért kebeleznék be a Szu-t? :) Vagy úgy gondolták, hogy ettől a Szu békét fog kérni? Hiszen ott a történelemkönyv, úgy otthagyták Moszkvát, amikor bevonult Napoleon, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.

Én tehát ezt nem egészen értem - az ugyanis érthető volt, amikor az olajért, avagy a termőterlületekért mentek - de azokról talán le is mondott volna Sztálin egy gyors békekötés érdekében, ez az egész valahogy nem jön össze nekem.